„Mi nem csak egy nyári zenekar vagyunk” - Tíz kérdés a tíz éves tompagyőztes Kiss Zenészeknek (+FOTÓK)

Hétvégen zajlott a Tompa Mihály Országos Verseny döntője, melyet harmincadik alkalommal rendeztek meg a rimaszombati kultúrközpontban. A verseny verséneklő kategória győztese, a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Kiss Zenészek formáció lett, Ipolybalogról. Ezúton is gratulálunk a zenekar minden tagjának a kiemelkedő szereplésért.

Megvan a győztes! – Verséneklők a jubileumi Tompa Mihály Országos Versenyen (FRISSÍTVE)

Molnár Levente fotográfus, a Kiss Zenészekkel a helyszínen, a backstage-ben beszélgetett.

 

Kiss Zenészek

 

Máté. Miért jelentkeztetek idén a Tompa Mihályra?

A tíz évünk alatt a zenekarunk még nem vett részt a Tompa Mihályon. Ez, a mostani volt az első alkalom.

Elsősorban, ki akartuk magunkat próbálni egy profi, szakmai zsűri előtt. Megmutatni, hogy kik vagyunk. Másodsorban, szerettünk volna még több emberhez eljutni, mivel az ország minden pontjáról megfordulnak itt.

Zenei szakemberek, zenekarok, fellépők, látogatók. Fiatalokkal találkozni, és kapcsolatokat építeni.

 

Kiss Zenészek

 

Hogyan éltétek meg ezt a győzelmi pillanatot? Hogyan értékelitek az egész hétvégét? Milyen élményeket hoztok haza?

Nagyon megörültünk, amikor megtudtuk, hogy a szombati gálán is fel kell majd lépnünk, de akkor még nem tudtuk, hogy győztesek leszünk. Izgatottan vártuk az eredményhirdetést, mint mindenki más. Mivel a műsor legutolsó kategóriájaként értékeltek ki bennünket, ezért nagyon sokat kellett várni az eredményre, de ezután már az aranysáv első helyezésének örvendezhettünk. Nagy boldogsággal töltött el bennünket.

Nagyon élveztük a Rimaszombatban eltöltött időt, jól éreztük magunkat.

Jó beszélgetések zajlottak, közös muzsikálások voltak, késő este a színpadon, és a gála előtt a szökőkútnál. Ezek jól estek az ember szívének. Szakmai szempontból, bölcs és jó tanácsokat kaptunk a zsűritől, építő kritikákat, dicséretet, melyek arra buzdítanak, hogy továbbra is írjunk saját szövegeket és dalokat.

 

Kiss Zenészek

 

Réka. Mivel nálatok két énekesnőről van szó, mesélj kérlek a színpadi felállásotokról. Ez hogyan jelenik meg a gyakorlatban? Hogyan álltok ki a színpadon egymás mellett a Natival?

Mindketten magunkat adjuk a színpadon. Megférünk egymás mellett, kiegészítjük egymást.

Van olyan dalunk, amiben mindketten, de van, hogy külön-külön éneklünk. Mivel két énekesnőről beszélünk, ezért nagyon fontos, hogy a vokál kiegészítse a fő éneket. Ennek a lehetőségét minden dalban kihasználjuk. Én ukulelével is énekelek, de az csak pár dalban jelenik meg. Főleg anélkül szerepelek én is a színpadon. Ez a felállásunk, az évek alatt fejlődött, és alakult így ki. A rólunk készített videók és felvételek alapján elemezgetjük, hogy mi, hogyan nézne ki jól. Mikor melyikünk ül le, vagy hova áll. Erre sokat figyelünk, és gyakoroljuk.

 

Kiss Zenészek

 

Nati, mesélj a dalszövegekről! Ezek versek, vagy dalok? Miért ezzel a kettővel jelentkeztetek?

A kiírásban benne volt, hogy a szöveg van felül, mindenféle zenei megoldás az a szövegnek az alárendeltje. Sajátjaink közül ezt a kettő szöveget tartottuk úgy, hogy megfelel ezeknek a feltételeknek. Sokkal lírikusabbak, a szövegek pedig sokatmondók, melyek versként íródtak meg.

Ha eszembe jut egy gondolatmenet, ami az adott élethelyzetemből jön, azt mindig leírom magamnak. Eleinte csak jegyzetpontokat írok, majd ezeket rímekbe foglalva, versformát öltök neki.

 

Kiss Zenészek

 

Van olyan, hogy át kell írni a szöveget a zene végett?

Erre nagyon érzékenyek vagyunk, hogy ha lehet, ne nagyon változzon semmi. De formai, és zenei szempontból minimális változtatásokat el kell követnünk. Például, ha van egy nagyon összetett dallam, vagy akkordmenet, akkor hozzá kell igazítani a dolgokat, szövegileg. De soha nem a zenéből jön a szöveg, hanem épp fordítva. Ha van egy dallam, vagy akkordsor, ami passzol az első versszakhoz, de a többihez már nem, akkor kell alakítani a szövegen, hogy kijöjjön minden. Főleg a szótagokkal változnak a dolgok.

