Hétfőn hétkor a Virtuózokkal - Szüts Apor a mai koncertjéről nyilatkozott

Hétfőn hétkor a Virtuózokkal - Szüts Apor a mai koncertjéről nyilatkozott

A Virtuózok továbbra is online koncertekkel szórakoztatják a közönséget minden héten “Hétfőn Hétkor”.

Június 29-én, hétfőn 19.00 órától a “Virtual Concert Hall” (Virtuális koncertterem) adásában a Hétfőn Hétkor programsorozat keretében Szüts Apor előadásában lesz hallható Beethoven g-dúr zongoraversenye, a Budafoki Dohnányi Ernő Szimfonikus Zenekarral, Hollerung Gábor vezényletében.

ITT NÉZD A KONCERTE

Ez alkalomból beszélgettünk Szüts Aporral.

Mit jelent számodra előadni ezt a művet?

Beethoven G-Dúr zongoraversenye számomra az egyik legmeghatározóbb a versenyművek tekintetében. Talán Beethoven életében is fordulópont volt ez a mű, és innentől kezdve a zenetörténetben a versenyművekre egész másképpen nézünk. A versenyműveknek korábban talán csak egy fajta magamutogató szerepe volt, még hogyha rengeteg fantasztikus alkotás is született,

számomra ez az első olyan Zongoraverseny, ami sokkal többet képes mutatni annál, mint egy egyszerű zongoraverseny, zenekari kísérettel.

Ebben a darabban a közös muzsikálás elengedhetetlen itt nincsenek alá, és felé rendelt szerepek.

 

Szüts Apor

 

Van-e valami, amitől különlegesnek tartod ezt a darabot, vagy egy tételét?

Ennek a darabnak különösen a második tétele az, amire azt mondom, hogy ilyen csoda a zenetörténetben is kevés van. Sokat szoktak vitatkozni arról, hogy tulajdonképpen miről is szól ez a tétel, nekem egyértelműen Orfeusz küzdelme az Alvilág őreivel. Ebben a tételben csak a vonós zenekar kíséri a zongorát, és a vonós zenekar gyakorlatilag soha nincs együtt a zongorával. A zongora maga Orfeusz, akit az Alvilág őreit megtestesítő vonós kar kell hogy meggyőzze arról, hogy neki le kell oda térnie, hogy felhozhassa onnan igaz szerelmét. A tétel legnagyobb csodája a vonós zenekar meglágyulása, ahogy a zongoraszólam, és az Alvilágot szimbolizáló vonós kar összeér.

Nyilván a mű erejéből fakadóan nagyon sok fajta metaforával hiteles, de ezt a fajta mélységet, amit Beethoven ebben a műben megalkot, ez tulajdonképpen maga a zene Ars poeticaja. Ez semmi más, mint az a fájdalom, az a küzdelem, amit valóban csak a zenével tud az ember elmondani.

 

Milyen volt mindezt a Budafoki Dohnányi Zenekarral előadni?

Óriási vállalkozás volt nekem ezt a darabot megtanulni és eljátszani, és óriási megtiszteltetés, hogy egy olyan színvonalas zenekar, mint a Budafoki Dohnányi Zenekar egy olyan színvonalas karmesterrel, mint Hollerung Gábor olyan fantasztikus kíséretet adott ehhez a koncerthez, amelynél nehezebben tudtam volna jobbat elképzelni úgy, hogy ezt a darabot először játszottam színpadon.

ATEMPO.sk