Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa

„Énekkel hirdetni az Ő dicsőségét” - lemezbemutató és új CD a Pedagóguskórustól

A felvidéki kórusmozgalom legjelentősebb képviselője, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa egy új hanghordozóval jelentkezik. A hamarosan megjelenő Az Úr énnékem őriző pásztorom című CD-t egy lemezbemutató is megelőzi Pozsonyban, az Óvárosi Evangélikus Nagytemplomban. 

Józsa Mónikát, a kórus művészeti vezetőjét, karnagyát kérdeztük.

 

Hamarosan kézbe foghatjuk a Tanítókórus legújabb CD-jét. Mi az apropója a megjelenésnek?

A 2017-es esztendő egyik legjelesebb eseménye, a reformáció kezdetének 500. évfordulója adta az ötletet, hiszen ez a félévezredes jubileum nemcsak hittudományi, vallástörténeti szempontból fontos. Mi egy zenei összeállítással szerettünk volna adózni a reformáció emlékének, a kórusmuzsika közvetítésével közelebb hozni a koncertlátogató közönséghez ezeket az értékeket, Isten egyik leggyönyörűbb, s legdicsőbb ajándékával, az énekkel hirdetni az Ő dicsőségét.

 

Az Úr énnékem őriző pásztorom

 

Milyen művek kerültek fel a lemezre?

A művek válogatásánál sokféle szempontot voltunk kénytelenek figyelembe venni, a kórus teljesítőképességéhez mért és a rendelkezésünkre álló idő határain belül a lehető legszebb darabokat kiválasztani. Az is szempont volt, hogy a magyar zeneszerzők műveinek domináns jelenléte mellett a német protestáns egyházi zene képviselőinek egy-egy kompozíciója is megjelenjen. Kodály Zoltán, Vass Lajos, Gárdonyi Zsolt, Szokolay Sándor, Tillai Aurél és Rajter Lajos mellett többek közt Praetorius, Schütz, Mendelssohn és Bach művei is helyet kaptak a lemezen.

 

Hogyan tudta rögzíteni ezeket a műveket a kórus, melynek tagjai csak havonta egyszer találkoznak?

A művek egy része már régebben a kórus repertoárján volt, de nagyobb részüket most, azaz idén tavasszal kezdtük el tanulni. És bizony keveset tudtunk az új anyaggal foglalkozni, hiszen az év első felében minden összejövetelen koncertünk is volt, időnként kettő is. Ilyenkor a próbaidő nagy részét a koncertre való felkészülésre kell fordítanunk.

A Lakiteleken tartott egyhetes nyári kórustábort viszont már csak a CD anyagának gyakorlásával és magával a feljátszással töltöttük. Ez az embertpróbáló 38-40 fokos kánikulában nem biztos, hogy épp a legkellemetesebb foglalatosság, de a muzsika varázsa minden nehézségen átsegít.

 

Józsa Mónika

 

Az új lemez anyagát hétvégén mutatja be a kórus Pozsonyban. Kiknek ajánlod ezt a koncertet?

November 11-én, szombaton a Pozsony-Óvárosi Evangélikus Nagytemplomban (Panenská utca 28) kerül sor a bemutatóra. A koncerten magyarországi karnagyaink, Stauróczky Balázs és Szűcs Dániel is vezényelnek darabokat. Szólót énekel Híves Mária, orgonán pedig Ternóczky István működik közre.

Mindenkinek ajánlom a koncertet, akitől nem idegen a kórusmuzsika, a füle nyitott az énekünk által létrehozott harmóniákra, szíve, lelke pedig az Úr kegyelmére, a Szentlélek ajándékára.

 

Mi is invitálunk mindenkit erre a jeles eseményre, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának koncertjére Pozsonyba.

 

A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa a szlovákiai magyar kultúra legjelentősebb, országos és európai összehasonlításban is a legszínvonalasabb képviselői közé tartozik. A kórustagok ma azt a munkát folytatják, amelyet még Kodály Zoltán, zeneszerző, népzenegyűjtő, zenepedagógus kezdett el Dél-Szlovákia településein azzal az elhatározással, hogy formálja a gyermekek, az ifjúság és a felnőttek zenei ízlésvilágát, közkinccsé tegye a népzenét és megismertesse a közönséggel a zeneirodalom remekműveit. A kórus meghatározóan fontos kötelességének tartja, hogy műsorán tartsa olyan 20. századi szlovákiai magyar zeneszerzők alkotásait is, mint Szíjjártó Jenő, Rajter Lajos és Németh–Šamorínsky István műveit is.

VIDEÓPREMIER: Így készült az Angyali üdvözlet

Angyali üdvözlet a Szlovák Rádióból

Zaťko Ervin, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay Á. András


Langer Ágnes

„A honvágyamat tudom kifejezni vele” - Langer Ágnes Bartók zenéjéről

Nagyon örül a Bartók Világverseny és Fesztiválnak köszönhetően kapott különdíjaknak és magyarországi koncertmeghívásoknak Langer Ágnes, a Bartók Világverseny és Fesztivál harmadik helyezettje. A Németországban tanuló, világszerte koncertező hegedűművész a magyar versenyzők közül egyedüliként jutott a megmérettetés kamarazenekari és nagyzenekari döntőjébe.

"Természetesen nagyon örülök, hogy a döntőig jutottam, négy fordulón keresztül hegedülhettem magyar közönségnek, Budapesten. Nekem ez egy új és nagyon jó élmény volt" - mondta Langer Ágnes, aki bár számos helyen lépett már színpadra Nagy-Britanniától Németországon át Oroszországig és Tajvanig, Magyarországon eddig kevesebb lehetősége volt közönség előtt állni.

Hangsúlyozta, hogy a legjobb három közé jutás után maga a helyezés már talán annyira nem volt fontos, csalódottságot nem érez, annál inkább várja a felajánlott koncertlehetőségeket. A MÁV Szimfonikus Zenekar, az Auer Fesztivál, a Magyar Rádió Zenei Együttesei, az MTVA Bartók Rádió és a Zuglói Filharmónia különdíját is elnyerő hegedűművész hozzáfűzte: reméli, hogy a magyarországi meghívásoknak lesz folytatása a jövő év elteltével is.

 

Langer Ágnes

 

A döntőkben többször visszatapsolt hegedűművész kitért arra is, hogy mennyire meghatotta a közönség szeretete. "Az ilyen visszajelzések mindig fontosak, hiszen az egész zenélésünknek az a lényege, hogy a közönségnek adjunk valamit, amit megőrizhetnek. Ha ez sikerül, akkor van értelme annak a rengeteg munkának, ami ezzel jár" - fogalmazott Langer Ágnes, aki elmondása szerint az utolsó másfél hónapban napi 6-8 órát gyakorolt a versenyre.

"A motiváció nálam nem szokott lankadni, maga a zene motivál, jól szeretném csinálni. A fáradtság persze néha elhatalmasodik az emberen" - jegyezte meg az ifjú hegedűművész, aki versenyzők közül egyedüliként három művet is játszott a verseny névadójától.

 

Langer Ágnes

 

"Bartók zenéje egyértelműen közel áll hozzám, de ez már a verseny előtt is így volt. Azon kívül, hogy biztosan a honvágyamat tudom kifejezni vele, engem nagyon visz magával a zene intenzív, rendkívül érzelem- és karakterdús természete" - mondta.

Langer Ágnes 1992-ben született Budapesten, hatévesen kezdett hegedülni. 2003-ban a Zathureczky Ede Versenyen, a Balys Dvarionas Nemzetközi Versenyen és a Bartók Duó Versenyen szerepelt sikerrel, majd harmadik díjat nyert a 2009-es Janklevics Nemzetközi Versenyen Szibériában, 2016-ban pedig második díjas lett a Szpivakov Nemzetközi Versenyen. 2005 óta a Hochschule für Musik Mainz hallgatója, Anne Shih osztályában tanul.

A vasárnap zárult Bartók Világverseny és Fesztivált a világhírű zeneszerző születésének 135. évfordulója alkalmából első alkalommal rendezte meg a Zeneakadémia az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával. A 44 ezer euró összdíjazású verseny fővédnöke Áder János köztársasági elnök és Lady Valerie Solti, a zsűri elnöke Salvatore Accardo hegedűművész volt.

ATEMPO.sk / MTI
Fotó: Zeneakadémia

Felvidéki Mulatós Show - Judith

Mert velünk mulatni csudajó!

A jelmondat, amit mára egy ország, sőt az egész Kárpát medence ismer. Szőllősy Sancit kérdeztük a Felvidéki Mulatós Show TV műsorról és a további tervekről.

„Szeretném megköszönni mindazok bizalmát, akik hétről hétre minket választanak és velünk mulatnak a Muzsika TV képernyői előtt. Mint ahogy azt tapasztalhatták a nézők, a Felvidéki Mulatós Show teret ad azoknak a tehetséges előadóművészeknek, akik valóban a képernyőre termettek. Azt tudni kell, hogy sosem egyedül döntök arról, ki kerülhet a műsorban képernyőre, hanem egy háromtagú csapat adja meg a show irányvonalat, hogy a lehető legsikeresebbek lehessünk.

 

Felvidéki Mulatós Show

 

Sikerek és szép pillanatok kísérik mindig műsorunkat. Nem is olyan rég megszületett Csimszi Mónika pici babája, aki műsorunk egyik legkiválóbb párosa, Csimszi Rudi és Mónika testvérpáros tagja. Így megvan az első Felvidéki Mulatós Show baba is, amihez szívből gratulálok!"

Kik a műsor eddigi legnagyobb felfedezettjei? „Az egyik közülük a felvidéki Nagyfödémes szülöttje, Sissi, akit pár hónappal azelőtt csak a közvetlen környezete ismert és mára már rajtam - rajtunk keresztül sok-sok emberhez eljutott a hangja, amire nagyon büszke vagyok. Természetesen nem hagynám ki a Felvidéki Mulatós Show Vörös csillagát, Vivient sem, aki méltón képvisel minket különböző fellépéseken és más televíziós műsorokban is.

