Jó kis érzelmi hullámvasúton utaztatta a nézőit az elmúlt három évben. Az Aki bújt, aki nem, a Remélem, legközelebb sikerül meghalnod ☺ és a Védelem alatt a moziban, Az örökség, és a Gina a színházban voltak nem egy szakmai díjjal elismert alkotások. Schwechtje Mihályt a Komáromi Jókai Színház Benkő Géza Stúdiószínpadán október 9-én bemutatásra kerülő Az örökség című darabja kapcsán alkotói világáról faggattuk.
Könnyen talál a témáira? Ezek mintha nem hevernének az utcán, hogy az embernek csak le kellene hajolni értük.
Teljesen változó, hogy hogyan találok témát. Van, ami előzetes kutatás eredménye, van, ami a személyes életem miatt foglalkoztat. Az örökség esetében az Aki bújt és a Védelem alatt forgatása alatt felszedett tudás hozta meg az inspirációt.
Nekem egy dolog a fontos, legyen valami olyan alapgondolat vagy inspiratív helyzet, ami annyira izgat, hogy azt érezzem, nem enged, foglalkoznom kell vele.
Azt mondta egy tavalyi interjúban, hogy mindenkinek arról érdemes filmet csinálnia, ami őt foglalkoztatja. Ez a színházra is vonatkozik? Elmennek a családdal a Tisza vidékére, lát, hall történeteket, majd megírja?
Nem teszek különbséget a médiumok között. Igen, az a fontos, hogy legyen az emberben a tárgyalt témával kapcsolatban valami indulat. Ez lehet olyan is, hogy dühít, hogy nem teszünk eleget a kiszolgáltatott gyerekekért,
de lehet például olyan is, hogy nevetek azon, mennyire balfékek vagyunk egy bizonyos kérdésben.
Ezt azért is kérdezem, mert olvastam, úgy próbálja a darabjait, hogy a próbákon születik meg a végleges változat. Tehát a színészei hasonló élményei is kellenek annak végső példányához. Saját módszer?
Mások is dolgoznak így. Ezt azért találtam ki, hogy az alkotómunka inspirálóbb legyen a csapat számára.
Jobban a magukénak érezzék, akik velem dolgoznak. Ne az legyen az érzésük, hogy utasításokat hajtanak végre.
Ehhez azonban megfelelő partnerek kellenek, mert azt látom, hogy aki évtizedek óta ahhoz van szokva, hogy parancsokat hajt végre, annak ez a felfogás kifejezetten elbizonytalanító lehet. Egyébként, ha belemennek a színészek ebbe a játékba, és betartják a kereteit, vagyis elfogadják, hogy a végső döntéseket én hozom meg, mindig sokkal gazdagabbá válik az elkészült változat, mint amit az íróasztal fölött kipréselek magamból.
Mit tett hozzá a vidéki létből a tőlünk, Csallóközaranyosról indult Molnár Gusztáv Az örökség ön által rendezett előadásához?
Nagyon sokat hozzátett. Ő egy nagyon kis településről jött, és jól ismeri a zárt közösségi létet. Mi Pesten úgy játsszuk a darabot, hogy egy színész több szerepet is eljátszik. A karakterek végső megtalálása sok tekintetben valós emlékképekből inspirálódott.
Miképp érinti, hogy egy másik rendező, történetesen Rédli Károly dolgozik a darabjával a Komáromi Jókai Színház Benkő Géza Stúdiószínpadán?
Életemben először történik ez meg velem, és nagyon érdekesnek tartom. Örülök neki, ha valakit foglalkoztat, amit írtam, és érdeklődéssel várom, milyen új nézőpontok fognak megjelenni az előadásban.
Rédli Károly szlovákra fordította Az örökséget, amely így hamarosan megjelenik magyarul és szlovákul egy antológiában. Hasonlóan érdekelheti majd a téma a szlovák közönséget is, mint a magyar nézőket?
Erre nem tudok válaszolni. Ki fog derülni.
Egy nappal a komáromi premier után, október 10-én Budapesten, a Jurányi Ház színpadán ismét játsszák az előadást. Milyen hosszú ideig nem ment?
Közel egy éve nem játszottuk, de nem emlékszem pontosan az utolsó előadás dátumára.
Úgy tudom, a pandémia miatt nem mutatták be Hajtűkanyar autóiskola című új rendezését Budapesten, a Jurányiban. Ami eredetileg film lett volna. A Nipkow program ösztöndíjának segítségével három hónapig fejlesztette a filmtervet Berlinben, koprodukciós fejlesztési díjat nyert Kolozsváron. Miért nem film lett?
Végül most szeptember elsején bemutattuk sok leállás és egymást követő akadály után. Még nem kizárt, hogy lesz film belőle, de jelenleg nem nevezhető támogatónak a filmfinanszírozási környezet Magyarországon azokkal, akik kritikát fogalmaznak meg akár a központosított filmfinanszírozási rendszerrel kapcsolatban, akár az SZFE-n történt erőszakos hatalomátvétellel.
Jön Az örökség komáromi premierjére október 9-én? Vagy később nézi majd meg az előadást?
Most úgy látom, hogy el fogok tudni menni a premierre.
Negyvenhárom éves, három diplomája van, ledoktorált. Milyen névjegykártyát küldene előzetesen a komáromi előadás előtt a szlovákiai magyaroknak?
Ezek közül az információk közül egy se lenne rajta.
Legyen a darab a névjegykártya. Most úgyis ezen keresztül ismerkedünk egymással.
Faggatnám még az SZFE ügyéről, ahol filmrendező osztálya volt. Az idén januárban, az őszi félév végén 25 további oktatóval együtt mondott fel az SZFE-n. Sikerült feldolgoznia azt a másik, az emberben legbelül robogó érzelmi hullámvasutat?
Az, ami velünk történt, és rajtunk keresztül az egész magyar kultúrával és felsőoktatással, sajnos sokáig nem lesz feldolgozható. Ez egy sima maffiamódszerekkel lebonyolított hatalomátvétel. Egyszer csak jött a telefon, hogy az az egyetem mostantól a miénk, két lehetőségetek van, vagy elfogadjátok és akkor az osztályaitokat még végig vihetitek vagy nem, de akkor is, minden áron elvesszük, mert nekünk ez kell. A magyar kulturális élet kilencven százaléka tiltakozott, mégis megtörtént az erőszakos hatalomátvétel. Ez gyakorlatilag egy kulturális Trianon, egy
olyan trauma, amit mivel a legfiatalabb generáción követtek el, még akkor is velünk fog élni, amikor az erőszaktevők már rég nem lesznek közöttünk.
Arról vallott egy másik interjúban, hogy a két filmje közötti köztes időben foglalkozik színházi rendezéssel. Mi lesz a következő filmjének a története? A magyarországi apa és a lánya Németországban felfedezett régi élete? Mert ebbe is beavatta már az olvasót valahol.
Az a filmterv egy német – magyar koprodukció kell, hogy legyen, ami a fent vázolt filmpolitikai helyzet miatt nem tűnik reálisnak. Sokkal valószínűbb, hogy megint valami független filmmel fogok előrukkolni.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Valuska Gábor
