Február utolsó hétvégéjén énekesek, énekelni vágyók és szeretők találkoztak Gömörhorkán egy nem mindennapi rendezvényen. Tömöl Gabi és csapata első alkalommal szervezte meg az együtténeklésről és improvizálásról szóló hétvégét, melyről kíváncsian faggattam.
Milyen érzéssel zártátok az első Kórusimprovizációs hétvégét?
A közös hétvége felemelő, gazdag és újdonságokkal teli volt. Nehéz is visszatérni a hétköznapokhoz. Azt hiszem, gondolatainkban még mindig hétvége van, mi együtt vagyunk, énekelünk. És nem akarunk "hazamenni", mint ahogy nem akartunk szombaton se ...vasárnap se.
Mennyien és honnan jöttek össze a résztvevők?
Közel hatvanan voltunk. Énekesek érkeztek a rimaszombati Blaha Lujza Vegyeskarból, a Tornaljai Andante vegyeskarból és a református gyülekezet énekkarából. Szepsiből az Egressy Béni Vegyeskar szinte teljes létszámban eljött, valamint Kassáról a Voces énekegyüttesből és a Csermely kórusból érkeztek még dalostársak.
És persze a "Királylányok" (Korona, Pelsőc) és kiemelten (!) a "Csíkok" (Csíkszerda, Budapest). Nekik ezúton is nagy köszönet, hogy időt, pénzt, energiát nem sajnálva jöttek és "beoltottak". Ők már otthonosan mozognak ebben a felszabadult, alkotó műfajban. Közénk vegyültek és örvényként szippantottak be az addig ismeretlenbe. Így nem kívülállóként csodáltunk egy szépen éneklő kórust - mint pl. egy hangversenyen - hanem aktív alkotói voltunk valami újnak, minőséginek.
Tóth Árpád mivel készült a hétvégére?
Volt minden. Népdalok, gregorián, kánonok, spirituálé, afrikai énekek...plusz, amit együtt alkottunk. Árpi figyelte, mire vagyunk vevők és mindig ügyesen ránkszabta az énekelnivalót.
Hogyan vették a lapot azok, akik még nem találkoztak a kórusimprovizációval?
Vagyis mindenki...? :) Elvárásokon felül. Árpád nagyon közvetlen. Pillanatokon belül egy nagy családdá varázsolta ezt a valóban sokszínű rögtönzött kórust. Szinte észrevétlenül léptetett ki mindenkit a komfortzónájából, hirtelen bármilyen áldozatra készek voltunk a zenéért. Ebben a kreatív, improvizatív éneklésben az a jó, hogy fel kell kutatni a saját hangunkat és mondanivalónkat. Itt nincs kötelező szólam. Első az összhang. Ebből az "együttből" bújik elő a dallam, de azzal a tudattal, hogy jelentését csak az "együttbe" símulva érti meg. (Mint az életben?)
Mint karnagy és főszervező mit adott neked ez a hétvége?
A karnagy új eszköztárat kapott, új szempontokat, ötleteket. A főszervező új távlatokat: Az egész egy továbbképzésnek indult, de a végkifejlet ezen bőven túlmutat. Nagy eredmény, hogy - Tóth Árpád nevének köszönhetően - Rimaszombattól Kassáig tudtunk megszólítani érdeklődőket. Ezekkel a kórusokkal, énekesekkel szeretnénk ezentúl gyakrabban találkozni, több közös alkalmat szervezni.
A zárókoncerten mit mutattatok be?
Kánonokat, népdalokat, spirituálét. Igyekeztünk bemutatni az alkalom sokszínűségét. Árpi közérthetően elmagyarázta a közönségünknek, hogy mi a kreatív éneklés, mit fognak hallani, mire érdemes odafigyelni.
A legnagyobb sikere afrikai vendégünknek volt. Moses egy zambiai dalt tanított nekünk. Mikor énekelt és táncolt hozzá - az egy igazi bizonyságtétel volt. A végén mindenki velünk együtt örült és énekelte, hogy Amini...(Ámen)
Lesz folytatása a kezdeményezésnek?
Bízunk benne! Egyértelműen azon vagyunk, hogy eljöjjön még közénk Tóth Árpád és az énekesei, de van sok más ötletünk is hasonló továbbképzésekre, közösségépítésre, művelődésre. Nem vagyunk sokan, akik ennek a hobbinak élünk. Ez egy olyan alkalom volt, mikor családot, barátokat találtunk. Nekünk itt Felvidéken, annak is keleti részén nagy szükségünk van az összetartásra, értékeink megismerésére és kapcsolataink életbentartására.
Ahogy Árpi mondta, ha mindenki énekelne kórusban helyre állna a világbéke. Ennél aligha lehetne nemesebb célunk!
Köszönöm és sok-sok sikert kívánok neked, nektek az újabb célok eléréséhez.
Pillanatképek
Koncert a református templomban
Zaťko Ervin, aTEMPO.sk
Fotó: Szabó Ernő