 

Felvidéki Mulatós Show

 

Hamarosan, a Fűre lépni Ihos műsorban beszélünk majd a Felvidéki Mulatós Show terveiről, ahová Vivien és egy újabb felvidéki csillag, Judith is elkísért. Az éneklés mellett ők is szólnak majd egy pár szót a Felvidéki Mulatós Show családjáról.

A csinos és tehetséges Judith egy újabb dimenziót nyit majd a Felvidéki Mulatós Show életében, a fiatalos, bulizós hangulatot teremti majd meg a televízió nézők számára, amihez sok sikert és kitartást kívánok neki."

 

Felvidéki Mulatós Show

 

Az ősz kezdetével feltűnnek majd új arcok is a műsorban? „Az ismert előadók mellett sok-sok új tehetséggel találkozhatunk majd a szeptembertől új helyszínről jelentkező epizódjainkba. Itt lesz Gyurász Ildikó, aki egy hatalmas zenei tudással rendelkező előadó, kinek jelenléte nagy megtiszteltetés a számomra, továbbá egy csallóközi őstehetség, Gitus Somorjáról. Jön egy igazi új mulatós és operett csillag, Sóki Csilla és egy nagyon tehetséges fiatal hölgy, Benyó Erika, akinek előadása biztosan lenyűgözi majd a televízió nézőket.

Erika egy nagyon szép dallal és látványos produkcióval is készül a Karácsonyi TV felvételünkhöz, de a további részleteket egyenlőre nem árulhatok el.

A műsorunkban szereplő új előadóknak próbálunk teret és esélyt adni arra, hogy minél jobban megismerje őket a nagyközönség. A jövőben újabb videoklipek is készülnek majd, hogy más TV műsorokban is képviselhessék a Felvidéki Mulatós Show családját. És itt szeretném megköszönni a csatorna, a Muzsika TV bizalmát is!”

 

 

És a végére egy kis ajándék: „Mint ahogy már tudjátok, mindig azon dolgozunk, hogy meglepjünk benneteket és elkészítetük a műsorunk himnuszát, Gyere, mulass címmel, mely pár nap alatt több ezres nézettségre tett szert. A dalhoz hamarosan klip is készül és bízom benne, hogy sokatokhoz eljut majd a szívből jövő szeretetünk.”

 

 

Ne feledjétek, ha Vasárnap déli 12:00, akkor Felvidéki Mulatós Show a Muzsika TV műsorán. 

ATEMPO.sk

„Egy másfajta kaland, picit más a rezgése” - Quimby és Gombaszög

„Egy másfajta kaland, picit más a rezgése” - Quimby és Gombaszög

A Quimby zárta az idei Gombaszögi Nyári Tábort. A zenekar tagjaival beszélgettünk vasárnap este a nagykoncertjük előtt. Fesztiválokról, utazásról és egy versről, aminek nem is Varangykirály a címe.

 

Ti már nem először jöttök Gombaszögre, utoljára 2013-ban voltatok. Milyen érzés visszatérni?

Balanyi Szilárd Sziszi: Nekem jó emlékeim vannak a fesztiválról, nagyon jó volt.

Kiss Tibor: Küzdöttünk egymással ezen a fesztiválon, hogy meg tudjuk-e csinálni vagy nem. Eléggé össze kell húznunk a nadrágszíjat, a produkciót is egyszerűbbre kell venni, hogy beleférjünk ennek a fesztiválnak a költségvetésébe. Tehát nagy szívvel, kis gázsival fogunk távozni, de nagyon szívesen jöttünk. Tehát tényleg emocionálisan is tapadunk a helyhez.

 

Quimby

 

Felléptek egyébként egy csomószor külföldön is, most külföld alatt ilyeneket értek, hogy London vagy Amszterdam. Milyen érzés utána a határon túli helyeken játszani, egyáltalán van-e még külföld feelingje ezeknek a helyeknek?

Tibi: Ha belevesszük a felvidéki, erdélyi vagy a külföldi európai turnékat, azért most már ilyen 20-25 százalékban külföldön lépünk fel. Nekünk ez azért jó, mert egy másfajta kaland, picit más a rezgése. Kimegyünk mi is, külföldre utazunk, mindenki megy a saját hülyesége után, van, aki vásárolni, van, aki bolhapiacozni, hangszerüzletekbe. Igazából olyanok, mint egy csapatleépítő tréning, és utána úgy jövünk haza, hogy jó volt, de elég volt. Tehát nem lenne jó olyan világsztárnak lenni, aki állandóan ezt csinálja. Két hét alatt elmegyünk, mondjuk, hét-nyolc útra külföldre Európába, és utána úgy jövünk haza, hogy köszönjük szépen, most már elég volt. Tök jó, mint egy kirándulás, másrészt olyan érzése van az embernek, hogy mégiscsak viszi a saját kultúráját. Jó pár városból, országból van akár 20-30 százalék, aki nem magyar. A magyar diaszpóra a gerince a közönségünknek, de emellett hozzák a barátaikat, van benne egy ilyen plusz valami, hogy olyanok is látnak, akiknek ez egy ritkább falat. Mondjuk nem tojásrántotta, hanem bonyolult szerkezetű steak vagy narancsos kacsa :-)

Akkor evezzünk egy kicsivel sötétebb vizekre. A tavalyi tusványosi koncerteteknek elég felemás lett a visszhangja. Változtatott ez bármit rajtatok, a hozzáállásotokon? Más felkéréseket fogadtok el vagy utasítotok vissza azóta, vagy minden ugyanúgy megy, mint addig?

Tibi: Hát egyre mérgesebbek vagyunk. Mi oda megyünk, ahova szívesen hívnak, függetlenül attól, hogy politikai színezete van a helynek, ahol éppen játszunk, erre nem tudunk odafigyelni. Sőt, Tusványoson nagyon kedvesek voltak (ott van egy olyan irányelv, hogy maximum kétévente lehet egy produkció), hogy tényleg szerettek volna meghívni minket következő évre. Pont emiatt, hogy nehogy már a nyúl vigye a puskát, és jövőre szerintem ha tudunk, akkor megyünk. Ez nem változtat, kaptuk mi a pofont jobbról-balról, néha indokoltan, néha indokolatlanul, de hát ilyen az élet, ezt el kell fogadni.

Azért jutott ez eszembe, mert végül is Gombaszög is hasonló jellegű rendezvény, rengeteg a párhuzam, még azt is beleértve, hogy Gombaszöget is érik kritikák a valamilyen szintű átpolitizáltsága miatt. Ezért merült fel bennem, hogy volt-e valami ellenérzésetek, vagy nem igazán.

Tibi: Szarom le. Embereknek jöttünk játszani, emberi szívvel emberi szívekhez. A politika olyan, hogy annak néha ott kell bizonyos helyeken lenni, és azt kell éreztetnie, hogy rá tudja tenni a tappancsát az emberi lélekre. Legyünk olyan erősek, hogy ezzel ne foglalkozzunk! Nyilván konkrét pártpolitikai rendezvényre nem megy a zenekar természetesen. Aztán ki tudja, talán egyszer lesz olyan párt vagy rendszer, amit lehet ünnepelni, de nem láttam még olyat.

 

Quimby

 

Még egy közelmúltbeli esemény van, amikor nem egy új lemezzel vagy koncerttel kerültél a hírekbe, ez pedig a Varangykirály. A sajtó felkapta, megrágták, kérődztek rajta, csámcsogtak rajta.... Sejtetted, hogy ez lesz a visszhangja?

Tibi: Tudod mi annak a versnek, illetve a dalnak igazából a címe?

A média így ránézésre a Varangykirály címet adta neki, azt hittem, az az. De most már megkérdezem: mi a címe?

Tibi: Az a címe, hogy Miért? Tehát egy kérdésfelvetés az egész vers. Az összes sor szinte abban a versben a köznyelvből van, ezeket én taxiban hallottam vagy médiában. Annyi az egésznek a lényege, hogy semmi olyat nem mondtunk, amit nem rengeteg ember mondott boltokban, ünnepségeken, taxiban, házibuliban, színházban. Már az is rossz, hogy a címét se kérdezték meg, annyit tanultam ebből, hogy bármit használhatnak bármire.

Érdekel, milyen érzés így utána, főleg, hogy nem vettem észre, hogy ezt bárki is megkérdezte volna.

Tibi: Felkavaró, rádásul szerintem valami fura is van abban, hogy mennyi kortárs költő, publicista irigyelhetett, mert nem kaptak annyi megvilágítást egy év alatt, mint amennyit én kaptam. Valahol ez is szégyen, de ha híd lehetek a magyar kortárs lírához, költészethez, irodalomhoz, akkor természetesen vállalom ezt a mártirisztikus szerepet. Figyelj, bírom, és pokolban is edződött kölyök vagyok.

 

Quimby

 

Még egy lazább kérdés így a végére: tudjátok már, mit játszotok este? Vagy ez a színpadon dől el?

Sziszi: A műsort általában Tibi szokta valakivel kooperálva a koncert előtt összerakni, semmi különös nincs benne. Megnézzük, hogy az adott helyszínhez mi passzol, berakjunk-e több lassú számot vagy kevesebbet. Nagyon hideg lesz este állítólag, ezért aztán az elejét picit megpörgetjük a műsornak, hogy az emberek is frissek maradjanak, nagyjából így néz ki.

Köszönjük szépen!

Tibi: Mi is! És csókoljátok meg ti is a Varangykirályt!

Ígérem, megkeresem a patakban és megcsókolom!

Wawruch Róza, ATEMPO.sk

Baráz Ádám

Zene határok nélkül – újabb ősbemutató a Muzsikustáborban

Az elmúlt 30 év tradícióját követve, idén is július 20-31. között kerül megrendezésre Balassagyarmaton 31. alkalommal a „Zene határok nélkülNemzetközi Muzsikustábor, Verseny és Művészeti Fesztivál.

A hagyományokhoz híven, zene zengi be a várost, hiszen a mindennapi mesterkurzusokon felül, klasszikus zenei koncertekre, egyéni hangszeres előadói versenyre (Weiner Leó művei és 1945 született magyar művek tolmácsolása), a tábor hallgatóinak koncertjeire, július 29-én a tábor Zenekari estjére, majd 30-án a Gálamaratonra várják a szervezők az zenerajongókat.

