OTT JÁRTUNK: Játsszuk azt, hogy játszunk megint – Ekhós-szekér Fesztivál kiváló hangulatban Őrsújfalun

Sok jelenet, hangulat, érzés elfért az őrsújfalui ÉS?! Színház idei Ekhós-szekér Fesztiválján. Ágyhuzatban incselkedő csókai csóka, Kapor Tyütyü, a Selmeci nagyságos asszony házibarátja, a Földön élő utolsó ember. Cseh Tamás Tangója is, amelyből a riport címe való. Azután Dal a ravaszdi Shakespeare Williamről, székely szexuális felvilágosítás, diaképek a kultúrház átépítéséről. Helyszíni riportunk.

 

Belépve az őrsújfalui kultúrházba, azonnal feltűnt, hogy az újjávarázsolt nagyteremben nincs színpad. „Szétszedtük a hátsó fal miatt” – fogadott Várady Kornélia szervező. „Kiderült ugyanis, hogy azt csak a Szentlélek tartja, újra kellett falazni. Egy hónapja még úgy volt, a fesztiválra elkészül az új színpad, de annyira felment a faanyag ára, hogy arra már nem jutott pénz.

Ezért úgy döntöttünk, most kibírjuk színpad nélkül, azután összespóroljuk egy mobilszínpad árát. Így univerzális lesz a terem, ha kell a színpad, felállítjuk, ha kell a hely táncra vagy egyéb rendezvényre, szétszedjük” – sorolta a szervező, akinek egy álma is teljesült az átépítéssel.

„Amikor szétszedtük a kultúrházat, azt mondtam, ha mindent meg tudunk csinálni és marad egy kis pénzünk, szeretnék egy beépített szekrényt, amibe el tudjuk rakni az összes tálalóedényt és evőeszközt. Azelőtt nem győztük ládákba pakolni ezeket, porosodtak, hetvenhétszer mosogattunk, megint pakoltunk” – csillogott a szeme. És még egy emléket megosztott velünk.

 

Várady Kornélia

 

„Miután leszedték a tetőt az épületről, és ott állt, mint egy medence, bementem a mostani nagyterembe, és arra gondoltam: Úristen, mit csináltunk, lesz-e erőnk, hogy ebből még épület legyen valamikor.

Hál’Isten, lett, pedig nagy volt az igyekezet bizonyos emberek és körök részéről, hogy ezt az épületet le kell dózerolni, és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy csak nem ők fognak győzni, nekünk kell győznünk. Ezért volt az a riadalom, ami később átment dacba, hogy csak azért is, bárhogyan, de megcsináljuk” – mosolygott Várady Kornélia szervező.

 

A szombati nap első fellépője a füleki MeseFigurák bábszínház volt.

 

MeseFigurák

 

A körülöttünk lévő eszközökkel, ágyhuzattal, lepedővel, csizmával, zoknival, seprűvel, lapáttal, műanyag szemetes zsákkal vitték színre Móra Ferenc A csókai csóka című versét, az ismert orosz répamesét – ebbe a közönség is besegített a répaként szereplő gumicsizmát húzni – és egy palóc népmesét.

Vajon most is mesével van tele a lelkük? „Határozottan, már negyedik éve” – válaszolta a Fülekkovácsiban tanító Bódi Andrea. – „Még a pandémia alatt is ezzel foglalkoztunk, sőt létrehoztunk egy karanténmesét. A Sün és a nyúl meséét arcmaszkban játszottuk. Az én részeimet nálunk, Viki részét náluk vettük videóra, majd Tomi megvágta az anyagot, ami megtalálható a MeseFigurák facebook-oldalán” – tudatta.

„Ez volt az idei második fellépésünk. Eddig huszonöt mesét alkalmaztunk bábszínpadra, volt olyan szezon, hogy ötven-hatvan előadást tartottunk, hetente két-három helyen is megfordultunk. Már tervben van újabb két bábelőadás.

A Jancsi és Juliska péksüteményekkel, kiflivel, szemlével, bagettel cukrozott fánkkal; a másik a Hamupipőke, cipőkkel” – tette hozzá a MeseFigurák másik tagja Gyetvai Viktória a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház súgója.

 

MeseFigurák

 

Utánuk az erdélyből érkezett rugónfalvai Vadrózsák Színjátszó Csoport tagjai, Vári Anna (Tanárnő) és Szabó Zsuzsánna (Anyuka) adták elő a Szexuális felvilágosítás című mulattató jelenetet. „Az első találkozás az őrsújfaluiakkal olyan volt, mint a szerelem első látásra” – mesélte Zsidó Zsuzsanna, a Vadrózsák rendezője. –

„Akkor jártak először Erdélyben, amikor nálunk volt az Ekhós-Szekér Fesztivál, ahonnan az ötletet is hozták. A két csapat úgy találkozott, mintha ezer éve ismerné egymást. Azóta folyamatosan tartjuk a kapcsolatot, és ez a legjobb benne, amikor személyesen is találkozhatunk, nemcsak az interneten keresztül. Ez az igazi jó érzés!

