Komoly, avagy komolytalan? Milyen tárgyaló, amikor szerepről van szó? Elmenni, vagy visszajönni könnyebb? Ilyeneket kérdeztem a minap Gubík Ági színművésznőtől. Ő pedig elmondta, milyen a Hacktion és a Barátok közt sorozatokon jóval túl. Arrafelé, amerre a művészetének a forrása van. Kedvesen, bájosan válaszolt, mint mindig. Száz közül is felismerhető, egyedi hangján.
Többnyire komoly, avagy komolytalan vagy az életben?
Lehet, hogy nem látszik rajtam, de sokszor komolytalan vagyok.
Humorral oldasz stresszes helyzeteket?
A humor nagyon fontos. Nagyon higgadt tudok maradni fontos helyzetekben.
Az apróságoktól be tudok rezelni. Nem tartom magam stresszes embernek. Kiegyensúlyozottság van bennem a legtöbb esetben.
Ha szerepről tárgyalsz?
Béna vagyok minden tárgyalásban. Könnyen át lehet verni. Mindig azzal kezdik, hogy nincs pénz, ezt elfogadom. Utána haragszom magamra, hogyan lehettem ennyire gyámoltalan. Nem tudok igazán kiállni magamért. Pénzügyekben nagyon nem.
Azután vannak helyeztek, amikor már nagyon ki tudok állni magamért. Amikor az igazságérzetem felülemelkedik, nagyon tudok az ügyért tenni.
Miképp történt ez november utolsó keddjén, a Másfél óra című felolvasószínház esetében?
Koltai Robival már dolgoztam azelőtt, jól ismertem. Gaál Ildikó rendező sokszor látott előadásokban, Robival együtt.
Nagyon jólesik, amikor azt látom, hogy ilyen hatalmas művész, mint Koltai Robi, eljön és megnéz engem.
Számtalan esetben megtörtént, hogy a tudtom nélkül, ott ültek Ildivel a nézőtéren, követték a pályafutásomat. Most Ildikó hívott, hogy van ez a dolog, részt vennék-e benne. Szívesen mondtam igent, a téma is tetszett és az egész játéka, ahogyan kitalálták.
Egy héttel a Másfél óra előadása előtt Komáromban járt a művész páros, a Sose halok meg? című esttel. Az utolsó versszak alatt megcsörrent egy mobiltelefon a nézőtéren. És a néző felvette. Történt veled ilyesmi?
Gyakran megtörtént, hogy becsörgött a telefon, de nem vették fel. Kotorásztak már táskában, hogy kikapcsolják, anyázások közepette. Arra nem gondolnak a nézők, hogy az okostelefonok is berezeghetnek. Egy pici térben ez is nagyon kellemetlen.
A koncentrációnak az segít, ha azt érzem, hogy óriási figyelemmel vannak felém és csönd van. A színész ezt nagyon érzi.
Sokszor gondolok arra, ha mocorognak, valahol az én hibám is, hiszen én nem kötöm le őket annyira. Akkor próbálom elemezni, mi lehet az, amit adott esetben vétettem. Főleg egy monodráma vagy egy hosszú monológ esetében van így, amikor egyedül állok a színpadon és ahol azt érzem, nagyon közel van a közönség.
Elmenni, vagy visszatérni könnyebb?
Elmenni.
Húsz éve mentél el a Komáromi Jókai Színház társulatából Magyarországra, Csehov Sirályának Nyinájaként. 2022-ben tértél vissza az intézmény Benkő Géza Stúdiószínpadára, Tóth Attila: Mindennapi tenyerünket című darabjának színésznőjeként. Mindkettőt Telihay Péter rendezte. Mennyire volt másmilyen a két munka?
Rengeteg dolog történt közben. A húsz év minden napjában én voltam jelen, és fokozatosan történtek a dolgok, nem egyik pillanatról a másikra. Bármi történt a magánéletben közöttünk, rendezőként továbbra is dolgoztam vele. Ugyan nem olyan gyakorisággal, mint régebben, de nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Nem voltak sérelmek. Kibeszéltük a történéseket az alatt a húsz év alatt. Jó volt húsz év után is dolgozni Péterrel.
