Azt mondja, nincs titok. El kell kapni a fonalat és nagyon sokat dolgozni érte. Az ember hajkurássza az álmait rendesen! Gyergyószentmiklósról, videoklipekről, dalírásról és sok minden másról beszélgettünk Bagossy Norbert énekessel Gútán, a 4. Hajómalom Fesztiválon, a Bagossy Brothers Company koncertje előtt.
Mostani turnétok egyik állomásán, augusztus elsején Gyergyószentmiklóson léptetek fel, a fotók alapján, rengeteg néző előtt. Mit szóltál, hogy az ottani EgyFeszten akkora tömeg hömpölygött előttetek?
Nagyon szuper volt végre otthon játszani, két éve nem léptünk fel sem Székelyföldön, sem Erdélyben. Hatalmas érzés volt újra azoknak az embereknek játszani, akik mellett felnőttünk.
Minden koncert ugyanolyan jó, egyetlen kivétel van, ami másmilyen, az otthoniak előtt zenélni. Olyan embereket láttunk az első sorokban, akikkel együtt nevelkedtünk. A szomszéd nénit a pékboltból, a fölöttünk lévő játszótársainkat. Mi cáfoljuk a mondást, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. Minden egyes ottani ember velünk van.
Mi mást tudnak az erdélyi zenekarok, amit a szlovákiai magyar zenekarok nem?
Nincs titok. Az jó, ha a csillagok úgy állnak össze, hogy valami működjön.
El kell kapni egy fonalat és nagyon sokat dolgozni érte. Olyan dalok kellenek, amiket befogad a közönség.
Emlékszem, csak egy dalunk volt megírva, az Add vissza a játékom, de a dal végén már azok is velünk énekelték az első koncerten, akik azelőtt nem ismerték. Az kel még, hogy az ember hajkurássza az álmait rendesen. Az első perctől kezdve azt mondtuk, igenis saját dalokkal akarunk foglalkozni, azokkal szeretnénk turnézni. Sok feldolgozást játszottunk az első időkben, de azon voltunk, hogy minél előbb kiessenek.
Még egyéves sem volt a Bagossy Brothers Company, amikor már ötven koncert volt mögöttetek.
Ugyanannyit koncertezünk most is, mint a legelső évben, azzal a különbséggel, hogy az első évben a hetven koncertből tizenkettőt a szülővároskánkban játszottunk, majd minden szomszédos faluban egyet-egyet, sokat koncerteztünk a megyében.
A második évben már Erdély-szerte felléptünk. Bejártuk a lépcsőfokokat, amiket egy zenekarnak be kell járnia. Klubtulajdonosokat hívtunk fel, hogy szeretnénk koncertezni. Volt, ahol azt mondták, oké, volt, ahol azt, hogy nem. A legelső koncertünk gázsijából stúdió hangkártyát vásároltunk, amivel fel tudtuk venni a kislemezünket. A magyarországi megjelenéshez meg akartuk várni, hogy legyen egy szép anyagunk, egy lemez.
Az miért jó, hogy a saját területetekről támogattok zenekarokat? A 4S Street, a No Sugar együttesekre gondolok, akik szintén gyergyószentmiklósiak.
Valamilyen formában mindig játszottunk együtt kisvároskánkban. A Bagossy Brothers Company előtt mindenféle formációkban zenéltünk külön-külön. Az öcsém együtt zenélt a 4S Street énekesével, én énekeltem a No Sugar zenekarban. Szóval összeérnek a szálak. Ha valaki sikeres valamiben, erőt kapnak, akik a kisvárosból ismerték, és mernek próbálkozni, kitartóbbak lesznek. Mivel közeli barátok vagyunk, támogatjuk őket, amiben tudjuk.
Azon szoktunk kacagni, hogy Gyergyószentmiklós lesz az új Liverpool.
A No Sugar is a magyarországi Cseh Tamás Program által készítette el lemezét. Ez a program nagyot lendített rajtatok is. Nem éreztette a magyarországi zenei közeg, hogy Erdélyből jöttetek?
Semmilyen formában sem. Magyarországon a nulláról indultunk, holott már kétéves zenekar voltunk, több száz embert mozgattunk Erdélyben. A Punnany Masif előtt játszottunk. Teltházas koncertjük volt, a mi produkciónkra két-három ember jött be.
Fel kellett építeni a dalokat, azt, hogy szeressenek bennünket, kíváncsiak legyenek ránk.
A Cseh Tamás Program sokat segített, lemezt, koncerteket, klipeket lehetett csinálni. Erre szüksége van minden zenekarnak, hogy produktív legyen. A legjobb dolog pedig, amit utólag adott a program, az volt, hogy Szalai Attila, a mentorunk a menedzserünk lett. Most már baráti kapcsolatban dolgozunk együtt.
Másképp álltok a zenéléshez, mint a magyarországi bandák? Másképp dolgozzátok fel a sikert?
