Szeptember 6-án, e héten, pénteken 21 óra 25 perckor az STV2 csatornán indul a Pressburg című első szlovákiai magyar sorozat. Negyvenkét napig forgatta az 50 tagú stáb. A 10 főszereplő mellett, 27 mellékszereplő és 200 statiszta látható majd péntek esténként, nyolc héten keresztül. Molnár Csaba filmrendező hat évig dolgozott a romantikus dramedy, ami dráma és komédia egyben, elkészülésén. Vele beszélgettünk.
Mit érzel, most, néhány nappal a Pressburg sorozat indulása előtt?
Ünnepel a lelkem. Sohasem fogom tudni kellőképpen megköszönni mindenkinek, aki részt vett ebben. Ha van valami, amitől tartok a premieren, akkor az az, hogy biztosan el fogom felejteni megköszönni valakinek, akinek nagyon hálás vagyok azért, hogy létrejött ez a sorozat.
Most úgy érzem magam, mint amikor felépül a ház, amelyet évekig építettél, amelyet elképzeltél, és először leülsz a verandán a karosszékedbe, és először meglátod a kilátást. Hátradőlsz és felsóhajtasz: ezért megérte megcsinálni.
Hat évig dolgoztál a sorozaton. Egy tavalyi interjúban azt mondtad, megtanultál közben főzni.
Igen. Egész jó olasz tésztákat tudok készíteni. De mi a kérdés?
Mit tanultál közben, a főzés mellett?
Hat év alatt? Hűha... Az biztos, hogy teljesen átértékelődött bennem a türelem és a kitartás fogalma, hogy mit jelent küzdeni az álmodért. Én mindig igyekeztem méltósággal elfogadni, ha nemet mondanak valamire, nagy lecke volt nekem, hogy ha ekkora álmod van, akkor ez nem feltétlenül megy. Ha valahonnan kidobnak, bizony vissza kell menni az ablakon, majd a kéményen, mindaddig újra és újra, amíg nem sikerül, amit szeretnél, ez nekem nagyon fárasztó. Megtanultam, hogy ezt nem lehet egyedül csinálni. Nagy köszönettel tartozom Luciának, a feleségemnek, aki végig ott volt mellettem és támogatott, Forgács Attila producernek, aki végigjárta velem ezt az utat, az összes buktatójával együtt. Apropó, megtanultam producernek lenni. Amíg csak rendeztem, volt kifogás, hogy valamit azért nem lehet, mert a producerek nem szereztek rá elég pénzt, hát ezt itt nem mondhattam. És még valami érdekes történt velem. Egy érzés. Ami akkor jön, amikor tényleg létrehozol valamit a semmiből.
A Pressburg az eddigi karrierem csúcsa.
Tanulom ezt is, hogy néha meg kell állni egy pillanatra és értékelni kell. Most ennek van itt az ideje, hogy örüljünk, hogy elkészült a sorozat. Szeretném egy kicsit még ízlelgetni.
Az első televíziós előzetes legvégén azt kérdezi Nasi, az iráni stand-up komikus, hogy „hány nyelvet kell még megtanulnom, hogy legalább egy kicsit értsem, amit itt az emberek mondanak?“ A nyelv nagyon fontosnak tűnik ebben a szlovákiai magyar tévésorozatban, hiszen feleséged, Lucia Molnár Satinská írásban, te pedig filmben foglalkozol a szlovák – magyar együttéléssel.
Mivel nekünk, szlovákiai magyaroknak a mindennapjait meghatározza ez, és erről szerettem volna autentikus audiovizuális alkotást készíteni, természetesen nagyon sokat dolgoztunk a nyelvvel. Feleségem nyelvész doktor, nagy szerelme a nyelvek kutatása, a nyelvvel való foglalatosság, természetesen belekerült a sorozatba.
Volt szereplőválogatás?
Persze, igazából folyamatosan, ahogy nőtt a projekt. Az elején nem tudtuk, ez mekkora sorozat lesz.
Nem álmodtam olyanról, hogy majd Zuzana Kronerová és Csuja Imre is vállalnak szerepet benne.
Erős a mostani harmincas színészgeneráció, volt miből válogatni. Matusek Attila például besétált az első castingra, és rögtön tudtam, hogy ő kell nekem. Akkor érkezett haza Magyarországról, még elég sok hibával beszélt szlovákul. Pontosan annyira, amennyire szükségünk volt rá. Egy erős komika kellett mellé. Anna Jakab Rakovská, Jakab Róbert színész felesége szintén tökéletes választás lett. Ancsa perfekt német, kiválóan beszél szlovákul a férjétől tanult magyarul. Felbukkannak színész-barátok, Petra Polnišová, Gregor Hološka vagy Mišo Kubovčík, akik beugrottak egy-egy cameo szerepre.
És hát, persze ott vannak a Felvidéki Betyárok, a komikus csavar a romantikus történetben. Ők a valamikori Kétnyelvű Dél-Szlovákia underground mozgalom történetét játsszák újra, egyfajta komikus formában.
Miképp fogadta a közönség a sorozat első részeit az eddigi vetítéseken?
Mindenütt nagyon jól fogadták. Szerintem olyan sok szereplő és történetszál van benne, hogy viszonylag széles réteget meg tud szólítani.
Ami meglepett, hogy a szlovák nézők is simán végignézték az első részt, ami szinte teljesen magyarul van, nem ment ki a vetítésről senki.
Talán azért, mert a történet nem is annyira arról szól, hogy kinek, milyen az identitása, magyar, szlovák, angol, német, muszlim..., hanem arról, hogy ki, hogyan viszonyul hozzá, mit gondol róla.
Hányszor nézted végig a kész sorozatot?
Rengetegszer. Most épp az angol feliratok miatt nézem újra és újra.
Tárgyalunk egy streaming szolgáltatóval a nemzetközi forgalmazásról, ehhez már kellenek az angol feliratok is.
Lesz második évad?
A Pressburg nem brand, hanem szívügy. Ha elindít valamit az emberekben és szeretnének folytatást, hozhatja úgy az élet, hogy megcsináljuk.
A sorozat végén a történet lezárul, kerek, de a téma még mindig érdekel. Amikor írtuk a sorozatot, például még nem volt orosz – ukrán háború. Azóta sok ukrán él Szlovákiában. A kislányomnak a magyar tannyelvű oviban például Vologya az egyik osztálytársa. Ez újdonság, amivel meg kell tanulnunk együtt élni. Szóval, ha a társadalom, a nézők felől jön egy igény, hogy gondolkodjunk tovább ezeken a kérdéseken, én nyitott vagyok rá. Anyag van bőven.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és Pressburg Partners Production
