A Donnert név etalon a magyar cirkuszi életben. Donnert János lovai, Donnert Antal elefántja, Donnert Károly vicsorgó tigrisei a szakma feledhetetlen produkciói. Donnert Viktor, a Donnert Cirkusz mostani igazgatója a cirkuszba született. Lakókocsiba került, amint kihozták a kórházból, mesélte egy napfényes októberi vasárnapon a cirkuszban.
„Éppen az idén ötven éve, tizenhárom éves korom óta szerepelek a manézsban”
– simogatta meg kedvenc uszkárja, Cuki fejét Donnert Viktor a lakókocsijában. „Egykerekű bicikli és zsonglőr számunk volt a lánytestvéremmel. Később dobos is voltam a cirkusz zenekarában. A Donnert Cirkusz mindig családi cirkusz volt. A nagyapám, az üknagyapám, az apukám idejében is. Amikor kilencvenben átvettem aputól, a testvéreimmel, a szüleimmel, a Picard dinasztiából származó apósommal együtt vittük a cirkuszt éveken keresztül. Azután négy évet kihagytunk. Akkor a Magyar Nemzeti Cirkuszban dolgoztam, Richteréknél.
Utána csináltam ezt a kisebb cirkuszt a huszonkét méter átmérőjű kétmasztos sátorral, ami azt jelenti, hogy két póznára húzzuk fel a ponyvát. Addigra a fiaim belejöttek a szakmába, szép artista számokat tanultak be, amikkel bárhol felléphetnek” – sorolta a sokat tapasztalt cirkuszigazgató. Mellette felesége, a szünetben és a második részben konferáló Picard Ágnes Lívia bólogatott. Férje folytatta.
„Szeretek bemenni a közönség elé. Megcsinálom a számomat, megkapom érte a jó tapsomat. Nekem ez az életem” – mosolygott Donnert Viktor.
Odakint egy feszítőkötélen háromszög alakú zászlókat mozgatott az őszi szél. A szomszédos lakókocsiban Donnert Nikolas, a fiatalabb Donnert fiú és párja, Szikszai Regina készülődtek a vasárnap délutáni előadásra. Nikolas az első szám, mint zsonglőr, később Niko bohócként tér vissza a porondra. Regina egy kockában és egy karikában szeli a levegőt. A szünetben pedig segítenek a büfében Nikolas húgának, Donnert Ágikának pattogatott kukoricát és csillogó-villogó tárgyakat árusítani.
„Régóta zsonglőrködöm” – kezdte Donnert Nikolas. – „Amikor Debrecenben szuperhős show-t csináltunk, Vasember jelmezben dobáltam a labdákat és a karikákat. Később felléptem édesapámmal a néhai Colorado Cirkuszban. Évekkel ezelőtt egyik rokonunk cirkuszával Szerbiában turnéztam zsonglőrként az egész szezonban” – sorolta.
Szerinte nem nehéz megtanulni a zsonglőrködést, csak hosszú időt igényel. „Most már kidobom a hét labdát, karikából hatot, buzogányból pedig ötöt” – részletezte.
Hogy miképp lesz néhány perc alatt Niko bohóc? „Amikor lemegy a zsonglőr szám, utána következik édesapám a kiskutyákkal, majd egy diaboló szám Lacikával, a bátyám nagyobbik fiával. Ennyi időm van, hogy átöltözzek és kifessem magam, azután végig Niko bohóc maradok” – avatott be.
Párja, Regina öt évvel ezelőtt még ápolónőként dolgozott, amikor a cirkusz világába csöppent. „Akkor még horror cirkusszal, a nagybátyja cirkuszával utaztak a páromék. A barátaimmal elmentünk megnézni a műsort. Akkor is bohóc volt. Horror bohócként ijesztgette a nézőket” – idézte fel találkozásukat.
A harmadik lakókocsiban, avagy cirkuszi nyelven, kempingben, Donnert Hanga, az idősebb Donnert fiú felesége fogadott, aki egy lélegzetelállító levegőszám után a szünetben vattacukrot árul, azután a férje illuzionista számában asztalt táncoltat, majd eltüntetik, végül az apósa késdobáló számában szerepel. „Úgy kerültem a cirkuszhoz, hogy a most húsz éves nagyfiam, óvodásként meglátta a cirkusz plakátját az óvoda előtt, rajta egy hatalmas bohócfejjel, és egy hétig sorolta, hogy cirkuszba akar menni. Vasárnap nem bírtam tovább, és elvittem. A cirkuszban találkoztam Viktorral, és lám, tizenhat éve itt vagyok. Huszonhárom évesen, két utazótáskával szálltam be a lakókocsiba. Persze, vittem Lackót is. Ma már ő is szerepel a cirkuszban” – tudtuk meg.
