50 éves a magyar táncházmozgalom - interjú Lakatos Róberttel

50 éves a magyar táncházmozgalom - interjú Lakatos Róberttel

Újra a szlovákiai magyar táncházmozgalom központja lehet Komárom

1972. május 6-án, azaz idén pontosan 50 évvel ezelőtt szervezték meg a budapesti Liszt Ferenc tér egyik könyvklubjában az első táncházat – akkor még a szervezők sem sejtették azt, hogy egy nagysikerű mozgalmat indítanak el. A mintát a mezőségi Székről „hozták” Budapestre – a népzenészek ezzel a magyarországi táncházak hagyományát alapozták meg. A Magyarországon mindaddig ismeretlen szórakozási forma hamar elterjedt az egész Kárpát-medencében.

Komárom egykoron a központja volt a szlovákiai magyar táncházmozgalomnak. Ezt a hagyományt élesztené újra a Táncfórum, azaz a Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesülete és az Egressy Béni Városi Művelődési Központ.

Lakatos Róbert igazgatóval arról beszélgettünk, hogy Komárom milyen formában ünnepli meg a magyar táncházmozgalom létrejöttének 50. évfordulóját.

 

Lakatos Róbert

 

Mi az, amiben az a bizonyos táncház a budapesti Liszt Ferenc téren újszerűséget hozott?

Erre a kérdésre személyes tapasztalattal válaszolnék. Valamikor a ´90-es évek elején jártam életemben először Erdélyben. A ´80-as évek közepén kezdtem igazán tevékenyen foglalkozni a magyar népzenével, és a ´90-es évek elején volt ez a bizonyos mezőségi utam. Széken jártunk, és este meghívtak bennünket egy táncházba. Elmentünk és valami lenyűgöző, életreszóló élményben volt részünk. Úgy alakult, hogy prímásként én is ott voltam azok között, akik végigmuzsikálták az egész éjszakát.

Abban az autentikus környezetben hatalmas élmény volt számomra, hogy rengeteg ember járta a táncot arra a zenére, amit én adtam elő. A hamisítatlan széki táncházakról mindaddig csak felvételeket láttam, hallottam. Elképesztő volt. Hatalmas energiák mozdultak meg. Ott ébredtem rá arra, hogy a népzenész elődeink számára miért is volt fontos az, hogy a Széken tapasztaltakat máshová is elvigyék, máshol is a közönség elé tárják, tehát az, hogy máshol is szervezzenek táncházakat.

 

 

Ez valóban egy őserő, egy közösségformáló alkalom. Ezek a hagyományok évszázadokon át fennmaradtak – apáról fiúra, anyáról lányra öröklődtek. Széken pedig, abban az archaikus környezetben, igazán hitelesen csengtek ezek a melódiák. És persze a néptáncot tanulni vágyók lelkesedése is példátlan volt. Magyarországon, és azt kell mondanom, hogy az akkori Csehszlovákiában is, mi már egy viszonylag nyitott világot élhettünk az erdélyi közösségekhez képest. Ezt az archaikus őserőt elődeink megszerették volna más tájakon is honosítani.

A Sebő és a Halmos duó akkor nem sejtette azt, hogy ez mekkora ötlet, és milyen energiák, erők érvényesülnek a táncházak meghonosításakor.

Egy-két interjút végighallgattam, amikben ők nyilatkoztak, és bizony azokból kiderült, hogy egyszerűen valóban nagyon meglepődtek azon, hogy az emberekben megmozdult valami, egy nagyon elementáris őserő – többször ismétlem ugyanezt a kifejezést, de erre nincs jobb szó.

A népzene bennünk rejtőzik, hiszen azt az őseinktől örököltük, bármit hallgatunk, a népzene az, amit sejtszinten magunkban hordozunk. Ez egy közösség- és közönségformáló erő.

 

Lakatos Róbert

 

Az 50 évvel ezelőtt kialakult táncházmozgalomhoz Komárom is csatlakozott, a ´90-es évek első felében volt igazán népzenészektől és néptáncosoktól hangos és nyüzsgő a belváros. Most a Táncfórum, azaz a Szlovákiai Néptáncosok Szakmai Egyesülete és az Egressy Béni VMK törekszik ezt a hagyományt újraéleszteni. Milyen formában?

Erre megintcsak személyes történetet tudok felhozni – Dunaszerdahely volt az első, ahol táncháztalálkozókat szerveztek, majd jött Komárom. Aktívan elkezdtünk muzsikálni. Mikor az ember elkezd aktívan a népzenével foglalkozni, akkor végigmegy a „szamárlépcsőn”. Az első ilyen fokozat az, hogy kísér egy táncegyüttest. Akkoriban a Csiholok együttessel kezdtünk el ide, a VMK-ba járni, a komáromi Hajós Táncegyüttest kísértük. Nagyon szép emlékeink vannak erről az időszakról, egész Európát bejártuk a Hajós Néptáncegyüttessel, nagy hagyománya volt itt a néptáncnak. Azok a barátságok, amelyek akkor születtek, a mai napig szilárdak.

Komáromba költöztem és szerettem volna aktívan bekapcsolódni a kulturális életbe, elkezdtem népművészeti fesztiválokat szervezni, de az ide költözésem után ráeszméltem, hogy a magyar kultúrának e fontos szegmense itt akkor már nem volt jelen a városban.

Amikor aztán igazgatója lettem a helyi Egressy Béni Művelődési Központnak, az lett az egyik legfontosabb célom, hogy a magyar kultúrának ezt a fontos műfaját hozzuk vissza Komáromba. Minden ezzel kapcsolatos törekvésünk nagyon nagy népszerűségnek örvend, s mivel idén 50 éves a magyar táncházmozgalom, adja magát az alkalom, hogy a jubileumra felfűzve szép éves programot állítsunk össze.

 

Lakatos Róbert

 

Milyen programok és koncertek tisztelegnek a magyar táncházmozgalom nagysága előtt 2022-ben?

A magyar folklór nagyságát számos minőségi, profi előadásunk, koncertünk hirdeti majd idén, ezekről hírt adunk a sajtóban és a közösségi oldalainkon. Kétségtelenül a szívemhez legközelebb egy olyan nagy rendezvény áll, ami visszatér Komáromba. Ez pedig nem más, mint a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó. Dunaszerdahely vette át a szervezést egy bizonyos időszakra, de idén újra visszatér ide.

Május 6-án, 7-én és 8-án itt fogjuk megrendezni a Táncfórummal, a Szlovákiai Magyar Néptáncosok Szakmai Egyesületével a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozót.

 

OTT VOLTUNK: Ilyen volt az első Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó

OTT VOLTUNK: Koncertekkel indult a Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó (FOTÓK)

Sikeres volt a második Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozó (FOTÓK)

 

Nagyon-nagyon remélem, hogy sokan ellátogatnak akkor majd Komáromba, nemcsak olyanok, akik itt, Szlovákiában szeretik és tisztelik a magyar folklórt, hanem akár Magyarországról is. Természetesen nemcsak profi táncosokat várunk, hanem olyanokat is, akik laikusként nyitottak arra, hogy megismerjék a népművészet csodáit.

Biztos vagyok abban, hogy az autentikus népzene mindenkit „beszippant”, aki ahhoz nyitott szívvel viszonyul.

Ráadásul a főszervezői feladatokat betöltő Táncfórum, melyet Gálik Gábor vezet, hamarosan Komáromba, az Egressy Béni VMK főépületébe helyezi át a központját, a székhelyét. Úgy érzem, ez is hozzájárul ahhoz, hogy a folklórral kapcsolatos terveinket profi módon teljesítsük, hiszen az együttműködésünk egyenesen kiváló. Szakmailag és infrastruktúrában felkészültek vagyunk a célok teljesítésére.

 

 

Nemrég Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságának támogatásával megújult a volt VMK büfé, és egy multifunkciós kamaraterem létesült. Akár táncházaknak is otthont adhat majd ez a hely?

Természetesen! A kamarateremben nemcsak táncházakat, hanem például jazz koncerteket is szeretnénk szervezni. De ez egy másik téma. Ami a folklórt illeti: kimagaslóan profi foglalkozásvezetőkkel szerveznénk itt gyermektáncházakat is például, akár havi rendszerességgel. A kamaratermünk erre a célra is kiválóan alkalmas. Mindent megteszünk azért, hogy a 2022-es programpolitikánkban a népművészet valóban hangsúlyosan jelenjen meg.

Komáromnak vissza kell kerülnie a magyar népművészet térképére.

Mi ezért mindent megteszünk, hiszen az Egressy Béni VMK-nak ehhez van infrastruktúrája, szakemberi gárdája. A törekvéseinkben a fenntartónk, tehát Komárom önkormányzata is támogat bennünket. Minden adott ahhoz, hogy azon túl, hogy egyéb más programok színes kavalkádjával is készülünk, az idén 50 éves táncházmozgalomról is méltó módon emlékezzünk meg.

 

ATEMPO.sk / Egressy Béni Városi Művelődési Központ
Fotó: Cséfalvay Á. András