Koncert a Muzsikustáborban

A Zenekari esten az idei Kodály kettős évfordulóra való tekintettel (135 éve született, 50 év halt meg) többek között felcsendülnek a Missa Brevis és a Székelyfonó részletei, Verdi, Puccini és De Curtis áriák, duettek Tokody Ilona és Muskát András előadásában, valamint első ízben hallhatja a közönség Baráz Ádám: Concertino zongorára és vonószenekarra című kompozícióját Alisa Yajima japán zongoraművésznő szólójával, közreműködik Váci Szimfonikus Zenekar Farkas Pál vezényletével.

 

Az ősbemutatóval kapcsolatban beszélgettünk a szerzővel.

Milyen apropóból komponáltad a Concertino-t?

Baráz Ádám.: A muzsikustábor főszervezője és művészeti vezetője Ember Csaba egy balassagyarmati hangverseny után nekem szegezte a kérdést: - Készül már az új mű az idei zenekari estre?
Én azonnal válaszoltam: - Természetesen!
Bár ekkor a Concertino még csak a fejemben volt „kész”, felvázoltam, hogy egy három tételes darabot komponálok az alkalomra és Alisa Yajima zongoraművésznő lesz a bemutató szólistája.

Mi ihlette az új zeneművet?

Ha belegondolok, a Concertino egyes részeit, témákat, ötleteket, már 10-15 éve lejegyeztem. Azóta érlelődött bennem ez az anyag, illetve jött sok más új ötlet. Ahogy halad az ember élete előre, az egyéni zenei tapasztalatok és felfedezések, egyéb forrásból származó lelki és szellemi táplálékok mind-mind elősegítik egy-egy új mű megszületését. Számomra például ilyen kincs a népzene is, mely kiskorom óta jelen van az életemben, a népdal, mely a dédszülők és nagyszülők ajkát elhagyva, valódi, tiszta forrásból érkezett, és talált célt. És Bartók Béla zenéje, melynél azt hiszem, magyarabbat nem találunk a Földkerekségen. Arról nem is beszélve, hogy igen időtálló zene az övé, hiszen a mai napig modernnek hat. Már csak ez így önmagában épp elég ihlető erő volt, írni egy olyan kis versenyművet, melyben ott a népzene, ott a bartóki elvrendszer és hangzásvilág úgy, hogy közben az én, egyéni ötleteim is kiteljesedhetnek.

Kinek írtad illetve ajánlottad a művet?

Alisa Yajima japán zongoraművésznőnek dedikáltam a versenyművet, akivel 2016 augusztusa óta dolgozunk együtt, mint zongoraduó. Lassan egy éves pályafutásunk alatt számos koncertet adtunk Magyarországon és Szlovákiában. Célunk a zongorairodalom kevésbé ismert négy kézre és két zongorára írott műveinek népszerűsítése. Rengeteg nagyon jó zene van, csak kutatni kell, és interpretálni a közönségnek.

 

Alisa Yajima

Nem ez az első ősbemutatód a tábor keretében. Mikor és milyen művek voltak bemutatva?

Az elmúlt években a 2014-es év kivételével, minden Zenekari esten megszólalt egy-egy kompozícióm. Ezekből ősbemutató volt a Lachrymae – Keönch Boldizsár emlékére /2016/ és a
Suite Caractéristique /2015/, magyarországi bemutató a Concertino cimbalomra és vonószenekarra /2012/ - itt Herencsár Viktória volt a szólista -, valamint a Jelenetek /2013/ című kompozíció.

Hol hallhatunk még a tábor keretein belül?

Július 26-án, 19.00 órától a Rózsavölgyi Márk Alapfokú Művészeti Iskola Nagytermében adunk négykezes és kétzongorás koncertet Alisa Yajimával, melyen Franck, Schubert-Liszt, Weiner, Brubeck, Barber és Poulenc műveket játszunk.

Baráz Ádám és Alisa Yajima

És mik a tervek az 2017-es év második felére?

Terv az mindig nagyon sok van, de sajnos a megvalósítás nem mindig zökkenőmentes.
Idén december 15-én töltöm be a 30. életévem. A kerek évforduló kapcsán szeretnék rendezni egy mini hangversenysorozatot válogatott műveimből, melyekből felvétel is szeretném, hogy készüljön. Ehhez a tervhez elsősorban mecénást kellene, hogy találjak, ami talán független alkotóként a legnehezebb. Természetesen nem adom fel, és bizakodom, hogy lesz segítségem és sikerrel járok.
A zongoraduó munkája természetesen folytatódik, hiszen több felkérésnek is eleget kell tennünk Magyarországon, Szlovákiában, Japánban és Európa több országában.

 

Köszönöm és sok sikert kívánok a következő bő hétre is. 

Zaťko Ervin, ATEMPO.sk

Egy kis Jamaica Gombaszögön -  Afrodzaqm interjú

Egy kis Jamaica Gombaszögön - Afrodzaqm interjú

A hivatalos nyitónap éjjelén felrobbant a Kisszínpad. A 2008-ban alakult kecskeméti Afrodzaqm (afrodiziákumnak kell ejteni) valódi jamaicai hangulatot varázsolt Gombaszögre. A fiúkat reggae zenéről és rasztafarianizmusról faggattuk.

Szuperzölbe öltözött Gombaszög – interjú Gálffy Józseffel

Szuperzölbe öltözött Gombaszög – interjú Gálffy Józseffel

A Gombaszögi Nyári Tábor egyik első koncertjét a dunaszerdahelyi illetőségű Szuperzöld adta. A koncertet a chillsátorban követték el a delikvensek. Az együttes anyaga elsősorban feldolgozásokból áll, de van néhány nagyon eredeti saját daluk is, mint például a Fekete eső, aminek a videoklipje tavaly jelent meg.

 

A buli után a frontemberrel, Gálffy Józseffel készítettünk egy interjú.

Szia, Józsi, a Szuperzöld volt az első fellépő Gombaszögön. Milyen volt megnyitni a fesztivált?

Gálffy József (Szuperzöld): Nagyon jó volt a hangulat, nagyon szép a hely. Ez a chillsátor pedig különösen fantasztikus. Örülünk, hogy itt lehetünk, hogy meghívtak minket.

A koncert alatt voltak kisebb-nagyobb technikai zűrök, amiket remekül áthidaltatok. Történt ilyen már más koncerteteken is? Mennyire vagytok gyakorlottak az ilyesmiben?

GJ: Erre nem lehet felkészülni, ugye elment az áram teljesen. De szerencsére van egy akusztikus blokkunk, szóval fogtam az akusztikus gitárt és csak játszottam tovább.

Tudod, amikor benne vagy a zenélésben, mint folyamatban, akkor azt nem akarod abbahagyni. Nem is biztos, hogy pusztán a közönség miatt, hanem magam miatt is játszani szeretnék.

Hol tart most a Szuperzöld? Új lemez, új klipek?

GJ: A zenekarban több tagcsere is volt az elmúlt időszakban. Most éppen azon dolgoztunk, hogy megtaláljuk a megfelelő dobost, amit sikerült is. Van egy műsorunk és próbálunk minél többet koncertezni, és mellett saját dalokat írni. Nekünk tetszik, amit csinálunk, különben nem csinálnánk. És ezt próbáljuk eljuttatni minél több emberhez.

 

Gálffy József

Igen, a műsorotok nagyrészt feldolgozásokból áll, de szerintem ez így van jól, hiszen sokszor hallottam már, hogy egy új zenekar azzal nyithat leginkább a közönség felé, ha ismert számokkal kezd.

GJ: Hát, igen, ez lényegében szükségmegoldás is, mert saját dalok híján másokét játszuk. Ez persze nem azt jelenti, hogy nem szeretnénk azokat a dalokat, ellenkezőleg. Így kiszelektálódik az a réteg, aki ezt a zenét szereti, és erre épülhet az új dalokból készült anyag.

Több zenekar, formáció tagja vagy. Hogyan lehet ezt összeegyeztetni? Például: mi újság a RAF II-vel?

GJ: A RAF II jelenleg szünetel, a billentyűsünk például hajón játszik. De ott van nekem az ET. Band, ami egy pop-rock zenekar, aztán a feleségemmel, Mariannával az Aranymetszés, amivel megzenésített verseket játszunk. Nem hinném, hogy ez gond, csak a koncertszervezésnél kell picit vigyázni.

Azt figyeltem meg a koncerten, ami a közönség létszámát illeti, hogy az áramszünetnél elkezdtek fogyatkozni, de az utolsó számokra gyakorlatilag megtelt a Chill sátor völgye.

GJ: Igen, nagyon szuper volt. A körülmények picit nehezítették a dolgot, például, hogy semmit sem hallottunk abból, amit játszottunk, de ennek ellenére, tényleg fantasztikus élmény volt.

Mik a tervek a nyárra, hol lesztek láthatóak, hallhatóak a következő két hónapban?

GJ: Most szombatonpénteken Balonyon játszunk egy jótékonysági koncerten, aztán augusztusban a Rockfeszten és még Csallóközcsütörtökön is.

 

Reméljük minél jobban alakul a zenekar jövője, én már most szuperzöldben látom a világot!

Bódis Attila, ATEMPO.sk

Sena

INTERJÚ: „A zene számomra ösztönös, zsigeri” - Sena a poptól a világzenéig

„Szeretem gondolni, hogy valamennyire világzene, amit csinálok, még ha az Irie Maffia miatt alapvetően popénekesként is tartanak számon.” A közelmúltban új lemezzel jelentkezett Sena.

"Ghánai zenét ötvözök európai és más stílusokkal Magyarországon, magyar zenészekkel, egy kritikus nemrég afro soulnak nevezte ezt, ami tetszik nekem. Az új szólólemezem, a Feathers bemutatásával egyik fő célom, hogy az emberek kicsit árnyalják a rólam alkotott előadói képet" - fogalmazott az énekesnő.

