Nyolcadik alkalommal adták át Komáromban a Szlovákiai Civil Becsületrend kitüntetést.
A díjat olyan személy kaphatja, aki konkrét tetteivel következetesen más emberek, egy közösség, egy régió lakossága számára tevékenységet végez, amelyet sem intézmény, sem magánszemély semmilyen módon nem honorál.
2022-ben a zsérei születésű Simek Viktor nyugalmazott rajztanár és karnagy a zenepedagógiai munkásságáért, valamint Zoboralja zenei és népművészeti értékeinek ápolásáért kapta az elismerést.
Széles körű és sokszínű munkásságát Dunajszky Géza foglalta össze méltatásában, melyet a komáromi Duna Menti Múzeum dísztermében Hulko Gábor olvasta fel, amit lentebb mi is közzéteszünk.
A díjat az alapító Klemen Terézia adta át a kuratórium nevében, melynek tagjai Albert Sándor, Csiffáry Károly, Dunajszky Géza, Dusza János, Fibi Sándor, Élesztős Pál, Hulkó Gábor, Katona Márta, Klemen Diána, Klemen Terézia, Kollár Zoltán és Vasik János.
LAUDÁCIÓ – Dr. Simek Viktor
Dunajszky Géza (volt Zoboralji karnagy- és tanártársa)
„Amikor világra jöttem, kaptam Istentől két ajándékot. A szívem mélyén helyet kapott a zene csodálatos világa és a festészet varázsa. A színekbe költözött dallamot el kell játszanom. Ez naponta foglalkoztat és éltet” – vallja Dr. Simek Viktor, rajztanár és karnagy, Zoboralja szülöttje.
Életrajzában magáról a következőket írja: „Kántor-tanító családjában születtem 1941. október 28-án, Zsérén. A harmónium szinte naponta szólt a szülői házban. Mivel a kántori lakás az iskola közelében volt, már gyermekkoromban hallottam a diákok énekét, mely jól hallatszott az iskola udvarán. Népdal szólt az utcán, a mezőn és a réten. Dalolt a fiatal és idősebb egyaránt. A zoboralji néphagyományok: népszokások és a népdal kötötte össze a falusiakat. Községünkben még az ötvenes években is a népviseletet volt az öltözék.
Apám a zene tanítás mellett templomban egyházi énekkart vezetett, alkalomadtán kultúrműsorokat biztosított, évente legalább egy színjátékot tanított be.
Gyermekkorom óta rajzoltam, festettem. De a kedvelt témákkal csak később kezdtem foglalkozni, amikor rajzszakos pedagógus lettem.
Hatással volt rám a szülőfalum népi építkezése: a zsuppfedeles házikók, közös udvarok, gémes- és kerekeskutak, zoboralja templomai és más érdekes épületei. Inspirált a gyönyörű helyi népviselet, majd később a Zoboralja többi településének népi öltözéke. A múlt század utolsó évtizedeiben ugyan felváltotta a divatos öltözék, de a hagyományőrző csoportok és a népdalkörök tagjai mindmáig magukra öltik. Elődeink hagyatékát meg kell óvni az utódaink számára. Ez az felbecsülhetetlen érték nem merülhet feledésbe. A népviselet kimeríthetetlen forrás lett az alkotómunkámban.
Alkotásaim a realizmus alapján születnek, de a rajzaimmal, festményeimmel igyekszem kielégíteni a mai ember esztétikai igényeit. Alkotásaim között található több olajfestmény, akvarell, pasztell, néhány tempera és sok rajz vöröskrétával. Kedvenc stílusirányzatom az impresszionizmus, de közel áll hozzám minden, ami szép, inspirál, lelkesít és erőt ad. Jobban értékelem azokat az alkotásokat, amelyek „olvashatók”. Az absztrakt képekben értékelem az ecsetkezelést, a kompozíciót.”
A tanítói oklevél megszerzése után Ipolyszalkán, Köbölkúton majd Nagykéren tanított. 1971-ben Gímesre került, majd a társadalmi fordulat után 1990 óta nyugdíjba vonulásig(2003) az iskola magyar tagozatáért felelős igazgatóhelyettese volt.
