Szólódalnak indult, duett lett a Szeretni még tudok című dal. A dunaszerdahelyi Arizóna zenekar újabb darabja a Duett S projekthez. Maja azt mondja, érezték, hogy Lombos Márton hangja illik a dalba. Lombos Márton pedig úgy nyilatkozott az ATEMPO-nak, hogy tetszik neki Maja hozzáállása a dolgokhoz.
Exkluzív interjúnk az előadókkal.
Gasparik Maja: Valóban pókereztünk
A Szeretni még tudok című dal premierje a tavalyi Szlovákiai Magyar Könnyűzenei Szemlén volt Vásárúton, ahol szólóban adtad elő. Már akkor tervben volt a duett Lombos Mártonnal, vagy később alakult így?
Már a demó készítésekor kiderült számunkra, hogy bár szólódalnak indult, de sokkal ütősebb lenne, ha duettként jelenne meg. Már akkor éreztük, hogy Marci hangja nagyon illik a dalba, ezért óriási megtiszteltetés volt számunkra, hogy elfogadta a felkérést, és ezúttal a szövegírás mellett, duettpartnerként is részt vett a dalban. Annyit még hozzá kell tennem, hogy
az évek során közöttünk egy barátság alakult ki, így nagyon jól esett, hogy egy hozzánk közeli személlyel készíthettük el a Szeretni még tudokot.
Úgy emlékszem akkor azt mondtad, a dal arról is szól, hogy a covid-19 annyi mindent elvett az emberektől, de szeretni még tudnak.
Ez így igaz. Sokan táncoltunk pengeélen, sokan kerülhettek ilyen-olyan válságba, értékelődtek át a kapcsolataink, és döbbenhettünk rá, hogy mik is fontosak igazán az életben. Érdekes, mert nagyon sok értelmezése született a dalnak, már az előkészületek során is, és mire a klip megjelenéséig eljutottunk, tulajdonképpen teljesen más narratívát is kapott.
Sok ügyes művész közrejátszott, hogy a végső változat olyan legyen, amilyen. Például Szolnoki Péter (Bon Bon) írta Marci énekszólamát.
Mit látunk a klipben? Kik az alkotók? Hol forgattátok?
Olyan helyszínen szerettünk volna forgatni, ahol tényleg miénk a terep. Szándékosan nem akartunk kaszinóba menni, mert nem a szerencsejátékra szerettünk volna fókuszálni, hanem arra, hogy az életet egy pókerpartiként jelenítsük meg. Dunaszerdahelyen a Choco Arden volt az a helyszín, ahol a fő felvételeket rögzítettük.
Valóban pókereztünk, tényleg lejátszottuk az egész játszmát. Kovács Dodi, dobosunk érti a játékot és nem engedte, hogy csak úgy csináljunk, mintha.
Ezúttal is, ahogy nagyon sokszor, Gerő Zoltán ragadott kamerát. A felvételek végére azért megfájdult a karja. Ebből is látszik, hogy nem kapkodtunk, sokáig tartott a forgatás. Azt mondanám, hogy majdnem az élet rendezte, de tényleg. Ötlet mindenhonnan jött, de igazából Marci vonalán indultunk el, tőle jött, hogy szimbolizáljuk pókerrel az életet.
Kocsis Tibor után Marcival énekled ezt a duettet. Tervben vannak még duettek? És ha lehet tudni, akkor kikkel?
Természetesen, szeretem a műhelymunkába beavatni azokat, akik követnek minket.
Mivel a projektünk a Duett S (ejtsd: duettes) címet viseli, és nagyon szeretnénk, hogy legyen belőle egy Duett S-t (duett est). Szeretnénk, ha folytatódna ez a sorozat. Legközelebb Gyurcsík Tibivel készítünk egy duettet, és vannak még duettpartnerek a tarsolyunkban. Lesz még egy átdolgozásunk is, Rómeó Vérzik felkérésének teszünk eleget, és hát megint kilépünk a komfortzónánkból, de erről majd tényleg később.
Örömmel láttuk, hogy az Arizóna közzé tette tavaszi koncertdátuait. Ezek szerint sokkal pörgősebb éveket terveztek, mint az előző két év volt.
Annyira tervezünk, amennyire a rövidtávú tervezés lehetővé teszi. Tudjuk jól, hogy egy pillanat alatt a sok-sok szervezés, munka, koncertdátum könnyen a kukában landol. Így voltunk ezzel télen is, de ettől függetlenül bizakodóak vagyunk, és reméljük, hogy hamarosan végre élőben is zenélhetünk!
Szerinted milyen a jó dal?
