Tábori Nóra Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas színművésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja 1928. június 15-én született Temesváron.
Szülei Suba Péter – akinek vegytisztító üzeme volt – és Tábor Katalin (1910–1978) – aki ebben az üzemben dolgozott. Majd húszéves korkülönbségű szülei nem éltek házasságban, az édesanyja pedig még csak az ő születését követő napon töltötte be 18. életévét.
Édesapja adoptálta, és a Suba Eleonóra Ibolya nevet kapta. Későbbi művésznevét anyja vezetéknevének melléknévi formájából és saját első keresztnevének a rövidített formájából alkotta.
A szülei élettársi kapcsolata szakítással végződött. 10 éves korában (1938) költözött édesanyjával Magyarországra, ahol 1942-ben táncosnőként kezdte pályáját. Édesanyja végül férjhez ment Novák Mátyás szabómesterhez, akitől egy fia, Mátyás született.
Both Béla szegedi iskolájában folytatott tanulmányok után 1943-ban diplomázott, és Szombathelyen Szalay Károly magántársulatához szerződött. Később Győrben, Sopronban, 1945-ben Pécsett lépett föl mint táncosnő, vagy szubrett.
1949-ben Szegeden játszotta első komolyabb szerepét Makszim Gorkij Ellenségek című darabjában. Innen 1951-ben szerződött át a Vígszínház elődjéhez, a Magyar Néphadsereg Színházhoz, és haláláig ott is maradt több mint 50 éven át.
1956-os Antigoné-alakítása hozta meg a sikert az addig munkásnőket, naivákat játszó művész számára, aki ezek után a kabarék állandó szereplője is lett.
https://www.youtube.com/watch?v=r3CpoYMVzvI
Nagy darabok nagy szerepeit játszhatta el később: volt Roxane (Rostand: Cyrano), Pearce-né (Shaw: Pygmalion), Kvasnya (Gorkij: Éjjeli menedékhely), Orbánné (Örkény: Macskajáték). Legnagyobb sikere talán Jónásné alakítása volt Csurka István Házmestersirató című darabjában.
Számos filmben is játszott, így a Merénylet, az Esős vasárnap, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, A Pendragon legenda, a Szépek és bolondok, az Abigél, az Uramisten, az Ámbár tanár úr és a Sztracsatella című alkotásban. Egyik utolsó filmes szerepe 2003-ban, a Szabó László rendezte, Az ember, aki nappal aludt című krimiben volt.
Szívesen játszott rádióban és televízióban is. Humorára a kabaré világában is felfigyeltek, Máthé Erzsivel a Juliska, Mariska közös jeleneteiben egyszerű, szókimondó asszonyságot formált meg.
Élete során szinte minden elismerést megkapott, Jászai Mari-díjas lett 1957-ben és 1961-ben, érdemes művész 1975-ben, kiváló művész 1981-ben. 1992-ben elsőként részesült életművéért a Pro Comedia-emlékdíjban. 1994-ben megkapta a Kossuth-díjat, az országos színházi találkozó díját és a Ruttkai Éva-emlékdíjat.
Korábban az Aranykéz utca, később 1987-től a pasaréti Házmán utca lakója volt. A nyarakat gyakran töltötte balatonfüredi lakásában.
https://www.youtube.com/watch?v=2V6FQlvcTzs
Első férje 1946-tól Mezey Károly színész, táncos, koreográfus volt, akitől 1947. március 10-én Győrben megszületett a lánya, Mezey Julianna, de hamarosan elváltak. Másodszorra Zselló Béla kohómérnökhöz ment feleségül, azonban ez a házassága is felbomlott. Harmadik házassága Hajdufy Miklós rendezővel, szintén válással végződött. Lányától, aki 1969-ben az NDK-ban kötött házasságot, és ott közgazdász diplomát szerzett, két fiúunokája született, akik már Németországban élnek, de lánya gyakran szokott hazalátogatni a szülőföldjére.
2005. november 23-án Budapesten hunyt el 77 éves korában, majd december 12-én helyezték végső nyugalomra római katolikus szertartás szerint a Farkasréti temetőben.
ATEMPO.sk
Fotó: Vígszinház, Bauer Sándor/Fortepan
