A szombatok mindig különlegesek egy fesztivál életében, de ez most még inkább igaz volt. Rendhagyó bulit varázsoltak a fellépők Gombaszög régi-új helyére.
A tavalyról már jól ismert komáromi Spliff 447 kezdte a koncertsorozatot. A legutóbbi Gombaszögön már hallottam a bandát, és meg kell mondjam, nagyon inspiráló mind a közönségnek, mind más zenészeknek. A zenekar tagjai szinte mind más stílust képviselnek, és így áll össze a Spliff zenéje, amely abszolút egyedinek számít a kezdetektől mostanáig. Tehát a tavalyi fesztiválozók már jól tudják, milyen zenei ajánlattal járja a komáromi banda a Felvidéket. Sőt, személyes érintettségemből kifolyólag meg kell említenem, hogy Lacikával, a hegedűs-gitárossal volt szerencsém még az egyetemi éveim során egy zeneelméleti kurzust hallgatni a komáromi zenesuliban. Azóta ő már a pozsonyi konzervatórium diákja.
Külön érdekesség, hogy az idei Gombaszög himnuszát is ők szerezték, játszották és a tábor területén vették fel a hozzá tartozó videoklipet. A dal szövege főleg az itteni természet szépségéről és az itteni hangulatról szól. Nagyon jó a hangszerelés és a dal érzelemvilága.
A koncertet először kevesen nézték, ami általában a nyitózenekarokkal meg szokott történni, de nagyon gyorsan bevonzotta a táborlakókat a Nagyszínpadhoz. O. J.-nek gyakorlatilag a kisujjában van a szakma, a rappelés pedig a vérében, hiszen tizenéves kora óta nyomja, és több olyan zenekarban is megfordult vagy alapított, ami rendkívül nívósan művelte ezt a stílust. A rap manapság egy meghatározó műfaj, szövegvilág és kifejezési forma, amely már szinte beitta magát az elismert műfajok közé, és azok kifejezésmódjába is, akik eredetileg nem is tartoznak ehhez a stílushoz, de mégis – akár divatból, akár meggyőződésből – kiállnak mellette. Ez mutatja, hogy talán nyugati hatásra, de a rap egy autentikus műfaj lett szerte a világon. És O. J. ebben abszolút profi.
Lacika általában a népzenei vonallal fűszerezi a hangzást. Mint említettük, ő már konzista, és a népzenei vonal is egyre több bandánál lett a pikantériája a zenének.
Májki, aki a szóló-és ritmusgitáros szerepét tölti be, szintén egy másik stílus szerelmese. Eredetileg punkon nőtt fel, de később az az igazi dögös blues kezdte vonzani.
Wurczi eredetileg szaxofonon kezdte a bandában, de már a ritmusszekciót erősíti.
Zsitva története is kalandos, mivel szintén punkbandában kezdett el dobolni, történetesen Lacikáékkal, majd miután O. J. is bejött a képbe, útjára indult a Spliff 447.
A koncert végig a közönség ovációja közepette, szinte örömzenéléssel zajlott, hiszen mind a bandatagok, mind a nézők kielégültek zeneileg.
Az estét az idei fesztivál fellépőinek legtapasztaltabbjai, a 35 éves KFT folytatta. A sok-sok ismert dallam, dalszöveg minden hangszálat és lábat megmozgatott.
Egy igazai finom érett bor volt ez a Gombaszög zenei palettáján.
Az együttes tagjával, Bornai Tiborral a koncert előtt beszélgettünk, aki felidézte a zenekar legemlékezetesebb fellépéseit, és a további terveiket a nyárra.
Milyen az első benyomásod a Gombaszögi Nyári Táborról?
Nagyon szép helyen van, jöttünk autóval, és mikor beértünk a hegyek közé, az volt az első gondolatom, hogy mi szépet láthatott Petőfi az Alföldön... Sokkal jobban tetszenek nekem ezek a hegyek. A tábor annak ellenére, hogy nagy területen van, mégis belátható, emberi.
Magyarországon kívül melyik országokban léptetek fel eddig?
Voltunk már Honoluluban, Los Angelesben, Bostonban, Kubában, Németországban, Ausztriában, Szicíliában, éppen csak a nagy Szovjetúnióba nem jutottunk el.
Láttok esetleg valami különbséget a magyarországi és a külföldi országok közönsége között?
