Tehetségkutatók, énekversenyek zsűrije sokszor díjazta már különleges hangját. Legutóbb ő kapta a legjobb énekesnek járó Újfalusi Gábor-díjat a kiemelkedő zenei teljesítményéért a 7. Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Szemlén, Vásárúton. Édesapjával, Göbő Sándor lévai pedagógussal alkotott Ketten nevű duójuk pedig a harmadik lett megzenésített verseivel. Göbő Anna énekesnővel, egyetemi hallgatóval beszélgettünk.
Beleszülettél a zenébe?
Apu már kiskorom óta zenélt otthon gyermekdalokat, az akkori zenésített verseit játszotta. A mai napig bennem élnek azok a dalok. Még mindig abban a harmadik emeleti panellakásban lakunk Léván.
Most is mindig muzsikálunk. A szomszédok eddig nem jöttek panaszkodni, hogy ne tetszene nekik, amit csinálunk. Mi pedig addig zenélünk, amíg nem szólnak ránk.
Mikor volt az első pillanat, amikor hangszert fogtál a kezedbe?
Óvodáskoromtól néptáncoltam a Kincsőben Zselízen. Néztem a próbákon, ahogy hegedülnek, brácsáznak, nagybőgőn játszanak a zenészek.
Megtetszett a hegedű, és kitaláltam, hogy hegedülni szeretnék. Anyuék néztek egy nagyot, mert az nehéz hangszer.
Apa akkor tanított, anyu egy oviban volt igazgatónő. Hétévig hegedültem, e mellett kezdtem el énekelni a zeneiskolában. Michňa Angéla volt az első mesterem.
Amikor apa hallotta, hogy jól énekelsz, és úgy döntött, duóban léptek fel?
A legelső közös fellépésünk az alapiskola évfordulójáénak gálaműsorán volt. A Kis kece lányomat adtuk elő. Apu gitározott, én énekeltem és hegedültem. Később is főleg iskolai rendezvényeken, a Csemadok akcióin léptünk fel, de még nem foglalkoztunk komolyabban a duónkkal. Anyu kezdett el noszogatni bennünket, hogy ez rendes előadásként is megélne.
Hol próbáltatok?
Otthon, az ebédlőben összeraktuk az elektromos zongorát, a hálószobában van egy pianínó. Ez a két próbatermünk van ma is.
Eleinte az LGT, Demjén Ferenc, Balázs Fecó, később Molnár Ferenc Caramel, mostanában Nagy Bogi dalait dolgoztuk fel, újabb verseket zenésítettünk meg, népdalokkal foglalkoztunk a saját stílusunkban. Közben egyre több helyre hívtak bennünket. Kétezer-tizenkilenc csúcs év volt, akkor már nagyon sok fellépést tartottunk.
Pedig ez nálatok nyári műfaj. Apa tanít, te tanulsz. Mikor van időtök koncertezni?
Évközben is igyekszünk bevállalni, amit sikerül. Karácsonyi műsorunk is van, két éve adventkor csupa karácsonyi dalból állítottuk össze. Az alapiskola után Vácon, a zeneművészeti szakgimnáziumban tanultam. Barátságos, családias iskola volt remek tanárokkal. Kövesdi Szilvia a magyar tanárnőm, Rácz Éva az énektanárnőm, Koren Mihály, Misi bácsi nagyon támogatták az énekesi terveimet. Ők álltak a legközelebb a szívemhez. Jelenleg óvópedagógiát tanulok Budapesten az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen, most kezdtem a második évemet.
A gyermekekről való gondoskodás és a zene felszabadítanak. Kerek a világ, ha ezt a kettőt együtt csinálhatom.
Mikor kezdtétek magatokat úgy hívni, hogy Ketten?
Sokáig gondolkodtunk, hogy mi legyen a Göbő Anna és Sándor név helyett.
Apu kérdezte először, mi lenne, ha Ketten lennénk. Nem tudom miért, de sokáig nem tetszett, majd elkezdtem megbarátkozni vele.
A 7. Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Szemlén már így léptünk fel. Otthon, Léván szeptember 11-én a várban adott koncerten debütáltunk, mint Ketten.
Levendulás kertben muzsikáltatok a nyáron Lekéren. Ott tudlak téged igazán elképzelni. Ilyen a lelked?
Viráglelkű vagyok, igen. Próbálok erős lenni, mégis törékenynek érzem magam. A Mérleg jegyében születtem. A napokban voltam huszonegy éves.
Örülök annak, hogy fokozatosan lépdelek egyre feljebb. Ahhoz fel kell nőni, hogy elégedett legyek magammal, és fel tudjam dolgozni az ugyan szépen, lassan érkező, de már érezhető hírnevet. Nem lett volna jó, ha hirtelen rám szakad. Megküzdök a céljaimért.
Zene szólt a levendulás kertben (FOTÓ+VIDEÓ)
És ha még a nyárról beszélhetek, negyedik alkalommal voltam a Rákóczi Szövetség Kárpát-medencei színjátszó táborában az idén. Eddig statiszták voltunk az ottani Vörösmarty Színház színészei mellett. Az idén nekünk készítettek előadást az eddigi Árpád-házi koronázásokról Lőrincz Zsuzsa, Egyed Attila és Molnár G. Nóra. Ezúttal mi voltunk a főszereplők. A Krónikást és az egyik Kun lányt alakítottam.
Csillog a szemed, ahogy erről mesélsz.
Úgy indultam a konzervatóriumba, hogy musicalszínésznő leszek.
Azután azt láttam, hogy a kulisszák mögött harcolnak emberek szerepekért. Ezt pedig nem viselné el a lelkem. Nem szeretek haragban lenni senkivel.
A Házy Erzsébet Énekversenyen énekeltem musicalt, vagy ha apuval betesszük a műsorba a Fényévtávolság vagy a Nem szólnak a csillagok című dalokat A padlásból. Az ELTE színjátszó körében nem fértem a létszámba. Pedig nagyon kipróbálnám, milyen lenne egy egész darabot végigjátszani, nem csak egy-egy dalt előadni.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és Németh Csaba
