Még annyira fiatalok. Megmosolyogják a betoppanó riportert, amikor nem tudja, mi az a bagla. Befelé az utcáról, az udvarban lelkesen bólogatok, meghallva a zenét, aha, ez mezőségi lesz. Az ajtót nyitó Méhes Mihály csendben megjegyezi: magyarpalatkai. Döntök, űrlénynek tettetem magam előttük, akinek mindent el kell magyarázni e téren. Amint a lókottát, a hangjegyeket nem ismerőknek.
A lány és a négy fiú jó barátok. Tiszta forrásból zenélik a magyarpalatkai, az ördöngősfüzesi, a széki és a kalotaszegi népzenét. Két-három órát tudnak már fixen muzsikálni. Régi lakodalmakban a 36 óra sem volt ritka. Szerintük a táncházi muzsika olyan, mint a hosszútávfutás. Lehet rá gyúrni.
Öten vannak, négyfelől
Kozma János, a kisbéri tinédzser prímás 12 évesen kezdett Horsa István mellett hegedülni, a dél-komáromi Ördöngős Népzenetanodában. „Talán látta bennem az ördöngösséget” – mosolyog a gimnazista.
A Keszegfalván élő Méhes-testvérek, Mihály és Gergely, szüleik révén, szintén korán találkoztak a népművészettel. Tatán táncoltak a Pötörke Néptánegyüttes Kiscifra csoportjában. Méhes Mihály, a Bagla Banda brácsása zongorázott a komáromi Művészeti Alapiskolában, majd Horsa Istvánnál ütőgardonozott, csellózott és hegedült is. A komáromi Selye János Gimnázium oktávósa szerint azoknak az embereknek, akik őrzik a hagyományokat, más értékrendjük van.
A Jókai Mór Gimnázium tanulója, a 16 éves Méhes Gergely, a Komáromi Jókai Színház előadásainak rendszeres gyermekszereplője. A bátyjához hasonlóan zongorázni tanult, majd az Ördöngős Népzenetanodában tanult ütőgardonozni, csellózni, hegedülni, brácsázni. Jelenleg a zenekar bőgőse.
Az érsekkétyi Pákozdi Dorina népdalénekes a latin táncokban is otthon van, hat és fél évig táncolt versenyszerűen. A napokban népdalénekesként is elismerésben részesült.
Tóth Bence, a komáromi Marianum Egyházi Iskolaközpont kilencedikes tanulója 3 évesen kezdett zenélni. Gitározott, most hegedül. Komárom belvárosában álló házuk tágas nappalijában, ahol, ha jobban összehúzzák magukat, elférnének a 100 tagú Cigányzenekar zenészei is, zajlanak a Bagla Banda próbái.
Bevallom, nem tudtam, mi a bagla. Ti ismertétek?
Kozma János: Ismertük. A bagla a szénaboglya régi elnevezése. Interneten találtunk rá, egy szótárban, és megtetszett mindenkinek. Olyan nevet akartunk, ami visszavezet egy régebbi korba, a régi szokásokhoz. Tudjuk, hogy sokak számára furcsán hangzik, de nekünk tetszik.
Méhes Mihály: Úgy kerestük, hogy népies eredetű szó legyen a zenekar neve. A bagla szó hangzása is jó. Csupa csupa „a” betű!
Meglett a név, azután odaálltatok édesanyád, Méhes Kata, a Felvidék egyik legismertebb néptáncosa, népművésze, táncpedagógusa, játszóházvezetője elé?
Méhes Gergő: A szülők támogatásával is született a banda, amiből utána egy zenekar lett. Anya a zenéhez, az énekhez, a tánchoz is hasznos tanácsokkal lát el bennünket. Építő jellegű kritikáival segít. De mielőtt a zenekar nevet kapott volna, János, Misi és én már együtt zenéltünk az Ördöngős Népzenetanodában, amikor Horsa István benevezett bennünket 2019-ben a Fölszállott a páva című tehetségkutató televíziós vetélkedőbe ahol még Janovszky Csenge és Horsa István lánya, Horsa Borbála is közreműködött. Felkészítőink a vetélkedőben Porteleki László, a Muzsikás zenekar prímása és Korpás Éva népdalénekes voltak.
Mit szóltál, amikor ebbe a nagyszerű társaságba kerültél?
Pákozdi Dorina: A Figur táborokból ugyan ismertük egymást, az elején mégis feszengtem, de mostanra remekül összeszoktunk. (nevet) A kezdeteknél nem mertem beleszólni a banda dolgaiba, ma már megmondom, ha valami nem tetszik az ének terén. Egyre jobb velük. Most már Bence is csatlakozott. Vele régóta jóban vagyok.
Tóth Bence: Alig várom a szerdákat! Hazaérek a suliból, és rögtön kezdjük a próbát. Számomra ez remek kikapcsolódás.
A muzsikálás mellett, táncoltok is?
Kozma János: Öt éve, otthon, Kisbéren, a Langallik Néptáncegyüttesben. A Pendelyre szokták mondani, hogy langallik, vagyis lebeg, lángol.
Méhes Gergely: Négy éve, a Komárom Táncműhelyben.
Pákozdi Dorina: A farnadi Nádas Néptánceggyüttesben.
Arat a banda
Nemrég a Sajó Banda rozsnyói koncertjének vendégei voltatok. Január végén Komáromban, a II. Felvidéki Népzenésztalálkozón hallhatott benneteket a közönség. Március 9-én, Tatabányán, a Csoóry Sándor Népművészeti Fesztiválon muzsikáltatok és táncoltatok, A Vértes Agórája nevű helyen. Van valami tervetek, trükkötök, titkotok, hogy egyediek legyetek és kitűnjetek?
Méhes Mihály: Nem biztos, hogy lesz valami különös ismertetőjelünk.
Nem feldolgozni, hanem autentikusan játszani szeretnénk a népzenét.
Pákozdi Dorina: Megtörtént, hogy felismertek a hangomról. Minden énekesnek más a hangszíne, és az a szép, hogy mindegyikünké különböző. A enyém inkább mélyebb. Nem tudok olyan magasan énekelni, mint mesterem, Korpás Éva. Sőt, egyre inkább mélyül a hangom.
Mi a következő úti cél?
Pákozdi Dorina: Budapest, április elején a 43. Országos Táncháztalálkozó és Kirakodóvásár. A Minden Magyarok Tánca rendezvényen zenélnek majd a fiúk, jómagam pedig énekelek a Papp László Budapest Sportarénában. Most erre készülünk. Ha úgy alakul, májusban ott leszünk Komáromban, a Táncfórum szervezésében megvalósuló Szlovákiai Magyar Táncháztalálkozón.
Méhes Mihály: Terveink között szerepel a Gombaszögi Nyári Tábor Folkszöglete is. A felvidéki Hagyományok Háza zenekarai szoktak zenélni Gombaszögön. Szó volt arról, hogy mi is fellépnénk. Ha az idén újra meghívják a farnadi Nádas Néptáncegyüttest Kolozsvárra, szeretnénk velük tartani, mint kísérőzenekar.
Beszélgetünk, miközben látom, érzem, járna a kezük a vonókkal, szállna a hangjuk, mint a madáré, ilyen szép, napos időben erdőn, mezőn. Korpás Évához futna a lány, a fiúk már a hangszereiket pakolják az Ördöngös Népzenetanodába. Horsa István várja őket. Túl a hídon. Még néhány helló, köszi, és rohannak. Megtehetik. Még annyira fiatalok.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Csáky Mátyás, ATEMPO.sk
