Beszámoló

Ákos megnyerte a Felvidéket

Ákos megnyerte a Felvidéket

Hosszú évek után Ákos idén két alkalommal is ellátogatott Felvidékre. Másodízben az Ipolynyéki Pincefesztiválon láthattuk, hallhattuk őt. Nem is akárhogyan …

Kovács Ákost lehet szeretni és nem szeretni, de tehetségét, munkásságát, profizmusát senki sem vitathatja. Ritkán, vagyis inkább nagyon ritkán láthat a felvidéki magyarság olyan színvonalú produkciót, amivel ő megörvendeztette a közönséget a hétvégén. A tökéletes hangzás mellé a legkorszerűbb fény- és látványvilág társult, mindez tömény két és fél órán keresztül.

Ákos

Énekelt, zenélt, amit olykor pár mondattal megszakított, de csak annyira, hogy ne menjen a dalok rovására. A mostani zenekari felállásba visszatért Hauber Zsolt a Bonanzás korszakból, és így a szintipopos hangzásvilág is. Szinte minden dal új köntöst kapott, ami újabb élménnyel gazdagította a rajongókat. Hallhattunk régi Bonanza Banzáj dalokat és egy kis szeletet Ákos munkásságából.

Élmény volt. Azt hiszem, az a több ezer ember egyetért abban, hogy Ákos megnyerte magának a Felvidéket.

 

 

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk


Rockfeszt

Atombuli a Rockfeszten

El voltunk veszve. Én és a Múzsám. Elveszve Nagyudvarnokon. Képzeljétek – nem találtunk el a tóhoz, ahol a fesztivál leledzett. Felvettünk két stoppost – egy csajt meg egy srácot – akik elnavigáltak minket a főbejárathoz. Kitettük őket ott, mi meg nagy nehezen találtunk parkolóhelyet.

Ez konkrétan pénteken, tehát második napon történt. A Tankcsapda volt aznap a fő műsorszám, és arra érkeztünk, hogy valaki a színpadtól húsz méterre elordítja magát a koncert előtt(!), hogy: „ez volt a szááájba...ooott TANK-CSAP-DAAA!!! Mondom: „haver az még csak most jön.“ „Jaa?! Ez annyira durvaa!“ No, mindegy.

Tankcsapda

A zene állati erejű volt és hullámzott a nézőtéren. Mi voltunk a szikla, amin megtört – az egész közönség. A Tankcsapda volt. Ott voltak. Nagyon ott. Csak néhány apró visszatérés volt, amikor Laci talán nem teljes erőbedobással énekelt, de a basszus akkor is ütött, és semmit se von le a fantasztikus atombuli értékéből.

Aztán megint elvesztünk. Az utolsó napra keveredtünk vissza – Ganxstára és a Kartelre. Nem azt adták, amit vártam, ezért volt olyan brutál jó. Azt bírtam, hogy nem volt billentyű, ezért a kőkemény rock alapra rappelni olyan volt, mint a Red Hot nagyban, egészben, teljesen és valóságosan, de mindez a magyar valóságra levetítve profán és avantgárd látomásként a színpadon. Tudom – durva.

Ganxsta Zolee és a Kartel

De nem ez volt a legállatabb! Zolee elkezdett két szám közt valamit dumálni „Bill“-ről, és egyszer csak, (illetve csak egyszer) belekezdtek a „Rossz vér“ című blues nótába! De nagyon súlyos volt! Laca egy széken ülve „osztotta az igét“ egy sérülés miatt (sebesülésnek hívják, én mamlasz, sérülés az, ha 2Pac fejbelő). Atombuli volt.

A szünet miatt depressziós lettem. És akkor a varázslat hatására elkezdődött a következő varázslat. A Depresszió emelte a művészi szintre az „elcseszett“ zenét! Mi végig a fűben ültünk, álltunk, és végigdülöngéltük a koncertet. Közben részeg emberek kötöttek életre szóló és tizenegy másodperc alatt elfelejtett kapcsolatokat. Atom a buli.

Depresszió

Egy hosszú szünet után – ez volt a legidegtépőbb, és talán az egyetlen negatívum, hogy túl hosszúak voltak a beállások – a legendás P. Mobil jött. Belevágtak az „Utolsó cigarettába“, és mi el is szívtuk a magunkét. „Deep Purple“ zenét játszottak, ami rendkívül jól állt nekik. De számomra az est fénypontja a Radics Béla emlékére írt „A zöld, a bíbor és a fekete“ című himnusz volt. Az tetszett benne, hogy a gitár végig szólózott a vokál alatt.

P.Mobil

Emberek táncolták át közben az éjszaka óceánján, és mindnyájan úgy éreztük: ATOMBULI volt idén is a ROCKFESZTEN!!!

Bódis Attila, aTEMPO.sk

Ilyen volt a Mátraalja Fesztivál – Jövőre jön a folytatás, de a név változik

Ilyen volt a Mátraalja Fesztivál – Jövőre jön a folytatás, de a név változik

Szécsényben, a Forgách-kastély kertje egy hétvégére fesztiválhelyszínné változott. A helyiek, környékbeliek és határon túliak végre megmutathatták, hogyan bulizik három napon át egy igazi nógrádi. A Mátraalja Fesztiválon a legnagyobb hangulatot kétségkívül Ganxsta Zolee és a Kartel, Curtis és Kollányi Zsuzsi, az Ocho Macho és a fesztivált záró Hooligans keltette, de láthattuk a színpadon a Margaret Island, Children Of Distance zenekarokat, Sub Bass Monster-t és ByeAlex-et is (részletes program).

Vissza idézzük most ezeket a pillanatokat pár fotó erejéig
(cikk folytatása lejjebb)

 

 

A fesztiválról és a folytatásról Tóth Péter, a fesztivál főszervezője elmondta, hogy „a kastélykert idén tökéletes választás volt, sokat tud dobni egy fesztivál hangulatán az igényes, festői környezet. Az esemény jövőre is egész biztosan marad Szécsényben, azt azonban elárulom, hogy a név változni fog. Célunk, hogy a fesztivál híre átíveljen az országhatáron is, ezt a fajta nyitást jelzi majd az új név is: A Felvidék Kapuja Fesztivál.”

