A „vizsgaidősuck” bevégeztével a pozsonyi diákok – és nem csak a pozsonyiak, de nem is csak diákok – kapva kaptak az alkalmon, hogy levezessék a felgyülemlett feszültséget, stresszt, és megtisztuljanak minden olyan kártékony anyagtól, ami a vizsgázás mellékhatása, és kulturált körülmények között szórakozzanak egyet.
A Pozsonyi Magyar Diákbált immár 10. éve rendezik meg a fiatal, lelkes aktivisták, akik idén a József Attila Ifjúsági Klub és a Pozsonyi Magyar Szakkollégium tagjaiból verődtek össze. Jubileumot ünnepelvén a program is méltóképpen adta vissza az esemény mivoltát, ezért az első műsorszám egy néptánc összeállítás volt a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes két tagjától, Barát Kittitől és Molnár Andrástól.
Utánuk a szakkollégium egyik lakója, Palcsó Anna és testvére, Bálint ének-gitár produkcióját tapsolhatta meg a közönség, majd pedig Cseh Andrea, a JAIK elnöknője köszöntötte a résztvevőket. Az est fénypontja a csallóközi Royal zenekar volt, hiszen nélkülük nem csendültek volna fel azok a jól ismert zeneszámok, amelyek hatására végigroptuk az estét és a hajnalt is.
A bál egyik legizgalmasabb programpontja mégis a szívtánc volt (karaktertáncként is ismert), ugyanis a játék lényege: a lányok lány mese-filmhős karaktert húztak ki a kalapból (ami egyébként egy zsák volt…), a fiúk pedig fiú karaktert, így táncolhatott együtt Rómeó és Júlia, Kukorica Jancsi és Iluska, Trisztán és Izolda, s még sorolhatnám a végtelenségig. De nem fogom!
Mindeközben tombolát is húztak, ahol rengeteg értékes nyeremény talált gazdára – amelyek felajánlását itt is megköszönjük –, éjfélkor pedig feltálalták a második fogást, hogy mindenki jóllakottan térjen nyugovóra. Biztos forrásokból tudom, hogy a legutolsó bálozók reggel hétre értek haza meleg, kényelmes fészkükbe, hogy megpróbálják kipihenni a lábfájást (meg talán a fejfájást is) – nem sok sikerrel…
Azt hiszem bátran állíthatom: az idei diákbálra sokáig emlékezni fogunk (de ha nem is, az sem baj), hiszen a „photo booth”-os képek tesznek majd róla, hogy mindenki visszanézhesse kedvenc pillanatát, a pálcikákon virított kis, furcsa szövegekkel együtt.
Ugyanakkor mindenkinek köszönjük, hogy velünk mulatott és segítette növelni az est színvonalát, s együtt ünnepelhettük meg a szemeszterkezdést. (Bocsi azoktól, akik már régen elkezdték!) Még egyszer nagy tapsot mindenkinek!
Reczai Lilla (vérbeli JAIK-os), ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András
