84 éves korában elhunyt Jerry Lee Lewis, az amerikai rock and roll egyik legendája. A botrányairól is ismert zongorista-énekes péntek reggel hunyt el mississippi otthonában - közölte sajtóképviselője.
Beceneve a "Killer" (Gyilkos), melyet utánozhatatlanul egyedi zongorajátékával érdemelt ki. 1986-ban elsőként került be a clevelandi Rock and Roll Hall of Fame büszkeségei közé, olyan rocklegendák mellett, mint Chuck Berry, James Brown, Ray Charles és Elvis Presley. Egyediségéhez őrült színpadi produkciója is hozzájárult, melyben gyakran táncolva játszott, a zongorára ugrott, vagy éppen felgyújtotta azt.
Jerry Lee Lewis Louisianaban szegény családba született 1935. szeptember 29-ém, szülei, Elmo és Mamie Lewis Louisiana keleti felében, Ferriday-ben éltek. Lewis gyermekkorában kezdett zongorázni tanulni két unokatestvérével, Mickey Gilley-vel és Jimmy Swaggarttal. Szülei jelzálogot vettek fel a farmjukra, hogy fiuknak zongorát tudjanak venni.
„Az anyám és az apám... vettek nekem egy zongorát, nagyon örültem neki és én igazán keményen gyakoroltam és ők mindenben támogattak, amíg csak éltek....Nagyszerű emberek voltak” – Jerry Lee Lewis
Zenéjét befolyásolta Carl McVoy, unokabátyja zongorajátéka (aki később Bill Black Combóval rögzített lemezt), és a rádióban hallott zenék. Órákat töltött el azzal, hogy a Haney's Big House nevű feketék által látogatott ferriday-i bár mögött elbújva hallgatta az akkor 18 éves B. B. King játékát. Saját stílusát olyan fekete művészek után alakította ki, akik képtelenek voltak fehér közönségnek játszani, összegyúrta a rhythm and bluest, a boogie-woogiet, a gospelt és a countryt, valamint Moon Mullican és Merrill Moore stílusát, az úgynevezett country boogie-t. Nem sokkal később már professzionális volt a játéka.
Édesanyja beíratta őt a Southwestern Assemblies of God University nevű egyetemre, a Texas állambeli Waxahachie-be, mert biztos akart lenni abban, hogy így fia kizárólagosan az Úrnak fogja majd dalait énekelni. De Lewis boogie woogie stílusban előadott My God Is Real-je miatt azonnal eltanácsolták az iskolából. Pearry Green, Lewis osztálytársa elmesélte, hogy Lewis néhány világi zenét játszott el a bemutató alatt. Következő nap a dékán behívatta irodájába Lewist és Greent is, hogy mindkettőjüket kicsapja az iskolából. Lewis azt mondta, Greent nem kellene kirúgni, mert "ő nem tudta, mire készülök". Évekkel később Green megkérdezte Lewist: "Még mindig az ördög zenéjét játszod?" Lewis ezt válaszolta: "Igen, azt játszom. De, tudod, azért az furcsa, hogy ugyanazt a zenét játsszák ma a templomokban. A különbség az, hogy én tudom, hogy az ördögnek játszom, ők meg nem."
1954-ben rögzítette első demóját, majd a következő évben a "country fővárosába", Nashville-be tett kitérőt. 1956-ban Memphisben (Tennessee) Jack Clement lemezproducer és hangmérnök felfedezte Jerry tehetségét és azonnal rögzített is vele pár felvételt a Sun Recordsnál. A kiadó tulajdonosa, Sam Phillips ezt követően több session-felvételhez is alkalmat teremtett Lewis számára olyan előadókkal, mint Carl Perkins és Billy Lee Riley. A kiadó legnagyobb felfedezettje, Elvis Presley elismerően és féltékenyen meg is jegyezte, hogy ha úgy tudna zongorázni, mint Jerry, feladná az éneklést. 1956. december 4-én alkalom nyílt egy közös sessionre Memphisben, Elvis Presley, Johnny Cash és Carl Perkins társaságában. Az örömzenélésből (jammelés) született dalok később megjelentek a Million Dollar Quartet névre keresztelt albumon. Bár nem Jerry Lee Lewis volt az első a műfajban, de forradalmasította. Első nagy slágerei voltak a Great Balls of Fire, Whole Lotta Shakin’ Goin’ On és a High School Confidental.
"A becenevemet körülbelül 15 éves koromban kaptam: amikor kijöttem az iskolából, Cecil Harrelson mondta: 'Hát, viszlát Killer!' én ezt válaszoltam: 'OK, találkozunk a biliárdteremben!' Aznap mindkettőnket felfüggesztettek - két hétre, nem is tudtunk egymásról, csak úgy összefutottunk. Én egy tanárral verekedtem, ő meg egy másikkal, emiatt "Gyilkosnak" hívtuk magunkat. Így kezdődött az egész." - Jerry Lee Lewis
Lewis saját kislemezei, amelyen Jerry Lee Lewis and his Pumping Piano néven szerepel, elősegítették szólóénekesi karrierjét 1957-ben: a Whole Lotta Shakin’ Goin’ On és a Great Balls of Fire, a legnagyobb dalai amerikai és nemzetközi hírnevet hoztak neki, még annak dacára is, hogy a kritikusok szerint a dalok nyíltan szexuális hangvételűek, ami miatt néhány rádióállomást bojkottálta is őket.
Több, első kézből származó forrás szerint, köztük Johnny Cash és maga Lewis szerint, aki jámbor keresztény volt, a bajt az okozta, hogy bűnös természetű maga az énekes, ami bizonyosan a pokolra vezeti a közönséget is és őt magát is. Lewis karakterének ezt az aspektusát ábrázolta a 2005-ben készült Walk The Line című film, amelyben Waylon Payne alakította Lewis szerepét és amely Johnny Cash önéletrajza alapján készült.
„Mások csak gyakorolnak és gyakorolnak...az én ujjaimnak mintha saját agyuk lenne. Nem kell nekik megmondani, mit tegyenek, megteszik maguktól. Isten adta tehetség ez” – Jerry Lee Lewis
Lewis gyakran rúgta arrébb zongoraszékét, és állva játszott a zongorán, a drámai hatás kedvéért végigszántotta a kezével a billentyűket, rájuk is ült vagy felállt a zongora tetejére. Első televíziós szereplése alkalmával, 1957. július 28-án, a The Steve Alle Show-ban is ezzel a szokatlan körítéssel adta elő a Whole Lotta Shakin’ Goin’ Ont. Állítólag a show végén fel is gyújtotta a zongorát, mert kevesebb gázsit kapott, mint Chuck Berry.
Jerry Lee Lewis 1986-ban elsőként került be a Rock and Roll Hall of Fame büszkeségei közé.
Harmadik felesége, Myra válásuk után Murray Silver segítségével megírta a Great Balls of Fire: The Uncensored Story of Jerry Lee Lewis (1982) című könyvet, mely az 1989-es életrajzi film alapjául is szolgált. A filmben Jerry Lee Lewist Dennis Quaid, Myrát Winona Ryder játssza. A filmben több ismert zenész is feltűnik megszemélyesítve vagy egyéb szerepekben. Például Jimmie Vaughan játssza Lewis gitárosát, Roland Janest. A film jelentette a nagy visszatérést Lewis számára, hiszen a filmhez újra felvették és betétdalként ki is adták összes dalát.
Idős korában, hetvenes éveiben is turnézott. 2005-ben megkapta az Életmű-díjat a Recording Academy-től, majd 2006-ban kiadta a nagy elismerést kiváltó Last Man Standing albumot, melyen több ismert zenésszel szerepelt. 2007 tavaszán ezt követte a Last Man Standing DVD kiadása. 2007 novemberében a clevelandi Rock'n'Roll Hall of Fame hatalmas ünnepségsorozattal népszerűsítette a már élő legendává lett zongoristát.
„Ha majd visszaemlékeznek rám, azt akarom, hogy ne a sok feleségemre emlékezzenek - bár volt egy pár -, és ne is a palotáimra meg a sok pénzre, amit elköltöttem. Azt akarom, hogy csak a zenémre emlékezzenek…” – Jerry Lee Lewis
Roni, ATEMPO.sk
Fotó: Wikipedia
