Magyarul is elérhető a 115 éve született Frida Kahlo különleges naplója

Magyarul is elérhető a 115 éve született Frida Kahlo különleges naplója

Először jelent meg magyar kiadásban a 115 éve született Frida Kahlo világhírű mexikói festő (1907-1954) életének utolsó tíz évében vezetett naplója.

Frida Kahlo kultusza az egész világot meghódította, a feminista mozgalom egyik ikonjává vált, számos film készült róla, az egyik legismertebb a Salma Hayek főszereplésével forgatott Frida (2002). A festő képeit Magyarországon először 2018-ban a Nemzeti Galériában állították ki.

"A kiállítás posztere, Frida Kahlo tövisnyakláncos önarcképe egy teljes éven keresztül bámult rám a dolgozószobám faláról" - idézte fel Szabó T. Anna, József Attila-díjas költő, a kötet műfordítója, aki a kilencvenes években ismerkedett meg a művész munkáival.

Véleménye szerint Frida azért válhatott ilyen népszerűvé, mert a popkultúrának ugyanúgy része, mint a magas kultúrának. "A színes, a harsány, az egyszerűen értelmezhető keveredik benne a rétegekkel és finomságokkal. A harsányság a visszafogottsággal, a gondolkodás a játékkal" - fogalmazott.

Az 1907. július 6-án Mexikóvárosban született Kahlo, akit 17 éves korában súlyos közlekedési baleset ért, majdnem 30 operáción esett át, egész életét végig kísérte a testi szenvedés, amely festményein is megjelenik. A napló Szabó T. Anna szerint abban is segít, hogy ne csak azt a Fridát lássuk, aki számos önarcképén megjelenik.

Minden fájdalma ellenére vágyott az életre. "Viva la vida" - hirdette. A napló élete utolsó tíz évében ábrázolja a világgal való kapcsolatát - tette hozzá a költő, író, műfordító.

"A naplót a spanyol szöveggel párhuzamos angol közvetítéssel fordítottam, de végig követtem az eredetit és több szövegkiadást is felhasználtam segédeszközként" - mondta el Szabó T. Anna.

 

Frida Kahlo

 

Nem járt Mexikóban, nem látta a nyüzsgő nagyvárosban álló híres kék házat, ahol Frida férjével, élete nagy szerelmével, a festőművész Diego Riverával élt, de szerinte a napló is olyan, mint ez a kék ház: kívül harsány, látványos, de van egy belső kertje, ahol a buja növények és állatok laknak. "Az egész napló egy ilyen falakkal körülvett belső kert, ahol a növények szabadon nőhetnek, aminek saját klímája van."

"Frida szövegei szabadversként szárnyalnak. A vers jelleg a spanyol nyelv muzikalitásából is következik, emellett az is jellemző, hogy asszociatívan gondolkodott. Szavakkal festett. A szavak hangzása érdekelte, és engem is ez a muzikalitás fog meg a költészetben" - magyarázta.

A több tucatnyi vízfestményt és rajzot, különböző színekkel írt bejegyzéseket tartalmazó naplóban Frida gyakran fogalmazza meg Diegóhoz fűződő szenvedélyes szerelmét.

"Megértettem ebből a naplóból, hogy milyen izzó intenzitással szerette Diegót. Megrázó, mert éppen úgy megjelenik benne a testi és lelki vonzódás, mint a művész tisztelete".

A naplóban versek, álmok, gyermekkori emlékek is feltűnnek. Egy ilyen felmerülő varázslatos emlék volt a fordító legkedvesebb szövegrésze: találkozás egy képzelt kislánnyal, akivel gyermekkori éber álmaiban beszélgetett és eksztázisban táncolt. "A régi szobám ablakán, ami az Allende utcára nézett, mindig ráleheltem a felső üveglapra. Aztán az ujjammal megrajzoltam az +ajtót+. Azon az +ajtón+ kimentem" - írja Frida. "Azért borzongató, mert ezt a mágiát egész életében megtartotta. Vissza tudott menni abba a másik világba. Minden nagy művészet olyan, ahogy ő leírja: fújunk az üvegen egy kaput és átmegyünk rajta" - mondta a műfordító.

Szabó T. Anna szerint a napló politikával foglalkozó részét volt a legnehezebb lefordítani. "Bár értem, hogy máshonnan és máshogy látta, de Kelet-Európából nézve rettenetes volt olvasni, hogy +Éljen Sztálin+, ugyanakkor tanulságos is volt fordítani, a saját gyerekkori diktatúratraumám miatt" - mondta.

 

Frida Kahlo

 

"A szerelemről vallott felfogásával nagyon tudok azonosulni, én is úgy gondolom, hogy csak lángolva érdemes élni. Szabó Magda mondta, hogy +tisztelem a szenvedélyeket, a közönnyel nem tudok mit kezdeni+.

Frida is eszerint élt, és ez a szenvedélyessége csapott át politikai szenvedélyességbe is. A nagy tanulság számomra, hogy egyrészt teljesen tudok azonosulni vele a szerelmi rajongása miatt, másrészt egyáltalán nem."

A munkával kapcsolatban kiemelte: hónapokon keresztül foglalkozott a szöveggel. "Nekem elsősorban a költőisége volt fontos, a szavakkal festés ereje, valamint a napló dinamikája, lélegzete."

Mivel Fridát festőként ismerjük, őt meglepte az a költői intenzitás, amit el tud érni, pusztán szavakkal. "A sűrítettség, az asszociativitás és a szenvedély együtt van jelen a szövegeiben, de a képek nélkül sok mindent valóban nehéz értelmezni."

1953-ban, egy évvel halála előtt, egyik lába amputálását követően jegyezte le naplójában az egyik legtöbbet idézett frázisát:

"Minek nekem a láb? Van helyette szárnyam!"

A nyomtatott kötet a POKET zsebkönyvsorozat darabja. A fakszimile kiadás első részében az eredeti napló oldalai lapozhatók, majd két értekezés után következik a napló szövegének magyar fordítása – tette hozzá a napló kiadásán dolgozó Sidó Anna művészettörténész.

ATEMPO.sk
Fotó: Magyar Nemzeti Galéria, wikipedia, Poket