Művészi tevékenysége szerteágazó. Nyolc éven át a Nyitrai Pedagógiai Főiskola Zenei Tanszékén karvezetést és vezénylést tanított. A magyar énekkar karnagya volt.
1963-óta néhány éneklő csoport és énekkar alapítója és karnagya. Oktató és nevelő tevékenységének jelentősebb állomásai: Nagykér, Gímes, Kolon, Csitár és Zsére. Több időt szentel a népdalok és az egyházi énekek feldolgozására. 2012-ben jelent meg A templom dala című kórusgyűjteménye. A zoboralji népdalok csodálatos világán keresztül jutott el e táj népviseletének tanulmányozásához és művészi ábrázolásához. Alkotásai között találunk több olajfestményt, akvarellt, pasztellt, valamint néhány temperát és több rajzot. A festő mindig újat alkotó művészi képzelet segítségével tárja elénk néprajzi vonatkozású témáit.
2007-ben jelent meg a Zoboralji színek könyve, a Zoboraja népviselete c. könyvét 2013-ban mutatták be. A könyv szlovák változatát 2014-ben készítette el. Zoboralji népviseletek anyagából gyermekeknek alkotta a három Kifestő c. kiadványt (2014, 2016, 2018). Arass rúzsám, arass, Népdalok Kodály Zoltán gyűjtéséből, Nyitracsehi községből (2018), Száraz Pál költő gyermekeknek írt verseire Dombon törik a diót (2017) című kiadványt illusztrálta, majd az Állatkertben(2017) és a Tarka lepke leporellót (2020).
Eddig három hanghordozója látott napvilágot. Az A csitári hegyek alatt és az A csitári hegytetőn című CD-k Csitár és környéke népdalait ismertetik. A Csitári Menyecskekórus Szeretet áradjon köztünk… című 3. CD-je egyházi énekeket tartalmaz.
Dr. Simek Viktor művészete a Zoboraljiak számára a szűkebb értelemben vett hazát jelenti, mert alkotásain nemcsak Zoboralja festői szépségű tájait ismerhetjük fel, hanem e vidék színpompás népviseletének ábrázolásával felelevenednek előttünk az egyes zoboralji községek öltözködési szokásai és gazdag néphagyománya is. E festmények a művészi ábrázolásmód ellenére is olyan élethűek, hogy szinte hallhatjuk Zoboralja népének ízes palóc nyelvjárását, látjuk jellegzetes alakjait.
A kórusmozgalom Zsérén 1971-ben kezdődött a folklórcsoport megalakulásával egy időben. Akkor Dr. Simek Viktor pedagógust kérték fel az énekkar vezetésére. A 45 tagú vegyeskar sikert sikerre halmozva bejárta az ország valamennyi részét, versenyeken, fesztiválokon szerepelt Szlovákiában és külföldön egyaránt. A Galántai Kodály Napokon 1981-ben aranykoszorús minősítést ért el a zsűri dicséretével.
1991. január 2-tól a vegyeskar működését egy újonnan alakult női kar folytatta. A csoport tagjai már néhány énekkari próba után képesek voltak közönség elé lépni, és sikeresen szerepelni. A kezdetekben a női karnak 20-25 tagja volt, s fennállása alatt mintegy 45-50 énekes fordult meg a tagok sorai között. Jelenleg a női kar 15 állandó taggal működik. A heti rendszerességgel tartott próbáiknak a község által biztosított barátságos próbaterem ad otthont. A próbatermet a hivatalos ünnepség után természetesen a vendégek is megtekinthették, és a dal mindenki örömére ott is felcsendült. Zsére község önkormányzata a megalakulása óta támogatja az énekkar működését, s ennek köszönhetően nemcsak szűkebb pátriájukban a Zoboralja településein, hanem Szlovákia szerte és külföldön is szerepelnek különböző fesztiválokon és énekkari találkozókon. A női kart nagy lelkesedéssel a mai napig Simek Viktor, karnagy, a Magyar Kultúra Lovagja vezeti.
Dr. Simek Viktor és csapata zsérei rendezvényeit leginkább Száraz Erzsébetnek a zsérei nőikar 30. Évfordulójára 2021. augusztus 15-én tartott ünnepségéről a Széljárásban írt cikke szemlélteti leghívebben: „A festői szépségű kis faluba a Zobor alján mindig szívesen látogatok el, mert ott minden alkalommal olyan gazdag művészi élményben lehet részem, amelyből még hosszú hónapok múlva is meríthetek.
