José, azaz Ropog József, felvidéki rapper pár hónapja szinte berobbant a honi köztudatba. A dal fülbemászó refrénje és mélyszántású, a felvidéki lelket megérintő, a felvidéki közéletet és politikumot is enyhe kritikával illető dala, a Lesz még nyár tavaly december óta mintegy 65 ezer megtekintésnél jár a legnépszerűbb videómegosztó portálon!
Mit lehet erre mondani? Csak azt, hogy: Ez igen!
A dal zenéje, szövege, felvétele és utómunkája, mind-mind a József zsenijét és munkáját dicséri. A dalban hallható lírai hegedűszólam is nagyot lendített az összhangzáson, a klip kapcsán pedig a DAC-életérzés, a dacos megmaradni akarás, együvé tartozás üzenete is rendesen betalált! A dalt, a klipet szárnyára kapta nemcsak a szociális média, de a sajtó is, itthon és odaát egyaránt. Egyszóval tehetséges és egy kiforrott értékrenddel rendelkező fiatalemberrel áll szemben a szakma és a közönség, közösség.
Bemelegítésként mondjunk el pár apró kulisszatitkot az előző dalodról, klipedről. Nagy sikere volt, szerinted miért?
Igen, szerencsére szép utat járt be. Szerettem volna megszólítani a felvidéki magyarságot, így beleírni olyan dolgokat, amivel a felvidéki magyarok szembesülnek nap mint nap. Ahogy a dalban is mondom, a DAC egyike az utolsó védőbástyáknak, ami a felvidéki magyar öntudatot illeti.
Engem megérintett, hogy milyen erős összetartó ereje van a sportnak és a zenének.
Régóta érlelődött már bennem ez a dal és, habár még 2019-ben jött ki, azt hiszem, hogy idén, Trianon 100-ik évfordulóján még aktuálisabb ez a téma.
Mennyire tudatos a nemzeti vonal?
Azt szoktam mondani, hogy a nemzeti vonal, a magyar nemzeti öntudat is az életem része. De szó szerint egy része csak annak, aki vagyok. Sok más dolog is foglalkoztat,
sok más dologról is van véleményem, amelyeket dalszövegbe öntök, tehát nem tartom magamat amolyan egyhúros gitárnak, amin csak egyfajta "dallamot", jelen esetben nemzeti érzelmű dalokat lehet játszani.
Mondj valamit magadról, ki is az az ember, aki a José művésznév mögött áll és mi vitt a zenei pályára?
Gépészmérnök végzettségem van, egyetemre Brünnbe, Csehországba jártam. Az igazság az, hogy legelőször a koleszos időkben kezdtem el kacérkodni azzal, hogy rap zenéket írjak. A zenével, általánosságban azonban már sokkal hamarabb találkoztam, ugyanis 6 éves koromtól a Komáromi Művészeti Alapiskolába jártam, zongorára - Kalmár Beátánál kezdtem, majd Andrássy Katikához jártam hosszú éveken keresztül. Közben aztán elkezdtem furulyázni is, majd 5 év után váltottam szaxofonra, ezeket a hangszereket, nyugodjon békében, Tóth Ervin tanító bácsi segítségével sajátítottam el.
Összesen nagyjából 16-17 évig jártam zeneiskolába, az utolsó néhány évben zeneszerzésre František Petr tanár úrhoz, aki jelenleg az iskola igazgatója. Egyértelmű, hogy ebben az időszakban kezdett komolyabbra fordulni a dalszerzés iránti vonzalmam is.
Miből élsz, miből tartod el magad? Mert a zenélésből vidékünkön csak keveseknek megy ez…
Jelenleg egy hajótervezői mérnöki irodánál dolgozom Komáromban, ahol szintén számítógépen dolgozunk, többek között konstrukciós rajzokat készítünk külföldi hajógyárak számára.
Azt mondtad, hogy a koleszos időkben kezdtél a rappel kacérkodni. Ezt hogyan kell elképzelni?
Ez nagyjából 11-12 éve volt. Azóta foglalkozom magyar rap zenével. Először csak versek írogatása volt a fő csapásvonal, aztán ez fokozatosan átváltott zenére való motyogásra.
Mostanra ez a dolog odáig "fajult", hogy saját otthoni stúdióm van, ahol a zenéket én szerzem, a szöveget én írom és a hangmérnöki munkákat is én végzem.
Emiatt hosszadalmasabb egy dal megszületése, de így az egész folyamatot a saját kezemben tudom tartani.
Ez igazán dícséretes, hiszen így akár egyedül is tudsz dolgozni. Mondjuk olyan helyzetben is, ami most a korona-járvány kapcsán kialakult. És ezzel finoman fel is vezettem a beszélgetésünk fő apropóját, mégpedig a legújabb dalod ATEMPO-s bemutatását, amely mondanom sem kell az aktuális “maradj otthon”-helyzetet dolgozza fel és derűs, humoros hozzáállással közelít a nehéz témához.
Igen, a legújabb dalommal reagálni próbálok a jelenlegi helyzetre. A dal fő mondandója az, hogy igaz, hogy otthon kell maradni, de én amúgy sem készültem menni sehova! :) Azt kell rólam tudni, hogy én inkább az az otthon ülős, kanapén elnyúlós, számítógép előtt görnyedős figura vagyok, emiatt aztán az évek során kaptam is a beszólogatásokat, mint például "kocka", "antiszociális" és társaik. Ahogy a dalban is mondom,
eljött az én időm, most megmondom nekik a magamét, végre én vagyok nyeregben, ugyanis én vidáman el tudom magam foglalni otthon, míg ők kínlódnak és nem tudnak mit kezdeni magukkal.
Most kicsit viccelsz, ugye?
Természetesen. Végképp nem kell véresen komolyan venni a szöveget, ez amúgy sem egy túl komoly hangvételű dal,
úgy gondoltam, hogy ebben az időszakban mindenkire ráférnek a laza dallamok és a mosolygás. :)
Ez így igaz, a magyar ember alapból is eléggé hajlamos a búslakodásra, kár lenne még valami vérkomoly szöveggel terhelni. Pszichológusnak is jó lennél! :)
Lássuk hát a beharangozott új dalt:
Jó kis dal. Szellemes verzék, ragadós refrén, jó kis, retró áthidalás. Határozottan felvidítja az embert, ami bizony most ránk is fér! De mi lesz a karantén után?
A jövőre nézve annyit tudok mondani, hogy szeretném, ha a felvidéki közönség megismerne és felkerülnék arra a bizonyos térképre.
Ez már azért részben talán meg is valósult, legalább is online térben. De mi van azokkal, akik élőben is szívesen megismernének és bulikon, koncerteken veled együtt fújnák a dalaidat?
Idén lett volna hál Istennek néhány koncertem, de emiatt a nyavalya miatt sajnos elmaradt szinte mindegyik. De nem csüggedek!
Létezik egy "José LIVE" nevű 5 fős zenekar, 4 zenész társammal játsszuk élőben az eddig megjelent és a még nem publikált dalaimat. Az a terv, hogy ezt a formációt is megismerjék a hallgatók és hogy minél több jó hangulatú koncertet tudjunk adni a nagyérdeműnek.
Nincs más hátra tehát, csak az, hogy sok sikert kívánjak mindehhez és hajrá, személyemben már van plusz egy rajongód! Az ATEMPO olvasói nevében köszönöm a beszélgetést!
Králik Róbert, ATEMPO.sk
