A Kéknyúl Hammond Bandet, még évekkel korábban felvételről hallottam és láttam, amelyen az A38 hajón koncerteztek. Már akkor lenyűgözött a banda zenei mozgékonysága, ahogy annyira bátran és szabadon bánnak a hangszereikkel. És már akkor éreztem, hogy ezt a zenekart szeretni fogom. Ezért is néztem nagy várakozással a koncertjük elé.
Gombaszögön,– de persze az egész fesztiválidőszak alatt, amely magyar nyelvterületen zajlik – egyfajta különleges színfoltot nyomnak a zene öltönyére. Az 1970-es évek soul és funky zenéjét rockos, sőt pszichedellikus hatásokkal és hangzásokkal fűszerezik, és ha ez még mind nem lenne elég, látványos színpadi megjelenéssel emelik hihetetlen magasságokba.
A koncerten közepes létszámú, viszont annál kíváncsibb hallgatóság gyűlt össze. A legtöbben még nem hallottak az együttesről, így nem tudták azt sem, hogy mit várhatnak, mit remélhetnek, mire számítsanak.
Aztán berobbant a banda. A ritmus varázslói már dübörögtek. A fúvósok sikítottak. Az elején az énekes, Andy Hefler még angolul kommunikált a közönséggel, de az első sorban csápoló csajok bekiabálták, hogy „Magyarul lécci!“ Erre Premecz Mátyás, a billentyűs és zenekarvezető odaszólt: „Andy, Te tudsz magyarul!“, mire az énekes: „Tudok!“ Erre hatalmas ovációval zárta a közönség a dalt!
Az egyes dalok közti átmeneteket fantasztikusan oldották meg a srácok, kb. úgy, mint a Hegylakó című filmben, ahol az egyes jelenetek egymásba folytak. Ugyanúgy itt is, a dalok egyetlen nagy zenei egységgé álltak össze.
A kedvenc jelenetem az volt, amikor az egyik szám közben lefagyott a banda, gyakorlatilag szó szerint, a zenekar tagjai ledermedtek, amíg a Premecz a billentyűkön brillírozott, de olyan szinten, hogy már-már követni sem lehetett. Aztán nem tudom, hogy mi lehetett a jel, talán egy mozdulat, talán egy zenei hang, de arra a jelre eldurrant az agya mindenkinek, és észtveszejtő tempóban tombolt az együttes. A közönség pedig átvette ezt a vad vibrálást.
Azt hiszem, aki még sosem hallott a Kéknyúl Hammond Bandről – most egy életre pozitív élményeket szerzett róluk.
Bódis Attila, ATEMPO.sk
Fotó: Balasi Zsolt
