Hétfőn búcsúztatják Markó Iván Kossuth-díjas táncművészt

Hétfőn búcsúztatják Markó Iván Kossuth-díjas táncművészt

A csütörtökön hetvenöt éves korában elhunyt Makró Iván Kossuth-díjas táncművészt, koreográfust, balettigazgatót 2022. április 25-én, hétfőn déli 12.00 órakor helyezik örök nyugalomra Budapesten, a Kozma utcai zsidó temetőben - olvasható a Győri Balett közleményében. Ezen a napon 16.00 órától a Győri Nemzeti Színház főbejáratánál csendes megemlékezést tartanak, ahol részt vesznek a Győri Balett jelenlegi tagjai is.

Markó Iván, a magyar balett óriása, művészeti vezetőként és koreográfusként mindig arra törekedett, hogy a közönséget megszólító, érzelemgazdag, gondolatébresztő, ugyanakkor látványos műveket komponáljon.

 

 

Markó Iván Balassagyarmaton született 1947. március 29-én. A balettintézetbe harmadszori próbálkozás után, 1958-ban vették fel. Diplomáját 1967-ben kapta meg, és még abban az évben az Operaház tagja lett. Rangos főszerepeket bíztak rá a Hattyúk tavában, a Fából faragott királyfiban, a Giselle-ben, a Tűzmadárban, a Sylviában.

1972-ben a világhírű francia balettművész, Maurice Béjart hívta meg brüsszeli együtteséhez, a XX. Század Balettjéhez, szólistaként a Tűzmadár címszerepében debütált. Az ott töltött hét év során teljesedett ki művészete, 1974-ben a nemzetközi tánckritikusok a világ tíz legjobb táncosa közé választották a lírai alkatú, tiszta klasszikus technikájú, szuggesztív előadóművészt.

Hazatérve az Állami Balettintézet végzős évfolyamának tagjaiból megalapította a Győri Balettet, amelynek 1979-től vezető szólistája, koreográfusa és balettigazgatója volt. Ő koreografálta egyebek közt a Nap szerettei, a Szamuráj, a Bolero és a Csodálatos Mandarin című nagy sikerű előadásokat.

Egyik létrehozója, 1981 és 1991 között igazgatója is volt a Győri Tánc- és Képzőművészeti Szakközépiskolának. Különleges figyelmet fordított az ifjú tehetségekre, ő fedezte fel Aleszja Popova balettművészt is.

A Győri Balett a modern táncművészet legszínvonalasabb magyarországi képviselője lett, a széles körű külföldi tapasztalatok alapján kialakított új stílus a világhírnévig repítette a társulatot. Mehódították egész Magyarországot, és óriási nemzetközi sikereket is elértek. Vendégszerepeltek Bécsben, Párizsban, Athénban, a milánói Scalában, a párizsi Nagyoperában, Amerikában, Japánban, Izraelben, Bayreuthban, a szöuli olimpián. Markó Iván 1985-től több mint egy évtizeden át a Bayreuthi Ünnepi Játékok állandó koreográfusa volt.

 

 

A művész 1991-ben távozott a társulattól. Öt évet töltött külföldön, egy évig a jeruzsálemi Rubin Akadémia balettmestere és koreográfusa volt, majd Bécsben, Párizsban és Sydneyben vendégkoreográfus. 1996-ban tért haza, s még ebben az évben Magyar Fesztivál Balett néven huszonkét tagú társulatot alapított.

Előadásaik óriási szakmai- és közönségsikereket arattak: ilyen volt a Rajkó zenekarral és a Budapesti Ifjúsági kórussal közösen készült Romantiáda, a zeneszerző halálának 100. évfordulójára emlékező Viva, Verdi és a tradicionális zsidó zenei hagyományokra épülő muzsikára táncolt Rómeó és Júlia, valamint a Seherezádé. Az együttes 2013 decemberében felfüggesztette tevékenységét.

Markó Iván 2008-ban lett az akkor létrejött Magyar Hivatásos Tánc- és Balettegyüttesek Egyesületének tiszteletbeli elnöke. Művészetét 1981-ben érdemes művészi címmel, 1983-ban Kossuth-díjjal ismerték el. 2004-ben Budapestért Díjat, 2005-ben a Pro Renovanda Cultura Hungariae Alapítvány fődíját, 2007-ben Radnóti Miklós-díjat és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (polgári tagozat) kitüntetést, 2008-ban Prima Primissima díjat kapott.

Markó Iván művészetét két magyar táncfilm is megörökíti: Jézus, az ember fia (1986) és a József és testvérei (2000). Életútjáról, pályafutásáról 2014-ben jelentetett meg könyvet A magány mosolya címmel.

ATEMPO.sk