Az édesapja révén ghánai, édesanyja után magyar származású 34 éves Sena Dagadu 18 évesen költözött Budapestre, és 2002 óta meghatározó alakja az itteni zenei életnek. A Feathers a harmadik szólólemeze a First One (2003) és a Lots of Trees (2013) után.

"A Lots of Treesen már próbáltam belefolyni a világzenei szférába és most ez folytatódott. Nem kell megfeszülnöm ahhoz, hogy szólóban mást csináljak, mint az Irie Maffiában. Ott nem egyedül alkotok, leginkább kész anyagot kapok, amihez hozzá kell adni valamit. A Feathers viszont az elejétől a végéig az én gyermekem, nem segítettek producerek, mint korábban, csak picit a férjem, Élő Márton, az Irie Maffia harsonása. Valahogy felszabadult bennem valami, meg akartam mutatni a saját zenei világomat. Még akkor is, ha ezt úgy tudtam elérni, ha a midibillentyűzetbe két ujjal pötyögtem be minden hangot" - fejtette ki Sena.

Mint megjegyezte, otthoni stúdiójában két-három évig dolgozott a Feathers anyagán, a végső, a demókhoz meglehetősen hű változatot élőben rögzítették a Sena Banddel, amelyben az énekesnő mellett az Irie Maffia négy tagja (Élő Márton - harsona; Szekér Ádám - gitár; Meggyes Ádám - trombita, Dési Tamás - dob) mellett a Kéknyúlból ismert Premecz Mátyás (billentyűk) és Bata István (basszusgitár) szerepel.

 

 

"A szólóénem inkább rétegzene, ezért nem is tudok versenyezni a mainstreames, tizenkét éve működő Irie Maffiával, amelyet nagyon sok helyre hívnak. Ugyanakkor szeretném, ha a saját dolgaim is minél több fülhöz eljutnának, ebbe most sok energiát fektetek" - mondta Sena.

A közeljövőben a Volt Fesztiválon a, Kobuciban és a Művészetek Völgyében is hallhatjuk szólóban Sena-t.

"A zene számomra ösztönös, zsigeri, ezért nehéz beszélnem róla. A Feathers világát nyilván befolyásolták egy kicsit azok a ghánai zenék is, amiket az elmúlt időszakban ottani útjaim során hallgattam. Úgy tapasztalom, hogy a nyugat-afrikai populáris zene kezd egyre népszerűbb lenni világszerte, a rapsztárok nigériai és ghánai zenészeket hívnak lemezfelvételeikre. Jó néhány évvel ezelőtt közreműködtem egy régi ghánai barátom, Reggie Rockstone egyik dalában, ami országos sláger lett ott. Megismernek az utcán, dúdolják a dalt, a rádiók is játsszák, elhívnak műsorokba beszélgetni, szerencsére a Feathers számait is pörgetik" - fejtette ki.

Sena folyamatosan dolgozik új számokon az Irie Maffiával. Egyéb projektjei közé tartozik, hogy 2015-ben közös lemeze jelent meg a Spanyolországban élő orosz Dj Vadimmal, de koncertezik, lemezeket készít a Shakespeare szonettjeit megzenésítő W.H. elnevezésű formációban is.

ATEMPO.sk / MTI

Sexepil

„A Sexepil megy tovább” - Kocsis Tamás interjú

The Acoustic Sessions címmel hatszámos anyagot készített a Sexepil. A hazai alternatív színtér idén 35 éves alapcsapatának CD-jén korábbi felvételek újragondolt változatai szerepelnek, miközben az együttes felállása a közelmúltban ismét megváltozott.

Dreeko

INTERJÚ: Valami készül Dreekoéknál

Dunaszerdahelyen azt beszélik, hogy Dreeko (28) és testvére, Csiri (27) megint kifőztek valamit. Hogy pontosan mi is rotyog a fazékban, arról meséljen a két rapper:

 

Dreeko

 

Még mielőtt rátérnénk az új számra és a készülő videóra, pár gyors kérdés: mióta foglalkoztok zenéléssel?

Dreeko: Mióta az eszemet tudom. Eleinte persze csak hobbiszinten toltuk, aztán mikor láttuk, hogy elég sok embernek tetszik amit csinálunk, elgondolkoztunk rajta, hogy talán érdemes lenne komolyabban is foglalkozni ezzel a dologgal.

Csiri: Én most is hobbiszinten csinálom a rappelést. Eddig meg inkább az edzéssel foglalkoztam.

Aki beírja a Dreeko nevet a facebook-on, elsőként ez jelenik meg neki: producer. Ezt szereted legjobban egy új nóta elkészítésében?

Dreeko: Így van, a produceri munka vonz a legjobban. Szeretek összehozni embereket egy projekt köré, és úgy látom, általában sikerül is őket motiválnom. Először viszont rapperként tervezek „befutni”, utána szeretnék tehetségeket felfedezni és producerkedni. A zenéimhez az alapokat magam rakom össze. Mostanra elmondhatom, hogy megvan az a felszerelésem – MIDI billentyűzet, külső hangkártya, monitorok, mikrofon – amely segítségével meg tudom valósítani a zenei ötleteimet úgy, ahogy szeretném.

 

Dreeko

 

A videóitok alatt túlnyomórészt buzdító hozzászólásokat lehet olvasni. Szoktatok találkozni negatív kritikával is?

Csiri: Természetesen igen, de nagyon kevéssel. Apukánk a legnagyobb kritikusunk. Ha elkészül egy új dal, neki mutatjuk meg először, és ő mindig őszintén elmondja a véleményét.

Dreeko: Hegedül, meg a rappet is szereti, úgyhogy tényleg nagyon jó kritikusunk, sokat számít nekünk a véleménye. Az első próbálkozásaim nem voltak túl jók. A haverok persze dicsérték, de apukám pont az ellenkezőjét mondta. Tőle nem csak azt hallottam, hogy ez nem jó, hanem azt is meg tudta nekem mondani, hogy miért nem jó, és hogy mit kell tennem azért, hogy jobb legyen.

A hip hop rajongók körében visszatérő téma, hogy mi a „fake”, mi a „real” - azaz mi hiteles és mi nem. A Dreeko dalok tudatosan ötvözik a két dolgot. Tévedek?

Csiri: Így van, van benne igaz is meg nem is.

Dreeko: Nem szeretjük a túl komoly imidzset, nem vagyunk azok a túl komoly, feszes emberek. Én személy szerint nagyon szeretem a szatírát, ezt igyekszem belecsempészni a számainkba is. Ami a szövegek nyelvezetét illeti, amikor írok, soha nem figyelek a szóhasználatra, úgy írom le, ahogyan a legjobb haveromnak mesélnék el egy sztorit. Nem alkalmazkodom senkihez!

 

Dreeko

 

Míg kis hazánkban a szlovák hip hop második aranykorát éli, addig a „Dreeko Crew”-t kivéve az itteni magyar rapperekről mára már szinte alig hallani. Miben látjátok ennek az okát?

Dreeko: Hát ezt nem tudom, de remélem meghozzuk a kedvüket és visszatérnek majd.

A régebbi Dreeko számokon erős karibi dancehall hatást érezhet a hallgató. Terveztek visszatérni a jamaicai „stílekhez” a közeljövőben?

Dreeko: Mindenképpen! Sőt, ha minden jól megy, akkor talán még idén nyáron kijövünk egy jó kis elektronikus dancehall számmal, aztán mehetnek a kevergetések!

Hányszor vesztek fel egy új számot a stúdióban, mire elégedettek lesztek vele?

Dreeko: Legtöbbször elsőre szokott sikerülni. Ami tényleg belülről jön, azt általában elsőre felnyomjuk, de néha előfordul, hogy többször fel kell venni egy-egy részt, többször át kell gondolni a dolgokat. Nemrég megcsináltunk egy teljes számot: megírtuk a szöveget, fölvettük, megcsináltuk a keverést, aztán úgy döntöttünk, hogy kidobjuk a kukába... rájöttünk, hogy mégse jó.

Csiri: Nekem tetszett!

 

Dreeko

 

Térjünk rá az új dalra és az ehhez készült videoklipre! Mondanátok róla pár szót?

Dreeko: Szeretném ha meglepetés lenne, úgyhogy tényleg csak pár szót fogok róla mondani. Ez most gengszteresebb klipp lesz. A 90-es évekbeli Dunaszerdahely ihlette, abból a korszakból merítettünk.

Csiri: Az akkori fílinget próbáljuk visszahozni, hogy érezzék át az emberek.

Dreeko: Az alapötlet tőlem származik, a rendező is én vagyok, de mindig ügyelek arra, hogy a többiek ötletei is bekerüljenek egy-egy új anyagba, mindenki érvényesüljön. Az ötletelés mindig közösen folyik, de a végszót én mondom ki. Ez a mostani lesz az első profi videoklipünk, és hála Istennek összejött egy elég jó csapat, amely mindenben támogatott. Csiri fogja vágni, szóval már csak rajta múlik, mikor készül el. De persze ott vagyok a vágásnál is, mindenbe belebeszélek! (nevetés)

Mik a további tervek az idei évre? CD, koncertek?

Dreeko: Jelenleg azon vagyunk, hogy bővítsük a közönségünk táborát, illetve összehozzunk egy egyórás repertoárt, hogy elkezdhessünk koncertezni. CD-t a közeljövőben nem tervezünk kiadni.

 

Dreeko

 

Üzentek valamit a rajongóknak?

Dreeko: Vigyétek a stílt, nyáron igyatok sok sárga málnát, és béke, eccsó!


Hallgassátok meg Dreeko kedvenc dalait a 2016-os évből.

 

 

Cséfalvay András, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András

A helyszínért köszönet a Dunaszerdahelyi Művészeti Alapiskolának és Kollár Katalin igazgatónőnek!

Estendøn

Fergeteges produkciók Farnadon – Estendøn

Egy fergeteges koncertestnek lehettünk tanúi szombaton a farnadi kultúrházban! Bár a másfél éve alakult Estendøn zenekar először lépett színpadra, a közönség szinte azonnal ráhangolódott muzsikájukra. A bemutatkozó koncertet a kürti székhelyű Zajzone együttes fellépése előzte meg.

