Freddie, azaz Fehérvári Gábor Alfréd a nyár végén második alkalommal adott koncertet Felvidéken. A Dal 2016-os győztesével bősi koncertje előtt sikerült beszélgetnem, ahol terveiről és vágyairól mesélt.
Gratulálok az eddigi sikereidhez. Még mindig izgulsz a fellépések előtt?
Helyzettől függ, attól hogy épp milyen berkeken belül játszunk. Az elmúlt hetekben volt szerencsénk fesztiválok színpadain is játszani és ott nyilván izgatott volt az ember. Tekintettel arra, hogy feltörekvő formáció vagyunk, ezért nyilván a korábbi idő sávot kaptuk, nem este játszottuk, hanem délután, ami gyakorlatilag azt is jelenti, hogy a semmiből kell megteremteni a bulit. Szerencsére ez az összes alkalommal nagyon-nagyon jól sikerült. Egy óra alatt építettünk fel egy nagyon működő koncertélményt, ahonnan az ember nem igazán szeretne elszakadni. Ezek például olyan szituációk, ahol izgulok. Nyilvánvalóan, ahogy az emberben érik a koncertműsor, úgy gyakorlatilag reflexé válik az egész és elmúlik. Közvetlen kezdés előtt negyed órával azért mindig van egy drukk, de szerintem ez egészséges.
Van már mögötted több sláger is. Kikkel szeretsz együtt dolgozni dalíráskor?
Nagyon szerencsés vagyok, mert olyan zeneszerzők vesznek körül, akik nagyjából az én érdeklődési körömet le is fedik. Attól függően szólítom meg őket, hogy valami érzelmes lassú dalt szeretnénk írni, valami trendi dolgot vagy pedig azt a fajta sajátos, kicsikét piszkosabb, blúzosabb témát. De mindegyikükkel nagyon szeretem az együttműködést.
Szabó Zé-t nyilván meg kell említeni, vele nagyon sokat dolgozunk mostanában. Illetve a billentyűsünkkel, Szebényi Danikával nagy projektelésben vagyunk és ha megbeszéljük, hogy 2 órára ugorjunk össze akkor abból biztos 5 lesz. Ezek szuper dolgok.
Gyanítom, hogy csak akkor születhet jó dal, hogyha ezt az érési folyamatot is élvezzük.
Aktuális zenekarodban meg-meg fordul egy felvidéki tag is. Milyen együtt zenélni Demko Matyival, aki ugye Szepsiből származik?
Nagyon szeretem a Matyikát. A beceneve egyébként Legolas (Gyűrűk ura), mert nagyon hasonlít rá. Így konferáltam fel őt már többször is. Kvázi az eredeti billentyűsünket, a Danikát hivatott helyettesíteni és ezt a lehető legmagasabb minőségben meg is teszi. Most már túl vagyunk legalább 8-10 közös koncerten. Megkedveltük egymást, bízom benne, hogy fogunk még együtt zenélni. Nekem nagyon fontos, hogy nem csak szakmailag legyen valaki nagyon jó és ne csak a saját hangszerén, hanem emberileg is. Pillanatok alatt egymásra tudjunk hangolódni és ez megtörtént a Matyikával is.
Talán furán fog hangzani, de tervezel-e még benevezni az Eurovíziós dalversenyre?
Jelen pillanatban azt kell, hogy mondjam, nem.
És terveid a jövőre nézve? Melyik nagyszínpadot, koncerttermet vagy stadiont szeretnéd meghódítani az elkövetkező 2 évben?
Furcsállom az olyan kérdéseket, hogy hol látom magam 2-3-5 év múlva, mert nem nagyon foglalkoztat. Abban hiszek, hogy minden, ami jövőre fog velünk történni, azt most készítjük elő, most írjuk. Ha azon ábrándoznék, hogy mit szeretnék pár év múlva, akkor elfelejteném, hogy itt és most kell csinálni a dolgot, hogy az majd megtörténjen.
Mindig a következő lépcsőfokra koncentrálok, ezek pedig mindig a sorra kerülő koncertek. A szereplések mellett pedig készül a saját lemezem, amit november végén fogunk bemutatni Budapesten. Ez gyakorlatilag a jövő évi koncertanyagunk is, amivel majd turnéra indulunk. Nagyon izgatottan várom és bízom benne, hogy hasonlóképpen fogja fogadni a nagyközönség, mint ahogyan a single dalokat.
De azért felteszek még egy kérdést a jövőddel kapcsolatban. Szeretnél külföldön is befutni, mint énekes? Szerinted van erre ma lehetőséged?
A kérdés jó, de engem ez nem érdekel. Én zenélni szeretnék és nem érdekel, hogy hol. Nagyon szeretem azt, ami most van és butaság lenne csak azzal foglalkozni, mit kellene tenni ahhoz, hogy az emberre külföldön is felfigyeljenek. Ha jön, akkor annak nagyon-nagyon örülünk, de én otthon is csodálatosan érzem magam.
Alig több mint egy év alatt jutottam el idáig. Csináljuk a dolgunkat és közben vannak dalok, melyek mindkét nyelven működnek. A Pioneer-t több mint 20 ország rádiói játsszák. Erre alapozva a mi angol nyelvű, soron következő dalainkat utánuk fogjuk küldeni, hátha azok is megtetszenek a szerkesztőknek. Ez egy nyitott kérdés, de az erőfeszítéseknek egyetlen százaléka sem fordul részemről arra, hogy külföldön valami továbbmozduljon. A feladataimra koncentrálok, mert még nagyon az elején vagyok a karrieremnek.
Hogyan érzed magad Felvidéken?
Ez csak a második alkalom, hogy énekesként itt vagyok. Nagyon furcsa, hogy Győrben születtem és ott is éltem 23 éves koromig, mégsem jártunk át a határ túloldalára. Még Dunaszerdahelyig sem jutottam el. Pedig sokkal közelebb van ez a környék, mint például Budapest. De most csak jó tapasztalataim vannak :-)
Remélem így is marad és még sokszor láthatunk téged itt, a Felvidéken zenélni.
Vörös Dóra, ATEMPO.sk
