Beszámoló

Rómeó Vérzik

Így rabolta el lelkünket a Rómeó Vérzik

Útban a dunaszerdahelyi Soul Hunter felé reményteli érzés lett rajtunk úrrá: ismét Rómeó Vérzik koncertre megyünk! Mire odaértünk, a klub már tele volt. A bejutás mégis simán ment. Leültünk, rágyújtottunk, megittunk egy-egy sört, és a vártuk a varázslatot. Ekkor jöttünk rá, hogy le van merülve a fényképezőgép aksija. A kezdeti pánik után megeresztettünk pár telefont, és húsz perc múlva már volt egy másik. Köszi anyu! És végül megkezdődött. A Red Rockets melegítette elő a színpadot egy kevert műsorral: vegyesen játszottak zúzós-pörgős zenét és balladákat. A 2012-ben alakult szombathelyi banda saját meghatározása szerint dirty rock´n´rollt játszik, és ez abszolút így is van. A közönség vette a lapot, és akár főzenekar is lehetett volna ez az együttes.

Egy rövid szünet után pedig színpadra lépett a Rómeó. Már az első számnál beindultak a népek. A Keleti rock´n´rollal kezdtek. Mindenki átvette a dal feelingjét, és minden dalt együtt énekeltek a zenekarral. Hálás szerep lehet, ilyen közönség előtt fellépni. A kedvesem az asztalok melletti padokon állva lőtt néhány képet, aztán bement a tömegbe. Visszatérve mesélte, hogy nagyon ment a pogó. Egy erős tüdejű csaj ütemesen fütyült a számok között. Jött a személyes kedvencem, az Engedd belém című nóta. Aztán egy Ébresztőt is megküldtek nekünk a srácok. A Trójai falovat Sancho egy pazar dobszólóval fejezte be. A Kiskakasnak is nagyon örült mindenki. Rikó végigzúzta-borzolta a feszültséget a gitáron, Koppány pedig azzal az őrült hangzással bevette Dunaszerdahelyt. A Kalózhajónál volt a csúcs. De a ráadásban még tovább feszítették a húrt és a Rock´n´roll-lal zárták a bulit.

Mocskos volt, de mégis tiszta. Lélekrabló koncert volt, aztán a buli végén visszatértünk a pusztító valóságba, hogy erről a lírai-regényes zenéről meséljünk.

De most hadd meséljen a koncertről, és a Rómeó Vérzik további terveiről maga a frontember, Koppány:

 Koppány

Wawruch Róza: Sokat koncerteztek Magyarországon is. Van valami különbség a felvidéki és magyarországi közönségek közt?

Koppány: Az az igazság, hogy közönség és közönség között talán nincs különbség, de nekünk mindig egy plusz, ha hazaiak előtt léphetünk fel. Örülünk, ha Dunaszerdahelyen, Komáromban vagy akár Érsekújváron adhatunk koncertet, ha van lehetőségünk Felvidéken is zenélni, de közönség és közönség közt mi soha nem teszünk különbséget. Mindenhol maximumot adunk és jól érezzük magunkat.

 

WR: Fesztiválokon és klubokban is zenéltek, ahol a közönségek között nagyságrendi különbségek vannak. Mennyiben más az érzés?

Koppány: Mindkettőnek megvan a saját varázsa. Nyáron egy fesztivál az mindig jobb, mint benn izzadni egy kis klubban, viszont ősszel vagy tavasszal, úgymond egy jó klubközönség az fenomenális tud lenni.

 

WR: December elején véget ér a Jön1ÚjNap turné. Milyen tervekkel indultok a 2017-es évnek?

Koppány: Az új év szokatlanul fog indulni. Még soha nem csináltunk ilyet, de nem lesz tavaszi turnénk, csak egy fellépésünk Magyarországon, ami még maradjon titok.
De gőzerővel nekiálltunk az új album megírásához és stúdiózással fogjuk tölteni az elkövetkező időszakot. Nyár elején szeretnénk kijönni a lemezzel, hiszen már négy éve, 2013-ban jelent meg az utolsó. Úgy gondoljuk, hogy épp itt az ideje. Vannak ötleteink, vannak jó dolgaink. Én biztos vagyok benne, hogy egy nagyon ütős album lát majd napvilágot.

 

WR: Ezt nagyon fogjuk várni. És a végére még egy kis múltidézés: anno a Rómeó Táborok elég nagy sikerűek voltak, nem futott át rajtatok hogy legyen folytatása?

Koppány: 2008-ban lett vége, pont jókor, meg is mondom miért: azért, mert a Rómeó Tábor mindig arról szólt, hogy szponzorok nélkül, önköltségesen próbáltuk megoldani a zenekaroknak a felléptetését. Három napig mindenki nagyon jól érezte magát, de nekünk rengeteg melónk volt benne, és talán most már nincs annyi energiám, hogy ezt megszervezzem. Nem szeretnék dolgozni, most már inkább csak mulatni, és ez az a lényeg, ami engem úgy visszatart.

És úgy gondolom, hogy a mai világban szponzori támogatás nélkül nincs se tábor, se fesztivál. Jelen esetben, ha kapnánk is támogatást, akkor azt inkább az új Rómeó albumba szeretnénk belefektetni.

Szerintem ez egy jó kis nosztalgiadolog, igaz olykor elő jön az újraélesztés gondolata. Ha sikerülne egy nagy támogatót szerezni, és nekünk nem kellene attól félnünk, hogy mennyi ember fizet be az adott táborba, hanem csak adjuk a minőséget, és jól érezzük magunkat, akkor belevágnánk. Tehát ez a lényeg. Ha ez sikerülne, akkor lesz Rómeó Vérzik Tábor, méghozzá tizedik. Ha nem, marad a nosztalgia :-)

WR: Köszönöm és további sok sikert kívánok nektek.

 

 

Bódis Attila és Wawruch Róza, aTEMPO.sk
Fotó: Wawruch Róza


Kodály Zoltán Daloskör

Amíg egy nép énekel … - Így ünnepelt a hatvanéves Kodály Zoltán Daloskör

Hatvan éve alakult a felvidéki kórusmozgalom egyik kiemelkedő képviselője, a galántai Kodály Zoltán Daloskör. Ezt a kerek jubileumot november 12-én nagyszabású hangversennyel ünnepelte a kórus, meghívott vendégeik, valamint a szép számú, lelkes közönség körében.

A Józsa Mónika vezette csapat olyan előadókat hívott meg a rendhagyó estre, akikkel a daloskör szorosabb kapcsolatot ápol.

 Józsa Mónika

A koncert Kodály Zoltán Fölszállott a páva c. művével indult, majd Kertész Attila Liszt-díjas karnagy beszédével hivatalosan is megnyitotta.

 Kodály Zoltán Alapiskola Gyermekkara

Az első vendégfellépő a helyi Kodály Zoltán Alapiskola Gyermekkara volt, Balogh Csaba vezényletével. Többek között Karai József és Bárdos Lajos gyerekdarabjait szólaltatták meg.

 Zobor Hangja Vegyeskar

Őket a koloni Zobor Hangja Vegyeskar követte, akik szintén jubiláltak, idén ünnepelték fennállásuk 45. évfordulóját. Karnagyuk a Kodály Napok különdíjasa, Csáky Antal. Műsorukban helyet kapott Tóth Árpád és Koncsol László Az ezeréves tölgy című kortárs darabja is.

 Diósdi Nőikar

Bartók Béla, Bárdos Lajos és Kodály Zoltán műveket adott elő az este külföldi fellépője, a Diósdi Nőikar, Sirákné Kemény Kinga vezetésével.

Nyitráról érkezett a Collegia Cantorum kamarazenekar, és elsőként Bartók Béla Erdélyi táncok című művét játszották el Štefan Madari vezényletével.

 Kodály Zoltán Daloskör és a Collegia Cantorum

Ezt követően a Kodály Zoltán Daloskörrel kiegészülve Haydn Missa Brevis-jét is bemutatták, ahol Becse Szabó Ilona énekművész és Ternóczky István orgonaművész működtek közre. A nagyszabású mű után az ünnepelt kórus Barabás Árpád és Daróci Bárdos Tamás egy-egy darabját is elénekelte a nagyérdeműnek.

A hangverseny egy közös nagy énekléssel zárult, ahol a jól ismert Kodály mű, az Esti dal csendült fel több mint száz énekes szájából.

 Józsa Mónika

Az este folyamán a kórust többek között Tamási László, Bárdos Gyula, Stirber Lajos, Berényi József és Kazán József is méltatta, köszöntötte.

