170 éve született Blaha Lujza, a nemzet csalogánya Rimaszombatban. Emlékműsor keretében emlékeznek rá szülővárosában, melynek keretében „Benne volt minden magyar szívben“ címmel tart előadást Dr. Gajdó Tamás, PhD. színháztörténész.
A szervezők, a Csemadok Rimaszombati Területi Választmánya, a Gömör-Kishonti Művelődési Központ és a Pósa Lajos Társaság online is közvetíti a megemlékezést.
Blaha Lujza egyike volt a magyar színháztörténet legjelesebb művésznőinek, a nemzet csalogányának hívták. Már életében teret és színházat neveztek el róla.
Vidéken kezdte a pályáját, aztán a fővárosban játszott; sőt a császárvárosba, Bécsbe is eljutott. A lexikonok változatos életútról és számtalan, nagy sikerrel megformált szerepről tanúskodnak. A száraz adatok azonban nem tudják kellőképpen érzékeltetni a színésznő ragyogó egyéniségét, páratlan művészi tehetségét. Kortársai sem tudták megmagyarázni titkát; azt azonban érezték, hogy nem mindennapi jelenséggel állnak szemben. Blaha Lujza nem játszott a színpadon –emberábrázolás helyett eggyé vált a megformálandó alakkal. Szász Károly 1875-ből való patetikus szavai jól jellemzik, hogyan uralkodott a színésznő közönsége felett: „Ő a valódi szemenszedett parasztleány és menyecske, kiben ugyan semmi durvaság nincs, de természetessége és valódisága nem finomult eszményivé. Ő a népdal – amint a fonóban éneklik. A pacsirta, amelyet a természet tanított énekelni. A pillangó, amint a mező virágai közt kergetőzik.”
ATEMPO.sk
