Bemutatjuk az idei Harmónia Díjasokat – Lovász Bálint, zongoraművész

Lovász Bálint, zongoraművész

Lovász Bálint 1992. augusztus 8-án született, Pozsonyban. Zongorázni 9 évesen kezdett a somorjai zeneiskolában, Domsitz Erika tanítványaként. 2003-tól a somorjai nyolcosztályos gimnázium tanulója, ahol 2011-ben érettségizett. Egy évet töltött a Budapest Fasori-Evangélikus Gimnáziumban. Számos zongoraverseny résztvevője, többek között a Kadosa Pál országos zongoraverseny győztese és különdíjasa, Mladí klaviristi és Nitrianská lutna különdíjasa illetve a versenyek abszolút győztese, a győri nemzetközi Chopin Zongoraverseny győztese, a Budapesti Bartók Béla Nemzetközi Zongoraverseny döntőse. 2005-ben az Iskolaügyi minisztérium Szent Gorazd kitüntetését vehette át.

2008-ban Tamásiban, 2009-ben és 2012-ben Párizsban Rév Lívia mesterkurzusát látogatta.

2011-ben felkerült az EMCY (European Music Competition for Youth) díjnyertesek internetes oldalára, és 2012-ben az EMCY-től szlovákiaiként először meghívást kapott Kölnbe, ahol Sergey Finoedov orosz oboaművésszel tartott két koncertet.

Jelenleg a pozsonyi Zeneművészeti Főiskola hallgatója.

 

Lovász Bálint

 

Hogyan értékeled, hogy idén Te lettél az egyik díjazott?
LB: Természetesen nagyon örülök a díjnak. Nem tudtam, hogy neveztek, így még nagyobb meglepetés volt a számomra; jó érzés tudni, hogy van, aki úgy érzi érdemes vagyok a díjra, gondol rám, és veszi a fáradságot megtenni minden szükséges lépést. Úgy gondolom, nemcsak a díj minősíti a hordozóját, hanem a díjat is minősítik annak hordozói. Akik eddig és az idén átvették, nyugottan elmondhatják, jó társaságba tartozunk.
Másrészt nagyon tisztelem, hogy ezt a díjat magánemberek alapították kizárólag azért, mert szeretik a jó zenét és a jó zene művelőit. Ez adja meg a díj presztízsét.

Szeretnénk, ha az olvasók jobban megismernének. Fel tudsz idézni gyermekkorodból néhány fontos élményt, amely a zenéhez köt?
LB: Viszonylag későn kezdtem zenélni, 9 éves koromban – előkészítő tagozatosként, úgyhogy a valódi munka csak 1 évvel később, 10 évesen kezdődött. A zongorát mint bútordarabot viszont már jól ismertem. A jelenlegi pianinóm, amelyen otthon gyakorolok, akkoriban a nagyszülőknél volt, és én rögtön felfigyeltem 3 pedáljára. Szüleimmel akkoriban sokat utaztunk autóval, és én rögtön megtaláltam az összefüggést, így 6 éves koromtól a zongora számomra egy autó volt három pedállal. Talán ez az első komoly emlékem róla. A továbbiakban persze megtanultam ezeket rendeltetésszerűen használni, és rájöttem, sokkal szebb dolgokra képesek mint az autó.
Az első években rendszeresen jártam zeneiskolába, de nem tartozott a kedvenc köreim közé. Úgy 13 évesen kezdtem igazán megszeretni a zongorát, akkor kezdtünk versenyekre járni, és koncertezni is. A magyarországi és a párizsi mesterkurzusokon volt lehetőségem először bepillantani az igazi zenei életbe, ezek inspiráltak később is.

 

Lovász Bálint

 

Hadd kérdezzünk most valami általánosat. Hogyan látod a komolyzenének milyen helye van a szlovákiai magyar kultúrában? Mekkora rá az igény?
LB: Ez látszólag egyszerű, ám annál összetettebb kérdés. A komolyzene, ahogy a nevében is benne van, komolyabb műfaj, mely komolyabb zenei diszpozíciókat igényel. Sajnos a mi vidékünk nagyon le van maradva a környezetünkhöz képest. Magyarországon a Kodály módszernek köszönhetően nagy kultúrája van a zenei nevelésnek, nálunk ez hiányzik, ami később megmutatkozik a felnövekvő generációban. Elmondhatjuk, hogy Felvidéken a komolyzenei élet éltetői a helyi zeneiskolák, énekkarok; a (csunya szóval) profi komolyzenei élet környékünkön jóformán csak Pozsonyba összpontosul, és még itt is messze elmarad Budapesttől vagy Bécstől.
Helyén való lenne egy kérdés, ezzel vajon mit lehet kezdeni – úgy gondolom, hiányzik a kultúra, a fiatalok tudatos nevelése. A Harmónia Díj többek között ezt emeli ki, ezért nagyszerű. Van remény, de tenni kell érte valamit.

Végül a személyes véleményedre vagyunk kíváncsiak. Szerinted egy olyan szlovákiai magyar zenei portál, mint az ATEMPO.sk hogyan tudná a leghatékonyabban segíteni a hazai zenészeket?
LB: Úgy gondolom, nem csak a hazai zenészeket, magát a komolyzenét is segíti. A mai világban fontos a webes felület, az emberek innen tájékozódnak jóformán mindenről. Nagy örömmel tölt el, hogy bár nem könnyű munka, mégis vannak emberek, akik ezt vállalják. Nagyon drukkolok az aTEMPO-nak, remélem egyre több emberhez jut el, és ezúttal szeretném megköszönni munkátokat.

Köszönjük Lovász Bálintnak, akiről még biztos sokat fogunk hallani.

ZE, ATEMPO.sk