Ma ünnepli születésnapját Forgács Gábor színész, humorista, szinkronszínész.
Budapesten látta meg a napvilágot 1947. december 30-án. A Pannónia utcai Általános Iskola, majd az Eötvös Gimnázium tanulója volt, de kétszer is kirúgták. Így 16 évesen segédmunkás lett, de néhány év múlva leérettségizett, mikor behívták. Katonai szolgálati idejét Győrben töltötte. Leszerelést követően hat különböző helyen volt segédmunkás, majd irodagép-műszerész szakmát szerzett. Dolgozott a Volán Elektronikánál, ami klubjában Antal Imre volt a meghívott klubvezető, egy darabig pedig Lerch István első zenekarának, a V73-nak roadjaként is.
Nyolcéves korától volt a jódlizás a hobbija, ennek kapcsán kollégái beszélték rá, hogy induljon a Ki mit tud?-on. 1972-ben így a Magyar Televízió vetélkedőjében tűnt fel egy jódliszámmal.
Ettől kezdve előadóművész lett, sorra jöttek a fellépések. Koós János hatására kezdte el humorral fűszerezni előadásait, akivel három évig dolgozott együtt. 1975–1977 között a Békés Megyei Jókai Színházban szerepelt, kezdetben segédszínészként. 1977–1993 között a Vidám Színpad, majd öt évig a Mikroszkóp Színpad tagja volt. Azóta ismét szabadúszóként szórakoztat.
Elsősorban vígjátékokban lép fel, a Magyar Televízióban és az RTL Klub-on főként kabarékban és szórakoztató műsorokban látható. Rendszeres szereplője volt a Szeszélyes Évszakoknak és a Gálvölgyi Shownak is. De a hangja hallható az animációs rajzfilmekben, sorozatokban és filmekben. Az ő hangján szólal meg Papa malac vagy épp Julien király a Madagaszkár filmekben.
Munkája elismeréséül 1997-ben megkapta a Magyar Köztárasaági Ezüst Érdemkeresztet.
Basszusgitárosként tagja volt Magyarország első színészzenekarának, amiben Bubik István és Sipos András doboltak, ifjabb Latabár Kálmán zongorázott és Mikó István gitározott – vicces egyvelegeket csináltak, amivel felléptek a Népstadionban, a színészek és az újságírók évenkénti futballfesztiválján. Sokáig lovagolt is.
„Rákos vagyok mind a mai napig. Elég későn, 72 éves koromban jött ez a betegség. Nagy dolog, hogy az ember leél úgy 72 évet, hogy szinte semmi baja nincs.
Aztán jött ez a betegség, és persze kellemetlen az első pillanatban, mikor közlik az emberel a diagnózist, de ettől nem vagyok hajlandó búskomorságba esni. Abból indultam ki, hogy majd segítenek rajtam, és persze én is mindent megteszek a gyógyulásért. És valóban így lett, három orvoscsoport mindent elkövetett azért, hogy most itt ülhessek.” - mondta egy korábbi tévés interjúban.
ATEMPO.sk
Fotó: Szalay Zoltán / Fortepan, Rózsavölgyi Gyöngyi, Forgács Gábor / Facebook
