November 19-én öt éve, hogy 48 évesen elhunyt Benkő Géza színművész. A minap mintha megint közöttünk lett volna. Sokat emlegették a Mindennapi tenyerünket című nyomoreszk november 17-ei előadása után a Komáromi Jókai Színházban, a róla elnevezett stúdiószínpad nézőterén, a színművet jegyző Tóth Attilával folytatott pódiumbeszélgetésen.
A Svédországból haza látogatott vállalkozó ismerte a járást a színház tereiben. „Annak köszönhetem a pályámat, hogy Gézával elkezdtünk hülyéskedni ezen a pár négyzetméteren”. Mondta az őt faggató Lakatos Krisztina újságírónak, nagy sikerű „Én egy analfabéta vagyok” című, Sándor György írásaiból összeállított komédiájukra utalva, amelyet a kétezres évek elején sok helyen játszottak a magyarlakta vidékeken.
Egy szobában laktak Benkő Gézával a színészlakásban. Örök barátok lettek. „Géza két héttel a halála előtt nálam járt, Svédországban. Úgy töltöttünk három napot, hogy szebben nem is lehet” – fogalmazott Tóth Attila, aki a Mindennapi tenyerünket című darabot a Dialóg nonprofit szervezet megrendelésére írta. „Nem róla szól, neki íródott” – jelezte az egykori kolléga és jó barát.
Varga Emese dramaturg, a Dialóg vezetője részeteket árult el a darab és az előadás születéséről, a pályáztatástól kezdve, a szöveg írásán keresztül, a színészek kiválasztásáig. „Van egy rögeszmém, a szlovákiai magyar dráma ügye. Fontosnak tartom, hogy az irodalmárokon túl, színházi emberek is írjanak drámát. Tóth Attila pedig zseniálisan ír” – fogalmazott Varga Emese. Szavait Telihay Péter, az előadás rendezője is megerősítette.
„Olyan a szöveg építkezése, mint Molnár Ferenc darabjaié. Ritka dolog, hogy egy először jelentkező szerző darabjának szövege ennyire rendben van”
– avatta be a közönséget, hozzátéve, annak idején nagy élvezettel figyelte Benkő Géza és Tóth Attila beszélgetéseit a Komáromi Jókai Színházban – amelynek főrendezője és művészeti vezetője volt. „Sziporkázó menetek voltak, amelyek a legmélyebb barátságból fakadtak” – tette hozzá.
Közben megjelentek a stúdiószínpad nézőterén a nyomoreszket játszó színészek, akik félórával azelőtt még szerepben voltak. Filemont Nádasdi Péter, Titust Rancsó Dezső, Nadját Gubík Ági alakították, az egyik megszólaló néző szerint, frenetikusan.
A legszebb kérdést Gubík Ági színművésznő tette fel, akivel Tóth Attila együtt kezdett a Komáromi Jókai Színházban. Álmodsz még olyanokat, hogy kevés az idő, és úgy érzed, a színpadra löknek? Tóth Attila bólintott, de elmondta, már nem hiányzik neki a színpad. „Már beszélni sem tudok. Biztosan nem térnék vissza” – tudatta.
És hogy ír-e még? „Majd meglátjuk” – felelte kurtán. „Valami vidám kellene” – tette hozzá tétován. Varga Emese pedig azt mondta, jó lenne a Mindennapi tenyerünket olvasni is. Megígérte, amennyiben Tóth Attila ír még két darabot, a Dialóg megjelenteti a drámakötetét.
Rendhagyó módon megemlékeztek Benkő Géza halálának közelgő évfordulójáról is. Koccintottak a közönséggel az előadásban szereplő Cointreau narancslikőrrel, Géza emlékére. Azt már nem volt idő megkérdezni Tóth Attilától, mennyibe kerül az ital Svédországban. Egyébként is csúcsminőségű olasz borokkal foglalkozik. Elbúcsúzott, azután svéd feleségével és dunaszerdahelyi barátaival nekivágtak a csütörtöki november estének.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