 

Kiss Zenészek

 

Reinold. Milyen az átállás a két zenekar között? A Kingfishers énekese vagy. Kicsit távol áll a két csapat stílusa. Hogyan menedzseled ezt a két dolgot, hogy a legjobban teljesíts, mindkét oldalon? Itt is, ott is énekelsz?

A Kingfishers progresszív, melodikus metált játszik, de ének terén gyakoriak a popos, dallamos refrének, melyek már szintikkel is kivannak egészítve. Mindkét zenekart nagyon szeretem, de nagyon sok a dolog, mindkét téren. Ha egyikkel nincs próba, akkor a másikkal van, és ugyanígy a felvételekkel, fellépésekkel. De más érzés a kettő szereplés. Az egyikben a háttérben vagyok, a másikban pedig elől.

Az egyikben a háttérben zenélek, a másikban pedig énekelek, a nézőkkel kommunikálok, szerepelek. De igyekszem mindkét helyen a maximumot hozni.

Sokan említik, hogy kellene vokáloznom a Kiss Zenészekben, de ez itt nagyon nehéz lenne. A zongorán ugye viszem a basszust, a harmóniákat, a különféle szétjátszásokat. Szerintem nem tudnék teljesen odafigyelni ezekre a részletekre, és gyakorlatban is komplikált lenne, mivel a forgó állványomat is zavarná a kábelezés és a mikrofon.

 

Kiss Zenészek

 

Szarka Máté. Te egy új arc vagy a csapatban. Hogy érzed magad, és mik a terveid?

Nagyon jó minden, hamar megtaláltuk a közös hangot. A zenekarban eddig csak egy kahon volt, de most már szeretnénk egy komplett dobszettet a zenekarba. Ez kicsit problémás átállás lesz, mert akkor már kellene egy basszusgitár is. Szerintem önmagában nyers a dob, de egy basszusgitárral kiegészítenék egymást.

Tökéletesen működne együtt a kettő, szinte, mintha egy hangszer lenne.

Az adna egy teltséget, erőteljesebb és mélyebb lenne az egész hangzásunk.

 

Kiss Zenészek

 

Máté. Mennyi fellépésetek volt a 10 év alatt?

Mintha csak tegnap történt volna az első fellépésünk. Zenesulis rendezvényekkel kezdtünk 2013-ban, Kiss Kristóf irányítása alatt.

Tavaly nyáron volt tizenkét koncertünk, de mivel mi nem csak egy nyári zenekar vagyunk, ezért évközben is számolnunk kell fellépésekkel.

Nemzeti ünnepek, iskolai szereplések, különböző műsorok, versenyek, és voltunk már esküvőn is. Így évente nagyjából 15-17 alkalmat számolhatunk, ami a tíz évre számolva bőven 100 fellépést jelent.

 

Kiss Zenészek

 

Ahogy megtudtátok, hogy megnyertétek ezt a versenyt, elő kellett adni még egyszer valamelyik dalt. Melyiket választottátok a gála fő attrakciójára?

A Madarak árnya nem csak tartalmilag jelent sokat a zenekarnak. Ez a zene sajátos technikai megoldásokat is magának tudhat, mint például a visszafelé megtanult szöveg, a látványos galambot röptető, zongorát égető, asztalt borogató, visszafelé lejátszott klip, melyet Csáky Matyi operatőrünknek ezúton is köszönünk. De nem csak technikai, vagy lírai, hanem zenei kibontakozás, és zenei építkezés is található benne. Még nagyobb gradáció található ebben, és ez valamivel hosszabb is, mint a másik. Ezekért választottuk ezt.

 

 

Srácok. Mik a tervek a nyárra? Dalpremier, koncertek?

Egy új videoklippel készülünk, melynek stúdiófelvételei már javában zajlanak. Van, hogy több napot ott vagyunk a stúdióban, és csak ezzel foglalkozunk. Annyit elárulhatok, hogy ez a szám, a Lelki szemetes címet fogja kapni, mely merőben más dal lesz, mint az eddigiek. Jöhettünk volna ezzel a dallal a versenyre, de ez például nem versként született meg. Ez konkrétan egy dalnak íródott. De ennek a részleteiről majd később.

 

Kiss Zenészek

 

Számos koncertünk is van a nyáron, például Gombaszögön, Ipolyságon, Komáromban, Nagymegyeren, Ipolyszécsénykén, de itthon, Ipolybalogon, augusztusban a Korona Ünnepségen, és júliusban a Korona Panzióban is fellépünk. Ez utóbbit várjuk a legjobban, ami július 8-án lesz. Ezt minden évben megszervezzük, hisz ez a sajátunk.

Ez a koncert csak a miénk. Oda mindenki miattunk jön, és ez nagyon jó érzés. Igaz, itt plusz teljesítményt kell hozni, mivel főleg ismerősök előtt lépünk fel. Így nagyobb az izgalom, mert nagyobb a kihívás, és a felelősség is.

 

További sok sikert és még sok közösen eltöltött évet kívánunk a Tompa Mihály Országos Verseny idei győztesének, a 10 éves Kiss Zenészeknek.

Molnár Levente, ATEMPO.sk
Fotó: a szerző