A Gorlo Volka új feldolgozással emlékezik a 100 éve született Pilinszkyre - Örökkön-örökké

A Gorlo Volka új feldolgozással emlékezik a 100 éve született Pilinszkyre - Örökkön-örökké

Idén ünnepeljük Pilinszky János költő születésének 100. és halálának 40. évfordulóját. Ebből az alakalomból a Gorlo Volka együttes egy új feldolgozással jelentkezett.

„Egy korábbi próbálgatásomat hangszereltük újra. Megfogott az Örökkön-örökké ritmusa, szerkezete, üzenete.” - mondta Farkas Meli, az együttes énekesnője.

A hűség, a kétely, a vád, és a szeretetlenség érzéseknek kavargó örvényét írta le ebben a gyönyörű írásban a ma is népszerű költő. A zenekar a versben lévő feszültséget próbálja fenntartani az egész dalban, amely az utolsó versszakban teljesedik ki, ahol már keményen a húrok közé csapnak.

 

 

Tavalyi stúdiózásukkor rögzítette a négytagú csapat a felvételt, amihez a jövőben klipet is szeretnének készíteni. „Már folynak az egyeztetések a rendezővel, stábbal, a helyszínnel kapcsolatban akadnak nehézségek, de reméljük idén legalább ezt az egy dal sikerül rögzítenünk képi világgal.” - tette hozzá Meli.

Remélhetőleg hamarosan újra indul a kulturális élet és élőben is hallhatjuk majd ezt a dalt is a Gorlo Volkától. De vannak további tervei is a csapatnak.

„Hamarosan stúdióba vonulunk, de előtte még a demo felvételeket tervezzük rögzíteni. Továbbá írom az új dalokat, a tavalyi évhez képest elégedettebb vagyok, több az ihlet. Ezeket folyamatosan küldöm a fiúknak, hallgassák, szokják, ötleteljenek, amíg hozzájutunk. Vannak felkéréseink külföldre is, de nem kiabáljuk el. Naptárban ugyan szerepelnek a dátumok, de egyelőre ne tudni milyen irányt vesz ez a helyzet, de bízunk benne, hogy ha koncertjeink nem is lesznek, alkotni tudni fogunk továbbra is.”

 

Pilinszky János: Örökkön-örökké

Várok, hogyha váratsz, megyek, ha terelsz,
maradék szemérmem némasága ez,
úgyse hallanád meg, hangot ha adok,
sűrü panaszommal jobb ha hallgatok.

Tűrök és törődöm engedékenyen:
mint Izsák az atyját, én se kérdezem,
mivégre sanyargatsz, teszem szótalan,
szófogadó szolga, ami hátra van.

Keserüségemre úgy sincs felelet:
minek adtál ennem, ha nem eleget?
miért vakitottál annyi nappalon,
ha már ragyogásod nem lehet napom?

Halálom után majd örök öleden,
fölpanaszlom akkor, mit tettél velem,
karjaid közt végre kisírom magam,
csillapíthatatlan sírok hangosan!

Sohase szerettél, nem volt pillanat,
ennem is ha adtál, soha magadat,
örökkön-örökké sírok amiért
annyit dideregtem érted, magamért!

Végeérhetetlen zokogok veled,
ahogy szoritásod egyre hevesebb,
ahogy ölelésem egyre szorosabb,
egyre boldogabb és boldogtalanabb

EZ, ATEMPO.sk