Öt éve Galántán, a gimnázium udvarán, egy fa alatt beszélgettünk arról, hogy színművész lesz. 2019-ben, az 56. Jókai Napok résztvevőjeként érkezett Komáromba. Az idei, 59. Jókai Napokon megint egy fa alatt ültünk Balla Barnabás színművésszel. Ezúttal Komáromban. Az Egressy Béni Városi Művelődési Központ mellett, a Tábornokok uzsonnája vendégelőadása után.
Közben színművész lettél.
A Galántai Kodály Zoltán Gimnáziumban azt az időszakot éltem, amikor kikristályosodott, mit szeretnék kezdeni magammal az életben. Amikor az akkori, 56. Jókai Napokon játszottunk, már tudtam, hogy felvettek a színművészetire, Pozsonyba. Elindult az utam, amin továbbra is próbálok kitartani és fokozatosan előre haladni.
Michal Vajdička rendező és Topmáš Maštalír színművész osztályába kerültem az egyetemen.
A Balla Barnabás interjú 2019-ből
Mit mondtak, milyen figura vagy?
Nem nagyon mondták, meg, milyenek vagyunk vagy kik vagyunk, hanem hagytak elég teret arra, hogy megismerjük önmagunkat. Hogy keressünk, és mi találjuk ki magunkat.
Az első év amolyan keresős időszak volt az egyetemen, azután jött a covid. Online tanultunk, monológokat vettünk fel színészmesterség órákra. Magunk fényeztünk, kameráztunk, vágtunk. Érdekes és izgalmas volt, de semmi sem pótolta, amikor ott lehettünk élőben a suliban és dolgozhatunk.
A napokban láttam az idei végzős színművészeti osztály fotóját. Ott állnak melletted Béhr László és Hégli Bence is.
Az idei Jókai Napok hetének keddjén volt az államvizsgánk. Utána készült a fotó.
Ábrándos tekintetű figurákat hozol, akik a lelkükkel követik a színpadi történéseket.
Ezt tanították az egyetemen. Gyakorlom. Úton vagyok felé, hogy megtanuljam.
Szeretném jól csinálni ezt a szakmát.
Az imént a Tábornokok uzsonnája előadása után, egy hölgy várt a művelődési ház mögött, és aláíratta veled a mobiltelefonját.
Telefont még nem dedikáltam. Szerintem megbánja néhány hónapon belül. (nevet) Furcsa érzés volt. Meg kell tanulnom kezelni ezeket a helyzeteket is.
Olyan ez a park, mint a paradicsom. Ádám vagy a Tragédiában, Kassán.
A napokban volt egy felújító próbánk a kassai Thália Színházban, mert június 21-én, pénteken, a Magyar Színházak 36. Kisvárdai Fesztiváljának versenyműsorába visszük Az ember tragédiáját. Rédli Károly rendezte, Forgács Miklós a dramaturg.
Ádám nagy kihívás volt. Hatalmas munka. Madách remekéből írtam a diplomamunkámat is. Nagyon élveztem a munkát Karcsival, az olvasópróbától a bemutatóig. A mi előadásunk más rendezői koncepcióban készült, mint az eredeti mű, itt mindenki Ádám és Éva. Ez a rendezői koncepciónk.
Kassáról Az ember tragédiája, Komáromból az Úri muri száll versenybe Kisvárdán (részletes program)
A plakáton is te vagy Ádám?
Igen. Jó ideje tornázom, próbálom kondiban tartani magam. A pszichémnek is jól tesz. Adam Priecel, a Pozsonyi Képzőművészeti Egyetemen idén végző festőművész művészi tetoválásait viselem a karomon. Adam amúgy Kakas Dávid osztálytársam unokatestvére. Pozsonyi tetováló szalonjába járok. A három tulipán a legújabb tetkóm. Az érzékenységemet jelölik a világ és magam felé. Pilinszky János Terek című versét Adam átrajzolta képbe. És van egy varázspálcám is.
A mondat pedig, ami segített átvészelni egy nagyon nehéz időszakot, így hangzik. ››Hajnal előtt a legnagyobb a sötétség‹‹.
Sok erőt adott akkoriban, bár előbb oldódott meg a probléma, mint, ahogy a tetoválás a karomra került.
Különös embernek tartod magad?
Tudok különös is lenni. Általában persze, normális vagyok. Sokszor megkívánja a helyzet, hogy egy kicsit őrültnek kell lenni. A Komáromi Jókai Színház és a Pozsonyi Színművészeti Egyetem közös produkciója, a Tábornokok uzsonnája, Gardenö Klaudia rendezésében, például ilyen előadás. Van idő, amikor bele kell állni az őrültségekbe.
NézőTÉR: Komikus katonai tragédia – Színművészeti egyetemisták brillíroznak Komáromban
Látod a fától az erdőt? Az utad lényegét?
Izgatottan várom az újabb felkéréseket, annak ellenére, hogy futnak előadásaim. A Pál utcai fiúk musical Komáromban, a Művészet a The Art Kulturális Ügynökségénél. Shakespeare Makrancos hölgyében szerepelek majd, Michal Vajdička rendezésében a nyáron, a pozsonyi várban.
Szeretnék minél több tapasztalatot szerezni. Nem írom magamra, hogy: itt vagyok. Annak ellenére, hogy talán jó lenne. Bízom benne, hogy megtalálnak a jó szerepek.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző, Dömötör Ede és Németi Róbert
