Az élet hét szépsége címmel indította el beszélgető estjeit Komáromban, a Szinnyei József Könyvtárban Kapitáňová Daniela komáromi írónő, rendező, rádiódramaturg, a Szlovák Rádió irodalmi műsorainak szerkesztője és dramaturgja, aki a Samko Tále álnéven írt Könyv a temetőről című művével lett országosan és a határon túl is ismert szerző. A kultikus regényből Bandor Éva Jászai Mari-díjas színművésznő készített hangoskönyvet.
A színésznő másik hangoskönyve, Ladislav Fuks műve, A hullaégető felvétele Daniela Kapitáňová szakmai tanácsai mellett zajlott.
Az írónő csupán azt kéri az általa felkért híres emberektől, sorolják fel életük hét szépségét. Január utolsó péntekén Bandor Éva volt a vendége a könyvtárban.
OTT JÁRTUNK!
A színésznő kókuszos browniet sütött az alkalomra. Nagy élvezettel szeletelte a süteményt, az érkező vendégek legnagyobb örömére. Megegyeztetek, hogy aki majd a végén kérdez, kap egy szelet süteményt. És abban is, hogy a színésznő hol magyarul, hol szlovákul beszél majd, mire mindenki bólogatott, Komáromban ez így természetes.
Bandor Éva első csodája az öt éve az Erzsébet szigeten vásárolt kertje.
„Azt mondják az az igazán komáromi, akinek van a szigeten kertje” – mondta a Kéméndről indult színésznő, hozzátéve, a kert számára a nyugalom szigete.
És hogy az írónőnek fogalma legyen a kert gyümölcseinek fenséges ízéről, meglepte Kapitáňová Danielát saját készítésű ribizlilekvárjával.
Azután arról beszélgettek, milyen szerencse, hogy Komáromban olyan sok zöldterület van, majd a színésznő megemlítette, nemrég egy repülőgép fedélzetén odafentről is látta a várost, a házukat, a kertjét.
„Fontos, hogy az ember születésétől fogva része legyen a természetnek” – jelentette ki Bandor Éva –
„A hetvenes évek gyermeke vagyok. Mobiltelefon nem volt, de ott volt a Garam, a szőlőnk. A legjobban a szőlőhegyen, bújtatás közben tudtam beszélgetni édesanyámmal” – idézte fel élete második szépségét, a gyermekkort.
Majd erre kötötte a harmadik szépséget, a jelenlegi családját, párját, Gábort, 15 éves lányát, Fannit. A szülés ajándék, mondta. Szépség az is, amikor leülünk és társasjátékot játszunk, sóhajtott.
A következő szépség a tenger Bandor Éva életében. A színésznő képzeletben Costa Paradiso sziklás partjaira vitte a közönséget, megpróbálta leírni az érzést, amikor nincs semmi más, csak a sziklák, ő és a tenger.
„Ritka ez az állapot, amit Csehov úgy ír le, hogy angyal szállt el fölöttünk. Egy kezemen meg tudom számolni, színpadon is mikor éltem át hasonlót” – vallotta be.
Újabb meglepetésként felolvasta Kosztolányi Dezső A hídon című versét. „Húsz éves voltam és egy éjjel, tíz óra tájt, színház után a nyári csillagokra nézve haladtam által a Dunán“. Így kezdődik a költemény.
Legtöbbet a művészetekben lelt szépségekről beszélt Bandor Éva.
„Utazzunk, lássunk, fejlődjünk!“ – hangsúlyozta, hozzátéve, azokat az alkotásokat szereti, amelyek megfogják a megfogalmazhatatlan, felemelő, elbűvölő pillanatokat, amelyekre vágyik az ember.
Szerinte Tarkovszkij filmjei, Michelangelo szobrai ilyenek. Az utolsó pieta különös emóciót váltott ki belőle, ahogy Edvard Munch norvég expresszionista festőművész képei, de főleg A sikoly című festménye is.
Utolsó meglepetésként egy cédét hozott a színésznő, Az angolul, és franciául éneklő Stacey Kent dzsesszénekesnő cédéjét, amelyről az utolsó számot, egy feldolgozást mutatott meg a közönségnek. What A Wonderful World.
„Danka, ez neked nagyon fog tetszeni“ – fordult mosolyogva a láthatóan meghatódott írónő felé.
Kapitáňová Daniela mindvégig boldogan hallgatta a színésznőt, egy-egy szépség leleplezése után hosszan beszélgettek a természet fontosságáról, mobilozó kamaszokról, tengerről, óceánról, művészetekről.
Azután a nézők is kérdeztek, gyorsan elfogyott a sütemény. Tévéstáb érkezett, a nézők elindultak a hideg utcára.
Az ember igazából belülről szép. Mondta valamikor az est folyamán az írónő. A színésznő meg csak mosolygott. Bandor Éva minden napjában és szerepében megéli ezt a bölcsességet.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző
