Ember az embertelenségben – a Bekecs Néptáncszínház előadása Dunaszerdahelyen

Ember az embertelenségben – a Bekecs Néptáncszínház előadása Dunaszerdahelyen

2020. január 19-én, vasárnap mutatja be a Bekecs Néptáncszínház az Ember az embertelenségben című előadását, a 2020-as turnéja keretében, a dunaszerdahelyi Csaplár Benedek Városi Művelődési Központ színháztermében.

A produkcióval azok előtt tisztelegnek, akik az életüket adták a hazájukért, a családjukért, embertársaikért és nem utolsó sorban azért, hogy gyermekeik egy jobb világban éljenek.

A belépés díjtalan. Kezdés 18.00 órakor. Mindenkit szeretettel várnak a szervezők.

 

Az elmúlt század a történelem legtöbb emberáldozatát követelő háborúk időszaka volt. Minden nemzet megvívta a saját harcát, amelyért komoly áldozatokat hoztak a nemzet fiai. Ez alól a magyar nép sem volt kivétel. Világháborúk, forradalom, szabadságharc és a kommunizmus sötét időszaka is szedte a magyar áldozatokat. A magyarság háta mögött keserű évszázad áll, hiszen az első világháború következtében Magyarország a területei kétharmadát elveszítette.

Az első világháború után, a trianoni béketárgyaláson Gróf Apponyi Albert "védőbeszédében” így fogalmazott: „Magyarország abba a helyzetbe állíttatnék, hogy választania kellene ennek a békének elfogadása vagy visszautasítása között, úgy tulajdonképpen arra a kérdésre adna választ: helyes-e öngyilkosnak lennie, nehogy megöljék.” (az első világháborúban az Osztrák-Magyar Monarchia 7,8 millió embert mozgósított, kik közül az elesett -, sebesült -, hadifogoly és eltűnt katonák száma mintegy 7 millió. A mozgósított katonák veszteségrátája 90 % -ra tehető).

A Trianon utáni revíziós törekvések belesodorják Magyarországot a második világháborúba, amely végén újra feldarabolják az országot, a visszakapott területeket újra szétosztják. Országrészek, falvak, családok szakadtak ketté. 1956-os orosz megszállás egy újabb keserű fejezet a magyar nép számára, majd a kommunizmusnak szintén komoly hatásai vannak a társadalomra és ezen belül a családokra, az egyénekre. Mindezen események hozadéka a migráció, mely egészen napjainkig nemzetünk egyik nagy problémája. Az elvándorolt emberek egy jobb élet reményében választották ezt az utat, de valamennyien életük végéig visszavágynak a szülőföldjükre.

A magyar népnek a világ egyik legszínesebb, leggazdagabb népzene - és néptánc kultúrája van, mely az évszázadok során folyton alakult és gazdagodott, megőrizve az utókornak az eltűnt korok jellegzetességeit, így számos katonadalunk, sirató énekünk, mulató dalunk örökítette meg nekünk az elmúlt időszak eseményeit. Előadásunkkal azok előtt szeretnénk tisztelegni, akik az életüket adták a hazájukért, családjukért, embertársaikért és nem utolsó sorban azért, hogy gyermekeik egy jobb világban éljenek, példát mutatva emberségről, bátorságról, hazaszeretetről, kitartásról, hitről, példát mutatva nekünk, mai embereknek arról, hogy amíg a lélek él, Én is élek, amíg a magyar lélek él, a nemzet sem pusztul el! Fontos tehát, hogy mi is tovább adjuk ezt gyermekeinknek, mert csak így maradthat meg a nemzetünk, kissebségként Erdélyben.

Tőkés Zsolt, rendező-koreográfus

 

Alkotók

Rendező-koreográfus: Tőkés Csaba Zsolt
Dramaturg, forgatókönyvíró: Prezsmer Boglárka
Látvány, projekció: Ferencz Hunor
Díszlet-jelmez: Kiss Zsuzsanna
Zenei szerkesztő: Molnár Szabolcs
A rendező asszisztense: Benő Barna-Zsolt
Zene: Heveder Zenekar
Előadók: Bekecs Néptáncegyüttes és meghívott művészek

„…Mi dolgunk a világon? küzdeni,
És tápot adni lelki vágyainknak.
Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
Mi dolgunk a világon? küzdeni
Erőnk szerint a legnemesbekért.
Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
S a szellemharcok tiszta sugaránál
Olyan magasra tettük, mint lehet,
Mondhatjuk, térvén őseink porához:
Köszönjük élet! áldomásidat,
Ez jó mulatság, férfi munka volt!...” - (Vörösmarty Mihály)

Bekecs Néptáncszínház: Ember az embertelenségbenSzinopszis

A XX. század emberpróbáló történései nyomot hagytak Európán. A Kárpát haza nemzetei, ezen belül a magyar, székely és csángó közösségek szellemi és lelki épségét megtépázta a háború, a vér a veszteség és a gyász. Szűkebb környezetünkben a legtöbb családban személyes emlékek őrzik ezt. Az egyszerű, a mindenkori emberek közt van, aki sorsának meghatározó fordulataira nem kíván emlékezni, aki nem szívesen vall a borzalmakról, de olyanok is akadnak, akik éppen a veszteségből megerősödve építették újra életük morzsáiból a jelent és adták tovább bizakodással az életbe vetett örök hitet gyermekeiknek, leszármazottjaiknak.

Előadásunkban őnekik tisztelgünk, az előttünk járóknak, a túlélőknek, akik a reményt hirdették. Az ember az embertelenségben címet viselő táncelőadásban olyan képeket rajzolunk a tánc, a zene és a beszéd színpadi nyelvén, amelyek megidézik a hadba vonulók és az itthon maradottak életérzéseit. A színpadi események nem ragaszkodnak az elmúlt század dokumentarista krónikásaiként beszámolni a háborús eseményekről, inkább bemutatott sorsok által a történelem kiszolgáltatottságában élő emberhez való közelítés a célunk. Az irodalmi szövegtöredékekkel, naplórészletekkel, vetítéssel szélesíteni kívánjuk ezt a személyessé tételt.

ATEMPO.sk