Mi is csak csatlakozni tudunk és még sok-sok ilyen ünnepet kívánunk a Kodály Zoltán Daloskörnek :-)

 

 

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András

FOTÓBESZÁMOLÓ: Jól szólt a HistóRia Dunaszerdahelyen

FOTÓBESZÁMOLÓ: Jól szólt a HistóRia Dunaszerdahelyen

Több mint egy év kihagyás után hétvégén Dunaszerdahelyre látogatott a naszvadi HistóRia zenekar. A blues-rockot játszó banda a Soul Hunter-ban kitűnő zenével szórakoztatta a közönséget, a következő felállásban:

Lábszky Olivér – ének
Tomi Krisztína – ének
Tornóczi Tibor – ének, szájharmonika
Ágh Attila – gitár
Haris Csaba – basszusgitár
Holop Szilveszter – billentyűk
Nagy Csaba – dob

 

 

Érdekesség, hogy az együttes két tagja is ott van a hétvégén átadásra kerülő Harmóni-díj jelöltjei között: Lábszky Olivér és Tornóczi Tibor.

A HistóRia legközelebb Budapestre látogat, december 2-án a Glob Royal Rock-Blues Clubban ad koncertet az Expired Passport társaságában. 

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András

Nagyot szóltak a szlovákiai magyar zeneszerzők kórusművei a Rádióban

Nagyot szóltak a szlovákiai magyar zeneszerzők kórusművei a Rádióban

Különleges évfordulók kapcsán november 5-én a Szlovák Rádió nagy hangversenyterme megtelt szlovákiai magyar énekesekkel, zenészekkel és szép számú közönséggel.

Kórushangverseny került megrendezésre három felvidéki zeneszerző tiszteletére: Németh-Šamorínsky István születésének 120., Rajter Lajos születésének 110. és Szíjjártó Jenő halálának 30. évfordulójára emlékeztek.

Marianum Egyházi Iskolaközpont Schola Mariana Nagyok Kórusa

A koncerten három kórus, egy zenekar és néptáncosok mutatkoztak be. Elsőként a Marianum Egyházi Iskolaközpont Schola Mariana Nagyok Kórusa állt a színpadra Orsovics Yvette vezetésével. Gyermekkari műveket és népdalokat adtak elő Németh-Šamorínsky István és Szíjjártó Jenő feldolgozásaiban. Orgonán Ternóczky István működött közre, aki a többi kórust is kísérte.

Concordia Vegyeskar

Őket a komáromi Concordia Vegyeskar követte Stubendek István vezényletével. Rajter Lajos és Németh-Šamorínsky István műveit énekelték magas színvonalon. Az utolsó műnél Szíjjártó Albertina, Szíjjártó Jenő unokája állt a kórus elé és vezényelte el a nagyapa Magos a rutafa című feldolgozását.

Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa

Harmadikként a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusa tisztelgett a zeneszerzők előtt, így mindhármuk műveiből adtak egy kis ízelítőt. Az énekkart Józsa Mónika, valamint az új vendégkarnagy, Stauróczky Balázs vezényelte.

A koncert végén közösen álltak színpadra a kórusok és a Komáromi Kamarazenekar közreműködésével előadtak egy-egy művet a három jubiláló zeneszerzőtől. A Zoborvidéki lakodalmas kiváló zárása volt az eseménynek, ahol az énekesek és zenészek mellé a Nagykéri Mórinca Néptáncegyüttes tagjai is csatlakoztak. Medveczky Szabolcs vezényelt, Híves Mária, Vanko Katalin, Pfeiferlik Lajos és Pfeiferlik Tamás szólót énekeltek.

A közönség egy színvonalas koncerten ismerkedhetett meg zeneszerzőink munkásságával, és elmondhatjuk, hogy van mire büszkének lennünk.

Aki nem tudott ott lenni, az hamarosan a Szlovák Rádió adásában visszahallgathatja a koncertet.

A PRÓBÁK

A KONCERT

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk

FOTÓBESZÁMOLÓ: Esztergomban csapott le a Kalapács

FOTÓBESZÁMOLÓ: Esztergomban csapott le a Kalapács

Hétvégén Esztergomba látogatott az ország torka. Kalapács József visszatért a Sportalsóba, ahol hosszú idő után újra koncertezett zenekarával:

Beloberk István - basszusgitár
Beloberk Zsolt - dobok
Sárközi Lajos - gitár
Weisz László - gitár

A buliról éa a kitűnő hangulatról a következő fotók árulkodnak: 

 

MÉG TÖBB FOTÓÉRT KLIKK IDE

 

aTEMPO.sk
Fotó: Neves Ildikó

Őszirózsa

Tizenhetedik alkalommal díjazták a magyarnóta-énekeseket

Az ipolynyéki kultúrház adott otthont a magyarnóta-énekesek országos versenyének, az Őszirózsának, melyet a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya idén tizenhetedik alkalommal szervezett meg. A verseny célja a magyarnóta-éneklés hagyományainak az ápolása és népszerűsítése.

A versenyre összesen 38 nótaénekes érkezett, hogy megmutassa tehetségét: Felvidékről 16, Magyarországról 21 és Erdélyből 1 előadó. Balogh Béla prímás és cigányzenekara az idén immár tizenharmadik alkalommal kísérte az énekeseket.

A szakmai zsűri Tarnai Kiss László elnöklésével, Szeredy Krisztina, Antal Gusztávné Erzsébet, dr. Papp Sándor és Magyar Nándor voltak. Külön értékelték a Felvidékről és határon túlról érkező versenyzőket.

A zsűri

Az országos versenyen a felvidékiek közül nyolcan bronz, öten ezüst és ketten arany, egy énekes pedig 1 évre arany minősítést nyert el. A három legjobban teljesítő énekes külön díjazásban részesült: Ladacsi Mónika (Csiliznyárad) harmadik helyezést, Molnár Lóránt (Bély) második helyezést ért el, a zsűri által pedig legjobbnak ítélt énekes Nagy Attila (Gímes) lett. Ők hárman az arany minősítés mellett egy-egy emléktárgyat is hazavihettek magukkal. A győztes Nagy Attila által választott dalok a “Várjatok meg őszirózsák” és az “Ördög bújt a vonóba” voltak.

A határon túli nótaénekesek közül pedig, hatan bronz, öten-öten ezüst és arany minősítést értek el. A forduló legjobbjának Kolcsár Endrét választották.

Az esti díjátadó előtt a színpadra lépett számos visszatérő, már a versenyben bizonyított előadó, a tavalyi győztesek közül Jalsovszky Mónika Hidaskürtről és Tonkó István Vágáról, valamint Gubík Magdolna, Molnár Angelika és Básti János előadását is megtekinthette a közönség. Végül a zsűri tagjai is színpadra léptek: Magyar Nándor, Szeredy Krisztina és Tarnai Kiss László színvonalas előadásukkal örvendeztették meg a közönség tagjait.

 

Őszirózsa

XVII. Őszirózsa Magyarnóta-énekes Országos Versenyének részletes eredményei:

Felvidéki versenyzők

I. Nagy Attila (Gímes) - Arany
II. Molnár  Lóránt (Bély)  -  Arany
III. Ladacsi Mónika (Csiliznyárad) - Arany 2017-ig

Kovács István (Ebed) - Ezüst 2017-ig
Kukolíkné Szendrei Rózsa (Rimaszombat) - Ezüst
Tóth István (Vágselye) - Ezüst
Tusko Rózsa (Ipolyság) - Ezüst
Szabó Laura (Alistál) - Ezüst

Filó Katalin (Felsőszeli)  - Bronz
Kántor János (Zselíz) - Bronz
Keszegh Béla (Marcelháza) - Bronz
Kovács László (Párkány) - Bronz
Pollák Mária (Ekecs) - Bronz
Smid Erzsébet (Bény) - Bronz
Szőcs Márta (Felsőszeli) - Bronz
Takács János (Pered) - Bronz

Határon túli versenyzők

Budai Zoltán (Ózd) - Arany
Kolcsár Endre (Gyergyószárhegy) - Arany (legjobb határon túli versenyző)
Kristó Lajos (Budapest) - Arany
Marton Lézer Márta (Maglód) - Arany 2017-ig
Oláh Katalin (Pécel) - Arany
Szegedi Csaba (Gomba) - Arany

Balázs Anikó (Budapest) - Ezüst
Égető  Ilonka (Tázlár) - Ezüst
Kovács András Ferenc (Budapest) - Ezüst
Kovács János (Kecskemét) - Ezüst
Kunsági Andrea (Budapest) - Ezüst

Gengelinczki Tibor (Pilis) - Bronz
Henczes Júlia (Gyál) - Bronz
Incze Zoltán (Szekszárd) - Bronz
Kasza Szilvia (Gyöngyös) - Bronz
Suba Sári (Kiskőrös) - Bronz
Suki Csaba (Baracska) - Bronz

Varga Emese, aTEMPO.sk

Zúzás a Rock Club 25-ben - Kurt Cobain is ott bulizott volna

Zúzás a Rock Club 25-ben - Kurt Cobain is ott bulizott volna

A komáromi zenei élet meghatározó klubjában voltunk szombat este, én akkor először. A hely szelleme egyszerűen magával ragadó. Több részre van bontva a belső tér. A bejárat után fotelek, beljebb az italpult, tovább a koncerthelyiség, és az összes fal kiplakátolva zenei témájú újságcikkekkel. Puritán berendezés, szinte várja, hogy egy banda megtöltse zenével. A new york-i CBGB jutott róla eszembe, amikor megkezdődtek a koncertek.