 

Vadrózsák

 

Egyben csapatépítés is nekünk. A pandémia hozta, hogy most csak ketten léptek fel, általában nagyobb darabbal jövünk. Nálunk az amatőr színjátszás tényleg amatőr színjátszás. Nem úgy, mint Magyarországon vagy itt, hogy több lehetőség, több fesztivál van. Az elsődleges célunk még mindig az, hogy műsort szolgáltassunk a farsangi kosaras bálra. Azonban az idén kosaras bál sem volt. De a csapatot egyben tartjuk! A csapat olyan már, mint egy nagycsalád. Ha valaki a csapatból bajba kerül, a többiek indulnak és segítenek, amiben tudnak. Összetartunk” – nyilatkozta Zsidó Zsuzsanna pedagógus, rendező.

 

Kiss György, a magyarországi Márkói Kamara TehátRum rendezője ezúttal komolyabb hangot hallatott, Cseh Tamás estjét tárta a közönség elé. Átéléséből, gesztusaiból, ahogy behunyta a szemét, érzetük, ismeri és szereti Cseh Tamás dalait.

 

Kiss György

 

„Ezekkel a dalokkal kezdtem gitározni tanulni lassan harminc éve” – vallotta be. – „Nála nem is az akkordok, hanem a játékmód az érdekes. Nagyon megtetszettek a témái is. Előbb a humoros dalait tanultam meg, azután ahogy az ember gondolkodása érik, és a kezdi a világot egy kicsit árnyaltabban látni, egyre inkább átéreztem, milyen mélységei vannak ezeknek a daloknak. Alkalmakkor korábban játszottam Cseh Tamás-dalokat közönség előtt. Kétyi András zenész barátommal, aki szintén nagy Cseh Tamás-rajongó a Levél nővéremnek 2 című albumot teljes egészében betanultuk. Amikor Cseh Tamás elhunyt, láttam, hogy mindenféle zenekarok átdolgozták, feldolgozták a dalait, és azok ezektől az átdolgozásoktól elveszítették a maguk identitását, egyfajta divatos önmutogatássá mentek át.

Én meg úgy gondoltam, hogy látva, és értve a Cseh Tamási pályát, értve a mai kort és a kapcsolódást a dalok között, hogy az eredetei forrást szeretném megtartani” – vázolta Kiss György.

 

KASZT

 

Ezután egy szövegkönyvcsere szemtanúi lehettünk. Fellépésük után Vörös Attila, a magyarországi körmendi Kastély Színház Társulat, a KASZT rendezője és társulatvezetője átadta a fesztiválon játszott két bohózatuk, a Dácia és a Nászéjszaka példányait Zsidó Zsuzsanna rendezőnek.

„Gyakori ez a fellépő csoportoknál, át szoktuk adni egymásnak a szövegkönyveinket” – avatott be, majd csoportjukról beszélt. – „A bohózatok mellett több komoly darabunk van, a Száll a kakukk fészkére előadása első díjat nyert a nemrég zajlott Vasvári Nemzetközi Színjátszó Fesztiválon. Őrsújfalura, a találkozó jellege miatt két bohózatot hoztunk. Lenyűgöző, amit a helyiek megtettek a kultúrház épületéért. Csodálom őket. Nagyon jó csapat, sokat tesznek itt a magyar kultúráért a helyi emberek” – mondta Vörös Attila rendező.

 

KASZT

 

A profi szakmát az előző este szereplő budapesti Olt Tamás mellett – aki a résztvevők szerint páratlan színházi élményt szerezve adta elő Rejtő Jenős, sanzonos, kalandos, légiós, fordulatos, tizennégy karátos Szájon lőtt tigris című estjét – Matusek Attila, a Komáromi Jókai Színház színésze, rendező, a Benkő Géza Stúdió vezetője képviselte az Ekhós-szekér Fesztiválon, Pillanat, amely kilóg az időből című előadásával, a Dialóg nonprofit szervezet produkciójával, amely a Föld utolsó embere életének egy szakaszáról szól. A díszletépítés alatt fordultunk hozzá, amikor a szőnyeget porszívózta, amelyen később játszott.

 

Matusek Attila

 

„Két hete még a radiátorokat festettem a kultúrházban, most pedig itt fogok fellépni. Egy kicsit furcsa érzés. Itthon vagyok, a bölcsőben, ahol tudom, hogy semmi bajom nem lehet, közben még jobban izgulok. Most is dolgozunk egy előadáson az ÉS?! Színházzal, ami teljesen másfajta munka, mint amit eddig megszoktak tőlem”

– zárta rövidre, majd folytatta a porszívózást. Előadását azután ütemes vastapssal fogadta a közönség.

 

Matusek Attila

 

Matusek Attila

 

Matusek Attila

 

Este hét óra után ért véget az előadás azon a szombaton. Az udvaron terített asztalok elé telepedtek a résztvevők, hogy falatozás közben megbeszéljék élményeiket. Várady Kornélia szervezőt legközelebbi terveikről kérdeztük még. „Szeretnénk az épületre külső szigetelést tetetni, arra színt vinni, ez talán még ebben az évben megvalósul. Utána az udvar rendbetétele következik. Az épület mögött, a diófák alatt szeretnénk egy kinti konyhát, ami közösségi térként is működne: gyermeknapot, családi tartani ott nagy buli lenne.” – búcsúzott a szervező.

Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző és Molnár Gábor