„A dalos embert Isten küldte, hogy dala víg és szomorú legyen, a kemény szív attól meglágyuljon és minket a mennybe felvigyen” – ez a Henry Wadswort idézet jutott az eszembe, amikor újra részese lehettem a csodának, amelyet a legszebb hangszer, az emberi hang és az emberi szív alkotni képes.
A cikkem címe nem véletlenül lett a „Múzsák találkozója Zsérén”, mert ezen a napon hármas randevút adott egymásnak a zene, a fentebb említett irodalom és a képzőművészet. Hiszen Zsérén már hagyománya van annak, hogy egy-egy énekkari, vagy egyéb megmozdulás kísérőrendezvénye mindig Simek Viktor festményeinek kiállítása. S így volt ez most is. A tanár úr legújabb festményei most is arról tanúskodtak, hogy bár már nyolc X-szel a vállán, de rendületlenül dolgozik, s próbálja meg átmenteni a jövő számára mindazt a népművészeti kincset, amelyet a Zobor alján sokan a mai napig féltve őriznek. Simek Viktor kidolgozott, a színharmónia jegyeit hordozó tájképei a Zoboraljaiak számára magát a szűkebb értelemben vett hazát jelentik, s figurális kompozíciói szinte előidézik a Zoboralja népének ízes palóc nyelvjárását. Ezért is nézik meg alkotásait újra és újra sok-sok szeretettel. Az ünnepi hangverseny része volt a zsérei énekkari mozgalomról szóló a Daloló Zoboralja című könyv bemutatása is, amelyet a karnagy felesége, az énekkar mozgatórugója Simek Veronika szerkesztett. A kétnyelvű kiadvány szlovák fordítását az énekkar másik tagja Janka Ochotnická vállalta magára. A könyv nemcsak a női kar sikereinek állomásait mutatja be, de a volt és jelenlegi tagok vallomásai alapján hiteles képet ad az énekkar tagjainak mindennapjairól és arról is, hogy mit adott nekik a női karban való tevékenység.
Rövid idézet Simek Viktor alkotó mottójából:
„Hazánkat és népünket csak akkor szerethetjük igazán, ha jól ismerjük múltját és ennek fontos részét, a néphagyományt. Szülőföldem Zoboralja megragadó tája, színpompás népviselete nem merülhet feledésbe.“
A festmények megtekintése kellemes művészi élményt nyújt azoknak is, akik népművészetünk rajongói, de nem csalódnak azok sem, akik az ecset vonalvezetésének és a színek gazdagságának harmonikus szépségére áhítoznak.
1976 óta több kiállításon vett részt Szlovákiában, Magyarországon, Cseh- és Németországban. Az énekkari mozgalomban elért eredményekért, valamint a határon túli magyar kulturális örökség megőrzéséért több elismerést kapott. 2002-ben Budapesten a Magyar Kultúra Napja alkalmából lovaggá ütötték. Átvette a Magyar Kultúra Lovagja megtisztelő címet. 2014-ben PaedDr. Simek Viktornak a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség Országos Elnöksége a magyar oktatásügyben és kultúrában végzett sok évtizedes kiemelkedő és áldozatos tevékenységéért Életműdíjat adományozott. 2021-ben nem sokkal a nyolcvanadik születésnapja előtt kapta meg a rangos Kallós Zoltán Külhoni Magyarságért Díjat.
A Szlovákiai Civil Becsületrend kuratóriuma ezekhez az elismerésekhez kíván csatlakozik azzal, hogy az idei 2022-es év Civil Becsületrend díját Dr. Simek Viktornak ítélte oda. A nevezett életműben az értékmentés és az értékteremtés olyan szinten jelenik meg, amely nem csak szlovákiai viszonylatban, hanem az egész Kárpát-medencében élő nemzetek viszonylatában is kiemelkedő és példaértékű. Olyan, mint ahogy József Attila a Ne légy szeles című versében írta:
„Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes!”
Roni, ATEMPO.sk
Fotó: Rákos Csaba Ferenc