Két komáromi illetőségű banda lépett fel. A Régenment kezdte, jó kis kemény rockkal. A doboknál Szabados Attila kevert nagyon ötletesen és pontosan. A basszusgitáros (Horváth László) punkosra nyírt hajjal küldte az erőt a bulihoz. A két gitáros, Goni (Biacsi Imre) és Török Csaba nagyot alakítottak, helyenként virtuóz szólókkal. Puskás Csilla, az énekes pedig dallamos – és számomra népiesen rockos – hangjával vitte a prímet. A közönség is vette a lapot, főleg a végén, az utolsó 3-4 számnál, amikor nagyon felpörgött a banda. Saját számokat játszottak, amik nagyon ígéreteseknek tűntek, pláne annak fényében, hogy kb. 2 hét múlva jelenik majd meg az együttes első lemeze, amit feltöltenek majd a facebook oldalukra, így mindenki számára elérhető lesz. A koncert után a Club bejárata előtt készítettünk egy rövid interjút:

Hogyan alakult ki a zenei irányvonal? Volt egy közös ötlet, vagy fokozatosan jött létre?

Régenment: Még nem alakult ki, lehet, hogy jövő héten gyerekdalokat fogunk játszani :) Ha van egy jó téma, akkor azon dolgozunk, ha nincs, akkor keresünk. Mindannyian egy kicsit más irányultságúak vagyunk, de azt fontosnak tartottuk már az elején, hogy saját számokat játsszunk, illetve most van egy feldolgozásunk a Tűzkeréktől betétként. A szövegeket Attila írja (dobos), a zenét pedig a gitárosok.

Régenment

Meséljetek a megjelenő lemezről.

Régenment: Még tavasszal megkezdtük a felvételeket, és a múlt héten fejeztük be, mert világ körüli turnén voltunk :) Most már csak a masteringre várunk, és ha az Isten és a párt is úgy akarja :), akkor két hét múlva jelenik meg, és feltöltjük majd a facebookra.

Mi a következő lépés? Hol lesztek láthatóak, hallhatóak?

Régenment: Az idén már nem tervezünk koncertet, most az új dalok írására koncentrálunk. Tulajdonképpen ez a koncert a fordulópont, mert azt mondtuk, hogy ezt a bulit még megcsináljuk, és most van egy csomó új zenei ötletünk, amit szeretnénk megvalósítani. Legközelebb jövő tavasszal lépünk majd fel.

 

Valószínűleg a második buli “píárja“ volt, ami bevonzotta a Clubba a népeket, ugyanis egy Nirvana emlékzenekarról van szó. A banda neve Seaside Suicide. Kicsit vegyes érzelmekkel álltunk a színpad előtt, mert ugye mikor valakik feldolgozásokat játszanak, főleg ha Nirvanáról van szó, az mindig necces. De azonnal kiderült, hogy a félelmem alaptalan volt. Hatalmas bulit nyomtak. A Nirvana összes lemezéről játszottak valamit. A bassusnál Hántai Ferenc a színpadon elbújva adta meg azt a tipikus grunge alapot. A dobokat Horváth Ákos püfölte példátlan jellegzetességgel, ami tökéletes ritmusban késztette táncra a közönséget. Schäffer Csaba állt a placc közepén, és mély átélléssel hozta vissza a sírból azt, amit Ginsberg egyszerűen csak az “üvöltés“ korszakának, kiábrándultságának, egészséges agresszivitásának nevezett. A leglátványosabb alakításokat viszont Dikász János, a gitáros mutatta be. Ahogy haladt előre a koncert, olyan ösztönös performance-okkal fejezte ki magát, amiket ritkán látni errefelé. Volt, hogy egy pohár sörrel fogta le az akkordokat, vagy a gitárjával fetrengett a színpadon, szinte teljes önkívületben. De a csúcs az volt, amikor a koncert vége felé nemes egyszerűséggel bedobta a hangszerét a csajok közé. Abszolút hatásos buli volt. Velük a törzsvendégek szobájában beszélgettünk:

Hogyan alakult a banda? Miért a Nirvana?

Seaside Suicide: Ketten hoztuk össze (gitár, basszus), évek óta együtt akartunk zenélni, csak nem találtuk a közös hangot. Aztán egy dél-komáromi sörözés alkalmával jött az ötlet, hogy játszunk Nirvanát, olyan zenét, amin a mi korosztályunk nőtt fel, és hozzunk össze egy jó bulit, amire itt a Clubban került sor. A Hangya (a Club tulaja) mondta, hogy egy nevet kéne ráírni a plakátra. Nevet? A Kurtnek vannak megzenésítetlen versei, azok között volt egy Tengerparti öngyilkosság című darab (Seaside Suicide). Határozottan emlékszünk, a Nevermind című albumra, ami nagy hatással volt ránk. Persze akkor még nem gondoltuk, hogy 25 évvel később feldolgozásokat fogunk játszani. Ez végül is egy nosztalgia zenekar, hogy akik velünk egyívásúak, azokkal emlékezzünk erre az időszakra.

Seaside Suicide

Mennyit próbáltok és hol?

Seaside Suicide: Hetente egyszer Füzitőfelsőn egy művelődési ház fűtött próbatermében.

Terveztek-e saját számokat írni, akár a Nirvana stílusában, akár más stílusban?

Seaside Suicide: Nagyon fontos, hogy mindegyikünknek van másik zenekara, van, akinek több is, ahol készülnek új dalok. Ez egy hobbizenekar, viszont ezzel a bandával csináljuk a legjobb bulikat.

Nagyon jó performance-okat nyomtok mindannyian külön-külön is, ezek úgy jönnek maguktól?

Seaside Suicide: Ezek abszolút spontán dolgok. Az ember, amikor rock´n´roll sztárokat kezd utánozni, akkor vannak attitűdök, amik tetszenek, például a Nirvanánál ez a pusztítás, amit előtte nem nagyon lehetett látni. Ennek az egész útnak az elején az ember még nem adja át magát egészen a zenének, mert arra figyel, hogy ne hibázzon, együtt maradjon a többiekkel, de egy idő után rááll erre a rock´n´roll pályára. Ahogy kezd felpörögni a koncert és a közönségtől pozitív visszajelzések jönnek, azok arra készteti az embert, hogy vadabbul játsszon. Nem szeretem azokat a pozőr zenekarokat, akik megjátsszák magukat.

A legtöbb számot úgy adtátok elő, mint a Nirvana, de pl. a Where did you sleep last night-ból egy nagyon jó feldolgozást játszottatok. Mennyire lehet Nirvanát feldolgozni? Mennyire lehet újat mondani a Nirvanán belül?

Seaside Suicide: Egy dologra nagyon törekszünk, hogy a sava-borsa meglegyen. Amikor eljátsszuk a próbán és jól szól, akkor úgy hagyjuk, de vannak dalok, amikkel sokat kínlódunk. A lényeg, hogy ott egyenesben, a koncerten, mikor ott áll 10 ember tőlünk 3 centi távolságra, hogy úgy jól szóljon. Ami élőben jó és működik, azt elhozzuk az embereknek. Ennek a nótának a feldolgozása spontán módon alakult ki a próbán.

Hol léptek föl még az idén, esetleg jövőre?

Seaside Suicide: Érdekes, hogy Szlovákiában nagyobb igény van ránk. Gútára hívtak vissza minket, novemberben Tatán lépünk fel, decemberben Oroszlányban, januárban Ógyallán. Havi egy koncertre törekszünk. Szerintünk az a zenekar, amelyik a mai amatőr világban havonta egyszer egy jó bulit össze tud hozni, az egy jó banda. Igyekszünk életben tartani a grunge-ot.

 

Összegzés: Ha csak tizedennyire jó bulik vannak a Rock Club 25-ben, akkor is hatalmasat lehet partizni. Jó piák olcsón :), szuper bandák, és a hely a maga varázsával fenomenális. Igazi rock´n´roll élmény! Gyertek le a Clubba, hacsak tehetitek!

