A tábor vége, az álmok vége. De senki sem búsul, mert fantasztikus záró koncertsorozatot hoztak össze a szervezők. A Szlovákiai Magyar Dal Napján a három döntős zenekar lépett fel, utánuk a Rómeó Vérzik, majd a Ghymes zárta a sort.
De menjünk csak szép sorjában. A Foxies, amely még csak egy éve állt össze, de máris berobbant a köztudatba. Lendületes rockot játszottak, félig szelíden, félig vadul. Sütő Zsuzsanna, a banda énekesnője elmondta, hogy most kivételesen csak saját dalokat játszottak. Már van pár demófelvételük, abból szeretnének egy lemezt összehozni. Drukkolunk nekik.
Utánuk a Spliff 447, amely rendkívül eredeti egyvelegét játszotta a zenének. A banda rockot vagy reggae-t játszott, egy srác hegedűn népies zenét tolt bele, az énekes meg rappelt és versekkel kötötte össze a dalokat. Azt hiszem Miles Davis is büszke lenne rájuk. Decemberben jelent meg lemezük, és már dolgoznak a következőn. Ami még plusz érdekesség, hogy USB-n árulják a lemezüket. Hiába, ez már egy másik évezred.
A harmadik döntős pedig a párkányi Egy Pohár Citrom volt, akik a többektől teljesen eltérő műfajt hoztak a színpadra. A Tompa Mihály Napok apropóján álltak össze a tagok, de a színpadon most már elsőorban saját dalaikkal mutatkoztak be.
Az utolsó előtti banda a Rómeó vérzik volt, és lezúzták a maradék erőnket is. Idén ünnepelték 20 éves fennállásukat, és ugyanazzal az erővel operáltak, mint akkor (gondolom én, mert akkor még csak 7 éves voltam:). A közönség is remekül bekapcsolódott és reagált minden ismerős nótára. Többször az életemért küzdöttem, hogy kijussak a pogóból.
A végén pedig a Ghymes adott egy fenomenális koncertet. Az egyik szemünk sírt, de egyek voltunk a zenében, és boldogok voltunk. Ez a lényege a fesztiválnak. Örök hála mindenkinek, aki ezen dolgozott.
-Vótam Gombaszögön.
-Hagyjá békin.
-Idén is vót DH Tábor.
-Honnan tudjam mi az?
-Egy olyan hely apukám, aholmi a haverral legurítottunk pár italt, összeszedtünk igen finom bőrököt és elmondhattuk, hogy jó vót!
-Nem is tudom, most igen be vagyok sörözve.
-Errő beszélek, Ti nem tudjátok milyen bulit hagytatok ki. Én még ilyet nem láttam. Olyan zenék – vígem vót, annyicsaj vót ott, hogy rettetgtem vaze. Nemtom, hogy fogom kibírni ezt az 51 hetet. Alig várom a következő Tábort.
Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo) & Gombaszögi Nyári Tábor
