Ő írta a Komáromi Jókai Színházban a múlt pénteken bemutatott A beszélő köntös dalszövegeit. Csicsón a kortárs költészetről beszélt, tanulóknak. Ezért szinte természetesnek tűnt, hogy a magyar költészet napján beszélgettünk Komáromban Laboda Róbert költővel, slammerrel, pedagógussal, amatőr rendezővel.
Gondolom, nem véletlenül kérted, hogy a Kristály kocsmában találkozzunk.
A Kristály köz. Itt szoktunk találkozni egy-egy húzós nap után a barátaimmal. Foci vagy biciklizés végeztével megállunk egy pofa sörre vagy kofolára. A feleségem nem nagyon szereti ezt a helyet, a barátaimmal váltottuk már meg a világot itt párszor. Csoda, hogy nem a Kristály irányítja a Földet.
A múlt héten, pénteken mutatta be a Komáromi Jókai Színház A beszélő köntös című Mikszáth-regényből készült zenés játékot. Milyen feladat volt a dalszövegek megírása?
Gál Tamás igazgató, az előadás rendezője, Lakatos Róbert zeneszerző és Varga Emese dramaturg kértek fel erre a megtisztelő feladatra, ezért egy pillanatig sem tűnődtem, vállaltam. Hét éve a kassai Thália Színház Tévedések vígjátéka című előadásához már írtam dalszövegeket, ami akkor még gondot okozott. A beszélő köntös esetében Lakatos Róberttel önmagától értetődő volt az alkotói folyamat. Vérprofi zenész és zeneszerző.
A nap bármely szakában felhívott és a telefonba dúdolta az újabb ötleteit, ami engem is inspirált.
Amikor Gál Tamás rendező körülírta a jeleneteket, nem négy felkiáltójellel jöttem haza, hanem száz kérdéssel, amiket könnyebb kibontani színházilag. Tizennégy dalszöveget írtam. Volt úgy, hogy előbb jött a szöveg, azután a hangszerelés, máskor a kész zenére írtam szöveget, például a szerelmes duettek vagy a köntös varrás esetében.
A beszélő köntös dalszövegei egyszerre szólnak a történetnek és a mai nézőknek. Az egyik refrénben azt éneklik, hogy válaszd a hazait, ami a Komáromi Jókai Színház idei évadának a szlogenje, ugyanakkor egy vásári jelenetben hangzik el.
Amikor elolvastam Mikszáth Kálmán regényét, érdekes volt beleélnem magam abba a korba.
Egyszerre ütött és simogatott ez a sztori.
Eleinte azt gondoltam, poros történet. Miután a végére értem, már úgy véltem, semmi sem változott azóta, csak más időszámítást írunk. Nem változtak az emberek, ugyanaz hajtja őket most is, mint Mikszáth idejében. Az író kemény társadalomkritikát fogalmazott meg a regényben. Az egyenlőséget és nem az egyformaságot kereste. Ez megérintett,
mert tanárként nálam sincsenek egyforma, csak egyenlő gyermekek. Ha mindig ebből indulnánk ki, sokkal szebb lenne a világunk.
Nagyszabású ősbemutató lesz a Komáromi Jókai Színházban (+FOTÓK)
Ifjú palócként szívügyed volt a jó palóc műve?
Hogyne! Amikor Mikszáth Kálmánra gondolok, mindig édesapám jut eszembe. Ő egy igazi jó palóc, aki az utolsót is odaadná a rászorulónak, jó kedélyű, befogadó ember, ért és érez. Bár érezni nem lehet megtanulni. Az olyan, mint a gesztus. Vagy jön, vagy nem jön.
Úgy szólaltak meg a szövegeid, ahogy szeretted volna?
Erős kezdés volt már az is, ahogy Olasz István labanc egyenruhában német – magyar koprodukcióban énekelt, vagy Bernáth Tomi előadta a török dalt a kebabom nem adom strófával. A szultán dalának írásakor végig láttam magam előtt Vadkerti Jimmyt. Csodálatosan énekli, hogy szénné égeti a bécsi sétányt.