A palócföldi rendezvény folytatja tehát a megkezdett utat, a szervezők pedig bíznak benne, hogy egy év múlva sikerül még több embert megszólítani a fesztivállal határon innen és határon túl egyaránt.

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk
Fotó: Göbölös Lajos

Balassagyarmati zenészek egy színpadon – Fotóbeszámoló

Balassagyarmati zenészek egy színpadon – Fotóbeszámoló

Egy nap erejéig sok ismert és elismert balassagyarmati zenészt láthatott és hallhatott a közönség az idei jubileumi Sörfesztivál keretében.

Ott volt az Ősiláz zenekar Homuth Öcsi énekessel, valamint fellépett Eszményi Viktória is.

Zenei csemegeként funkys, jazzys dallamokat hallhattunk Havasi Lajostól azaz Chico-tól és zenekarától.

Őket követte Lombos Marci szövegíró, rapper és zenekara, akik egy igazán szórakoztató zenés műsort adtak, ahol a kitűnő hangszeres játékról Juhász Attila Jazz Septet-je gondoskodott.

Blues-rock zenét hozott a Smokin’ Sofa Trio, akik régi klasszikusokat játszottak magas színvonalon.

Bemutatkozott Szatmári Orsi énekesnő is, aki ismert popdalokkal szórakoztatta a közönséget a zárókoncert előtt.

Az estét Gáspár Laci és fiatal tehetségekből álló zenekara zárta. Hallhattuk az énekes-basszusgitáros legnagyobb slágereit különleges hangszerelésekben, valamint egy-két feldolgozás is helyet kapott a nagykoncerten.

Élmény volt ennyi jó zenészt egy helyen látni és hallani. 

Zaťko Ervin, aTEMPO.sk

Balaton Sound

Egy színpadon Macklemore-ral! - Nekem ez volt a Balaton Sound 2016

Életem első Balaton Soundja felejthetetlenre sikerült - nemcsak a szuper társaság és a világhírű fellépők miatt, hanem azért is, mert testközelbe kerülhettem a kedvenc rapperemmel, és nem is akárhogy!

Amikor megtudtam, hogy Macklemore fellép a 2016-os Balaton Soundon, egyértelmű volt, hogy ott kell lennem. Rögtön az első nap legnagyobb neve volt, úgyhogy a buli számomra a legjobb programmal kezdődött.

Hangulatfokozónak a Punnany Massif adott egy fergeteges bulit, amire sajnos egyedül kellett mentem, mivel kedves szlovák barátaim úgy döntöttek, hogy ezúttal inkább a piálást választják :-) A Punnany Massif-os fiúk most is kitettek magukért, mint mindig.

Balaton Sound 2016

Felcser Mátéék koncertje után a főszínpad korlátjánál maradtam, hogy minél jobb helyről tombolhassak Macklemore-ra. Pár perc várakozás után odajött hozzám egy szőke hajú, angolul beszélő csaj:

- Can you dance? – kérdezte.
- Persze, hogy tudok! – válaszoltam angolul
- Ha megmutatod felmehetsz a színpadra táncolni.

Semmi zene, a szívem majd kiugrott a helyéről, de azért táncoltam. Rábólintott és bemutatott egy nagydarab fekete pasinak (Macklemore személyi testőre), aki a lelkemre kötötte, hogy ne mozduljak a helyemről, amíg értem nem jön. Bólintottam, három tank és öt lovaskocsi sem tudott volna elmozdítani :-)

A show elkezdődött. Macklemore magyar mezben lépett a színpadra. A közönség tombolt és bulizott a legnagyobb számaira. Minden egyes percben vártam, hogy értem jöjjön a fekete pasi és magával vigyen a backstage-be (elég félelmetesen hangzik :-) ).

A koncert második felében végre odajött hozzám, átsegített a korláton. A táskámat a kidobókra bíztam. Volt vele még egy magyar lány. A Testőr megkérdezte az életkorunkat, és miután megtudta, hogy mindketten nagykorúak vagyunk, hátrakísért a színpadhoz, ahol egy táncos elmagyarázta, mi lesz a dolgunk. Amikor jeleznek, mindkettőnk, külön-külön 20 másodpercet táncolhat a Dance Off című számra.

Jókai Mór Nyári Egyetem

Naplófeljegyzések a karnagyi sorsról és a dalospacsirtákról - Komáromi Nyári Egyetem

Hétfőtől péntekig, július 11-től 15-ig Komárom ismét megtelt pedagógusokkal, pedagógia iránt érdeklődőkkel. Idén két jubileum is volt a XXV. Jókai Mór Nyári Egyetem keretében, hisz a karének-karvezetés szakcsoport tizedik alkalommal nyitotta meg kapuit és csalogatta a zenére éhezőket.

Kukkantsunk bele, milyen is volt ez a hét:

Hétfő

A nyári egyetem köztudomásúlag hétfőn délután kezdődik. Nekünk, zeneszakosoknak azonban már ebédidőben elkezdődött, hisz a megnyitón be kellett bizonyítanunk, hogy „míg egy nép énekel, messzire hallatszik, hogy létezik”. Ez a fellépés megadta a kezdő löketet további kórusművek bekebelezéséhez, így a délutáni foglalkozás után a kollégiumban kisajátítottunk egy frissen kifestett termet, ahol egymásnak passzolgattuk a negyedeket és nyolcadokat, aztán – milyen meglepő – énekeltünk. Nem egyet. Sokat.

Kedd

Keserves egy kedd volt! Az a nagyjából egytucatnyi mű, amit ezen a napon bekebeleztünk, megfeküdte a gyomrunkat. Nem így az esti aranygaluska, melyet ráérős tempóban hoztak ki az éhes énekeseknek. Vigasztalásul vacsora után is visszamentünk a zeneiskolába tovább ismerkedni a kórusirodalom gyöngyszemeivel, minek következtében sokan átestek a tűzkeresztségen. Akik ezen a napon életükben először álltak kórus előtt, meglepően jól állták a sarat, nagy tapsot kaptak érte.