 

 

Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Wawruch Róza

HANG-ÁR

A zene és a vers nagy találkozása – ilyen volt az idei HANG-ÁR

Második alkalommal került megrendezésre Csábon a HANG-ÁR sorozat, mely a zene és a vers találkozásának biztosított helyszínt idén is. Az este folyamán két együttes adott koncertet, ahol megzenésített verseket hallhattunk Balassitól Dsida Jenőn át Márai Sándorig.

Elsőnek a vendéglátó, a hazai SZEVÁM lépett a színpadra. A formáció 2010-ben alakult, 2012-ben nyertek a XXI. Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyen megzenésített vers kategóriában. A különleges felállásban három énekesnőt, Híves Máriát, Zaťko Veronikát és Zatyko Szilviát Tóth Árpád hárfán, kobzon, zongorán, Zaťko Ervin pedig basszusgitáron és ütős hangszereken kísérte. Olyan verseket öntöttek dalba, mint Kányádi Sándor Harangfölirat, Weöres Sándor Köd vagy Dénes Mónika Egy szó.

SZEVÁM

A két koncert között Tóth Árpád ezúttal a vendégzenekar tagjait szólaltatta meg. Köztük bújt meg Thándor Márk, azaz Török Máté is, akinek a nevéhez fűződik több költemény is. A beszélgetés során kitértek a versek, szövegek születésére, de a dalbaöntés folyamatára is.

Thándor Márk - Török Máté

Majd jött a várva várt koncert, ahol hosszú kihagyás után ismét Felvidéken mutatkozott be a népszerű magyarországi Misztrál zenekar. Az alapító triót, Heinczinger Miklóst (furulyák, doromb, fidula, duda, gitár, ének), Tóbisz Tinelli Tamást (gitárok, ének) és Török Mátét (cselló, gitár, mandolin, koboz, ének) a két éve csatlakozott Heigl László nagybőgős egészítette ki.

Az immár tizenkilenc éves együttes repertoárjában magyar és külföldi költők versei, valamint népdalfeldolgozások szerepelnek, melyből egy metszetet hallhattunk a több mint egy órás koncertben. A régizenétől a népzenén át egészen a reggae-ig, minden stílusban otthonosan mozgó, kitűnő hangszerjátékkal és kristálytiszta többszólamú énekkel apelláló együttes elkápráztatta a közönséget.

Misztrál

Az este különlegessége volt, hogy Balassi Bálint Adj már csendességet és Buda Ferenc Pesten esik a hó című verseit mindkét együttes megszólaltatta, de teljesen más felfogásban. Ezzel is rámutattak arra, hogy egy költemény akár teljesen különböző érzéseket is kiválthat egy zeneszerzőben.

A rendezvény végén felállva tapsolt a közönség, akik így köszönték meg ezt a felejthetetlen estét. Ismét igényes kultúrát hoztak el Csábra a szervezők, akik jövőre tovább szeretnék folytatni a HANG-ÁR-t.

 

 

aTEMPO.sk
Fotó: Göbölös Lajos, Balga Marcel

Budapest Music Expo

Új helyszínen kelt életre a Budapest Music Expo - Fotógaléria

Vasárnap véget ért a 11. Budapest Music Expo. Az új helyszínen, a Hungexpo G és F csarnokában, illetve a passzázson három napon keresztül szólt a zene. Idén is sokan érkeztek a rendezvényre azért, hogy kipróbálhassanak hangszereket, és sok együttes élőben is meghallgassanak.

Idén is a legnépszerűbb hangszer a gitár volt, de sokan püfölték a dobokat és próbálták ki a zongorákat. A rendezvényre feltűnően sok kisgyermekes család látogatott ki, így a gyerekek már korán megtapasztalhatták a zene és a zenélés örömét. A rendezvény ideje alatt több mint háromszáz hangszerbemutató és koncert zajlott. Sokan nézték meg a Magna Cum Laude, a Leander Kills, az Anna & the Barbies, az Apey & the Pea és az Alapi Band fellépését. De zenélt még Vermes Gábor basszusgitáros, a The Acoustic Loops, a Fatal Error, Zanzinger és Stahl Barbara is.

A kiállítók közül idén sem hiányozhatott a gútai GV Guitars, ahol a Siklai István & Dékány Bence duó, valamint a somorjai The Butchers gitárosai mutatták be a hangszereket.

A Budapest Music Expón zárult az Öröm a Zene országos tehetségkutató döntője, ahol felvidéket ezúttal a Kilowatt képviselte. A versenyt az érdligeti Koalabell nyerte, így a zenekar a Hangszeresek Országos Szövetsége (Hanosz) jóvoltából 1 millió forint értékű hangtechnikai felszereléssel, a Cseh Tamás Program felajánlásának köszönhetően pedig 2 milliót érő egyedi pályázattal gazdagodott.

A Hanosz idén is kiosztotta az Öröm a Zene Díjat 11 kategóriában. Ezzel a hangszeres-élőzene népszerűsítése iránti elkötelezett személyeket kívánta elismerni. Az év zenésze Sárik Péter zongorista, az év helyszíne a Barba Negra Track, az év zenepedagógusa Gulyás Erika, a Kőbányai Zenestúdió szolfézs tanára, az év felfedezettje Horváth Gábor (Hot Beaver), az év hangmérnöke Csernyi Bogi Kálmán, az év hangtechnikusa Gellért Tibor (posthumus), az év fénytervezője Somfai Péter, a Budapesti Operettszínház műszaki igazgatója, az év világosító és látványtechnikusa Kovács Áron, az év hangszerjavító műhelye a Stageshop, az év zenei újságírója Rozsonits Tamás, az év különdíja Újfalusi Gábor (posthumus), az Öröm a Zene Tehetségkutató egykori igazgatója, a Budapest Music Expo különdíjas terméke a CORT Anniversion. A Magyar Professzionális Rendezvénytechnikai Társaságtól Morcz Csaba Díjat kapott Nemes László hangmérnök.

A Budapest Music Expóra idén 36 ezer zeneszerető ember látogatott ki. „Nagyon megnyugtató, hogy akárhova megyünk, a zene után mennek az emberek is” - utalt arra Andrásik Remo főszervező, hogy idén a Syma csarnokból a Hungexpóra költözött a rendezvény.

A Budapest Music Expo egy új szintre lépett, sokkal több koncertet lehetett megtekinteni, és mint fesztivál is jól teljesített. Az expót idén 11. alkalommal rendezték meg, és a szervezők ígérete szerint jövőre is tető alá hozzák.

 

 

aTEMPO.sk
Fotó: Zaťko Ervin

Nem lehet minden tökéletes, de ez így tökéletes - jubilált a Gímesi Művelődési Tábor

Nem lehet minden tökéletes, de ez így tökéletes - jubilált a Gímesi Művelődési Tábor

Érdeklődő szempárok, elgondolkodtató szavak, egy életfa, ami a fölöttünk figyelő csillagos ég felé tör… „Ennek a helynek lelke van” – mondja a tábor leköszönő főszervezője, Keszler Zoltán. És mi, jelenlévők nem kételkedünk ebben, hiszen ez a lélek a jubileumi 35. Gímesi Művelődési Tábor és Gólyatábor záróünnepségén érzékelhető, szinte már tapintható volt.

Kedden délben érkeztünk a táborba. A gólyák - csapatokra osztva - az utolsó megmérettetésükre, a vártúrára készülődtek. Színes csapatzászlók, vidám arcok, végső eligazítás. A szervezők láthatóan nagyon értik a dolgukat.

Gímesi Művelődési Tábor

Mintha dombnak fölfelé menni nem lenne épp elég – legalábbis, nekünk, nem gólyakorú tudósítóknak – a diákokat különböző furfangos feladatok várták út közben. Az ösvényen haladva két elsőéves lánnyal beszélgettem. Egyikük nyitrai, másikuk brünni egyetemen kezdi meg ősszel tanulmányait. Mindketten lelkesen beszéltek a táborról, a csapatjátékok összekovácsoló erejéről, valamint örültek, hogy még az évkezdés előtt megismerkedtek pár diáktársukkal.

A Gímesi vár szemet gyönyörködtető romjai közt Cseh Andrea elárulta nagyon tetszett neki a tábor, bár picit izgult, mivel először volt itt szervezőként, valamint a József Attila Ifjúsági Klub elnökeként.

Gímesi Művelődési Tábor

Lefelé jövet Bodon Lea többek közt a sikeres előadásokról beszélt: „Az évforduló alkalmából tartottunk egy emlékezős napot. Meghívtunk régi táborozókat, akik meséltek régi történeteket, ismerkedtek a gólyákkal – nagyon jó, nosztalgikus hangulatban telt az egész.” Puzsér Róbert, kritikus előadása osztatlan sikert aratott: „Annak ellenére, hogy csak ekkor esett az eső, óriási volt az érdeklődés, majd a végén a taps is.” Zenéből sem volt hiány: „Az első két nap fiatal DJ-k mutatkoztak be, majd vasárnap este az Acoustic Flames adott koncertet, akik magyar rock feldolgozásokat játszottak. Olyannyira jól sikerült a koncertjük, hogy az egyes városokban működő diákklubok már leegyeztek velük a következő szemeszterre fellépéseket.