Arról, hogy milyen élményt nyújtott ez a startoló produkció az Estendøn tagjainak, az alábbiakban mesélünk.

 

Estendøn

 

A zenekar tagjai

Bánovski Richárd – szólógitár
Kaszmán-Saróka Liliána – ének
Nagy Csomor András – hegedű
Recska Roman – szólógitár
Saróka Vajk Attila – basszusgitár
Smid Ádám – dob
Szebellai Dániel – klarinét, szaxofon

 

Miért pont Estendøn?

Dani: Nagyon sokáig kerestük a megfelelő nevet. Sok jó és sok rossz ötletünk is volt. A Bergson Börleszket például azért vetettük el, mert Vajk nem tudta kimondani :-)

Lili: A majdnem másfél éves gondolkodás után egy utolsó három órás brainstorming eredménye lett az Estendøn. A szót egy erdélyi tájszótárban találtam. Nekem akkor nagyon megtetszett. A szó jelentése: estefelé. Végül mindenki beleegyezett és megszerettük.

 

Estendøn

 

Hét tagú zenekar vagytok. Hogy találtatok egymásra?

Dani: Valamikor 2015 őszén késő éjjeli órákban találkoztam Vajkkal a komáromi Svejk udvarán. Megkérdezte, hogy volna-e kedvem együtt zenélni. Mikor megtudtam, kik csatlakoztak már az alakuló zenekarhoz, rögtön rábólintottam. Októberben találkoztunk először a zenekarral a farnadi presszóban, ahol minden fontos tervet megbeszéltünk. Turnékról álmodoztunk, és végül az első koncertünkig másfél év telt el.

Lili: Azt hozzá kell tenni, hogy a saját testvérem végig titkolta a toborzást, majd amikor mindenkit rávett, felhívott, hogy „figyelj Lili, már csak dobosra van szükségünk, és még neked kell igent mondanod.”

A felállás tehát máig ugyanaz, mint 2015-ben volt?

Lili: Az első dobosunk egy-két hónap után úgy döntött, hogy nem tudja velünk folytatni a közös munkát, így sokáig keresgéltük a megfelelő embert, míg rátaláltunk Ádámra. Ami teljesen meglepett bennünket, hogy Ádám egy hozzánk közeli faluból, Bényből származik, és mindaddig nem is tudtunk róla. Már az első próbán átérezte a zenénket és tudtuk, hogy rá van szükségünk. Bár nem beszél sokat, de a dobjátékával mindig mindent elmond. (Ádám bólogat)

 

Estendøn

 

Miért vártatok ennyi ideig az első fellépéssel?

Lili: Mivel hét hangszert kell megszólaltatnunk és összhangba hoznunk, így rengeteg munka van az egyes dalok mögött.

András: Illetve nem egy szokványos felállásról van szó, így ennek a kitapasztalásához is időre volt szükségünk.

Ricsi: Meg azt is hozzá kell tenni, hogy heten vagyunk nagyon sokfelé, így a próbák egyeztetése is körülményesebb.

Akkor ez volt a várva várt alkalom! Hogy éreztétek magatokat?

Vajk: Én remegtem!

Lili: Az annyira szép volt, mikor az utolsó dalok előtt Roman azt mondta nekem, hogy „Lili, nem akarom, hogy vége legyen!“ Rengetegen voltak és olyan spirálba kerültünk attól az energiától, ami a közönségtől jött, hogy nekem teljesen végem volt!

Roman: Én úgy éreztem magam, mint 2010-ben a Metallica-koncerten, csak most mi voltunk a színpadon!

Dani: Annyi ember volt, hogy szinte álomszerű volt az egész!

 

Estendøn

 

Hihetetlen, hogy ez volt az első koncert, nem ismerték a dalaitokat, mégis hatalmasat tombolt a tömeg!

Lili: Olyan csodálatosan énekelték velünk a 360° a refrénjét!

Bizonyára a facebookos reklámkampány és a plakátolás is nagymértékben hozzátett ahhoz, hogy ennyien eljöttek...

András: Mindannyiunknak van már tapasztalata e téren, ezért abban meg is egyezhetünk, hogy a marketing rendkívül fontos egy zenekar szempontjából is. Lili nagyon jól kézbe vette a dolgot. Ma már nem feltétlenül elég az, ha csak a zenére összpontosít egy banda.

Lili: A célunk, hogy maximálisan elégedettek legyünk azzal, amit csinálunk, és hogy minél több embert megszólítsunk, minél több emberrel meg tudjuk a zenénket osztani. Az ilyen koncertek lelkesítenek fel a további munkára. Most méginkább motiváltak leszünk, hogy folytassuk az új dalok írását, a felkészülést a további koncertekre.

 

Estendøn

 

Stúdiózáson gondolkodtatok?

Lili: Mindenképp szeretnénk rögzíteni a dalokat, hogy ne csak a koncerteken hallják az emberek, hanem akkor is, amikor éppen kedvük tartja.

Akik lemaradtak, hol hallhatnak benneteket legközelebb?

Lili: Június 17-én Esztergomban, a Kaleidoszkóp házban, július 7-én a farnadi falunapokon fogunk zenélni. Sokan felkerestek már bennünket, egyelőre ez a kettő a biztos. Bízunk benne, hogy külföldre is sikerül eljutnunk, hogy minél több embert megszólítsunk a zenénkkel.

Dani: Mindenképp megéri követni a Facebook-oldalunkat, az Instagram-oldalunkat, és reményeink szerint hamarosan startoljuk a Youtube-csatornánkat is.

 

 

Vida Nikoletta, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András

Zajzone

Fergeteges produkciók Farnadon – Zajzone

Több mint 170 nézőnek örvendhetett a friss és ropogós Estendøn és Zajzone együttes a szombati koncertesten Farnadon.

A sokak számára ismeretlenül csengő zenekarnevek alatt azonban több olyan személyiség képviselteti magát, akikre egyéb formációik emlékeztetnek: Kovács Balázs (Foxies), Bogyó Tamás (Egy pohár citrom), Melecski Marian (The Brigade, Aquir, The Proj3ct), Kaszmán-Saróka Liliána (MoSaiC), Recska Roman (Foxies), Szebellai Dániel (Egy pohár citrom).

 

Elsőként a Zajzone tagjait faggattam.

Az együttes:

Bogyó Tamás – dob
Gubó László – gitár, ének, dalszövegek
Kovács Balázs - gitár, dalszövegek
Melecski Marián – basszusgitár
Molnár Annamária – ének

 

Zajzone

 

Hogy született a zenekar?

Balázs: A zenekaralapítást Mariánnal kezdtük. Előbb egy dobost kerestünk, akit Izsák Gergely (Under my inside) személyében találtunk meg, majd énekesnőt. Így került hozzánk Janszó Orsi az Egy pohár citromból. Orsi nem zenélt velünk hosszú ideig, a távozásakor gitáros- énekesre vadásztunk. Ekkor „jött a képbe” Laci, akivel egy házibulin találkoztunk. Rögtön az első próbán írtunk egy dalt.

Laci: Balázzsal, Mariannal, és Izsák Gergellyel (dobok) ahogy mondani szokás, megtaláltuk a közös hangot. Sokat gyakoroltunk és „kísérleteztünk“. Fokozatosan kovácsolódott a zenekar. Ekkor döntötünk úgy, hogy dobost váltunk és érkezett a zenekarba Bogyó Tomi és a további dalok írásában nagy szerepet kapott. Játékával nagyszerű lendületet adott a daloknak.

A dalírásban, témaalkotásban tehát mindannyian kiveszitek a részeteket?

Laci: Maga a dalírás esetünkben egy kötetlen alkotói folyamat, általában akár órákon át tartó dzsemmelésből fejlődnek ki, amiből megőrzünk egy- egy dallamot és időközben azt faricskáljuk dallá. A szöveg javarészt Balázs tollából való. Van úgy is, hogy pont a vershez keressük a melódiát. A Halak c. szám mondjuk a saját szövegem és gitártémám, de mindenki hozzátesz valamit így válik egésszé.

 

Zajzone

 

Mennyire mondható gördülékenynek a közös munka?

Mindannyian mások vagyunk, így gyakran alakulnak ki helyzetek, amikor valakinek valami nem tetszik, de próbálunk olyan keretek közt mozogni, amihez mindannyian képesek vagyunk alkalmazkodni. A legmotiváltabb köztünk a Balázs, akit alkalmanként vissza kell fogni.

Ha körvonalaiban meg kéne fogalmazni, milyen stílus az amit játszotok?

Tomi: Alternatív, underground rock zene

Balázs: Grunge, brit pop keveréknek is mondható.

Úgy tudom ebbe a sokszínűségbe folyamatosan kerestétek a megfelelő női hangot…

Tomi: Amikor beléptem a zenekarba, akkor került hozzánk Baláž Noémi. Írtunk vele néhány dalt, viszont a kilépése után huzamosabb ideig kerestük a megfelelő hölgyet. Aktuálisan Molnár Annamáriával dolgozunk, aki nemrég csatlakozott a zenekarhoz.

 

Zajzone

 

Jelenleg demó felvételek is készülnek. Hogy haladtok e téren?

Balázs: Kicsit több időt fog igénybe venni, mint terveztük, de ezúton is szeretnénk terjeszteni a zenénket. Természetesen klippek készítése is rajta van a bakancslistán. Tehát szeretnénk eljátszani az alkotás vizuális részével is, nem csak magával a zenével.

Milyen élmény volt számotokra a mai koncert?

Laci: Nagyon hálásak vagyunk az Estendøn együttesnek mint a szervezésért úgy az előkészületekért a hirdetést és reklámot illetően. Meglepően nagy közönség előtt játszhattunk, nagyon jól éreztük magunkat.

Hol léptek színpadra legközelebb?

Balázs: Aprilis 4-én Győrben, a Kozi Drink Bar-ban játszunk, a JÁDIK (Jedlik Ányos Diákkör) szervezésében

 

Zajzone

 

Az Estendøn együttessel készült interjúm a folytatásban lesz olvasható.