Szerda

A helyzet egyre kétségbeejtőbb lett. Huszonegynéhány kórusmű dallam- és szövegfoszlányai keveredtek az emberek agyában, a Klapka vigadó közelében bóklászva is négynegyedeket ütöttek az egyik kezükkel, és azon merengtek, passzív vagy aktív ütéssel intézzék-e a műveket, ha már a művek szerzőit kiütéssel nem tudták hamarabb elintézni. Az idő csak szaladt, szaladt, a koncert egyre közelebb. Ezen a napon jött a végítélet is, éjjelre mindenki megtudja, miféle zeneművel kell majd megküzdenie pénteken a tanfolyam vezetői, a kórus és a közönség előtt. Amíg a csapat Korpás Éva koncertjén relaxált, Mónika, Árpád és Balázs mérlegelt, fontolgatott és döntött a vezénylendő művekről, a vezénylőkről, a sorrendről. Az esti program tehát a türelmes kivárás volt.

Csütörtök

A kora délelőtti módszertani előadás után a csapat egy része a zeneiskolában maradt vezénylést gyakorolni, de néhány merész egyén csatlakozott a Sümegre kirándulók két és fél autóbusznyi seregéhez. A kiruccanásnak két sikere is volt: újra megénekeltettük a tömeget a huszonöt éves lettem én című dallal, majd a lovagi torna végén vezetőnket, Tóth Árpádot lovaggá ütötték, mivel a sümegi várkapitánynak tudomása volt róla, hogy „jó katona, a hozzá beosztott emberek igazságos parancsnoka, a gyengébbik nem nagy tisztelője, az elesettek és rászorultak segítője.” Az elesettek és rászorultak a vacsora végén kióvakodtak a szabadba, és minikórusban összeállva még vezénylést gyakoroltak, sire Árpád pedig tanácsadással szolgált ehhez, szükség szerint énekelte valamelyik szólamot, és alkalmi kottaállványként is működött. Mikor éjfélkor beléptünk a szállásra, a földszinti kisteremből nem szólt az ének, társaink bizonyára már alaposan kigyakoroltak mindent, mire mi puszta kézzel megettük a csirkecombot, főtt krumplit és savanyúságot a sümegi csárdában, és hazabuszoztunk.

Péntek

Idén sokkal gördülékenyebb a főpróba – állapította meg szekcióvezetőnk, Sziszó, aki szerint máskor idegesebb, feszültebb a légkör a koncert napján. Előfordult ugyan, hogy valaki ezen az utolsó próbán nem találta az ütemet, vagy elveszett a taktusokban, ám a kórus olyan szépen szólt, hogy egy-egy mű hangzása mindenkit kárpótolt az időnkénti félrekaszálásért. Végre meglett a fél napon át hajkurászott mottó is, akadt egy felelősségteljes leányzó, aki komolyan vette ezt a feladatot, és egy Csontos Vilmos- idézettel támogatta meg e sorok íróját:

A sorsunkat dalba írták mezők fölött a pacsirták.

És valóban, a pacsirták, azaz a kórustagok dalba írták karnagyi sorsunkat –legalábbis erre a hétre, erre a napra, erre a koncertre.

Péntek este

Koncert után nehéz bármit elfogulatlant írni, hiszen mi, akik végig benne voltunk, csak belülről tudjuk értékelni-érzékelni, mi hogyan sikerült. Egyike volt a legjobb koncertjeinknek, gördülékenyen, gyorsan végigpergettük a tizenkilenc levezénylendő művet, s ha valahol hibáztunk, azt a közönség aligha vette észre. Leszámítva a zárószámot, melynek közepén hatalmas csörömpöléssel leesett a zongorista kottaállványa. Ez azonban nem zökkentette ki az énekeseket, akik végigfújták a művet, mintha mi se történt volna.

 

Szavakkal nehéz kifejezni azt az odaadást, melyet vezetőinktől idén is megkaptunk, azt a segíteni akarást, mellyel évről évre javítanak vezénylési stílusunkon, azt a maximális figyelmet, mellyel tanácsot adnak, ha kell, vezetik a kezünket, és a legnagyobb odafigyeléssel kiválasztják az egyéniségünkhöz és képességünkhöz leginkább illő zeneművet.

Nagy-nagy köszönet tehát Józsa Mónikának, Stauróczky Balázsnak és Tóth Árpádnak.

 

 

Kozsár Zsuzsanna, aTEMPO.sk
Fotó: Zaťko Ervin

Gombaszögi Nyári Tábor

Így hozta a rock´n´roll - a könnyes-boldog búcsú Gombaszögtől

Feudális állapotok alakultak ki a nagyvilágban: gyönyörű bolygónk lakosságának egy százaléka birtokolja a Föld javainak nagy részét, pusztán haszonszerzés útján; mi többiek pedig vagyunk. És szerintem ez volt a nagyszerű itt, Gombaszögön, hogy mi itt voltunk, jelképesen mind a 99 %, és nem azért jöttünk ide, hogy a másik egy százalékot bántsuk, hanem mert békét kerestünk és szeretetet. Itt szinte mindent megosztottunk egymással, és mindenki jóindulattal viszonyult a másikhoz. Persze voltak összezördülések, de a szeretet egy pillanatra sem tört meg köztünk.

Ezen a héten végig az első sorokban üvöltöttem, hogy

ROCK´N´ROLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLLL,

de valamire a fesztivál végén jöttem rá: a rock´n´rollért nem érdemes meghalni, de ezért a helyért és ezekért az emberekért igen. Erre vártam és vágytam egész elcseszett életemben! És itt voltunk; éltünk, igazán éltünk, hittünk és szerettünk, és itt hagyjuk ezt, de magunkkal is visszük, és ez örökre a miénk marad, és nem veheti el senki! Ezt jelenti számomra a Gombaszögi fesztivál.