Gímesi Művelődési Tábor

Sötétedés után a gólyákat meg-, az életfát pedig felavatták. A komáromi ZSEB zenekar koncertje előtt az érzelmileg túlhevült Keszler Zolit is sikerült elcsípnem pár mondat erejéig. Zárják az ő szavai ezt a beszámolót:

„Nagyon hirtelen kaptam meg ezt az egész tábort, és rettegtem attól, hogy nem fogok megfelelni ennek a kihívásnak. Őszintén?! Úgy látom, hogy sikerült!. A három év alatt belerázódtam annyira, hogy az idei táborban már semmi idegeskedés nem volt az egészben. Bármi probléma felmerült, azt teljesen nyugodtan rendeztük. Én úgy láttam, hogy a gólyáknak tetszettek a programok, az előadásokon záporoztak a kérdések. Puzsér Róbert előadását például egyszerűen nem lehetett megszakítani, annyit ráhúztunk, hogy hatalmas csúszás lett a programban, de ez senkit nem érdekelt. Nem lehet minden tökéletes, de ez így tökéletes.”

 

 

Dobos Bacu, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo), Dobos Bacu (Bacu-photo)

Felvidékiek Kultiválódtak Lendván

Felvidékiek Kultiválódtak Lendván

Első alkalommal rendezték Lendván (Szlovénia) a Kultivál-t, azaz a Kárpát-medencei Kulturális Ifjúsági Fesztivált, mely tavaly Kolozsváron indult útjára. A Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok folytatásaként megálmodott rendezvény több régió közreműködésével valósult meg idén is: Felvidék, Erdély, Vajdaság, Délvidék, Muravidék és Magyarország.

Minket, Felvidékieket ezúttal zenészek, fotósok, kézművesek és barantások képviseltek. Ott volt a zselízi Double Twins verséneklő együttes, akik harmadikok lettek idén a Tompa Mihály Országos Versenyen, és a szímői Rozmaring-ág citerásai. Bemutatkozott Érsekújvárról Vida Nikoletta, aki kézműves foglalkozásokat tartott, valamint Kopecsni Gábor, a Felföldi Baranta Szövetség elnöke, és ifjú tanítványai.

Kultivál

Mindennapi pillanatok címmel egy kiállítás keretében három hazai fotós is bemutatta képeit, a dunaszerdahelyi Cséfalvay András (portálunk munkatársa), a kassai Tóth Emese és a kürti Kovács Balázs.

A három napban színvonalas előadások, városnézés és közös zenélés, táncolás, ismerkedés volt a program.

A fesztivál jövőre Felvidékre költözik, így majd testközelből ismerhetjük meg a kárpát-medencei fiatal tehetségeket.

 

 

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo)

Ákos megnyerte a Felvidéket

Ákos megnyerte a Felvidéket

Hosszú évek után Ákos idén két alkalommal is ellátogatott Felvidékre. Másodízben az Ipolynyéki Pincefesztiválon láthattuk, hallhattuk őt. Nem is akárhogyan …

Kovács Ákost lehet szeretni és nem szeretni, de tehetségét, munkásságát, profizmusát senki sem vitathatja. Ritkán, vagyis inkább nagyon ritkán láthat a felvidéki magyarság olyan színvonalú produkciót, amivel ő megörvendeztette a közönséget a hétvégén. A tökéletes hangzás mellé a legkorszerűbb fény- és látványvilág társult, mindez tömény két és fél órán keresztül.

Ákos

Énekelt, zenélt, amit olykor pár mondattal megszakított, de csak annyira, hogy ne menjen a dalok rovására. A mostani zenekari felállásba visszatért Hauber Zsolt a Bonanzás korszakból, és így a szintipopos hangzásvilág is. Szinte minden dal új köntöst kapott, ami újabb élménnyel gazdagította a rajongókat. Hallhattunk régi Bonanza Banzáj dalokat és egy kis szeletet Ákos munkásságából.

Élmény volt. Azt hiszem, az a több ezer ember egyetért abban, hogy Ákos megnyerte magának a Felvidéket.

 

 

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk

Rockfeszt

Atombuli a Rockfeszten

El voltunk veszve. Én és a Múzsám. Elveszve Nagyudvarnokon. Képzeljétek – nem találtunk el a tóhoz, ahol a fesztivál leledzett. Felvettünk két stoppost – egy csajt meg egy srácot – akik elnavigáltak minket a főbejárathoz. Kitettük őket ott, mi meg nagy nehezen találtunk parkolóhelyet.

Ez konkrétan pénteken, tehát második napon történt. A Tankcsapda volt aznap a fő műsorszám, és arra érkeztünk, hogy valaki a színpadtól húsz méterre elordítja magát a koncert előtt(!), hogy: „ez volt a szááájba...ooott TANK-CSAP-DAAA!!! Mondom: „haver az még csak most jön.“ „Jaa?! Ez annyira durvaa!“ No, mindegy.

Tankcsapda

A zene állati erejű volt és hullámzott a nézőtéren. Mi voltunk a szikla, amin megtört – az egész közönség. A Tankcsapda volt. Ott voltak. Nagyon ott. Csak néhány apró visszatérés volt, amikor Laci talán nem teljes erőbedobással énekelt, de a basszus akkor is ütött, és semmit se von le a fantasztikus atombuli értékéből.

Aztán megint elvesztünk. Az utolsó napra keveredtünk vissza – Ganxstára és a Kartelre. Nem azt adták, amit vártam, ezért volt olyan brutál jó. Azt bírtam, hogy nem volt billentyű, ezért a kőkemény rock alapra rappelni olyan volt, mint a Red Hot nagyban, egészben, teljesen és valóságosan, de mindez a magyar valóságra levetítve profán és avantgárd látomásként a színpadon. Tudom – durva.

Ganxsta Zolee és a Kartel

De nem ez volt a legállatabb! Zolee elkezdett két szám közt valamit dumálni „Bill“-ről, és egyszer csak, (illetve csak egyszer) belekezdtek a „Rossz vér“ című blues nótába! De nagyon súlyos volt! Laca egy széken ülve „osztotta az igét“ egy sérülés miatt (sebesülésnek hívják, én mamlasz, sérülés az, ha 2Pac fejbelő). Atombuli volt.

A szünet miatt depressziós lettem. És akkor a varázslat hatására elkezdődött a következő varázslat. A Depresszió emelte a művészi szintre az „elcseszett“ zenét! Mi végig a fűben ültünk, álltunk, és végigdülöngéltük a koncertet. Közben részeg emberek kötöttek életre szóló és tizenegy másodperc alatt elfelejtett kapcsolatokat. Atom a buli.

Depresszió

Egy hosszú szünet után – ez volt a legidegtépőbb, és talán az egyetlen negatívum, hogy túl hosszúak voltak a beállások – a legendás P. Mobil jött. Belevágtak az „Utolsó cigarettába“, és mi el is szívtuk a magunkét. „Deep Purple“ zenét játszottak, ami rendkívül jól állt nekik. De számomra az est fénypontja a Radics Béla emlékére írt „A zöld, a bíbor és a fekete“ című himnusz volt. Az tetszett benne, hogy a gitár végig szólózott a vokál alatt.

P.Mobil

Emberek táncolták át közben az éjszaka óceánján, és mindnyájan úgy éreztük: ATOMBULI volt idén is a ROCKFESZTEN!!!

Bódis Attila, aTEMPO.sk

Ilyen volt a Mátraalja Fesztivál – Jövőre jön a folytatás, de a név változik

Ilyen volt a Mátraalja Fesztivál – Jövőre jön a folytatás, de a név változik

Szécsényben, a Forgách-kastély kertje egy hétvégére fesztiválhelyszínné változott. A helyiek, környékbeliek és határon túliak végre megmutathatták, hogyan bulizik három napon át egy igazi nógrádi. A Mátraalja Fesztiválon a legnagyobb hangulatot kétségkívül Ganxsta Zolee és a Kartel, Curtis és Kollányi Zsuzsi, az Ocho Macho és a fesztivált záró Hooligans keltette, de láthattuk a színpadon a Margaret Island, Children Of Distance zenekarokat, Sub Bass Monster-t és ByeAlex-et is (részletes program).

