Kabos László Jászai Mari-díjas színész, komikus, érdemes művész 1923. szeptember 28-án született Sárváron Krausz László néven. Elemi és polgári iskolai tanulmányait szülővárosában végezte. A „kis Kabos” eredetileg bohóc akart lenni, majd kertész, mert zsidóként a II. világháború alatt ez kedvezőnek bizonyult, mivel a mezőgazdasági munkásokat állítólag nem szállították el.
1943-ban munkaszolgálatra hívták be Kőszegre, majd deportálták Mauthausenbe. Gyalog indultak útnak, mezítláb, facipőben, az Inn folyó partján, majd a Eisenerzi-Alpokban meneteltek. Amikor a lágert felszabadították az amerikaiak, 31 kilóra soványodott le, s flekktífuszt kapott. Hazakerülve azt tapasztalta, hogy a sárvári Vasút utcai lakásukat másoknak utalták ki minden ingóságaikkal együtt.
Huszonöt évesen sikeresen lediplomázott a Kertészeti Főiskolán. Eközben kezdett tanulni Bálint Lajosnál (a Nemzeti Színház rendezője), aki ingyen foglalkozott vele. Verebes Károly is betanított neki néhány számot. Bálint Lajos a Koós művésznevet javasolta a Krausz helyett, de mivel Koós Olga már a Pódium társulatában játszott, így oldalági rokona, Kabos Gyula tiszteletére a Kabos nevet vette fel. Először 1946-ban láthatták az emberek színpadon
Az 1951-ben megalakuló Vidám Színpad alapító tagja lett, ahol 1957-ig jószerével tréfákban, jelenetekben szerepel, jelentősebb önálló feladatot nem kapott. Ekkoriban születik első magánszáma, a “Leszállították a tüzelőmet” című, amelyet a Magyar Rádió is felvesz. Az országos sugárzás és a Magyar Rádió igen magas hallgatottsága lehetővé teszi, hogy ismertsége minden korábbi küszöbértéket meghaladjon. Innentől fogva Szenes Iván sorra írja számára a jobbnál jobb számokat, mint például a “Fotoriporter”, vagy a “Turista” címűeket.
1957-ben őt választották az akkor indult lottójáték reklámarcának. Mint Lottó Ottó jelentkezett a "Megvette már az e hetit?" jelmondattal hétről hétre, egy jelenetért ekkor 150 forintot kapott.
Az 1950-es évek végén még börtönbe is kerül több mint fél évre, ugyanis az ismert sztár botlása kapcsán a rendszer példát akar statuálni: aki vét a törvények ellen, arra szigorúan, talán a kelleténél is szigorúbban lecsap a törvény keze. “A vörös Kabos ittasan halálra gázolt egy nőt” – jelent meg egyes lapok szalagcímeiben. “Az igazság azonban az volt, hogy a Révay utca és a Dalszínház utca sarkán koccant egy nővel, akinek a homloka felhorzsolódott, mert beverte a visszapillantó tükörbe.” - írta Urbán Erika az esetről könyvében.
Az első igazi nagy sikerét a Vidám Színpad kamaraszínházában, a Kisszínpadon Molnár Ferenc vígjátékában, a “Doktor úr”-ban (1957) aratja, ahol Puzsért alakítja. Első szériájában 900-szor játssza egyfolytában, majd pár év múlva felújítva, Kazal László rendezésében (1960) még háromszázszor megy, összesen tehát 1200 előadást csinál végig ebben az egy szerepben. De játszott Kállai István “Majd a papa” (1958), Nagy Endre – Kállai István “A miniszterelnök” (1961) című darabokban éppúgy, mint a “Legfeljebb elválunk” (1962), a ” Susmus ” (1963), a “Csacsifogat” (1964), a “Szegény kis betörő” (1967), “A nyolcadik osztály” (1967) című zenés kabaré-előadásban, vígjátékokban egyaránt, többnyire főszerepet. Ezeken kívül a Kamaravarietében gyakran napi három alkalommal is fellépett. Budapest Varieté, Margitszigeti Majakovszkij Színpad, Béke-kupola, Fővárosi Nagycirkusz, a Zeneakadémia délelőtti műsorai mellett rengeteg vidéki fellépés adódott a magánszámaival. Egyik legnevezetesebb ilyen magánszáma a “Vazs megyei vagyok” címet viseli.
Filmes karrierje az 1949-es Janikával indult. Legemlékezetesebb filmes alakítását két Hintsch György-vígjátékban, az 1968-as A veréb is madárban és az 1973-as Hét tonna dollárban nyújtotta.
1972 és 1980 között havonta 32 alkalommal lépett fel, gyakran egy napon kétszer is, emellett rádiós és televíziós szerepléseket is vállalt, valamint a szilveszteri műsorokban és vidéken is játszott.
1979-es ausztráliai turnéjáról egy videó magnóval tért haza, a kazetták között Frank Sinatra One Man Show című zenés-táncos műsorával. Feleségével úgy döntöttek, hogy ennek mintájára készítenek egy magyar műsort. A Vidám Színpadon mutatták be Kabos Show címmel 1984. december 6-án, a szerző Kállai István, a zeneszerzők Szenes Iván és Blum József voltak, utóbbi hangszerelőként is közreműködött. Kabos hófehér frakkban és cilinderben lépett színpadra a revüshow-ban, melyben egy húszperces rögtönzésblokk mellett dalokat és táncokat adtak elő, és díszvendég is fellépett Aradszky László személyében. A nyitószám Charles Kálmán, Kálmán Imre Amerikában élő fiának a szerzeménye volt. A show hanganyagát hanglemezen is kiadták, 1984 szilveszterére százezer példánynál is többet adtak el belőle. Szenes Iván és Bodrogi Gyula nyújtották át Kabosnak az aranylemezt.
Karrierjének végén a Mikroszkóp Színpadon lépett fel többször. Főként kabaréjaiból és humoros magánszámaiból emlékezhetnek rá az emberek, a Rádiókabaré állandó résztvevője volt.
1966-ban Jászai Mari-díjat kapott, 1983-tól Érdemes művész lett. 75. születésnapján Göncz Árpád a Magyar Köztársaság tisztikeresztje kitüntetést adta át neki. Halála után 2005-ben Sárvár díszpolgárává választották.
Budapesten hunyt el 2004. szeptember 26-án.
ATEMPO.sk
Fotó: Nagy Gyula, Szalay Zoltán / Fortepan