Jöjjünk vissza újra és újra, hogy újra és újra átéljük ezt! 

 

Gombaszög

 

Ezúton is szeretném megköszönni minden szervezőnek és táborlakónak is, hogy itt lehettem, és hogy bulizhattam, és viszontszerethettem! Remélem mindenki érezte itt ezt a csodálatos vibrálást, és az emlékekben úgy marad meg, mint egy pillanat, amelyben megraboltuk az öröklétet!

Végignézek a tábor völgyén még egyszer, és Rimbaud sorai jutnak eszembe:

"Láttam szigetcsodát, csillagzó szemhatárral.
Fölötte meghasadt, mámoros menny terült.
Jaj, ott bújtál-e meg alvó aranymadárraj,
az éjek mélyein, jövendő, szent derű?"

 

 

Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo)

Kistehén

Így hozta el nekünk a Kistehenet Gombaszögre a rock´n´roll

Vasárnap. Az utolsó nap. És zuhog az eső. Egy nagyobb csoport ember mégis a Nagyszínpad előtt várakozik. És nem hiába, mert következett az utolsó és egyben a legütősebb koncert a 2016-os Gombaszögi fesztiválon. Sírtunk, áztunk, fáztunk, de a szívünk nevetett!

Jött a Kistehén zenekar, és egyből megmutatta, hogy megérdemlik a figyelmet és a rajongást. A zene ünnepe volt a fesztivál vége. A közönség rögtön beindult, és a legtöbb számot együttüvöltötte, együttitta, együttlélegezte a zenekarral. Hozták a formájukat. Felrobbantották a völgyet.

Kollár-Klemencz László idén múlt ötven éves, de úgy pörgött és úgy énekelt, mintha húsz lenne! Az alternatív és a punk széles skáláján mozogtak, de nagyon jó volt hallani egy-két jazzrockos hatást is, amit Weil András nagyon jól varázsolt a billentyűkön, és amiről majd még az együttessel készített, lentebb közölt interjúban lesz szó.

Az eső egyre gonoszabbul vihogott, és szorította picit a gondolatainkat, hogy vége a fesztiválnak, de még utoljára kitomboltuk magunkat. És úgy is volt. Az egyik dal felvezetőjében László azzal indított, hogy ezt az ismert számot új mágiával bolondították meg, és bele is kezdtek. Először mindenki feszült figyelemmel hallgatta a számunkra még ismeretlen dalt, de amikor felhangzott az első sor, mindenki felüvöltött: ez a Szájbergyerek vazzzzzeeeee!!!

Szóval voltak újabb csodás perceink. Én utána még jobban meglepődtem: a fotósunk, Cséfalvay Andris, elkezdte dúdolni az egyik dalt. Kérdem tőle, hogy ismeri-e ezt a dalt? Azt mondja, hogy persze, ez Cseh Tamástól a "Budapest". Cseszd meg, hisz ez megvan nekem bakelitlemezen. Onanntól már magától ment az egész, onnantól már én is együttüvöltöttem vele, pedig rohadtul nincs hangom, de kit érdekel, ez ROCK´N´ROOOLLLL!!!

A végén volt még néhány jazzrock dal, mintha egyfajta szaxofon nélküli Weather Report lett volna. Következett a ráadás, és vele egy kellemetlen intermezzo: néhány srác a közönségből felugrott a színpadra. Nem csináltak semmit, csak békésen táncoltak. Erre néhány tökéletlen securitys odarohant, és lerugdosta őket a sárba. A banda természetesen azonnal leállt, és ráordítottak a biztonságiakra, hogy hagyják békén a srácokat. Az incidens után még játszottak egy számot, majd megköszönték a figyelmet, és a fesztivál hőseinek nevezték a kitartó közönséget.

 

 Kollár-Klemencz László

 

Pár kérdés erejéig faggattam a bandát a koncert után:

Ti zártátok a Gombaszögi fesztivált, és egy marha jó bulit nyomtatok. Milyen érzésekkel távoztok?

A buli kurva jó volt, sajnáljuk, hogy az időjárás már kevésbe. Legközelebb nyáron jövünk! :-) De ehhez képest nagyon lelkesen kitartott a közönség. A szervezőknek javasolni fogjuk, hogy kifelé menet írják fel az itt bulizó nézők nevét, és jövőre egy ingyen jeggyel várják vissza őket.

Azt figyeltem meg a zenekar lemezeinek tanulmányozásánál, hogy a kezdeti egyszerű szövegeket felváltotta egyfajta modern költészet, beatköltészet, komoly dalszövegek, amelyek az új lemezekre jellemzőek.

Az elején még nem vettük komolyan a zenekart, de 2008-ban megjelent az "Ember a fán", amin már nagyon fontosak lettek a szövegek.

Végignéztem a koncertbeosztásotokat a nyárra. Megszokott, hogy bejárjátok a Kárpát-medencét minden nyáron?

Próbáljuk. Erdélyben elég sokat koncertezünk. Magyarország kicsi, ahhoz képest, hogy mennyi zenekar van. Nagyon szeretnénk minél több helyre eljutni.

Köszi a fesztiválzárást és további jó zenélést!

 

 

Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo), Máté Orsolya Csenge

Gombaszögi Nyári Tábor

Beatang jó zene Gombaszögön - Így hozta a rock´n´roll

A szombatok mindig különlegesek egy fesztivál életében, de ez most még inkább igaz volt. Rendhagyó bulit varázsoltak a fellépők Gombaszög régi-új helyére.

A tavalyról már jól ismert komáromi Spliff 447 kezdte a koncertsorozatot. A legutóbbi Gombaszögön már hallottam a bandát, és meg kell mondjam, nagyon inspiráló mind a közönségnek, mind más zenészeknek. A zenekar tagjai szinte mind más stílust képviselnek, és így áll össze a Spliff zenéje, amely abszolút egyedinek számít a kezdetektől mostanáig. Tehát a tavalyi fesztiválozók már jól tudják, milyen zenei ajánlattal járja a komáromi banda a Felvidéket. Sőt, személyes érintettségemből kifolyólag meg kell említenem, hogy Lacikával, a hegedűs-gitárossal volt szerencsém még az egyetemi éveim során egy zeneelméleti kurzust hallgatni a komáromi zenesuliban. Azóta ő már a pozsonyi konzervatórium diákja.