 

 

Vida Nikoletta, ATEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András

Zatyko Péter

Egy felvidéki a 100 gitáros között - Palladio Orchestra

Száz gitáros szerepel az idén alakult Palladio Orchestrában. A különleges produkció debütáló koncertje december 28-án lesz a Papp László Budapest Sportarénában. A zenészek közül kilenc szólógitáros és egy basszusgitáros alkotja a tíz prímást, mellettük kilencven ritmusgitáros, két énekes és egy DJ szerepel. Van közöttük flamenco, klasszikus, dzsessz és rockgitáros is. A koncert a maga nemében igazai zenei csemege lesz, hisz 100 gitáros lesz egyszerre a színpadon. A csapatban ott van egyedüliként Felvidékről a csábi Zatyko Péter is.

Harmónia-díj

„Ez a mi saját díjunk” - hamarosan átadják a jubileumi Harmónia-díjakat

Első jubileumához érkezik a szlovákiai magyar zenei élet legfontosabb elismerése, a Harmónia-díj. November 19-én, szombaton ötödik alkalommal adják át az ezzel járó egyedi műalkotásokat és díszokleveleket. Az ünnepségnek ezúttal Nagykapos ad otthont.

A szervezők szeptembertől nyolc kategóriában várták a jelöléseket. „Majd 100 nevezett közül választotta ki a legjobbakat a kuratórium, s a Harmónia-díj történetében ez rekordnak számít. Azt sem szabad elfelejteni, hogy idén nagy kampánya volt a nevezésnek, s bíztunk benne, hogy ez meghozza gyümölcsét. Így is lett, hiszen a határon túlról is érkeztek nevezések, azonban úgy gondoljuk, hogy még mindig rengeteg tartalékkal rendelkezünk, s jövőre még jobban mozgósítható lesz a közönség.” - mondta Lacza Gergely, a SZMAZE elnöke, a díj egyik alapítója.

A jelöltek listája már ismert. Szombaton a legjobbak bekerülnek egy mára már elismert társaság tagjai közé. „Úgy gondolom, hogy ami a Harmónia-díjat illeti, a legfontosabb a szakmai és erkölcsi megbecsülése, hiszen a gálaműsort pár éve már a felvidéki magyarság legrangosabb zenei díjátadójaként jegyzik. Mindenféleképpen presztízse van, s nyilvánvaló, hogy egy muzsikus, egy szólista, vagy egy zenekar esetében komoly szakmai sikernek számít az elnyerése. Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ez a mi saját díjunk, azaz teljes mértékben a felvidéki magyarságról szól. Itt legalább saját magunk dönthetünk a saját jelöltjeinkről - most mondtam egy okot, hogy miért jobb ez a politikától. Persze még számtalan okot sorolhatnék, emiatt nem mentünk politikusnak :-) A díjnak persze van anyagi vonatkozása is, nem titok, hogy a győztesek 300-300 eurót kapnak, az életműdíjas pedig 500-at. Ezenkívül természetesen megkapják magát a fizikai értelemben vett műalkotást, ami eredetileg Reicher György díszműkovács és Bazsó Roland fafaragó asztalosmester munkája volt, azonban a díj két készítője közül sajnos már egyik sem érhette meg ezt a kis jubileumot, ugyanis a közelmúltban mindketten tragikus hirtelenséggel elhunytak. Róluk is megemlékezünk a gálaműsorban. A kovácsolt dísztárgyat ezentúl a mester fia, ifj. Reicher György készíti.” - tudtuk meg Gerőtől.

Harmónia

A gálaműsor 18.00 órakor veszi kezdetét. „Szigorú értelemben véve az esemény nem nyilvános, hiszen a jelölteken, s azok hozzátartozóin kívül helyet kell biztosítanunk a nézőtéren a szereplőknek is (aki éppen nincs a színpadon, vagy nem készül a műsor adott periódusában, az a nézőtéren helyet foglal/hat/). Ez a múltban is így volt, s most sem lesz másképp. A díszvendégek és a média képviselői is elfoglalnak egy szektort, s így már majdnem meg is teltek a székek. Általában több tíz üres hely felszabadul, de ezt csak egy-két nappal a gála előtt tudjuk biztosan, hiszen van, aki a jelöltek közül egyéb elfoglaltságai miatt nem tud részt venni a díjátadón. Addig azonban maximális létszámmal kell számolnunk, mert a rendezvényszervezés íratlan szabálya ezt diktálja velünk. Most viszont már kezd tisztulni a kép, s elmondhatom, hogy lesznek szabad helyeink, tehát ha valaki részt kíván venni a gálán, az ma estig jelentkezzen a Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát. címen, és kis szerencsével a helyszínről izgulhatja végig az ünnepélyes díjkiosztót.

A szervezők ezúttal is színes programmal készülnek. Már hagyomány, hogy a Harmónia-Szlovákiai Magyar Zenei Díj gálaműsorán zömmel az addigi évek díjazottjai lépnek fel. Az ünnepi műsort a házigazda Fabotó Citerazenekar Ung-vidéki népdalokkal kezdi, majd a komolyzene vizeire evezünk: Tóth Ingrid és Manuela Choma Händel-szonátát játszik zongorán illetve hegedűn. Ezt követi Zsapka Attila és Sipos Dávid duója, s az első részt pedig Óváry Anna ambient formációja, a Buy Her Sugar zárja.
A szünet után egy videóbejátszás kerül a kivetítőkre, amelyben a SZMAZE Élve Zenélő Felvidék kezdeményezésről esik szó, illetve zenekarok, önkormányzatok, rádiók, intézmények képviselői is megszólalnak, akik támogatásukról biztosítják az akciót.
Ezt követi a Cseh Tamás Band Dudafónia c. kompozíciója, majd az Érsekújvári Rockszínpad képviseletében Barthalos Andrea és Krnčan Milán ad elő egy musicalrészletet. A gálát a hazai Southern Comfort rockzenekar produkciója zárja.

Akik nem lesznek ott a helyszínen, figyelemmel kísérhetik az MTVA adásait, hisz egész nap élő bejelentkezéseket láthatunk majd Nagykaposról. A rendezvény pedig az előző évekhez hasonlóan követhető lesz majd interneten keresztül is.

Már csak pár óra és a végéhez ér az idei Harmónia-díj szervezése. Lacza Gergely így értékeli az elmúlt időszakot.

„Bizonyára közhelynek hat, de tényleg kemény munka áll mögöttünk, egyrészt logisztikailag, mivel a Harmónia-csapat naszvadi bázisú, el kell juttatni a csapatot, a technikát, a fellépőket és a jelölteket Szlovákia keleti csücskébe, másrészt a reklám szempontjából is, hiszen egy eleve nem nyereségorientált kulturális programot kell úgy a köztudatba vésni, hogy annak komoly eredménye legyen. Ezt nem lehet egyik napról a másikra véghezvinni, pláne nem úgy, hogy nincs mögötte sem gazdasági szervezet, sem marketing menedzsment, sem pedig sajtófőnökség. Azonban van pár lelkes személy, aki önzetlenül tenni kíván valamit a nemes cél érdekében, illetve lehetőségéhez mérten a munkájával, a szakmai tudásával, vagy minimális anyagiakkal támogatni tudja a rendezvényt.
A Harmónia-díj ugyan a Kormányhivataltól és a Bethlen Gábor Alaptól is nyert támogatást, ami ugyebár hatalmas segítség, de ez az összeg közel sem fedezi azt az anyagi tételt, amit a rendezvény évről évre felemészt. Panaszkodni azonban semmiképpen sem szeretnénk, hiszen pl. a SZMAZE Élve zenélő Felvidék kezdeményezése nulla költségvetés mellett nagyon sok ember fülébe eljutott, és a Harmónia-díj médiakampánya is hasonló körülmények között zajlott, ennek ellenére csak az nem hallott róla Felvidéken, aki nem hallgat rádiót, vagy nem olvas újságot, illetve nem néz internetet vagy tévét.
A rekordjelölés azt bizonyítja, hogy sikeresebb volt ez a kampány, mint eddig bármikor, azonban ha csak a felvidéki magyarok arányaihoz mérjük ezt a számot, az még mindig elenyésző. A problémát inkább máshol látom, az pedig a közöny. Sajnos a mai világ embere már nem annyira lelkes, mint évtizedekkel ezelőtt, az ingerküszöbét gyakran csak "bűvészmutatványokkal" sikerül elérni. Ez azonban bármi másra is érvényes. Lehet az egy kulturális program, egy petíció, egy lakossági fórum, egy közgyűlés. Persze könnyű utólag a kényelmes fotelből hőbörögni, hogy miért X kapta a díjat, miért nem Y, de aki ahhoz sem veszi a fáradságot, hogy jelölje kedvencét, vagy az általa Harmónia-díjra érdemes személyt, akkor - én úgy érzem - nincs joga hőbörögni. Sokakat az is elriasztott, hogy szakmai életrajzot kell feltölteni egy jelölt nevezéséhez. Vajon komolyan lehet venni azt a díjat, ahol csak egy név szerepel a jelölési lapokon? Naugye. Tehát én úgy látom, hogy az emberek már ismerik a Harmónia-díjat, tudják, mi az, azonban a többség még mindig passzív szemlélője, holott a nevezésekkel aktív résztvevője is lehetne.
Ami a zenészeket illeti, a felvidéki zenei élet szereplői nagyon pozitívan állnak hozzá, és igenis fontos számukra a díj. Csupán egyetlenegy díjazottat tudnék említeni, egy kiváló muzsikust, aki még az első díjátadókor rosszindulatúan, lenézően viselkedett velünk, továbbá szándékosan félreinformálta a médiát, de gondolom, azóta már megbánta tettét. Az internetes kommentcunami is néha felszínre hoz rosszalló megjegyzéseket, de ezek általában a tudatlanságból, illetve az információk hiányából fakadnak. A nagy többség elismeri a díj értékét, foglalkozik vele és presztízst jelent számára, aminek mi örülünk a legjobban.”