Vissza idézzük most ezeket a pillanatokat pár fotó erejéig
(cikk folytatása lejjebb)

 

 

A fesztiválról és a folytatásról Tóth Péter, a fesztivál főszervezője elmondta, hogy „a kastélykert idén tökéletes választás volt, sokat tud dobni egy fesztivál hangulatán az igényes, festői környezet. Az esemény jövőre is egész biztosan marad Szécsényben, azt azonban elárulom, hogy a név változni fog. Célunk, hogy a fesztivál híre átíveljen az országhatáron is, ezt a fajta nyitást jelzi majd az új név is: A Felvidék Kapuja Fesztivál.”

A palócföldi rendezvény folytatja tehát a megkezdett utat, a szervezők pedig bíznak benne, hogy egy év múlva sikerül még több embert megszólítani a fesztivállal határon innen és határon túl egyaránt.

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk
Fotó: Göbölös Lajos

Balassagyarmati zenészek egy színpadon – Fotóbeszámoló

Balassagyarmati zenészek egy színpadon – Fotóbeszámoló

Egy nap erejéig sok ismert és elismert balassagyarmati zenészt láthatott és hallhatott a közönség az idei jubileumi Sörfesztivál keretében.

Ott volt az Ősiláz zenekar Homuth Öcsi énekessel, valamint fellépett Eszményi Viktória is.

Zenei csemegeként funkys, jazzys dallamokat hallhattunk Havasi Lajostól azaz Chico-tól és zenekarától.

Őket követte Lombos Marci szövegíró, rapper és zenekara, akik egy igazán szórakoztató zenés műsort adtak, ahol a kitűnő hangszeres játékról Juhász Attila Jazz Septet-je gondoskodott.

Blues-rock zenét hozott a Smokin’ Sofa Trio, akik régi klasszikusokat játszottak magas színvonalon.

Bemutatkozott Szatmári Orsi énekesnő is, aki ismert popdalokkal szórakoztatta a közönséget a zárókoncert előtt.

Az estét Gáspár Laci és fiatal tehetségekből álló zenekara zárta. Hallhattuk az énekes-basszusgitáros legnagyobb slágereit különleges hangszerelésekben, valamint egy-két feldolgozás is helyet kapott a nagykoncerten.

Élmény volt ennyi jó zenészt egy helyen látni és hallani. 

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk

Balaton Sound

Egy színpadon Macklemore-ral! - Nekem ez volt a Balaton Sound 2016

Életem első Balaton Soundja felejthetetlenre sikerült - nemcsak a szuper társaság és a világhírű fellépők miatt, hanem azért is, mert testközelbe kerülhettem a kedvenc rapperemmel, és nem is akárhogy!

Amikor megtudtam, hogy Macklemore fellép a 2016-os Balaton Soundon, egyértelmű volt, hogy ott kell lennem. Rögtön az első nap legnagyobb neve volt, úgyhogy a buli számomra a legjobb programmal kezdődött.

Hangulatfokozónak a Punnany Massif adott egy fergeteges bulit, amire sajnos egyedül kellett mentem, mivel kedves szlovák barátaim úgy döntöttek, hogy ezúttal inkább a piálást választják :-) A Punnany Massif-os fiúk most is kitettek magukért, mint mindig.

Balaton Sound 2016

Felcser Mátéék koncertje után a főszínpad korlátjánál maradtam, hogy minél jobb helyről tombolhassak Macklemore-ra. Pár perc várakozás után odajött hozzám egy szőke hajú, angolul beszélő csaj:

- Can you dance? – kérdezte.
- Persze, hogy tudok! – válaszoltam angolul
- Ha megmutatod felmehetsz a színpadra táncolni.

Semmi zene, a szívem majd kiugrott a helyéről, de azért táncoltam. Rábólintott és bemutatott egy nagydarab fekete pasinak (Macklemore személyi testőre), aki a lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak a helyemről, amíg értem nem jön. Bólintottam, három tank és öt lovaskocsi sem tudott volna elmozdítani :-)

A show elkezdődött. Macklemore magyar mezben lépett a színpadra. A közönség tombolt és bulizott a legnagyobb számaira. Minden egyes percben vártam, hogy értem jöjjön a fekete pasi és magával vigyen a backstage-be (elég félelmetesen hangzik :-) ).

A koncert második felében végre odajött hozzám, átsegített a korláton. A táskámat a kidobókra bíztam. Volt vele még egy magyar lány. A Testőr megkérdezte az életkorunkat, és miután megtudta, hogy mindketten nagykorúak vagyunk, hátrakísért a színpadhoz, ahol egy táncos elmagyarázta, mi lesz a dolgunk. Amikor jeleznek, mindkettőnk, külön-külön 20 másodpercet táncolhat a Dance Off című számra.

Jókai Mór Nyári Egyetem

Naplófeljegyzések a karnagyi sorsról és a dalospacsirtákról - Komáromi Nyári Egyetem

Hétfőtől péntekig, július 11-től 15-ig Komárom ismét megtelt pedagógusokkal, pedagógia iránt érdeklődőkkel. Idén két jubileum is volt a XXV. Jókai Mór Nyári Egyetem keretében, hisz a karének-karvezetés szakcsoport tizedik alkalommal nyitotta meg kapuit és csalogatta a zenére éhezőket.

Kukkantsunk bele, milyen is volt ez a hét:

Hétfő

A nyári egyetem köztudomásúlag hétfőn délután kezdődik. Nekünk, zeneszakosoknak azonban már ebédidőben elkezdődött, hisz a megnyitón be kellett bizonyítanunk, hogy „míg egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik”. Ez a fellépés megadta a kezdő löketet további kórusművek bekebelezéséhez, így a délutáni foglalkozás után a kollégiumban kisajátítottunk egy frissen kifestett termet, ahol egymásnak passzolgattuk a negyedeket és nyolcadokat, aztán – milyen meglepő – énekeltünk. Nem egyet. Sokat.

Kedd

Keserves egy kedd volt! Az a nagyjából egytucatnyi mű, amit ezen a napon bekebeleztünk, megfeküdte a gyomrunkat. Nem így az esti aranygaluska, melyet ráérős tempóban hoztak ki az éhes énekeseknek. Vigasztalásul vacsora után is visszamentünk a zeneiskolába tovább ismerkedni a kórusirodalom gyöngyszemeivel, minek következtében sokan átestek a tűzkeresztségen. Akik ezen a napon életükben először álltak kórus előtt, meglepően jól állták a sarat, nagy tapsot kaptak érte.

Szerda

A helyzet egyre kétségbeejtőbb lett. Huszonegynéhány kórusmű dallam- és szövegfoszlányai keveredtek az emberek agyában, a Klapka vigadó közelében bóklászva is négynegyedeket ütöttek az egyik kezükkel, és azon merengtek, passzív vagy aktív ütéssel intézzék-e a műveket, ha már a művek szerzőit kiütéssel nem tudták hamarabb elintézni. Az idő csak szaladt, szaladt, a koncert egyre közelebb. Ezen a napon jött a végítélet is, éjjelre mindenki megtudja, miféle zeneművel kell majd megküzdenie pénteken a tanfolyam vezetői, a kórus és a közönség előtt. Amíg a csapat Korpás Éva koncertjén relaxált, Mónika, Árpád és Balázs mérlegelt, fontolgatott és döntött a vezénylendő művekről, a vezénylőkről, a sorrendről. Az esti program tehát a türelmes kivárás volt.

Csütörtök

A kora délelőtti módszertani előadás után a csapat egy része a zeneiskolában maradt vezénylést gyakorolni, de néhány merész egyén csatlakozott a Sümegre kirándulók két és fél autóbusznyi seregéhez. A kiruccanásnak két sikere is volt: újra megénekeltettük a tömeget a huszonöt éves lettem én című dallal, majd a lovagi torna végén vezetőnket, Tóth Árpádot lovaggá ütötték, mivel a sümegi várkapitánynak tudomása volt róla, hogy „jó katona, a hozzá beosztott emberek igazságos parancsnoka, a gyengébbik nem nagy tisztelője, az elesettek és rászorultak segítője.” Az elesettek és rászorultak a vacsora végén kióvakodtak a szabadba, és minikórusban összeállva még vezénylést gyakoroltak, sire Árpád pedig tanácsadással szolgált ehhez, szükség szerint énekelte valamelyik szólamot, és alkalmi kottaállványként is működött. Mikor éjfélkor beléptünk a szállásra, a földszinti kisteremből nem szólt az ének, társaink bizonyára már alaposan kigyakoroltak mindent, mire mi puszta kézzel megettük a csirkecombot, főtt krumplit és savanyúságot a sümegi csárdában, és hazabuszoztunk.

