A gútai Sipos Dávid 1976-ban született. Zenei tanulmányait Budapesten, Muck Ferencnél és Ávéd Jánosnál végezte.
Szerepelt Pély Barna, Romhányi Áron és Nagy Laci ”Gitano funky” műsorában, továbbá tagja volt Gönczi Gábor zenekarának is. A Tsunami Fusion Band nevű együttessel 2011-ben megnyerték a budapesti A 38-as hajó zenei versenyének jazz kategóriáját.
Dávid rendszeresen szerepel a gútai Alma Art Polgári Társulás emlékműsoraiban és a Gútai Lírán is.
A Kor-Zár együttesben a "Búcsú a holnapért” című albumon szerepelt először, és azóta a zenekar állandó tagja lett, valamint szintén tagja Vadkerti Imre és Korpás Éva zenekarainak, ezenkívül több más produkciónak. Tavaly az újjáalakult Klinika zenekar oldalán is felbukkant.
Fellépés miatt nem tudtál a díjátadón részt venni. Milyen érzésvolt, mikor megtudtad, hogy te lettél a Legjobb énekes/hangszeres könnyűzene kategóriában?
Nagyon örültem, nagyon jó érzés volt, hiszen szakmai díjról van szó. Először csak azt gondoltam viccelnek a srácok, Emmer Pétertől és Zsapka Attilától tudtam meg sms-ben a jó hírt, hogy én nyertem meg a könnyűzenei kategóriát.
Ez az első díjad?
Ez a első, amit én kaptam, de a Kor-Zár zenekarral 2012-ben kaptunk mát Harmónia díjat és 2015. augusztus 19-én Budapesten az Országházban átvehettük a Külhoni Magyarságért Díjat is.
Hogyan emlékszel vissza, mik azok a fontos momentumok gyermekkorodból, amik meghatározták, hogy zenész leszel, zenével fogsz foglalkozni?
Igazából zenész családból származom, így adott volt a dolog. Mindig zeneközelben voltam. 8 éves koromban kezdtem el tanulni a gútai művészeti alapiskolában zongorát, mellette volt egy sulis zenekarunk, ahol doboltam. Ez kitartott 15 éves koromig, majd váltottam. Elkezdtem hegedülni, ami 10 évig meg is maradt.
És a szaxofon hogyan került a kezedbe?
Először 21 évesen fogtam kézbe apu javaslatára és 10 éven át csak autodidakta módon tanultam, ami nem éppen tett jót, mivel az alapok kimaradtak. Ezt sajnos most kell bepótolnom. 32 évesen kezdtem el tanulni Budapesten az első mesteremnél Muck Ferencnél, akinek nagyon sokat köszönhetek. 3 év után jött egy váltás, amikor is egy másik nagyon jó tanárhoz, Ávéd Jánoshoz kerültem. Most jelenleg Pozsonyban, Radoslav Tariškánál tanulok.
Lassan itt az év vége, hogyan értékeled a 2015-ös évedet?
Hála a Jó Istennek nagyon jó évet tudhatok magam után: sok jó zene, koncert, szép helyek és sok jó ember társasága töltötte ki. Jól fog jönni egy kis pihenés most az elkövetkező ünnepek alatt, hiszen addig is minden nap koncertezem.
És milyen zenei feladatok várnak téged 2016-ban?
Tervek és feladatok vannak bőven, melyek már az idén elkezdődtek, hiszen Korpás Éva lemezét fejeztük be éppen a napokban, melynek ma este lesz a bemutatója a komáromi Jókai Színházban.
Jövőre pedig Vadkerti Imrével és Zsapka Attilával tervezünk új saját dalokból egy lemezt kiadni, valamint remélhetőleg Vadkerti Imre új szólólemezét is rögzítjük, ami már készülőben van.
Az egyik legkeresettebb felvidéki zenész vagy, aki különböző stílusokban tevékenykedsz. Hogyan látod most 2015-ben a szlovákiai magyar zenei életet? Kapnak a zenészek elég lehetőséget?
Őszintén szólva megint csak azt tudom mondani, hogy Hála Istennek én nem panaszkodhatom, mert nagyon sokat játszom és a visszajelzésekből ítélve jó az amit csinálunk és van is rá igény. De sajnos tudom, hogy nagyon sok jó zenész otthon ül és nem mutathatja meg a tudását, és nem élvezheti azt, amire feláldozta az életét.
Köszönöm a beszélgetést és további sok sikert kívánok neked :-)
Dáviddal különböző formációkban egész december 23-áig találkozhatunk. Hétfőn a Kantha Dóra alapítvány javára adnak koncertet, 16-án pedig Királyhelmecen folytatódik a turné Vadkerti Imrével és Zsapka Attilával.
Zaťko Ervin, aTEMPO.sk