Sok sikert a szervezőknek, a jelölteknek és holnap jövünk az eredményekkel is :-)

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk

Gilotin

Nem a csapat élére álltam, hanem kiegészítettem azt - új énekessel folytatja tovább a Gilotin

Fél év keresgélés után az ímelyi Gilotin zenekar megtalálta énekesét. Ezzel új lendületre kapott a banda és hétvégén már be is mutatkoznak a közönségnek.

A zenekar vezetőjét, Pogány Tibort és az új énekest, Hodossy Karcsit (Jason) kérdeztük, hogy mi újság a zenekar házatáján.

 

Végre meg van az énekesetek. Nehéz időszak volt ez?

Tibor: Őszintén szólva nem volt könnyű, viszont ez az időszak nem azt jelentette a számunkra, hogy csak vártunk, mikor bukkan fel egy új érdeklődő. Miközben aktívan és passzívan kerestük a megfelelő zenésztársat, mi fokozatosan írtuk az új dalokat az új lemezre, és terveztük a jövőt.

 

Hogyan találtatok rá Karcsira?

Tibor: Ő reagált a hirdetésünkre, majd meghívtuk egy meghallgatásra. Egy héttel a találkozás előtt tisztáztuk, melyik dalokból készüljön, majd eljött és azokat eljátszottuk közösen. Majd jött a második forduló, beszélgettünk az elvárásokról, munkamódszerről, morális dolgokról. Már akkor láttuk, hogy egy intelligens és tehetséges srácról van szó, akit szívesen tudnánk a sorainkban. A többi jelentkezőnél akadt minimum egy olyan pont, amivel nem tudtunk igazán azonosulni és emiatt elképzelni a közös jövőt.

 

Hodossy Karcsi

Mesélnél magadról, a zenei múltadról, hogy jobban megismerhessünk?

Karcsi: Dunaszerdahelyről csöppentem a csapatba, miután sikerült meggyőznöm a banda tagokat, hogy ott a helyem közöttük.

A zeneszeretet korai gyermekkoromban kezdődött, már 4-5 évesen is állandóan énekeltem. Ezután jött 4 év hegedülés és zeneteória. Később zongoráztam is kicsit, majd váltottam gitárra. De nem hagytam ki a basszusgitárt és a dobot sem.

Ami az együtteseket illeti, a Farewell nevű bandában kezdtem, amit a Dunaszerdahelyi barátaimmal alapítottunk még 2001-ben. Rock illetve metál zenét játszottunk. Később a formációt Not That Simple névre kereszteltük egy új kezdeményezés eredménye képen és a progresszív rock vizeire eveztünk. Mellett tagja voltam a Steel Law és az April Weeps együtteseknek.

A zenekarokban főleg a keményebb műfajok képviseltették magukat, de voltam tagja akusztikus projekteknek is, melyek inkább a folk, pop, pop-rock felé húztak. A zenekarok többségében saját zenét írtunk.

 

Milyen zenei stílus áll hozzád közel? Vagy mindenevő vagy?

Karcsi: Mindenevő vagyok, szinte bármilyen zenei műfaj jöhet. Barátaim sokszor mosolyogni is szoktak azon, hogy ha készítek egy CD-re való válogatást country zene váltja a rockot, majd jön egy pop sláger, djent és hip-hop. Ezek a műfajok teljesen eltérőek egymástól, nekem viszont ez mind ugyanazt a nagyszerű dolgot jelenti – a zenét, és az jöhet minden mennyiségben.

 

A Gilotinban csak énekelni fogsz, vagy lesz hangszered is?

Karcsi: A zenekar eredetileg énekest keresett, de amikor a bandatagok megtudták, hogy gitározom is, megkértek, hogy hozzam a próbára. Néhány perc közös improvizáció után el is dőlt, hogy az ének mellett pengetni is fogok a Gilotinban. A dolog oda “fajult” hogy jelenleg 3 gitárt is használok, ebből egy elektro-akusztikusat.

 

Mit vársz ettől a lehetőségtől, hogy egy már ismert banda élére állhatsz?

Karcsi: Többek között azt, hogy előbbre visz a dolog, úgy emberileg, mint zeneileg, de azt is, hogy megismerhetek új embereket, helyszíneket a fellepések során.

Mivel dalszövegeket is írok, szeretném ily módon is tolmácsolni nézeteim az életről, világról a dolgok állásáról.

A Gilotinban mindent együtt csinálunk, és úgy, hogy mindenki azonosulni tudjon vele, legyen az a műfaj kérdése vagy akár a színpadi megjelenésé. Ezért úgy gondolom, hogy nem a csapat élére álltam, hanem kiegészítettem azt.

 

Pogány Tibor

És Tibi, ti hogyan látjátok ezt, hogyan sikerül beilleszkednie Karcsinak a csapatba?

Tibor: Én személy szerint úgy érzem, hogy Karcsi nagyon gyorsan integrálódik a zenekarba. Hozza azt amit elvárunk tőle és ez az alapja egy csapatnak. Az új dalok írásában aktívan részt vesz, ill. a szövegeimet is előszeretettel módosítja vagy kritizálja. Én pont azt vártam az új tagtól, hogy a saját perspektívájából nézze a dolgokat, és a saját énjét tegye bele a közös alkotásba, hogy ezáltal is fejlődjön a zenekar. Mi hárman az elejétől alkotjuk a zenekart, az kezdetektől együtt írjuk a zenét, és ez a tény sokszor azt a hatást kelti, mikor a “fától nem látjuk az erdőt”.

 

Most már végre tudtok tervezni is. Mi vár titeket az év végéig?

Tibor: A héten pénteken lépünk fel először az új formációval Nagymegyeren a Big Man Pubban, ahol egy enyhén módosított repertoárral is készülünk a nagyérdeműnek. Az év végéig még meglepjük a rajongóinkat egy vadonatúj klippel, melyet a Meggyalázott lélek c. szerzeményükre készítünk. Egy animációs videóról van szó, mely egyrészt tükröt szeretne tartani az egyén felé és másrészt megoldást is kínál a problémára.

Már most várjuk az újdonságokat. Sok sikert kívánunk nektek.

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk

Sárik Péter

„Hiba szoborba önteni életműveket” - Sárik Péter és az új Beethoven lemeze

Megjelentek lemezen a Sárik Péter Trió Beethoven-átdolgozásai. A dzsesszesített műveket a formáció november 4-én a Zeneakadémia nagytermében adja elő.

A kilenc darabot tartalmazó anyag, amelyet tavaly májusban egy felkérésre a Várkert Bazárban rögzített a formáció, Sárik Péter Trió x Beethoven címmel jelent meg.

"Az x a featuring, azaz közreműködik legfrissebb írásbeli formája, vagyis arra a szemtelenségre vetemedtünk, hogy a lemezen közreműködött Beethoven. Tavaly tavasszal egy nagyon jól sikerült koncerten rögzítettük képben és hangban az anyagot, bár volt benne kockázat, hiszen az volt az első alkalom, hogy a műsort élőben előadtuk. Tudtuk, hogy a produkciónak lesz folytatása, de vártunk vele, ha úgy tetszik, azóta tudatosan jegeltük a dolgot" - mesélte Sárik Péter zongorista, a trió vezetője. A formációban Fonay Tibor bőgőzik, Gálfi Attila pedig dobol.

Az átiratokat és a hangszerelést elkészítő Sárik Péter ideálisnak nevezte, hogy a Zeneakadémiára november 4-re szervezett koncertre az elmúlt hetekben egy tizenegy állomásos romániai, erdélyi turnéval tudtak felkészülni. A koncertsorozaton hangversenytermekben és dzsesszklubokban egyaránt felléptek. Sárik Péter elmondta: a közönség meglepetéssel fogadta a műsor groove-os nyitányát, de aztán gyorsan ráhangolódott arra, hogy nem úgy hangzanak el Beethoven művei, ahogy azt megszokták.

"Beethoven és a dzsessz nagyon jó párosítás, ha ma élne, szerintem lenne dzsessztriója is. Hasonlóan gondolkozott, hasonlóan használta az akkordokat, mint a mai dzsesszzenészek. A lemezen hallható változatokhoz képest most még merészebben szólalunk meg, minden alkalommal másképp játsszuk a darabokat. A keretek megmaradtak, a zongoraszonáták esetében például előre fixre megírtam a bőgőszólamot, ezzel együtt mozog a dob, de a kibontás, az árnyalás, az improvizáció estéről estére más" - fejtette ki.

Rómeó vérzik

Indul az őszi turné - Fél év után ismét Budapesten játszik a Rómeó vérzik

Hétvégén indul a somorjai Rómeó vérzik őszi Jön1új nap turnéja. Először Székesfehérváron lépnek színpadra, majd fél éves kihagyás után újra Budapesten adnak koncertet. Két alkalommal Felvidéken is hallhatjuk őket: Komáromban és Dunaszerdahelyen.

Április elején a tavaszi turnéjukat kezdték meg a már bezárt budapesti Club 202 színpadán. Az azóta eltelt időszakról Kovács Koppánnyal beszélgettünk.

Koppány

Utoljára áprilisban adtunk koncertet Budapesten, így már nagyon várjuk a szombat estét, hogy ismét az ország egyik legjobb közönségének játszhassunk.

Hogyan fogadtátok a hírt, hogy a Club 202 bezárt?

Abszolút nem repestünk örümünkben, sőt. A Club 202, vagy a régi nevén a Wig-Wam egy kultikus hely volt a fővárosban. Nagyon sok élmény kötött minket oda, nem hiába az egyik leghűségesebb zenekara voltunk a klubnak. Lehet, vannak nagyobb és modernebb helyek a városban, mégis számunkra ez volt az igazi pokoltanya. Az idézőjeles karrierünk is ott kezdődött még a "Golobár" éra idején. Majd a vezetőségváltás után is ott maradtunk, bár hívtak több kisebb klubba is fellépni, nekünk elég volt az évi három-négy fővárosi koncert, és ezt olyan helyen képzeltük el, ahol megbecsültek.

Most szombaton viszont már a megújult Showbarlangban léptek fel.

A Club 202 előző tulajának, Ferinek ígértünk még be a 2016-os évben két koncertet. Mivel ő vette át a Showbarlangot, adott volt, hogy ott nyomjuk le a két bulit. A jövő pedig meglátjuk, mit tartogat.