Ez az előadás a népnek készült, ahogy valószínűleg Mikszáth is a népnek írta. Olyan társadalmi témákat taglal, amelyek bennünket is érintenek.
Azt írod a finálé dalában, hogy itt maradtunk mi egymásnak.
És azt is, hogy ide, oda tologatnak. Ha már itt vagyunk, nem férne bele, hogy naponta próbáljunk egymásnak keresztbe tenni, leszólni egymást? Értem, hogy az emberek licitálnak, kinek van nagyobb igaza. De nem fér-e el egymás mellett több vélemény? Ha ezeken eltűnődünk egy kicsit, már megérte létrehozni ezt az előadást.
A gyermekek alkotta színházad hol tart?
Az idén leálltunk. A járvány miatt csupán márciustól engedélyezték a szakkörök tevékenységét. Inkább egyénileg foglalkoztam a gyerekekkel, többen vesznek részt a Petőfi-Tompa Országos Seregszemlén. Éppen holnap megyek zsűrizni a járási fordulót.
A magyar költészet napján beszélgetünk.
Délelőtt Csicsón, az alapiskolában jártam, felső tagozatosok között. Molnár Gábor egyetemi jó barátom ott az igazgató, meghívott tartsak egy rendhagyó irodalomórát. Megpróbáltam egy kicsit testközelből beszélni a slam poetry-ről, a költészetről. Arra kértem a gyerekeket, hogy véleményezzék egy kicsit a költészetet, és
arra ösztönöztem őket, hogy a költészet nem egy megfoghatatlan csillag, hanem itt jár közöttünk. Senkinek sem a „kisajátítósdija”, hanem ez is a népé.
Nagyon kreatívak voltak. Egy jó közösség fogadott, nyitottak voltak a kortárs költészetre. Nehéz volt egyszerre ötödikesekhez és kilencedikesekhez beszélni, de kihoztam döntetlenbe. Sőt, a győzelem lógott a levegőben.
Min dolgozol?
Új versciklusokon, Halálvárók címmel. Szépen gyűlnek a versek, tizenöt-huszonöt között. Huszonhétből már kötetet lehet szerkeszteni. Szerintem ütni fognak, bár attól függ, ki, milyen lelkiállapotban találkozik majd ezekkel a szövegekkel. Nem akarom elsietni, őszre tervezem a kötet megjelenését.
{jamedia src="/
" type="video" mtype="youtube"}
Júliusban készülsz Gombaszögre?
Úgy érzem, sokévnyi munkám maradt abban a táborban. „Kigombaszögöztem” magam. Lehetőséget kell adni az újaknak. Lépjenek fel!
Te írtad a 2015-ös Gombaszögi Nyári Tábor Levegő című himnuszát, amelynek Karván forgatott videoklipjében slammelsz, a Felvidék All Stars és a Jóvilágvan zenekar mellett.
Sok szép pillanatot, élményt, sikert kaptam ott. Most azt érzem, elég volt. Nagy nyugalom tölt el, hogy jön a következő generáció.
Ízelítő a #LABODA műsorból
Korpás Éva és a GV Guitars a #LABODA-ban (VIDEÓ)
Gál Tamás és Kiss Szilvia a #LABODA-ban (VIDEÓ)
Kerekes Vica és Puss Tamás a #LABODA-ban (VIDEÓ)
Így fotózunk egy 100 éves fényképezőgéppel - Kiss Gábor Gibbo a #LABODA-ban (VIDEÓ)
Bandor Éva és Kovács Koppány a #LABODA-ban (VIDEÓ)
#LABODA – egy műsor a szlovákiai magyarokról kicsit másképp (+VIDEÓ)
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző, Cséfalvay Á. András és archívum