A felvidéki közönség számunkra mindig is hazai közönség lesz. Az amerikai közönség nagy szeretettel fogadott minket, mivel nagyon nyitottak, és örömmel jönnek a koncertünkre, pedig nem is értik miről szólnak a dalaink. Gyerekkoromban világsztár szerettem volna lenni, ma már olyanoknak szeretnék énekelni, akik értik is, amit éneklek nekik. Vörös Sándor azt mondta: „olyan idegen nyelven verset írni, mind öltönyben zuhanyozni”.
Mik a további terveitek a nyárra?
Jövő héten szombaton Badacsonyban lépünk fel, azonkívül októberig 5-6 koncert van a naptárunkban. Mivel mi már egy idősebb generációhoz tartozunk, tudjuk, hogy nem mi fújtuk a passzátszelet. A fiatalok a saját korosztályuk szájából szeretik hallani, hogy milyen most a világ.
Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésetek?
1996-ban felléptünk a Budapest Sportcsarnokban a leégés előtt - nem mi égtünk le, hanem a sportcsarnok. Ekkor még alig tudta valaki, hogy mi az az internet. Minket baráti kapcsolat fűz Hazel O'Connor-hoz, akit 1985-ben, mikor Magyarországon járt, mi vezettünk körbe, és csináltunk egy kislemezt is együtt. ‘96-ban voltunk azon a technikai szinten, hogy vetítettük a koncert alatt. Ő Dublinban énekelt, mi meg kísértük élőben, pedig akkoriban még több átjátszó állomást kellett kibérelni. A délutáni próbán nem is működött, de szerencsére a koncerten összejött, én majdnem leestem a színpadról, elfelejtettem játszani, mert annyira a hatása alá kerültem annak, hogy Dublinból énekelek annak a 14 000 ezer rajongónak.
Melyik zenekarral van szoros kapcsolatotok?
A KFT 35 éves, ennyi idő alatt rengeteg barátság kötődött. Testvérzenekarunk nincsen, de sokakkal barátságot ápolunk. Ebben a pillanatban Somló Tamásért aggódunk, aki súlyos beteg. Sokszor vitt magával a koncertjeire, mint meglepetésvendég, és én is több számot írtam neki. Gondoljunk rá, hogy felépülhessen.
A ma esti koncertsorozat végén a Besh o droM hatalmasat alakított. Az 1999-ben alakult magyarországi együttesnek utánajárva megláttam, hogy a stílus, amivel megjelölik, hogy milyen zenét játszanak, az a "világzene". Ez furcsa volt nekem elsőre, de amint hallgattam őket, szinte megvilágosodtam a témában. Hiszen ők szinte "összeszemezték" a világ minden tájáról a muzsikájukat. Játszanak népzenét, kelet-európai zenét, dolgokat a Balkán-félszigetről, és ehhez még jönnek a cigány és klezmer nóták.
A banda különböző felállásban zenél, ma este nyolc taggal állt színpadra, és ez a sokféle hangszer gyakorlatig végtelen zenei lehetőséget biztosít a zenekar számára. És természetesen élnek is ezekkel a gyönyörű lehetőségekkel. A koncerten ez remekül előjött, a közönség örömére.
Minden hangszer igazán a helyén volt. De ami, illetve aki a legjobban bejött szinte mindenkinek, az a "frontcsaj", Kaszai Lili, énekes és Pettik Ádám kettőse, akik a színpadon többször "egymásra találva", egymásnak felelgetve vokállal; egymással néha egészségesen versenyezve robbantották a színpadot. A banda szerintem teljesen egyenrangú tagokból áll, és remekül megtalálták az egyes zenészek, hogy mikor halkítsanak magukon, mikor vonuljanak háttérbe, mikor lépjenek be és mikor szólózzanak.
A közönség pedig remekül reagált. Sőt, a rossz idő ellenére nemhogy csökkent, de folyamatosan nőtt a nézők száma. Remek szombat este volt, és a ráadások is egyre jobban feszítették a közönséget, majd végül elengedve, itthagyva minket, de mégis egyesültek velünk.
Főleg népzenei dalszövegeket énekeltek, egyszóval világzenét! Ha ezt meghallom, ezután mindjárt fogom majd tudni, hogy mi fán terem is ez. És persze elsősorban a Besh o droM zenekar fog róla eszembe jutni.
Nagyszerű lezárása volt ez a koncert a mai napnak, köszönjük.
Bódis Attila és Hencz Krisztina, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo), Kürti Zsolt
