A Nemzeti Összetartozás Napján, azaz 2021. június 4-én, pénteken, 16 órai kezdettel a budapesti Magyar Rock Hírességek Csarnokában (Rockmúzeum, Radnóti Miklós Művelődési Központ, Kárpát u. 23., www.rockcsarnok.hu) „Magyarock a határon túl“ címmel nyitják meg azt az időszakos kiállítást, amely első ízben foglakozik a határon túli magyar könnyűzene múltjával és jelenével az anyaországban. A tárlat június 27-ig tekinthető meg.
Örök dilemma a művelődéstörténészek, vagy inkább a kultúrharcosok között, hogy létezik-e határon túli magyar kultúra, avagy minden magyar vonatkozású szellemi termék, illetve annak alkotója az összmagyar művelődés atlaszának egy-egy lapja kell hogy legyen. Sőt, elvétve olyan vélemény is akad, amely szerint az anyaországon kívüli magyar kultúra az adott ország szellemi kincséhez tartozik.
Sohasem értettem, hogy miért közelítünk ehhez a kérdéskörhöz kizárásos alapon. A nyelv, az alkotók nemzetisége, a kulturális közeg, a téma, az érzelmi csatornák, a morális attitűdök, a kulturális örökség, a földrajzi-regionális kapcsolatok, és még ki tudja, mennyi szál köti össze a gyakran stílusban, zsánerben, megvalósításban homlokegyenest különböző alkotást és a gondolkodásmódban, vagy horribile dictu ideológiailag is eltérő szerzőket. A válaszom tehát az, hogy persze, a magyar kultúra természetesen egy és oszthatatlan, de sokszínű, és épp úgy magán hordozhat teljesen szubjektív, vagy lokális jelleget, mint egy szellemi műhely közös vonásait, vagy kényszer szülte, külső behatásokat, s ezáltal rögtön érezhetővé válik egyedisége, például határon túli jellege is megmutatkozik. Ha kulturális értékről van szó, és az adott ország ezt nem veszi észre, akkor a kultúra terén szegényebb marad, s ezzel a harmadik megközelítésre is válaszoltam.
Így van ez a könnyűzenével is, hiszen számos határon túli szólista és zenekar számít kedvencnek, vagy ér el sikereket az anyaországban. Szerencsére már egyre többen tisztában vagyunk ezzel, azonban sokan még a mai napig sem tudják, hogy Keresztes Ildikó marosvásárhelyi, Bódi László „Cipő” ungvári, Rúzsa Magdi verbászi, Vadkerti Imre pedig révkomáromi születésű.
Éppen ezért szívből örülök annak, hogy ez a kiállítás a Magyar Összetartozás Napján első ízben fókuszál kizárólag a határon túli magyar előadókra. Ez mindenképpen egy új időszámítás kezdete, amikor a magyar könnyűzene barlangjában új alagutak nyílnak meg, melyeken keresztül csodálatos, eddig csak a magyarországi zenebarlangrendszeren kívül rekedt határon túli, vájtfülű denevérek által ismert és bezengett termeket fedezhetünk fel.
Az ötletgazda László András elmondta, hogy a kiállítás összeállítására sajnos nem sok idő maradt, éppen emiatt nem is lehet szó aprólékos tárlatról, azonban rengeteg relikvia, hanghordozó, poszter, plakát és egyéb tárgy érkezett, így tervben van a folytatás egy vaskosabb keresztmetszetet nyújtó és kellőképpen súlyozott, egyes határon túli területekkel külön is foglalkozó tárlatok képében.
Pénteken, első körben tehát főleg a létezésünk demonstrációjáról lesz szó, elsősorban hangulatképek, mozzanatok jelennek meg emléktárgyak, díjak, dokumentumok és képek formájában, a létezésünk és sikereink üzenetét hordozva.
A szervezők az aktuális járványügyi intézkedések betartása mellett mindenkit szeretettel várnak a helyszínen június 4-én 16 órakor. Részletes információ a 0036 309 612 185-ös telefonszámon kérhető.
Lacza Gergely, ATEMPO.sk