Külön érdekesség, hogy az idei Gombaszög himnuszát is ők szerezték, játszották és a tábor területén vették fel a hozzá tartozó videoklipet. A dal szövege főleg az itteni természet szépségéről és az itteni hangulatról szól. Nagyon jó a hangszerelés és a dal érzelemvilága.

Spliff 447

A koncertet először kevesen nézték, ami általában a nyitózenekarokkal meg szokott történni, de nagyon gyorsan bevonzotta a táborlakókat a Nagyszínpadhoz. O. J.-nek gyakorlatilag a kisujjában van a szakma, a rappelés pedig a vérében, hiszen tizenéves kora óta nyomja, és több olyan zenekarban is megfordult vagy alapított, ami rendkívül nívósan művelte ezt a stílust. A rap manapság egy meghatározó műfaj, szövegvilág és kifejezési forma, amely már szinte beitta magát az elismert műfajok közé, és azok kifejezésmódjába is, akik eredetileg nem is tartoznak ehhez a stílushoz, de mégis – akár divatból, akár meggyőződésből – kiállnak mellette. Ez mutatja, hogy talán nyugati hatásra, de a rap egy autentikus műfaj lett szerte a világon. És O. J. ebben abszolút profi.

Lacika általában a népzenei vonallal fűszerezi a hangzást. Mint említettük, ő már konzista, és a népzenei vonal is egyre több bandánál lett a pikantériája a zenének.
Májki, aki a szóló-és ritmusgitáros szerepét tölti be, szintén egy másik stílus szerelmese. Eredetileg punkon nőtt fel, de később az az igazi dögös blues kezdte vonzani.
Wurczi eredetileg szaxofonon kezdte a bandában, de már a ritmusszekciót erősíti.
Zsitva története is kalandos, mivel szintén punkbandában kezdett el dobolni, történetesen Lacikáékkal, majd miután O. J. is bejött a képbe, útjára indult a Spliff 447.

A koncert végig a közönség ovációja közepette, szinte örömzenéléssel zajlott, hiszen mind a bandatagok, mind a nézők kielégültek zeneileg.

 

KFT

Az estét az idei fesztivál fellépőinek legtapasztaltabbjai, a 35 éves KFT folytatta. A sok-sok ismert dallam, dalszöveg minden hangszálat és lábat megmozgatott.

Egy igazai finom érett bor volt ez a Gombaszög zenei palettáján.

Az együttes tagjával, Bornai Tiborral a koncert előtt beszélgettünk, aki felidézte a zenekar legemlékezetesebb fellépéseit, és a további terveiket a nyárra.

Milyen az első benyomásod a Gombaszögi Nyári Táborról?

Nagyon szép helyen van, jöttünk autóval, és mikor beértünk a hegyek közé, az volt az első gondolatom, hogy mi szépet láthatott Petőfi az Alföldön... Sokkal jobban tetszenek nekem ezek a hegyek. A tábor annak ellenére, hogy nagy területen van, mégis belátható, emberi.

Magyarországon kívül melyik országokban léptetek fel eddig?

Voltunk már Honoluluban, Los Angelesben, Bostonban, Kubában, Németországban, Ausztriában, Szicíliában, éppen csak a nagy Szovjetúnióba nem jutottunk el.

Láttok esetleg valami különbséget a magyarországi és a külföldi országok közönsége között?

A felvidéki közönség számunkra mindig is hazai közönség lesz. Az amerikai közönség nagy szeretettel fogadott minket, mivel nagyon nyitottak, és örömmel jönnek a koncertünkre, pedig nem is értik miről szólnak a dalaink. Gyerekkoromban világsztár szerettem volna lenni, ma már olyanoknak szeretnék énekelni, akik értik is, amit éneklek nekik. Vörös Sándor azt mondta: „olyan idegen nyelven verset írni, mind öltönyben zuhanyozni”.

KFT

Mik a további terveitek a nyárra?

Jövő héten szombaton Badacsonyban lépünk fel, azonkívül októberig 5-6 koncert van a naptárunkban. Mivel mi már egy idősebb generációhoz tartozunk, tudjuk, hogy nem mi fújtuk a passzátszelet. A fiatalok a saját korosztályuk szájából szeretik hallani, hogy milyen most a világ.

Melyik volt a legemlékezetesebb fellépésetek?

1996-ban felléptünk a Budapest Sportcsarnokban a leégés előtt - nem mi égtünk le, hanem a sportcsarnok. Ekkor még alig tudta valaki, hogy mi az az internet. Minket baráti kapcsolat fűz Hazel O'Connor-hoz, akit 1985-ben, mikor Magyarországon járt, mi vezettünk körbe, és csináltunk egy kislemezt is együtt. ‘96-ban voltunk azon a technikai szinten, hogy vetítettük a koncert alatt. Ő Dublinban énekelt, mi meg kísértük élőben, pedig akkoriban még több átjátszó állomást kellett kibérelni. A délutáni próbán nem is működött, de szerencsére a koncerten összejött, én majdnem leestem a színpadról, elfelejtettem játszani, mert annyira a hatása alá kerültem annak, hogy Dublinból énekelek annak a 14 000 ezer rajongónak.

Melyik zenekarral van szoros kapcsolatotok?

A KFT 35 éves, ennyi idő alatt rengeteg barátság kötődött. Testvérzenekarunk nincsen, de sokakkal barátságot ápolunk. Ebben a pillanatban Somló Tamásért aggódunk, aki súlyos beteg. Sokszor vitt magával a koncertjeire, mint meglepetésvendég, és én is több számot írtam neki. Gondoljunk rá, hogy felépülhessen.