Péntek

Idén sokkal gördülékenyebb a főpróba – állapította meg szekcióvezetőnk, Sziszó, aki szerint máskor idegesebb, feszültebb a légkör a koncert napján. Előfordult ugyan, hogy valaki ezen az utolsó próbán nem találta az ütemet, vagy elveszett a taktusokban, ám a kórus olyan szépen szólt, hogy egy-egy mű hangzása mindenkit kárpótolt az időnkénti félrekaszálásért. Végre meglett a fél napon át hajkurászott mottó is, akadt egy felelősségteljes leányzó, aki komolyan vette ezt a feladatot, és egy Csontos Vilmos- idézettel támogatta meg e sorok íróját:

A sorsunkat dalba írták mezők fölött a pacsirták.

És valóban, a pacsirták, azaz a kórustagok dalba írták karnagyi sorsunkat –legalábbis erre a hétre, erre a napra, erre a koncertre.

Péntek este

Koncert után nehéz bármit elfogulatlant írni, hiszen mi, akik végig benne voltunk, csak belülről tudjuk értékelni-érzékelni, mi hogyan sikerült. Egyike volt a legjobb koncertjeinknek, gördülékenyen, gyorsan végigpergettük a tizenkilenc levezénylendő művet, s ha valahol hibáztunk, azt a közönség aligha vette észre. Leszámítva a zárószámot, melynek közepén hatalmas csörömpöléssel leesett a zongorista kottaállványa. Ez azonban nem zökkentette ki az énekeseket, akik végigfújták a művet, mintha mi se történt volna.

 

Szavakkal nehéz kifejezni azt az odaadást, melyet vezetőinktől idén is megkaptunk, azt a segíteni akarást, mellyel évről évre javítanak vezénylési stílusunkon, azt a maximális figyelmet, mellyel tanácsot adnak, ha kell, vezetik a kezünket, és a legnagyobb odafigyeléssel kiválasztják az egyéniségünkhöz és képességünkhöz leginkább illő zeneművet.

Nagy-nagy köszönet tehát Józsa Mónikának, Stauróczky Balázsnak és Tóth Árpádnak.

 

 

Kozsár Zsuzsanna, aTEMPO.sk
Fotó: Zaťko Ervin

Gombaszögi Nyári Tábor

Így hozta a rock´n´roll - a könnyes-boldog búcsú Gombaszögtől

Feudális állapotok alakultak ki a nagyvilágban: gyönyörű bolygónk lakosságának egy százaléka birtokolja a Föld javainak nagy részét, pusztán haszonszerzés útján; mi többiek pedig vagyunk. És szerintem ez volt a nagyszerű itt, Gombaszögön, hogy mi itt voltunk, jelképesen mind a 99 %, és nem azért jöttünk ide, hogy a másik egy százalékot bántsuk, hanem mert békét kerestünk és szeretetet. Itt szinte mindent megosztottunk egymással, és mindenki jóindulattal viszonyult a másikhoz. Persze voltak összezördülések, de a szeretet egy pillanatra sem tört meg köztünk.

Ezen a héten végig az első sorokban üvöltöttem, hogy

ROCK´N´ROLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLL,

de valamire a fesztivál végén jöttem rá: a rock´n´rollért nem érdemes meghalni, de ezért a helyért és ezekért az emberekért igen. Erre vártam és vágytam egész elcseszett életemben! És itt voltunk; éltünk, igazán éltünk, hittünk és szerettünk, és itt hagyjuk ezt, de magunkkal is visszük, és ez örökre a miénk marad, és nem veheti el senki! Ezt jelenti számomra a Gombaszögi fesztivál.

Jöjjünk vissza újra és újra, hogy újra és újra átéljük ezt! 

 

Gombaszög

 

Ezúton is szeretném megköszönni minden szervezőnek és táborlakónak is, hogy itt lehettem, és hogy bulizhattam, és viszontszerethettem! Remélem mindenki érezte itt ezt a csodálatos vibrálást, és az emlékekben úgy marad meg, mint egy pillanat, amelyben megraboltuk az öröklétet!

Végignézek a tábor völgyén még egyszer, és Rimbaud sorai jutnak eszembe:

"Láttam szigetcsodát, csillagzó szemhatárral.
Fölötte meghasadt, mámoros menny terült.
Jaj, ott bújtál-e meg alvó aranymadárraj,
az éjek mélyein, jövendő, szent derű?"

 

 

Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo)

Kistehén

Így hozta el nekünk a Kistehenet Gombaszögre a rock´n´roll

Vasárnap. Az utolsó nap. És zuhog az eső. Egy nagyobb csoport ember mégis a Nagyszínpad előtt várakozik. És nem hiába, mert következett az utolsó és egyben a legütősebb koncert a 2016-os Gombaszögi fesztiválon. Sírtunk, áztunk, fáztunk, de a szívünk nevetett!

Jött a Kistehén zenekar, és egyből megmutatta, hogy megérdemlik a figyelmet és a rajongást. A zene ünnepe volt a fesztivál vége. A közönség rögtön beindult, és a legtöbb számot együttüvöltötte, együttitta, együttlélegezte a zenekarral. Hozták a formájukat. Felrobbantották a völgyet.

Kollár-Klemencz László idén múlt ötven éves, de úgy pörgött és úgy énekelt, mintha húsz lenne! Az alternatív és a punk széles skáláján mozogtak, de nagyon jó volt hallani egy-két jazzrockos hatást is, amit Weil András nagyon jól varázsolt a billentyűkön, és amiről majd még az együttessel készített, lentebb közölt interjúban lesz szó.

Az eső egyre gonoszabbul vihogott, és szorította picit a gondolatainkat, hogy vége a fesztiválnak, de még utoljára kitomboltuk magunkat. És úgy is volt. Az egyik dal felvezetőjében László azzal indított, hogy ezt az ismert számot új mágiával bolondították meg, és bele is kezdtek. Először mindenki feszült figyelemmel hallgatta a számunkra még ismeretlen dalt, de amikor felhangzott az első sor, mindenki felüvöltött: ez a Szájbergyerek vazzzzzeeeee!!!

Szóval voltak újabb csodás perceink. Én utána még jobban meglepődtem: a fotósunk, Cséfalvay Andris, elkezdte dúdolni az egyik dalt. Kérdem tőle, hogy ismeri-e ezt a dalt? Azt mondja, hogy persze, ez Cseh Tamástól a "Budapest". Cseszd meg, hisz ez megvan nekem bakelitlemezen. Onanntól már magától ment az egész, onnantól már én is együttüvöltöttem vele, pedig rohadtul nincs hangom, de kit érdekel, ez ROCK´N´ROOOLLLL!!!

A végén volt még néhány jazzrock dal, mintha egyfajta szaxofon nélküli Weather Report lett volna. Következett a ráadás, és vele egy kellemetlen intermezzo: néhány srác a közönségből felugrott a színpadra. Nem csináltak semmit, csak békésen táncoltak. Erre néhány tökéletlen securitys odarohant, és lerugdosta őket a sárba. A banda természetesen azonnal leállt, és ráordítottak a biztonságiakra, hogy hagyják békén a srácokat. Az incidens után még játszottak egy számot, majd megköszönték a figyelmet, és a fesztivál hőseinek nevezték a kitartó közönséget.

 

 Kollár-Klemencz László

 

Pár kérdés erejéig faggattam a bandát a koncert után:

Ti zártátok a Gombaszögi fesztivált, és egy marha jó bulit nyomtatok. Milyen érzésekkel távoztok?

A buli kurva jó volt, sajnáljuk, hogy az időjárás már kevésbe. Legközelebb nyáron jövünk! :-) De ehhez képest nagyon lelkesen kitartott a közönség. A szervezőknek javasolni fogjuk, hogy kifelé menet írják fel az itt bulizó nézők nevét, és jövőre egy ingyen jeggyel várják vissza őket.

Azt figyeltem meg a zenekar lemezeinek tanulmányozásánál, hogy a kezdeti egyszerű szövegeket felváltotta egyfajta modern költészet, beatköltészet, komoly dalszövegek, amelyek az új lemezekre jellemzőek.

Az elején még nem vettük komolyan a zenekart, de 2008-ban megjelent az "Ember a fán", amin már nagyon fontosak lettek a szövegek.

Végignéztem a koncertbeosztásotokat a nyárra. Megszokott, hogy bejárjátok a Kárpát-medencét minden nyáron?

Próbáljuk. Erdélyben elég sokat koncertezünk. Magyarország kicsi, ahhoz képest, hogy mennyi zenekar van. Nagyon szeretnénk minél több helyre eljutni.

Köszi a fesztiválzárást és további jó zenélést!

 

 

Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo), Máté Orsolya Csenge

Gombaszögi Nyári Tábor

Beatang jó zene Gombaszögön - Így hozta a rock´n´roll

A szombatok mindig különlegesek egy fesztivál életében, de ez most még inkább igaz volt. Rendhagyó bulit varázsoltak a fellépők Gombaszög régi-új helyére.

