A 2018 januárjában észak-amerikában megkezdett turnéját Európában folytatta a G3 szuperzenekar. A három kiváló gitárost egy-egy koncert erejéig összehozó formációt az amerikai gitárvirtuóz és tanár, Joe Satriani álmodta meg és hozta létre, még 1996-ban. Azóta többszáz koncertet játszottak le, Afrika kivételével a világ összes földrészén.
A hármasfogatban az évek során mintegy tucatnyi élvonalbeli gitáros váltotta egymást a stabil és meghatározó Joe Satriani mellett. Satrianit 14-szer jelölték Grammy díjra, együtt koncertezett pl. Mick Jaggerrel, a Deep Purple zenekarral, 2009-ben Chickenfoot néven sikeres koncertzenekart alapított a Van Halen két tagjával, és a Red Hot Chili Peppers dobosával. Tanítványai közé tartozott pl. Steve Vai és a Metallica gitárosa, Kirk Lee Hammett is.
A 2018-as turné amerikai részében John Petruccival (Dream Theater) és Phil Collens-sal (Def Leppard) játszott együtt, Európában az amerikai Collenst a német Uli Jon Roth (ex Scorpions) váltotta fel. John Petrucci Steve Vai után a második leggyakrabban együttszereplő tagja a G3-nak, 2005 óta játszanak együtt.
A pozsonyi Incheba a negyedik állomása volt a március 16-án indult 2018-as európai turnénak, Moszkva, Varsó és Prága után. A négyfelvonásos szuperkoncerten a bevezető köröket Uli Jon Roth zenekara futotta (mi több, vágtázta), instrumentális és énekkel színesített számokkal, minekután önkéntelenül feltettük a kérdést: ezek után mi jöhet még? Uli egy gyönyörű lírai számmal emlékezett meg öccséről, a szintén kitűnő gitáros Zeno (Hans Joachim) Rothról, aki február elején halt meg. Egy másik számban Uli gitárjából a simogató halk fuvolától az oroszlánüvöltésig terjedő skála hangjait varázsolta elő.
Őket követte a színpadon John Petrucci triója, nem kevésbé technikás és pazar játékukkal. Harmadiknak az alapító tag, Joe Satriani zenekara lépett a deszkákra, tovább fokozva a közönség hangulatát, felkészítve a kicsúcsosodásra, mindhármuk közös játékára.
A G3 Deep Purple számmal, az Országúti csillaggal indított, ezt követte Jimi Hendrix örökzöld dala, az Őrtorony (All Along The Watchtower), majd a Led Zeppelintől következett egy ma is aktuális dal, az Immigrant Song. Szóló szólót követett, időnként együtt szárnyalva, majd egymással feleselve, mígnem azt vettük észre, hogy kishíján éjfél van.
Bizony, ezúttal az idő szállt versenybe a (dallam)futamokkal, és szólt bele a (hang)versenybe. A koncert, szinte szokatlanul pontos kezdés mellett, bő három és fél óráig tartott.
A zenészeken kívül csodálat illeti a technikai személyzetet is, akik a koncert szüneteiben röpke negyedóra alatt a színpadon lecserélték a zenekarok teljes felszerelését, erősítőstől, hangfalastól, dobkészletestől. Ennek ellenére minden tökéletesen szólt, az első hangtól az utolsóig. Semmi bevezető one, two, three, semmi hej hej hééé, semmi kisdob, nagydob, lábdob, cintányér. Hát így is lehet? Igen! A profiknál, úgy látszik, ez így működik.
Cséfalvay Ágoston, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay Ágoston