 

Besh o droM

A ma esti koncertsorozat végén a Besh o droM hatalmasat alakított. Az 1999-ben alakult magyarországi együttesnek utánajárva megláttam, hogy a stílus, amivel megjelölik, hogy milyen zenét játszanak, az a "világzene". Ez furcsa volt nekem elsőre, de amint hallgattam őket, szinte megvilágosodtam a témában. Hiszen ők szinte "összeszemezték" a világ minden tájáról a muzsikájukat. Játszanak népzenét, kelet-európai zenét, dolgokat a Balkán-félszigetről, és ehhez még jönnek a cigány és klezmer nóták.

A banda különböző felállásban zenél, ma este nyolc taggal állt színpadra, és ez a sokféle hangszer gyakorlatig végtelen zenei lehetőséget biztosít a zenekar számára. És természetesen élnek is ezekkel a gyönyörű lehetőségekkel. A koncerten ez remekül előjött, a közönség örömére.

Minden hangszer igazán a helyén volt. De ami, illetve aki a legjobban bejött szinte mindenkinek, az a "frontcsaj", Kaszai Lili, énekes és Pettik Ádám kettőse, akik a színpadon többször "egymásra találva", egymásnak felelgetve vokállal; egymással néha egészségesen versenyezve robbantották a színpadot. A banda szerintem teljesen egyenrangú tagokból áll, és remekül megtalálták az egyes zenészek, hogy mikor halkítsanak magukon, mikor vonuljanak háttérbe, mikor lépjenek be és mikor szólózzanak.

A közönség pedig remekül reagált. Sőt, a rossz idő ellenére nemhogy csökkent, de folyamatosan nőtt a nézők száma. Remek szombat este volt, és a ráadások is egyre jobban feszítették a közönséget, majd végül elengedve, itthagyva minket, de mégis egyesültek velünk.

Főleg népzenei dalszövegeket énekeltek, egyszóval világzenét! Ha ezt meghallom, ezután mindjárt fogom majd tudni, hogy mi fán terem is ez. És persze elsősorban a Besh o droM zenekar fog róla eszembe jutni.

Nagyszerű lezárása volt ez a koncert a mai napnak, köszönjük.

 

 

Bódis Attila és Hencz Krisztina, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo), Kürti Zsolt

UDVart

Sok „finomsággal” megtelt füleki udvar - UDVart napok

Egy hónapja mikor a füleki Városi Művelődési Központból megkerestek azzal, hogy nem-e lenne kedvem részt venni egy művészetért rajongó fiataloknak szóló nyári fesztivál megszervezésében, nem is gondoltam volna, hogy ennyi idő alatt bármi ilyesmi kivitelezhető. Aztán három hét kemény munka és alig egy hét reklámozás után mégis sikerült. A füleki múzeum július 8-9-én megnyitotta kapuit az UDVart napoknak!

A feladat nagy volt: létrehozni egy könnyűzenei-művészeti fesztivált, amely nem túl elvont ahhoz, hogy behozza az embereket az utcáról, mégis más, mint amilyen rendezvényekhez a környéken hozzászoktak. Mindemellett még kisköltségvetésű is. Szerencsére akadt sok jó ember, akik segítséggel, tanácsokkal láttak el minket és olyan önkéntesek, akik nélkül nem jöhetett volna létre a rendezvény. Ha nem is a legtapasztaltabb, de szinte biztosan a legelszántabb fesztiválszervező gárda állt össze erre az akcióra.

Ha létezne valamilyen fesztiválszervező kalauz, akkor az első, „szponzorok szerzése” fejezet után rögtön a „dizájn megtervezése” és a „fellépők szerzése” fejezetek követnék egymást. Utolsó előtti pillanatról lévén szó, az említett pontok nem egymást követték, hanem egy időben zajlottak, és mindegyik nagyon kalandos és fáradságos volt, de így utólag egyértelműen megérte.

Gypo Circus

Hogy mi fért bele a két napba? Irodalom és zene, slam poetry, sör, fényképezés, 3D nyomtató és kézművesek. Részletesen? Pénteket a megújult Irodalmi Szemle füleki főszerkesztőjének, Mizser Attilának bemutatkozása nyitotta, vele N. Tóth Anikó beszélgetett. Az irodalmi blokkot Agócs Márton, az Aurevoir frontemberének koncertje szakította meg, aki Cseh Tamás számokat és a balkáni, illetve a magyar kocsmazenének a keverékét játszotta nekünk. A zenélgetés nem ért véget utána sem, hiszen következett Nagy Hajnal Csilla és Juhász Tibor Kötet előtt – kötet után c. fellépése, amely lényegében gitározással-ukulelézéssel tarkított beszélgetés és felolvasás volt. Velük Mizser Attila beszélgetett. Ekkor már megérkeztek az esti fellépők, elindult a hangolás és a közönség egyre érdeklődőbben tekintgetett a romos épület alapjára felállított színpad felé. Amikor aztán már elég sötét volt ahhoz, hogy a falakra kivetítve megjelenjenek a helyi művész, Kristina Šuhajová alkotásai, a Gypo Circus rázendített a balkán-gipsy-ethno-punk stílus keverékére és a színpad előtt nem sokára őrjöngő, táncoló tömeg gyülekezett. Ez volt az a rész, amikor megnyugodtam és magamban sikeresnek könyveltem el az első napot. A koncert után levetített francia tragikomédia pedig olyan levezetése volt a pénteknek, amiről mindenki elégedetten távozott.

Gombaszögi Nyári Tábor

Le az esernyőkkel! Nem félünk az esőtől! - üzenjük Gombaszögről

A mai koncerteken kevesebben voltak, mert az előző napok esőorkánjait igencsak megszenvedtük, ennek ellenére sokan nem féltünk.

 

A péntek estét a két évvel ezelőtt alakult alternatív elektronikus zenét játszó Buy Her Sugar nyitotta. A zenekar énekesnőjével, Óváry Annával beszélgettünk, akit sokan a Tompa Mihály Vers- és Prózamondó verseny kapcsán is ismerhetnek.