Nem veszélyes a levegőben? – tudakoltuk. „A férjem féltett, mert több lányt látott már leesni a cirkuszukban. Nekem remek a felszerelésem, ami három ponton van rögzítve. Ha onnan fentről az ember fejre esik, az már csak a saját hülyesége” – nevetett. A párnak van egy közös kislánya is, Donnert Kira. – „Szeretnénk, ha jövőre bejönne az illúzió számba. Mindig kell egy partner a csereláda trükkhöz. Most a sógornőm csinálja. Ha elmennénk valahová szerződésbe, nem tudnánk vinni a produkciót, mert két lány kell hozzá. Kira jövőre már akkora lesz, hogy meg tudja majd oldani a trükköt” – tervezgetett Donnert Hanga.
„Úgy alakult, hogy egy ideje a feleségemet fűrészelem ketté” – vette át a szót ifjabb Donnert Viktor, aki a műsor második részét nyitja illuzionista show-jával. – „Azelőtt mindig partnernőim voltak, egy ideje a feleségemmel csináljuk a trükköt" – tette hozzá. Vajon véletlenül alakult úgy, hogy a Donnert testvérek civil lányokat hoztak a cirkuszba?
„Az én generációmnak kicsit nehezebb volt, mert akkoriban sokkal több fiú született, mint lány. A legtöbbünk privát lányt hozott a cirkuszos életbe, de nálam ez tudatos is volt. Sokkal inkább szerettem volna egy kívülállót, mert aki erre az életre azt mondja, hogy tetszik neki, biztosan marad. Hanga hamar belerázódott és gyorsan felvette a ritmust. Még engem is meglepett” – mosolygott a fiatal illuzionista, aki elárulta, nyolc hónapos folyamatos vándorlás után jó lenne már egy kicsit pihenni. „Másrészt nem volt olyan erős az idei szezon, hogy ne férne rá a cirkuszra még egy-két helyszín. Minden attól függ, hogy milyen lesz az időjárás” – nézett ki lakókocsijuk ablakán ifjabb Donnert Viktor.
Néhány perccel az előadás előtt Hanga fia, Beke László a lakókocsija lépcsőjén üldögélt. „Négyévesen kerültem a cirkuszba” – fogott történetébe. – „Hat vagy hét éves voltam, amikor elkezdtem zsonglőrözni. Nikolas nagybátyám akkor már zsonglőrözött. Néha kivettem a cuccait gyakorolni, és kiderült, nagyon jól megy. Vásároltak nekem is eszközöket. Tízévesen felléptem a manézsban, mint zsonglőr. Utána kezdtem foglalkozni a diabolóval. Azt már egyszerűbb volt kikönyörögni” – csillogott a szeme. – „Az idén lettem húsz, két éve érettségiztem, most már csak pihenek. Még nem tudom, hogy ezt a világot választom-e. Most nagyon tetszik, és az is jó, hogy itt a családom” – mondta búcsúzóul.
Hát így élnek ők. Tízen. Mint egy família. A tizedik családtag Szente Lehel Levente az erdélyi származású porondmunkás, a szünetben pónit sétáltat, a fináléban pedig Miki egér – a jelmezt előadás után gondosan a lakókocsijába viszi – már Donnert Viktor édesapja, illetve nagyapja cirkuszában is dolgozott. „Hatalmas cirkuszi sátrak voltak! És mennyi állat. Nagyon szép cirkuszi esték voltak azok is” – nosztalgiázott. Amint véget ér a búcsúelőadás, az egész család pakol. Építés, bontás, reklámtáblázás. Mindent maguk csinálnak. És télre is együtt maradnak.
„Pest mellett lakunk. Ott van egy nagy házunk, ahol együtt lakik a család.
Nemcsak nyáron vagyunk együtt, hanem télen is a gyerekeinkkel, a menyeimmel. Kilencen lakunk állandóan” – árulta el még egy titkukat Donnert Viktor cirkuszigazgató.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