Ez nehéz kérdés. Lehet mást vél jó dalnak a dalkészítő művész és mást a hallgató. Alapvetően lehet elsőre tévesen azt mondanám, hogy az a jó dal, aminek nagy a hallgatottsága, hiszen az nagy visszajelzés azzal kapcsolatban, mennyire népszerű az emberek körében, de ez sem szentírás.
Számomra az a jó dal, ami megszólít, amivel tudok azonosulni, ami akkor is a fejemben van, amikor már nem akarom, szövege, vagy a zene miatt, és az is lehet, hogy egészében magával ragad.
Lombos Márton: Szeretem az egész lényüket
Honnan az együttműködés Majával? Az Arizónával?
Maja és Fecó évekkel ezelőtt kerestek fel, hogy dalszöveget írjak neki. Maja még kislány volt, tizenkilenc éves, én meg már majdnem negyven. Nagyon jó benyomást tettek rám Fecóval, pedig sokat késtek, aminek az volt az oka, hogy a GPS Budapest másik végébe vitte el őket. Mérhetetlen természetes kedvesség áradt belőlük, és a szatyorkájuk is tele volt minden földi jóval, egy csomó kis ajándékkal, amiket Szlovákiában lehet csak kapni. Azóta
nagyon szeretem az egész lényüket! Azzal is tisztában vagyok, hogy Maja nem akárki a határon túli közéletben, ám nekem az tetszik a dolgokhoz való hozzáállása.
Fecó munkásságát is nagyon becsülöm, és azt is tudom, hogy az Arizóna zenekar mögött milyen munka van. Én ezt roppantul értékelem!
Mi fogott meg a Szeretni még tudok című dalban, hogy énekesként is közreműködj?
A dalt először dalszövegírásra kaptam meg. Felénekeltem nekik a demót, amit kifejezetten élveztem. A hangulata nagyon könnyen elvitt. Később tudtam meg, hogy nekik ez nagyon tetszett.
Stúdiózás előtt szeretek sokat foglalkozni a dalokkal. Jó érezni, ahogy a dal, a dallam és a szöveg „szájban van”. Ezzel is sokat foglalkoztam, és mindig nagyon élveztem leülni mellé. Jó érzés volt, amikor Vígh Arnold producer dicsérte a mikrofon előtti munkámat, és azt mondta, tele van arannyal. Ráadásul élveztem azt a textúrát, amit a művésznő hozzátett. Szóval, tudtam, hogy ez egy jó dal lesz.
Miért olyan az élet mint a póker?
Az élet gyakran dob olyan lapokat, amivel nehéz játszani, Vagyis gyakran kell szerencse ahhoz, hogy jó helyzetben érezzük magunkat, de igenis meg kell tanulnunk rossz lapokat is kijátszani, vagyis tőlünk is függ, hogyan ülünk az asztalnál. Nem vagyok nagy pókeres, de tudom, hiszen a saját bőrömön is érzem, hogy ez így van.
Hiszem, hogy minden pakliban ott vannak a rossz lapok, ahogy a jók is. De kívülről ez nem mindig látszik.
Sokszor gondolják külsősök, hogy egyeseknek milyen könnyű… Szerintem hosszú távon mindenkinél előkerülnek az értéktelen, vagy kifejezetten használhatatlan leosztások, de a Jokerek is.
Mivel foglalkozol még mostanában?
Amellett, hogy rendszeresen írok dalszövegeket, rádiós műsoraim is vannak két nagyon jó csatornánál, ahol nagyon bíznak az ízlésemben, így viszonylag szabadon „garázdálkodhatok“.
Sok helyre hívnak, hogy dalszövegírói, alkotói kurzusokat tartsak. Időről időre kijövök új dallal mindenféle kollaborációban, és mostanában van egy szuper kis csapat, akikkel próbaterembe is járok. És ha csak a szakmánál maradunk, vagyis nem beszélek a családról, a bokszolásról, a túrázásról és az új őrületről, a Wakeboardról, akkor ki kell emelnem a tanulást. Klasszikus éneket tanulok most már elég régóta, és úgy tűnik, hogy zeneterápiás képzésem is részt veszek tavasztól.
Szerinted milyen a jó dal?
Egy dalnál nagyon szeretem, ha szakértő muzsikusok, jó zenészek dolgoznak rajta, mégis,
ami nagyon fontos, az a kémia.
Ahogy a párkapcsolatban is, attól, hogy két ember csinos, passzolnak egymáshoz, még nem jelenti azt, hogy meg lesz közöttük az az igazi zsizsgés. A dal ugyanilyen. Kell, hogy legyen benne valami megmagyarázhatatlan érintés. Egy érzet. Amikor csak annyit tudunk, hogy újra és újra meg kell hallgatni.
És akkor jöjjön az újdonság:
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Horen, Szabó Péter Pál, Zaťko Ervin