Fel tudnád a kedvemért idézni a zenekar megalakulását?

Én a zenekar előtt verseket zenésítettem meg, és voltak saját dalaim is, de általában csak egy gitárral koncerteztem. Aztán bekerültem egy olyan együttesbe, ahol nem a saját számaimat énekeltem, ezt követte egy nagyon csendes időszakom, amikor egy évig csak otthon énekeltem. Martint és Tibort ismertem már régebbről, és úgy döntöttem, hogy velük szeretnék valamit kezdeni. Miután megmutattam nekik az egyik dalomat, ami tetszett nekik, kísérleteztünk, hogy egy nap alatt tudunk-e az én dalomra produkciót csinálni, és sikerült. Ennek lassan már két éve.

Hol léptetek fel eddig?

Két éve alakultunk, de nyilvánosságra csak egy éve hoztuk az első dalunkat, aminek köszönhetően meghívtak a Waves fesztiválra. Ez egy nagyon nagy meglepetés volt számunkra. Általában Pozsonyban koncertezünk, azon kívül eddig egy fellépésünk volt Prágában, és most itt Gombaszögön.

Buy Her Sugar

Mik az első benyomásaid a táborról?

Nemrég érkeztünk, de eddig nagyon jó. Teljesen ötvözi a pihenő és bulizó hangulatot, vagyis mindent ami egy jó nyárhoz kell.

Milyen példaképeid vannak a zenei világból?

Az az érdekes, hogy mind a négyen másfajta zenét hallgatunk. Martinnak metál együttese volt azelőtt, most nagyon elektronikus irányba ment. Tibor jazz zenész, Jancsi pedig rocker. Én pedig ilyen mindenevő vagyok. Vagyis mindannyian úgy vagyunk, hogy törekedünk a minőségi zene hallgatására függetlenül a műfajtól.

Honnan merítitek az ihletet a dalaitokhoz?

A szövegeket én írom, és azt szoktam mondani, kicsit morbidan: „a melankólia a legjobb múzsa".

Hogyan készültök fel egy koncertre?

Nagyon szorgalmasan, rengeteget gyakorlunk. Nagyon fárasztó, mert mindannyian dolgozunk, így csak munka után tudunk próbálni, de még így is az utolsó pontig próbáljuk előkészíteni a fellépéseinket.

Mikorra várhatunk tőletek valami újat? Esetleg egy albumot? Van már kiadótok?

Az első albumunkat október elején szeretnénk kihozni. Kiadónk nincs, de ez már nem is gond a mai világban, sokan vannak így Pozsonyban.

 

Margaret Island

A második koncert, a Margaret Island chill-zuhataga elontott minket és csak lazultunk békésen. A koncert előtt készítettem interjút velük:

Mi az első benyomásotok a fesztiválról, érzitek-e a fesztiválhangulatot?

Lábas Viki: Nem akarunk innen hazamenni. Én legalábbis így vagyok, mert szerintem a mi zenénknek nagyon jót tesz a szép környezet. Kellett már, hogy kiszabaduljunk a városi forgatagból, én nagyon jól érzem magam.

Füstös Bálint: Igen, mi rengeteg fesztiválra járunk, és ott nem törvényszerű, hogy gyakorlatilag öt percnyire van egymástól szinte minden helyszín, ami nagyon tetszik.

Esetleg várhatók-e az idén, a karácsonyfa alá, újabb dalok, újabb lemezen?

LV: Igen, szeretnénk, januárban lent voltunk Fonyódon, alkotótáborban, és elkezdtünk dolgozni a második lemezünkön.

Meghallgattam a lemezeket, és az jött le, hogy ez a nyugis chillout zene engem nem kikapcsol, hanem bekapcsol egy másik világba.

LV: Szerintem azért jó Margaret Island-esnek lenni, mert annyira kilógunk a jelenlegi magyar zenei világból. Téged bekapcsol egy másik világba, reméljük, hogy ez másoknál is így van.

Köszi és sok sikert a koncerthez!

 

Pannonia Allstars Ska Orchestra

A P. A. S. O. zárta a napot skaval, ami egyedi ezen a fesztiválon. A ritmusszekció fantasztikusat fújt, a menő szövegek ütöttek, és azzal a szuper érzéssel hagytuk el a nagyszínpadot, hogy nem félünk semmitől. A koncertek alatt végig az volt az érzésem, hogy lélekben megerősödtünk mindannyian. Nem félünk. Már nem félünk, és ahogy a P. A. S. O. pazar ritmusaira táncoltak az emberek – megfogtuk a zenét, visszadobtuk a bandának, ők megint nekünk, és ezt újra meg újra meg újra, egészen a végtelenbe és tovább. A chill zene pedig levitt minket a mélypontra, majd a fellegek fölé.

Elnéztünk keletre és nyugatra, és láttuk a gyűlöletet. A napokban Nizzában egy szörnyű merénylet történt, de mi itt ezzel a zenével készek lettünk volna keresztes lovagokként békeharcba menni az igazunkért, és ez mindennél többet jelent mindenkinek.

Eltelt az a néhány óra, de ez számomra nagyon értékes idő volt. Ők nem mainstream és túlmenedzselt zenekarok, hanem érett lélekzenészek, akik meg tudták ma mutatni a kevés néző és a kezdeti félelem ellenére, hogy mire lennénk és mire vagyunk képesek. Szeretem ezt a hozzáállást, szeretem ezeket az embereket, mert segítenek mindenkinek, aki kéri, és ők átadták nekünk a zenéjüket, a legnagyobb kincsüket.

Örök hála Nektek!

 

 

Bódis Attila, Bese Bernadett, aTEMPO.sk / Vadalma
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo), Kürti Zsolt

Gombaszögi Nyári Tábor

Így hozta a rock´n´roll – félúton jár Gombaszög

Végignéztem ma lelkiekben a gombaszögi táboron, és tudjátok mit láttam? Láttam – minden egyes táborlakó végzete a boldogság! És csütörtökön megtörtént a varázslat: Az eddigi legjobb buli!