A tavalyról már jól ismert komáromi Spliff 447 kezdte a koncertsorozatot. A legutóbbi Gombaszögön már hallottam a bandát, és meg kell mondjam, nagyon inspiráló mind a közönségnek, mind más zenészeknek. A zenekar tagjai szinte mind más stílust képviselnek, és így áll össze a Spliff zenéje, amely abszolút egyedinek számít a kezdetektől mostanáig. Tehát a tavalyi fesztiválozók már jól tudják, milyen zenei ajánlattal járja a komáromi banda a Felvidéket. Sőt, személyes érintettségemből kifolyólag meg kell említenem, hogy Lacikával, a hegedűs-gitárossal volt szerencsém még az egyetemi éveim során egy zeneelméleti kurzust hallgatni a komáromi zenesuliban. Azóta ő már a pozsonyi konzervatórium diákja.

Külön érdekesség, hogy az idei Gombaszög himnuszát is ők szerezték, játszották és a tábor területén vették fel a hozzá tartozó videoklipet. A dal szövege főleg az itteni természet szépségéről és az itteni hangulatról szól. Nagyon jó a hangszerelés és a dal érzelemvilága.

Spliff 447

A koncertet először kevesen nézték, ami általában a nyitózenekarokkal meg szokott történni, de nagyon gyorsan bevonzotta a táborlakókat a Nagyszínpadhoz. O. J.-nek gyakorlatilag a kisujjában van a szakma, a rappelés pedig a vérében, hiszen tizenéves kora óta nyomja, és több olyan zenekarban is megfordult vagy alapított, ami rendkívül nívósan művelte ezt a stílust. A rap manapság egy meghatározó műfaj, szövegvilág és kifejezési forma, amely már szinte beitta magát az elismert műfajok közé, és azok kifejezésmódjába is, akik eredetileg nem is tartoznak ehhez a stílushoz, de mégis – akár divatból, akár meggyőződésből – kiállnak mellette. Ez mutatja, hogy talán nyugati hatásra, de a rap egy autentikus műfaj lett szerte a világon. És O. J. ebben abszolút profi.

Lacika általában a népzenei vonallal fűszerezi a hangzást. Mint említettük, ő már konzista, és a népzenei vonal is egyre több bandánál lett a pikantériája a zenének.
Májki, aki a szóló-és ritmusgitáros szerepét tölti be, szintén egy másik stílus szerelmese. Eredetileg punkon nőtt fel, de később az az igazi dögös blues kezdte vonzani.
Wurczi eredetileg szaxofonon kezdte a bandában, de már a ritmusszekciót erősíti.
Zsitva története is kalandos, mivel szintén punkbandában kezdett el dobolni, történetesen Lacikáékkal, majd miután O. J. is bejött a képbe, útjára indult a Spliff 447.

A koncert végig a közönség ovációja közepette, szinte örömzenéléssel zajlott, hiszen mind a bandatagok, mind a nézők kielégültek zeneileg.

 

KFT

Az estét az idei fesztivál fellépőinek legtapasztaltabbjai, a 35 éves KFT folytatta. A sok-sok ismert dallam, dalszöveg minden hangszálat és lábat megmozgatott.

Egy igazai finom érett bor volt ez a Gombaszög zenei palettáján.

Az együttes tagjával, Bornai Tiborral a koncert előtt beszélgettünk, aki felidézte a zenekar legemlékezetesebb fellépéseit, és a további terveiket a nyárra.

Milyen az első benyomásod a Gombaszögi Nyári Táborról?

Nagyon szép helyen van, jöttünk autóval, és mikor beértünk a hegyek közé, az volt az első gondolatom, hogy mi szépet láthatott Petőfi az Alföldön... Sokkal jobban tetszenek nekem ezek a hegyek. A tábor annak ellenére, hogy nagy területen van, mégis belátható, emberi.

Magyarországon kívül melyik országokban léptetek fel eddig?

Voltunk már Honoluluban, Los Angelesben, Bostonban, Kubában, Németországban, Ausztriában, Szicíliában, éppen csak a nagy Szovjetúnióba nem jutottunk el.

Láttok esetleg valami különbséget a magyarországi és a külföldi országok közönsége között?

A felvidéki közönség számunkra mindig is hazai közönség lesz. Az amerikai közönség nagy szeretettel fogadott minket, mivel nagyon nyitottak, és örömmel jönnek a koncertünkre, pedig nem is értik miről szólnak a dalaink. Gyerekkoromban világsztár szerettem volna lenni, ma már olyanoknak szeretnék énekelni, akik értik is, amit éneklek nekik. Vörös Sándor azt mondta: „olyan idegen nyelven verset írni, mind öltönyben zuhanyozni”.

KFT

Mik a további terveitek a nyárra?

Jövő héten szombaton Badacsonyban lépünk fel, azonkívül októberig 5-6 koncert van a naptárunkban. Mivel mi már egy idősebb generációhoz tartozunk, tudjuk, hogy nem mi fújtuk a passzátszelet. A fiatalok a saját korosztályuk szájából szeretik hallani, hogy milyen most a világ.

Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésetek?

1996-ban felléptünk a Budapest Sportcsarnokban a leégés előtt - nem mi égtünk le, hanem a sportcsarnok. Ekkor még alig tudta valaki, hogy mi az az internet. Minket baráti kapcsolat fűz Hazel O'Connor-hoz, akit 1985-ben, mikor Magyarországon járt, mi vezettünk körbe, és csináltunk egy kislemezt is együtt. ‘96-ban voltunk azon a technikai szinten, hogy vetítettük a koncert alatt. Ő Dublinban énekelt, mi meg kísértük élőben, pedig akkoriban még több átjátszó állomást kellett kibérelni. A délutáni próbán nem is működött, de szerencsére a koncerten összejött, én majdnem leestem a színpadról, elfelejtettem játszani, mert annyira a hatása alá kerültem annak, hogy Dublinból énekelek annak a 14 000 ezer rajongónak.

Melyik zenekarral van szoros kapcsolatotok?

A KFT 35 éves, ennyi idő alatt rengeteg barátság kötődött. Testvérzenekarunk nincsen, de sokakkal barátságot ápolunk. Ebben a pillanatban Somló Tamásért aggódunk, aki súlyos beteg. Sokszor vitt magával a koncertjeire, mint meglepetésvendég, és én is több számot írtam neki. Gondoljunk rá, hogy felépülhessen.

 

Besh o droM

A ma esti koncertsorozat végén a Besh o droM hatalmasat alakított. Az 1999-ben alakult magyarországi együttesnek utánajárva megláttam, hogy a stílus, amivel megjelölik, hogy milyen zenét játszanak, az a "világzene". Ez furcsa volt nekem elsőre, de amint hallgattam őket, szinte megvilágosodtam a témában. Hiszen ők szinte "összeszemezték" a világ minden tájáról a muzsikájukat. Játszanak népzenét, kelet-európai zenét, dolgokat a Balkán-félszigetről, és ehhez még jönnek a cigány és klezmer nóták.

A banda különböző felállásban zenél, ma este nyolc taggal állt színpadra, és ez a sokféle hangszer gyakorlatig végtelen zenei lehetőséget biztosít a zenekar számára. És természetesen élnek is ezekkel a gyönyörű lehetőségekkel. A koncerten ez remekül előjött, a közönség örömére.

Minden hangszer igazán a helyén volt. De ami, illetve aki a legjobban bejött szinte mindenkinek, az a "frontcsaj", Kaszai Lili, énekes és Pettik Ádám kettőse, akik a színpadon többször "egymásra találva", egymásnak felelgetve vokállal; egymással néha egészségesen versenyezve robbantották a színpadot. A banda szerintem teljesen egyenrangú tagokból áll, és remekül megtalálták az egyes zenészek, hogy mikor halkítsanak magukon, mikor vonuljanak háttérbe, mikor lépjenek be és mikor szólózzanak.

A közönség pedig remekül reagált. Sőt, a rossz idő ellenére nemhogy csökkent, de folyamatosan nőtt a nézők száma. Remek szombat este volt, és a ráadások is egyre jobban feszítették a közönséget, majd végül elengedve, itthagyva minket, de mégis egyesültek velünk.

Főleg népzenei dalszövegeket énekeltek, egyszóval világzenét! Ha ezt meghallom, ezután mindjárt fogom majd tudni, hogy mi fán terem is ez. És persze elsősorban a Besh o droM zenekar fog róla eszembe jutni.

Nagyszerű lezárása volt ez a koncert a mai napnak, köszönjük.

 

 

Bódis Attila és Hencz Krisztina, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo), Kürti Zsolt