A dunaszerdahelyi Soul Hunter kényezteti a rock szerelmeseit. Ezúttal helyi bandák léptek fel, nevezetesen a RAF II és a Szuperzöld. Mindkét banda progresszív zenét játszik, és a koncerten is odatették magukat. Saját számok, feldolgozások – ami kell. Lassan szinte természetesnek érezzük a zene lüktetését, amit mindenki másképp dolgoz fel. Van aki a pultnál áll és kortyolgatva szemlélődik; van aki valamelyik asztalnál cseveg a hangerő-áradattal szemben úszva; és van aki a színpad előtt tombolja ki magát. Mindenki más típus, más egyéniség.
Én például mindhármat csípem. De a zene, amit hallottunk lehetőséget ad mindenre, hogy ellazuljunk, vagy hogy kiéljük magunkban a kisördögöt. Ez a zene pedig a mocskos rock´n´roll, amit mindkét banda másképp játszott, de kegyetlen jól.
Abban a szerencsében volt részem, hogy Gállfy Józseffel, azzal a régi ismerőssel beszélgettem a koncert után, aki mindkét bandában benne van, mint gitáros.
Tervben van-e új lemez a RAFII-vel?
2015-ben készítettünk egy nagylemezt Ránk virrad az éj címmel, és ennek a folytatásaként szeretnénk rögzíteni egy kislemeznyi anyagot még idén, vagy a jövő év elején.
Végleges-e a mostani felállás, vagy számíthatunk személyi változás(ok)ra? Márcsak azért kérdem, mert ugye az alapító tagok közül, ha jól tudom még egy zenész játszik az együttesben?
Az eredeti tagok közül már csak Enosz (Hervay Laci) van a zenekarban, de a jelenlegi felállás gyakorlatilag 10 éve változatlan.
Mi a helyzet a Szuperzölddel? Készülnek új dalok?
Most készül 3 dalt tartalmazó kislemezünk.
Hol lesztek láthatóak a nyári fesztiválszezonban?
Szervezés alatt vannak a koncertek, a Raf-II nyári fellépéseit valószínűleg óceánjáró zongoristánk, Derzsi Szabi nélkül fogjuk lejátszani.
Mi a két zenekar mostani koncepciója, csúnya szóval marketingje a fellépéseken?
A Raf-II-nek megvan a saját arculata és rajongótábora, a próbák és a fellépések elsősorban az örömzenélésről szólnak. A Szuperzölddel az a célunk, hogy minél több emberhez eljusson a zenénk, a műsorunkban saját és átdolgozott dalok is szerepelnek. Egyelőre több a feldolgozás, de szeretnénk növelni a saját dalok számát.
Éreztek-e különbséget, ha idehaza (Dunaszerdahely) léptek fel, vagy ha távolabb szűkebb hazátoktól?
Igen, hiszen az otthoni koncertejeinken stabil közönségre számíthatunk, ismerik és velünk éneklik a dalainkat. Máshol pedig pont az a jó, hogy új helyen, új embereknek játszhatunk.
Mennyire befolyásol Titeket a család, illetve a munka a zenélésben? Hátráltat, vagy inkább inspirálnak a hétköznapok?
Családos emberként nem tölthetek napokat gyakorlással, mint régen. Kevesebb az idő és átrendeződött a fontossági sorrend. A zene ennek ellenére szerves része a hétköznapoknak és több szempontból is nélkülözhetetlen az életemben.
Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo)
