Azt súgták most a fák, Búcson, a szüreti ünnepély estéjén, ahogy leveikkel táncolt a hideg szellő, hogy Ropog József José, a komáromi – karvai rapper és zenekara, a búcsi Gál Sándor dobos, a búcsi Kerekes Levente gitáros, a keszegfalvai Kosztolányi Péter billentyűs és a madari Szabó Andor basszusgitáros jó helyen vannak.
Szinte együtt lélegzett velük a közönség. Értették José ellenvarázsigéit minden rájuk leselkedő rossz ellen. Mély sóhajokkal hallgatták a Hagyj élni című számot, a rapper régi-új költeményét. A végén pedig a színpadra futottak a búcsi barátok gyermekei, hogy Joséval együtt énekeljék, hogy a Felvidéken is lesz még nyár.
Jó helyen volt mindenki, aki megvárta José és a zenekart. Láthatta és hallhatta, mennyire csapat lettek ők öten. Barátok is, nem csak zenésztársak. Írom is, hogy egy nagy család. Csapatépítésben is remek a rapper.
Búcson ért csúcsra a Halkuló léptek című dal. Száz apró fénypont jelezte a búcsi estében, élt itt hajdan egy focista, aki nagyon korán elment az égi futballpályára. Búcs a csúcs. Írták az interneten a koncertről készült fotók alá.
Öten álltak a fedélzeten, várta őket a horizont, amely most Búcson tárult fel. A kapitány sikerre vezette matrózait. A matrózok sikerre vezették a José LIVE! produkció hajóját. Azt súgták most a fák Búcson, hogy várnak még rájuk csodák. Annak az energiának a hullámain, amit a fantasztikus búcsi közönségtől kaptak, messzire juthat a hajójuk.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
