Madarról érkezett az interjúra, Komárom belvárosának egyik kávéházi teraszára. A községben tanít angolt az Édes Gergely Alapiskola tanulónak. Előző nap érkezett haza a görög Evia szigetéről. Fülében még morajlott a tenger, bőrén hozta a hellász napsütést. Utazása előtt egy nappal jelent meg Egy szálloda meséi Európa-történetek című első kötete. Ollé Katalinnal beszélgettünk.
Milyen volt Evia?
Csodálatos! Kristálytiszta az azúrkék tenger. Két méterre lehetett látni a víz alá. Lágyan ringtak a hullámok, olykor fújt egy kis szellő. Nem tudtam, hogy az a sziget ilyen gyönyörű,
interneten néztem ki az utat. Az döntött mellette, hogy a szálloda a tengerparton állt. Sarokszobában laktam, L alakú terasszal. Mindenhonnan a tengert láttam.
Mikor érintett meg az irodalom szele? Mi volt az a pont, amelyben írni kezdtél?
Korán kezdtem, még alapiskolában. Mindig szerettem olvasni, egyre gyarapodott a szókincsem. Komáromban, a gimnáziumban, azt mondta Kustyán Ilona magyartanárnőm, hogy jól írok. Az ő szava már akkor is nagyon fontos volt.
Azután 2015 májusában összetörött a zöld Hyundai autóm. Megmaradtam, az emlékére írtam a Nő és az autó című történetet, amely az Új Nő havilapban jelent meg, ahol komolyan veszik az újságírást, a szövegeket. Jó visszajelzés volt, hogy másnak is tetszik, amit írok. Örömömben, kihasználva a közösségi média pozitív oldalát, az internetre tettem fel a műveimet. És az olvasók egyre csak bátorítottak. Azután egyszer felhívott Nyers Gyula fiatal író barátom, lenne-e kedvem írásokat adni egy újrainduló irodalmi lapba.
Ez volt a Levél Kedvesemnek?
Saláth Richárd főszerkesztővel egy komáromi kávézóban találkoztam. Addigra már olvasta néhány írásomat, és azt mondta, szívesen közli a lapban. Ezek között voltak a komáromi Európa szállodából való történetek is. Ricsi már akkor azt mondta,
tegyem el ezeket, gyűjtögessem és adjam ki egy könyvben. Júliusban megjelent a kötet.
Miért a legendás Európa Hotelt választottad?
Mert 1991 és 2004 között ott voltam recepciós. Szerettem a hangulatot, amely belengte a szállodát, imádtam a kollégáimat, a vendégekért való létet.
Boros igazgató úr vendégközpontúvá tette az intézményt. Jól éreztem magam, ha a vendégek elégedettek voltak. Tizenhárom év 32 története van az Egy szálloda meséi Európa-történetek című első kötetem 70 oldalán. Maradtak még bennem történetek, és akadnak, amelyek nem tartoznak a nyilvánosságra.
„Humoros vagy épp megindító történetek csokorba fűzve – egyedi kordokumentumok, amelyek egy letűnt világ különleges hangulatát idézik fel az olvasók számára”. Írja a fülszövegben Póda Erzsébet írónő, a kötet korrektora. Ki gondozta még a magánkiadásban megjelent könyvet?
Saláth Richárd állandóan hangoztatta, írjam már, állítsam össze. Neki sokat köszönhetek. Ő javasolta, hogy a kötet bemutatója legyen a mostani Európában, amely már kaszinó. Az igazgatónő azonnal az ötlet mellé állt, és
augusztus 17-én, szombaton 17 órai kezdettel várok mindenkit, volt kollégákat, nosztalgiázó komáromiakat egyaránt.
Póda Erzsébet szerkesztette a kötetet, Németh Péter volt a nyomdai előkészítő. Azt mondta, először egy történetet olvasott el, majd még egyet, végül az egész könyvet kiolvasta.
Miről szól a Zenekar című írás?
A kilencvenes években Komáromba látogatott a világhírű Alphaville zenekar. Óriási szenzáció volt. Az Európában szálltak meg.
Mindenki lázban égett, hirtelen minden a legszebb lett, mindannyian akkor akartunk szolgálni, találkozni velük. A történetet olvassák el a könyvben! (nevet)
Írtál Evián, a tengerparton?
Hangulatokat jegyzeteltem. A tengert, ahogy hullámzik. A kabócákat, amint a pinea-fenyők koronájában énekeltek.
Volt egy megrázó élményem is. Bozóttűz ütött ki az utolsó napon, amit a szigeten töltöttem. Néhány kilométerre fekete füst szállt fel. Pillanatok alatt helikopterek, tűzoltóautók, mentőkocsik érkeztek, és oltották a tüzet.
Másnap hazautaztam. Addig nem sikerült eloltani.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
