Nem úgy készítette a Nézőművészeti Kft. és a Manna, hogy fiataloknak szóló érzékenyítő előadás legyen a Kalap – Variációk agyműködésre. Úgy vélték, mindenkinek érdekesek lehetnek a konkrét információk prozopagnóziás, afáziás, aspergeres, tourette zavaros esetek.
Gyulay Eszter dramaturggal, rendezővel a tavalytól hivatalosan autizmusbarát intézmény Komáromi Jókai Színházban, a Benkő Géza Stúdiószínpadon tartott vendégjátékuk alkalmával beszélgettünk, amit az Event szervezett, a Kultminor és a város támogatásával.
Mi volt a kiindulópontjuk?
Oliver Sacks Amerikában élő angol neurológus A férfi, aki kalapnak nézte a feleségét című könyve. Vicces a cím, alapvetően neurológiai esettanulmányokat tartalmaz. Ez volt az első könyv, amit elolvastunk, és sok inspirációt adott.
Furcsa emberi működések, kicsit másféle agyműködések ezek, amelyekkel kapcsolatban sok sztereotípia, előítélet él a köztudatban.
Szeretnénk konkrét információkkal szolgálni.
A zenetanár monológja az előadás keretjátéka.
A zenének elsősorban a terápia szempontjából van szerepe. Ezeket a zavarokat ugyanis nagyon gyakran zeneterápiával kezelik.
Sok nagy eredményt tudnak így elérni. A zene összekötő az egyes esetek között.
A Hazatalálsz sorozat Rajmija is szerepel
Hogyan alakult meg a társulat?
A Nézőművészeti Kft. négytagú színházi társulat. Négy színész és jómagam alkotjuk. Mucsi Zoltán, Scherer Péter, Katona László és Kovács Krisztián a színészek.
Négyük közül Krisztiánnal mertem dolgozni, a többiek nagyágyúk. Nem vagyok gyakorlott rendező, a téma foglalkoztatott. Krisztián már játszott és díjat is kapott egy autista fiú megformálásáért, A kutya különös esete az éjszakában című előadásban, a Centrál Színházban. Szociálisan érzékeny színész. A többiekről is tudtam, hogy személyesen miért őket szeretném. Jaskó Bálint sokoldalú, de eléggé beskatulyázott színész. Mivel nagyon jó kiállású, mindig erre szokták használni. Miközben sportoló alkat. Arra gondoltam, a stroke után visszamaradt afázia, ami nagyon sok embert érintő kemény betegség, mostanában leginkább Kulka János betegsége miatt került a köztudatba, mély színészi attitűdöt igényel. Bálintról kiderül, mennyire jó színész a stroke utáni élsportoló szerepében. Fehér Dániel bábszínészként végzett, ő a vizuális agnóziás eset megfogalmazója. Szerettem volna bábtechnikát használni, majd a próbafolyamat során úgy alakult, hogy mégsem használunk bánokat, de Dani színészként is remek és rendkívül muzikális, ezért jött be hozzá a zenevonal. Nagy Dóra is sokoldalú színművésznő, pozitív kisugárzása van. Az előadás egyik legviccesebb karaktere.
Két éve iskolákban is játsszák
Díjnyertes előadás a Kalap.
Két éve a legjobb érzékenyítő előadás különdíját és az ifjúsági zsűri fődíját kapta az előadás a kaposvári X. ASSITEJ Nemzetközi Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén. Nem úgy készítettük, hogy ifjúságnak szóló érzékenyítő előadás legyen. Úgy véltük, mindenkinek érdekes lehet, aki tudakozódik a téma iránt. A fesztivál előadásait válogató azt gondolta, ez egy unikális előadás. Örültünk, hogy a szakmai zsűri nagyon szépeket mondott róla, és hogy a diákokból álló zsűri is így döntött.
Mikor volt a premier?
Öt éve, 2019-ben mutattuk be az előadást. Éppen a 2022-es kaposvári fesztiválon kaptunk megerősítést, hogy fontos lenne iskolákban is játszani. Az eredeti előadásban olyan fényeket, hangokat használtunk, hogy nem valósítható meg tantermi körülmények között. Elhagytuk a bohócos közjátékokat is. Egyszerűsített formát készítettünk, ami annyival több lett, mint a színházi előadás, hogy
jár velünk egy szakértő, Csépke Bernadett Nadin autista lány, aki jelenleg az ELTE pszichológia szakos hallgatója, de már van három diplomája. Kisfilmet forgatott az autizmusról, amit külföldi filmfesztiválokon díjaztak. Rendkívül nyitottan beszél erről a problémáról, hogyan él ezzel együtt. A nézők pedig kérdezhetnek tőle. Győrben gyógypedagógusoknak adtuk elő a Kalapot. Sok szakember rácsodálkozott, hogy egy autizmussal született, de sokkal később diagnosztizált lány milyen izgalmasan, színesem és őszintén beszél az állapotával kapcsolatos problémákról.
Szöveg és fotó: Bárány János, ATEMPO.sk
