A Gombaszögi Nyári Tábor programjait évek óta több tíz szervezet, csapat álmodja és valósítja meg. A fesztivál egyik különleges helyszíne a Korona sátor, amely a közös éneklésnek, klasszikus zenének és a verséneklőknek ad teret.
A programokat a pelsőci Korona énekegyüttes tagjai állítják össze évről-évre. Vezetőjükkel, Tömöl Gabriellával beszélgettünk az idei évről.
Honnan jött az ötlet, hogy csatlakozzatok ti is Gombaszöghöz?
2014-ben várölelés volt Krasznahorkán. Akkor már két éve működött a Korona nevű kórusunk - ismertük is a Krasznahorka büszke várá-t - csatlakoztunk az öleléshez. Sok kedves fiatalt találtunk a várfalaknál. Forróság volt és várni is kellett, mégis mindenki kedves, előzékeny, segítőkész volt. Vizet osztogattak, aláírást gyűjtöttek, egy-egy fa árnyékában énekelgettek. Kiderült, hogy ők az akkor még ott tanyázó Gombaszögi Táborba részvevői. Átöleltük a várat, aztán meg is néztük tábort. Amit program kínálatban, helyszín megoldásban, hangulatokban láttam az szellemi felfrissülés volt. Egy csoda a szülőföldemen! Ők mi voltunk. Ekkor álmodtuk meg a Korona sátrat.
Mert ahol van színház, irodalom, kézművesség, közélet - ott helye van a klasszikus zenének is, az együtt éneklésnek.
Az induláskor elsősorban a komolyzenének szerettétek volna teret adni?
Igen. Tapasztalatom szerint az emberekben sok előítélet él a komolyzenével kapcsolatban. Vagy egyáltalán nincs róla véleményük, mert alig találkoztam a műfajjal. Pedig olyan széles a kínálat, hogy mindenki megtalálja a kedvencét - és ez időtálló érték és élmény.
Össze is állítottam különböző hangulatú lejátszási listákat. Így született meg a "Szerelmes lettem", a "Chillout", az "Orosz Örs", vagy a "Zúzó"... 7 listával kezdtük. Aki bejön a sátorba, attól megkérdezzük szokott-e klasszikusokat hallgatni? van-e kedvenc hangszere? pihenni szeretne? ismerős dallamokat hallgatni? vagy újakat felfedezni? Ezek alapján ajánlunk neki hallgatnivalót.
A beszélgetések hatására bővítjük a kínálatunkat. Mára 17 harminc perces listánk van. Évről évre teltházzal működünk. 2015-ben 3 vendéget tudtunk fogadni egyszerre, idén 14 kényelmes férőhelyünk volt. Ezt már nem lehet tovább bővíteni, nem is szándékunk. Inkább más irányba nyitunk.
A sátor programja igazán változatosra sikerült az idei évben. Kikkel találkoztattak az érdeklődők?
Idén először volt a Korona sátornak önálló, hangosított színpada és kb. 100 ülőhelyes nézőtere - amit a Korona énekegyüttes tagjai építettek meg.
Ez volt a felvidéki magyar verséneklők bázisa is. Az Aranysáv című koncertsorozatban a Tompa Mihály Országos Verseny legjobb verséneklői mutatkoztak be. Több éve figyelem már ezeknek a fiataloknak a munkásságát. Igényesek, új ötleteket hoznak, mélyre szántanak, nem riadnak meg a feladatoktól és távol áll tőlük a pop szakma sok unalmas közhelye, hatásvadász megoldása. Frissek és inspirálóak. Pazar koncerteket adtak: A Horyzone (Rozsnyó), a Paradigma (Felsőszeli), Göbő Anna és Sándor (Léva). Feltöltődés látni ezeket a fiatalokat, hallani a csengő hangjukat, nagy költőink verseit, igényesen megzenésítve, hangszerelve. Nem hiába volt nagy közönségük és vastapsuk.
Ha tábornak az a célja, hogy egy összetartó, művelt, igényes, a kultúráját ismerő és átörökítő nemzedéket neveljen, akkor ezeknek a fiataloknak itt a helyük. Sokan közülük a mi meghívásunkra kerültek a táborba és mostanra már visszatérő táborozók.
Volt két olyan vendégünk, akikkel más helyszíneken vendégeskedtünk: A Kossuth-díjas Amadinda ütőegyüttes a Szifon teraszon játszott.
Elképesztő hangszerek, utánozhatatlan virtuozitás, életreszóló élmény! 60 perc alatt tradicionális zenék kíséretében beutaztuk a világot. Egyben volt ez fizika, földrajz, történelem és matek óra.
A budapesti BélaMűhely a Pajta színházban vendégeskedett. Karmester játékuk bizarr esemény. 10-12 ipari hulladékból készített hangszert mutattak be. Vezetőjük, Rimóczi István elmagyarázta, hogy lehet irányítani a 6-7 tagú zenekart, majd a közönségből bárki jelentkezhetett karmesternek.
Meglepő tehetségeket fedeztünk fel. A zenekar sem titkolta: ennyi kreatív és bátor karmester jelöltjük ritkán akad.
Mindent sikerült megvalósítani a terveitekből?
A BélaMűhellyel volt még egy projektünk - nagyméretű, szabadtéri hangszereket szerettünk volna építeni a tábor fém/fa/kő hulladékából. Pl. a régi kocsma teraszból. Ez a pályázatunk nem lett sikeres.
Mostanra olyan költségvetése van a Korona sátornak, amihez nem elég a lelkes jelenlét és önzetlen munka. Sokat pályázunk.
Az idei programjaink szponzorai a Bethlen Gábor Alap és a tábor főszervezője, a Sine Metu társulás. Ezúton is nagy-nagy köszönet a támogatóinknak!
Gondolom, már most belevágtok a 2020-as programok szervezésébe? Milyen terveitek vannak?
Az említett hangszerépítés lesz a legfontosabb tervünk. A környezetvédelem számunkra is kiemelt kérdés - és profilunkon belül, saját eszközeinkkel mi is igyekszünk megtenni mindent, hogy figyelmet kapjon pl. az újrahasznosítás. A hangszerek építésébe a táborozók is részt vehetnek majd - így közös ügyünk lesz. Persze vannak még további álmok is, de azokhoz még csend kell.
Biztos, hogy érdemes lesz jövőre is ellátogatni a Korona sátorba, hogy újabb embereket csábítson el a klasszikus zene, vagy a kár a verséneklés.
És Gabika üzenete azoknak, akik még nem jártak a gombaszögi völgyben:
„A Gombaszögi Nyári Tábort mindenkinek csak ajánlani tudom. A völgy - túl azon, hogy csodaszép - túl azon, hogy egyre több programot kínál - túl az egyéb objektív tényezőkön - rendelkezik valami sajátos és kimeríthetetlen szeretetmezővel. És az a fontos, hogy ebből jusson MINDENKINEK!“
Zaťko Ervin, ATEMPO.sk