Tánczos István szaxofonista a színpadon magabiztos és pontos, vaksága ellenére a magánéletében sem szorul segítségre. Mindezt a Vakok Iskolájának köszönheti, ahol kisgyerekkorától kezdve tanították az önálló életvitelre.
Az Ismerős Arcok zenekar tagja, a jövőre 50 éves Tánczos István, becenevén Steve, koraszülött gyermekként jött a világra. Élete első napjait inkubátorban töltötte, amelyek akkoriban még fejletlenebb technológiával működtek. A zenész szemének idegszálai elégtek a fokozott fényhatástól, ezért visszafordíthatatlanul megvakult – minderről Bényi Ildikónak mesélt az Önök kérték című műsorban.
„Annak idején a Vakok Iskolájának tanulói közösségét 90 százalékban hozzám hasonló gyerekek tették ki. Négyévesen kerültem a bentlakásos intézménybe, és mivel messze laktak a szüleim, csak a nagyobb iskolaszünetekben lehettünk együtt. Nehéz volt kisgyerekként elszakadni a szülői háztól, de elfogadtuk, hogy ez az ára annak, hogy felnőttként önállóan élhessek” – osztotta meg a Duna kívánságműsorának vendégeként a zenész, aki mindössze hétéves volt, amikor rájött, hogy ha a látását nem is, a hallását képes fejleszteni.
{facebook}https://www.facebook.com/520125804709882/videos/424881112999466{/facebook}
„Korán megszerettem a zenét. A nagypapám szájharmonikázott, de nemcsak fő dallamot, hanem harmóniákat is tudott játszani. Nekem ez borzasztóan tetszett, ezért meg is tanított erre. Később egy tanárom mutatott egy dzsessz-albumot, akkor jöttem rá, hogy az én hangszerem a szaxofon” – emlékezett vissza Tánczos István, aki egy alapítvány segítségével tanulhatott meg játszani a hangszeren zeneiskolai keretek között.
ATEMPO.sk / MTVA
Fotó: Cséfalvay Á. András