Nem szeretünk tűkön ülni. Mi tényleg szeretünk hajtani. Rengeteg ötletünk van, amelyeket meg akarunk valósítani.
Sokat járunk haza. Amikor már túl sok a pezsgés, elvonulunk, elbújunk. Együtt megyünk szörfözni, hódeszkázni. Előbb voltunk barátok, mint zenészek. Volt úgy, hogy fesztiválszezonban kibéreltünk egy házat, ahol együtt tudtunk lenni több hónapon keresztül.
Szerintem úgy tudnak jól működni a zenekarok, ha családként tudnak élni.
Azután jött a siker is. Petőfi Zenei Díj triplán, Fonogram díj. Jött a Fábry Show, a Család-Barát, az Elviszlek magammal, a Szerencseszombat. 2022. január 14-én Aréna-koncertet terveztek Budapesten.
Úgy éljük meg ezeket a sikereket, hogy minden jó időben van jó helyen. Az elején egy kombi autóval, basszusgitárral az ölünkben tettük meg a kétszer hétszázötven kilométert egy pesti interjú miatt, most már két autóval járjuk az országokat.
Annyira pörgünk most is, mint öt évvel ezelőtt. A díjak mennyisége, a közönség száma, az interjúk minősége változik, de ugyanolyan lendülettel dolgozunk és csináljuk tovább.
Remek videoklipekkel.
Márton Lászlóval és Sáji Róbert operatőrrel dolgozunk, ők a What’s In The Box Productions. Robit a zenekar megalakulása után pár hónappal ismertük meg. Elintézett nekünk egy tévéinterjút, utólag tudtuk meg, azért, hogy megismerkedhessen velünk. Azóta örök barátok lettünk, ráadásul ő is kedveli az extrém sportokat. Sokat ötletelünk a klipeken. Amikorra kész a dal, megvan a képi világ is a fejünkben. A Valahol itt klipforgatásához két napra beköltöztünk Tatár Attila gitáros házába, reggeltől estig dolgoztunk. Azt a festményt valóban ott festette Lukács Adél Vanda.
Minden új dalszöveg az első sorral kezdődik. Az íráshoz csönd kell. Van elég csönded a dalszövegeitekhez?
Nem írok nagyon sokat, pont annyit, amennyi ahhoz kell, hogy másfél, kétévente megjelentessünk egy lemezt. A turnébuszban, emberek között, koncert előtt vagy után nem szoktam írni.
Gondolatfoszlányok vannak a fejemben, amelyek akkor állnak össze szöveggé, amikor leülök a gitárral, hogy valamit ki szeretnék íni magamból, azután vagy sikerül, vagy nem.
Amikor sikerül, felveszem mobillal, és megmutatom a fiúknak a suttogós, gitáreffektes énekeket.
Nemrég jelent meg a Van egy ház új változata látássérült erdélyi fiatalok közreműködésével.
Egy régi zenészbarátunk keresett meg bennünket, hogy az édesapja foglalkozik az erdélyi vakok iskolája újraindításának az ügyével. Minden évben igyekszünk jótékonykodni, úgy éreztük, ez mellé érdemes odaállni. Ennek lett a kreatív megvalósítása, hogy együtt zenéltünk három látássérült, majdnem teljesen vak fiatallal.
Megilletődtünk. Együtt tölteni három jó arccal olyan perceket, amelyeket e nélkül nem tapasztalhattunk volna meg, olyan élmény, amit magunkkal viszünk örökre.
Ruhástól lebegsz a Random Trip Csak boldog című számának közreműködőjeként az Acsaújlaki Kastély medencéjében.
Szóltak, hogy vigyünk fürdőnadrágot, nem értettem, hogy miért, végül egyedüliként nem vittem. Én lettem a srác, akinek úszkálnia kellett a medencében.
Azt mondták, mivel én kezdem a számot, az lesz a legjobb snitt, ha bejönnek az udvarba a kamerával és már ott lebegek a vízben. Néhány órán keresztül háton úszva pörögtem a medencében, és próbáltam meghallani a dalt, amelyet egy autó csomagtartójából engedtek.
Hol és hogyan fogjátok mindezt kipihenni?
Az ősz közepéig koncertezni szeretnénk, akkor jöhet néhány hónap alkotói szünet. Mi napok alatt kipihenjük magunkat és már jár is agyunk az újabb klipeken, kreatív ötleteken.
Vége van a bálnak című számotok videoklipje Gyergyószentmiklóson, a Figura Stúdióban készült.
A színházban középen van egy művészbüfé.
Tinédzserkoromtól ott nőttem fel, színészek, zenészek, barátok, szomszédok között.
Mindenki oda járt, mert nagyon jó programok voltak. Teáztunk, fröccsöztünk, koncerteket, előadásokat néztünk. Ott zajlott a közösségi élet. Legelső dalunkat is a Figura Stúdióban adtuk elő először. Visszatérő pont az életünkben az a művelődési központ.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