Az öt éve elhunyt Benkő Gézának írt darabot – Komáromban járt Tóth Attila (+FOTÓK)
A színházban volt a lakodalom, és egy mosógépet kaptatok nászajándékba a társulattól. Vittétek Szolnokra?
Sokáig a mosógépünk volt. Azután megadta magát, és újat kellett venni.
Ádám fiatok már kész fiatalember lehet.
Huszonegy éves. Járt a színházban, amikor a Csónak, avagy előttünk a vízözön és az Úri muri című előadásokban dolgoztam Bagó Bertalan rendezővel. Vendégöltözőt kaptam mindkét alkalommal. Azokban az öltözőkben járt Ádám, hiszen bejön utánam minden színházba. Régen, amikor társulati tag voltam Komáromban, Holocsy Krisztivel és Németh Icukával öltöztem egy öltözőben. Azt az öltözőt pedig már felújították, meg sem tudtam mutatni Ádámnak, milyen volt eredetileg.
Tünde, Ilma és Mirigy egy öltözőben…
A Csongor és Tünde, benne a női főszereppel, emlékezetes előadás volt. Ahogy az Édes Anna is, megint Icukával, szegénnyel. A pályakezdés időszaka fontos periódus volt.
Áldás, amikor egy színész úgy kezdheti a pályáját, hogy nagy szerepeket, címszerepeket osztanak rá.
Kassán ott volt a Kár, hogy ká, Vidnyánszky Attila rendezésében. A pozsonyi főiskola után kicsi városnak éreztem Komáromot. Azt gondoltam, és talán sok főiskolát végző színész azt gondolja, hogy mi fog velem történni, mert nem leszek benne a zsibongásban.
Budapesten megjött a zsibongás. Miképp élted meg, hogy reggeltől estig a hírekben voltál? Mondván és írván, hogy megismerkedtél, elhagytak, visszatértél a sorozatba, kiléptél a sorozatból.
Zavaró volt, és elhatárolódtam, főleg a bulvártól. Tudom, hogy sok színész, amikor meglátja magát egy bulvárlap címoldalán, azonnal megveszi és begyűjti. Nekem idegen volt ez, mert úgy írták, hogy meg sem kérdeztek, összeollózták régebbi interjúkból. Azt gondoltam, ez nem telepedhet teherként a mindennapjaimra. Mert teherként éltem meg. Azt természetesen nem bántam, ha tudósították az olvasókat, hogy éppen hol jártam, mit játszottam, mit fogok csinálni.
Azt, amikor a magánéletemről írtak, nem tudtam megszokni. Egy idő után a bulvárnak nem is nyilatkoztam.
Szabadúszó színművésznőként mennyit játszol?
Tizenkét különböző előadásban játszom, ami nagyszerű, bár valami ritkán megy, más gyakran. Tizenkét dolgot tartok a fejemben.
Lehet?
Rákészülést igényel. A nehezebb lélegzetvételű előadások előtt kell egy próba, és a szöveggel foglalkoznom kell előtte. Nagyon izgalmas, hogy különböző műfajok, stílusok, karakterek vannak bennük, és ezt nagyon élvezem. Nem is érzem, hogy próbálnom kellene valami újat. Ebből a szempontból most kissé nyugodtabb időszak ez a karácsony előtti.
Advent van. Ilyenkor az emberek színházba járnak itt is. Szlovákul és magyarul is színpadra lépsz a napokban. December 12-én, csütörtökön Lukáš Latinák Prevažne nevážne című show-műsorának vendége leszel Zdena Studenková és Vladimír Kobielsky társaságában. Másfél órát ígér a színlap, szünet nélkül.