Mindig a következő lépcsőfokra koncentrálok – Felvidéken járt Freddie

Mindig a következő lépcsőfokra koncentrálok – Felvidéken járt Freddie

Freddie, azaz Fehérvári Gábor Alfréd a nyár végén második alkalommal adott koncertet Felvidéken. A Dal 2016-os győztesével bősi koncertje előtt sikerült beszélgetnem, ahol terveiről és vágyairól mesélt.

 

Gratulálok az eddigi sikereidhez. Még mindig izgulsz a fellépések előtt?

Helyzettől függ, attól hogy épp milyen berkeken belül játszunk. Az elmúlt hetekben volt szerencsénk fesztiválok színpadain is játszani és ott nyilván izgatott volt az ember. Tekintettel arra, hogy feltörekvő formáció vagyunk, ezért nyilván a korábbi idő sávot kaptuk, nem este játszottuk, hanem délután, ami gyakorlatilag azt is jelenti, hogy a semmiből kell megteremteni a bulit. Szerencsére ez az összes alkalommal nagyon-nagyon jól sikerült. Egy óra alatt építettünk fel egy nagyon működő koncertélményt, ahonnan az ember nem igazán szeretne elszakadni. Ezek például olyan szituációk, ahol izgulok. Nyilvánvalóan, ahogy az emberben érik a koncertműsor, úgy gyakorlatilag reflexé válik az egész és elmúlik. Közvetlen kezdés előtt negyed órával azért mindig van egy drukk, de szerintem ez egészséges.

 

Freddie Bősön

Van már mögötted több sláger is. Kikkel szeretsz együtt dolgozni dalíráskor?

Nagyon szerencsés vagyok, mert olyan zeneszerzők vesznek körül, akik nagyjából az én érdeklődési körömet le is fedik. Attól függően szólítom meg őket, hogy valami érzelmes lassú dalt szeretnénk írni, valami trendi dolgot vagy pedig azt a fajta sajátos, kicsikét piszkosabb, blúzosabb témát. De mindegyikükkel nagyon szeretem az együttműködést.

Szabó Zé-t nyilván meg kell említeni, vele nagyon sokat dolgozunk mostanában. Illetve a billentyűsünkkel, Szebényi Danikával nagy projektelésben vagyunk és ha megbeszéljük, hogy 2 órára ugorjunk össze akkor abból biztos 5 lesz. Ezek szuper dolgok.

Gyanítom, hogy csak akkor születhet jó dal, hogyha ezt az érési folyamatot is élvezzük.

 

Aktuális zenekarodban meg-meg fordul egy felvidéki tag is. Milyen együtt zenélni Demko Matyival, aki ugye Szepsiből származik?

Nagyon szeretem a Matyikát. A beceneve egyébként Legolas (Gyűrűk ura), mert nagyon hasonlít rá. Így konferáltam fel őt már többször is. Kvázi az eredeti billentyűsünket, a Danikát hivatott helyettesíteni és ezt a lehető legmagasabb minőségben meg is teszi. Most már túl vagyunk legalább 8-10 közös koncerten. Megkedveltük egymást, bízom benne, hogy fogunk még együtt zenélni. Nekem nagyon fontos, hogy nem csak szakmailag legyen valaki nagyon jó és ne csak a saját hangszerén, hanem emberileg is. Pillanatok alatt egymásra tudjunk hangolódni és ez megtörtént a Matyikával is.

 

Freddie és Demko Legolas Matyi (jobboldalt)

Talán furán fog hangzani, de tervezel-e még benevezni az Eurovíziós dalversenyre?

Jelen pillanatban azt kell, hogy mondjam, nem.

 

És terveid a jövőre nézve? Melyik nagyszínpadot, koncerttermet vagy stadiont szeretnéd meghódítani az elkövetkező 2 évben?

Furcsállom az olyan kérdéseket, hogy hol látom magam 2-3-5 év múlva, mert nem nagyon foglalkoztat. Abban hiszek, hogy minden, ami jövőre fog velünk történni, azt most készítjük elő, most írjuk. Ha azon ábrándoznék, hogy mit szeretnék pár év múlva, akkor elfelejteném, hogy itt és most kell csinálni a dolgot, hogy az majd megtörténjen.

Mindig a következő lépcsőfokra koncentrálok, ezek pedig mindig a sorra kerülő koncertek. A szereplések mellett pedig készül a saját lemezem, amit november végén fogunk bemutatni Budapesten. Ez gyakorlatilag a jövő évi koncertanyagunk is, amivel majd turnéra indulunk. Nagyon izgatottan várom és bízom benne, hogy hasonlóképpen fogja fogadni a nagyközönség, mint ahogyan a single dalokat.

 

Freddie és Dóra

De azért felteszek még egy kérdést a jövőddel kapcsolatban. Szeretnél külföldön is befutni, mint énekes? Szerinted van erre ma lehetőséged?

A kérdés jó, de engem ez nem érdekel. Én zenélni szeretnék és nem érdekel, hogy hol. Nagyon szeretem azt, ami most van és butaság lenne csak azzal foglalkozni, mit kellene tenni ahhoz, hogy az emberre külföldön is felfigyeljenek. Ha jön, akkor annak nagyon-nagyon örülünk, de én otthon is csodálatosan érzem magam.

Alig több mint egy év alatt jutottam el idáig. Csináljuk a dolgunkat és közben vannak dalok, melyek mindkét nyelven működnek. A Pioneer-t több mint 20 ország rádiói játsszák. Erre alapozva a mi angol nyelvű, soron következő dalainkat utánuk fogjuk küldeni, hátha azok is megtetszenek a szerkesztőknek. Ez egy nyitott kérdés, de az erőfeszítéseknek egyetlen százaléka sem fordul részemről arra, hogy külföldön valami továbbmozduljon. A feladataimra koncentrálok, mert még nagyon az elején vagyok a karrieremnek.

 

Hogyan érzed magad Felvidéken?

Ez csak a második alkalom, hogy énekesként itt vagyok. Nagyon furcsa, hogy Győrben születtem és ott is éltem 23 éves koromig, mégsem jártunk át a határ túloldalára. Még Dunaszerdahelyig sem jutottam el. Pedig sokkal közelebb van ez a környék, mint például Budapest. De most csak jó tapasztalataim vannak :-)

 

Remélem így is marad és még sokszor láthatunk téged itt, a Felvidéken zenélni.

Vörös Dóra, aTEMPO.sk

 Red Hot Chili Peppers. Flea

Magyar gyökerek, összetartozás, jó zene – Flea a Red Hot Chili Peppersből

Húsz év után lépett fel Budapesten dupla koncerttel a Los Angeles-i Red Hot Chili Peppers. Flea, a basszusgitáros exkluzív interjúban elmondta, hogy a RHCP nem puhult el, és beszélt a csapat belső összetartásáról, a méhészetről és magyar gyökereiről is.

A Red Hot Chili Peppers (Flea mellett Anthony Kiedis énekes, Josh Klinghoffer gitáros és Chad Smith dobos), a funkrock élő legendája szűk két órát játszott csütörtökön este a teltházas Papp László Budapest Sportarénában, és színpadi frissessége, ereje mellett a látványelemekkel, a fényshow-val is lenyűgözte a közönséget. Flea, vagyis az 53 éves Michael Peter Balzary ezúttal is eggyé vált hangszerével, végigugrálta a koncertet, a ráadás előtt pedig kézállásban sétált végig a színpadon.

"Budapestre viszont már a hét elején megérkeztünk, mert ez az első állomása őszi arénaturnénknak, össze kellett próbálni a show-t, és újak a látványelemek. Az elmúlt hetekben, hónapokban fesztiválokon játszottunk Ázsiában, Észak-Amerikában és Európában" - mondta Flea a csütörtöki koncert előtt.

Red Hot Chili Peppers

A zenész szívesen beszélt magyar gyökereiről: az Ausztráliában született basszusgitáros apai nagyapja Magyarországról vándorolt ki a távoli földrészre. "Különleges érzés volt sétálni tízéves lányommal Budapesten, őszintén megérint az ittlét, hogy én is része vagyok a magyar kultúrának. Másrészt soha nem éltem itt, nem beszélem a nyelvet, nem tudok egyetlen itt élő rokonomról sem. A nevem sem igazán hangzik magyarosan, de el tudom képzelni, hogy amikor a bevándorlók a múlt század első felében Ausztrália földjére léptek, nevüket hallás alapján írták le a hivatalos szervek, sokszor pontatlanul".

Az 1983-ban alakult Red Hot Chili Peppers húsz éve nem lépett fel Magyarországon; 1996 júniusában, a One Hot Minute című lemez turnéján a Kisstadionban alig egy órát zenéltek, a szem- és fültanúk szerint a fiúk rossz formát futottak, mintha hiányzott volna belőlük az együttműködés. "Erre nem nagyon emlékszem, arra viszont igen, hogy akkor is három nappal a koncert előtt érkeztem, mert meg akartam nézni a Dire Straits itteni fellépését".

A banda mostanában összetartóbbnak látszik, mint valaha, de 2009-ben kiszállt egy meghatározó tag, John Frusciante gitáros-zeneszerző, és a Peppers ekkor mélyponton volt, Flea fejében is átfutott, hogy talán vége. Az új gitáros, Josh Klinghoffer azonban tökéletesen bevált.

"Szerintem négyféle választ kapnál tőlünk arra, milyen ma a zenekar belső ereje. Más-más személyiségek vagyunk, különbözőképpen gondolkodunk, eltér a zenei ízlésünk, hátterünk. Abban viszont biztos vagyok, hogy a zene iránti szeretet közös bennünk, a különbözőségünk pedig erősíti a kreativitást. Anthonyval ma is ugyanolyan intenzív a kapcsolatunk, mint régen, testvérként tekintünk egymásra, ugyanakkor folyamatos a versengés közöttünk. Amikor felmegyek a színpadra, az a célom, hogy a ritmus átjárjon és ezzel meg tudjam érinteni az embereket" - fejtette ki Flea.