A műsor gyártásvezetője hívott fel. Tudták, hogy Lukáš és Vlado osztálytársa voltam a főiskolán. Gondolhatták, hogy Komáromban ismernek, és felkértek erre a show-ra, amely az Egressy Béni Városi Művelődési Központban lesz. Erre nem lehet felkészülni, ez olyan, mint a City Reboot Ahogy esik, úgy puffan című improvizációs estjei.
Az ember beleveti magát, azután lehet kínos, lehet vicces, de ezeket a dolgokat úgy kell venni, ahogy jönnek. Nem szabad túl sokat gondolkodni.
Sztorizgatunk majd biztosan, de nem tudom, hogy mit hoz a pillanat.
Mit szólnának hozzá, volt főiskolai mestereitek, Martin Huba és Emília Vášáryová, ha a nézőtéren ülnének?
Úgy gondolom, nagyon jól szórakoznának.
A csábi nézők is erre készülnek másnap, december 13-án, pénteken. Két év után, ismét az Ahogy esik, úgy puffan neves vendége leszel ott.
Nagyon élveztem a múltkori alkalmat is. Szerintem nagyon jól sikerült. Bízom benne, hogy ezt most megismételjük.
Csábon zárja az évet a 15 éves Ahogy esik, úgy puffan improvizációs show - Gubík Ági is ott lesz
Milyen gyakran jársz haza?
Rövid időre gyakran. Családi eseményekre, születésnapokra, névnapokra. Akár egy vasárnapi ebédre is.
Három óra autózás ide és vissza, egy húslevesért?
Nagyon finom. Anyukám főzi a legfinomabb húslevest. Persze, nemcsak a húslevesről van szó, hanem arról is, hogy ne kelljen különös alkalom ahhoz, hogy ránézzek a szüleimre és beszélgessünk egyet délután.
A testközelségben, az élő beszédben hiszek. Telefonálni lehet órákig, de nekem az a fontos, hogy ott legyek, és megöleljem őket.
Milyen lesz a karácsonyod?
Ádám fiamat várom haza Barcelonából Szentestére. Most ott tanul spanyol nyelvet. Tavaly esztétika-szabad bölcsészet alapszakon végzett Prágában. A mesterfokozat még vár rá. Már most elkezdtem karácsonyi díszbe öltöztetni a lakást. Kis fényekkel, díszekkel, Mikulásvirággal.
Nagyon szeretem a karácsonyi készülődést.
Sokat fogok sütni, főzni. Megetetem a gyerekemet, mert szerintem Barcelonában nem eszik sokat. Karácsony első és második ünnepén vár a nagycsalád, édesanyáméknál, Zselízen vagy a nővéreméknél, Esztergomban. Több a hely. Ott is alszunk. Este táncos buli is kerekedik.
Számomra a kacagásod a védjegyed.
Az egyik kollégám a nevetésemet vette fel csengőhangnak a telefonjára. Nagyon jólesett.
A Vízöntők vidám emberek? Téli gyermekként, február negyedikén születtél.
Nem tudom, hogy a Vízöntők mennyire vidámak, én az vagyok. A légiesség, a szabadságvágy jellemző ránk, és azokban van vidámság. Persze, egy kis melankólia is. Szeretek üldögélni, csak úgy bámulni kifelé. Nézni a csillagos eget. Sétálni a tájban. Nem kell állandóan hangoskodni vagy beszélni, hogy jól érezzem magam. Cserfes kislány voltam, azután idővel elhalkultam. Maradt a belső harmónia és a jókedv.
Számomra a legfontosabb, hogy jelen legyek abban, amit csinálok. Ha úgy tetszik, ez az ars poeticám.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Talabár Tamás, Dömötör Ede, Bárány János, archívum
Támogass minket!
Támogasd a 10 éves ATEMPO.sk-t, ha tetszik, amit csinálunk és szeretnéd, hogy további tartalmak készüljenek, még több információ, beszámoló, interjú, esemény jelenjen meg felületeinken. Támogatásoddal a jövőben is szolgálhatjuk a közösségünket. Köszönjük!