 

A Farkas, a Mézes, a Német meg a Bob nyitotta az estet, és annak ellenére, hogy az elején még kevesen voltak, egy tök szuper bulit hoztak össze. Én általában utálom legépelni az interjúkat, de ezt baromira élveztem, mert olyan jó humora volt mindegyik zenésznek, hogy imádtam visszahallgatni újra és újra:

Több mindent szeretnék kérdezni, de ami a leginkább "böki a csőrömet, hogy mikor ajándékozzátok meg a nagyérdeműt egy nagylemezzel?

Farkas Melinda: Tervben van, nyáron vonulunk stúdióba, de nem feltétlenül nagylemez, hanem esetleg EP.

Nem szeretek zenészeket zenészekhez hasonlítani, de Neked, Melinda kicsit olyan a hangod, mint a korai Oláh Ibolyának, ami szerintem nagyon passzol az akusztikus-meditatív zenéhez. Ez hogyan állt össze?

FM: Leültem a legnagyobb videómegosztó elé, és próbálgattam Oláh Ibolyát. (hatalmas röhögés, oltári poén:). Jó észrevétel, mert a színpadról lejövet az volt az első rajongói "beszólás", hogy "olyan a hangod, mint az Rúzsa Magdinak", szóval ettől az Oláh Ibolya már egy fokkal jobb. Hogy hogyan alakult ki? Nem tudom – megszülettem.

A Farkas, a Mézes, a Német meg a Bob

A többiektől kérdezem, hogy honnan van a zenei előképzettségetek?

Németh Veronika (hegedű): Nekem klasszikus népzenei alapiskolás.

Domján Kristóf (cajon, perkusszió): Hát a zöme az autodidakta, de van két évem, amikor egy dobtanárhoz jártam.

(Mézes Zoli, basszgitároshoz): Neked olyan basszusgitárod van, mint a Paul McCartneynak.

MZ (basszusgitár, gitár, vokál): Igen, csak olcsóbb! (ismét nagy röhögés:)

Hol lesztek még láthatók/hallhatók a nyáron?

Jövő héten a Kürti Borfesztiválon a Kékfrankos sátorban megtaláltok minket.

Akik megnyitják az esti koncertsorozatot, azok néha nehezen indulnak, de Ti egyből hoztátok a fesztiválhangulatot. Milyen érzés ez Nektek?

DK : Örülünk neki, kicsit félve indultunk, de kellemes érzéssel jöttem le a színpadról.

NV: Én nagyon örültem, hogy számunkra ismeretlen emberek is eljöttek.

FM: Én meg már innék valamit. :-)

Oké, fiúk, tipli! :-)

 

Magashegyi Underground

Ezt követően egy vérbeli alternatív produkciót hallhattunk a Magashegyi Undergroundtól, amiben mindenki megtalálta a szépséget, mindenki élvezte, amit hallott. Sokáig a Kaukázus volt az alapító tagok fő profilja, de a Magashegyi vette az élet akadályait. A buli után Bíborkával beszélgettem:

Nekem az tűnt fel elsőnek, hogy minegyiktek, Veled az élen, hogy nagyon extrovertáltak voltatok zeneileg a színpadon. Minden koncertetek ilyen jó?

Bocskor Bíborka: Az a legfontosabb számunkra, hogy minden koncerten a maximumot tudjuk kihozni magunkból. A mai koncert számunkra is egy etalon, nagyon-nagyon jól éreztük magunkat. Ez általában egy oda-visszahatás a közönséggel. Ez egy ilyen interaktív titok. És nagyon szeretünk ide visszajárni.

Nekem a zenétekről a következő kifejezés jut eszembe: a modern idők rock´n´rollja. Ti hogyan definiálnátok a zenéteket?

BB: Mi a zenénket egy tág keret közé szeretnénk tenni, ami valójában nem is keret, hanem egy végtelen játszótér. Elég sokat szeretünk zeneileg kalandozni, kísérletezni.

Még, amit kiemelnék Nálatok, hogy nagyon líraiak a szövegek. Nem is dalszövegírást, hanem versírást feltételezek.

BB: Igen, mi is így véljük. Több éve dolgozunk Tariska Szabolccsal, aki a modernkori Tóth Árpád, és akivel nagyon szeretünk ilyen szövegeket alkotni.

Szerintem Ti nem az a zenekar vagytok, akik lenyomják a számokat, és viszlát-helló, hanem, interaktív, jók az átkötések, és tényleg együtt lélegeztek a közönséggel.

BB: Köszönjük szépen. Hát én azért választottam ezt a kifejezési formát, mert egy ideig úgy gondoltam, hogy nem tudok beszélni. Sőt, egy index interjúban kijelentettem, hogy nem tudok beszélni és nem szeretek színpadon lenni, és azóta csak úgy jön belőlem. Szóval nagyon szeretjük a befogadóinkat :-)

Köszi a szuper koncertet és gyertek máskor is.

 

Halott Pénz

Majd jött a nap fénypontja. Én az a típus vagyok, aki vagy az első sorban tombol, vagy nem megy el a koncertre. De most szándékosan minden pozíciót kipróbáltam: középen, elöl, hátul, oldalt. És láttam a varázslatot: minden dal, minden gesztus, minden "Gombaszööög!!!" ordítás frenetikus ovációt váltott ki a közönségből, és lemerültünk teljesen, de jó értelemben. Éreztük fiatalságunkban a legyőzhetetlenséget a zene dicsőségében. Együtt énekeltünk, együtt szerettünk; az univerzum is egy volt, és minden csodálatos volt.

A csúcskoncert után a Pátria Rádió munkatársával, Andival készítettünk közösen interjút a Halott Pénz együttessel:

Andi: Nagyon nagy fesztiválhangulat volt, és csendben megsúgom, hogy Ti kaptátok az eddigi legnagyobb tombolást! Hogy éreztétek magatokat?

Halott Pénz: Nagyon jól. Ugye, ilyenkor nem tudjuk, hogy mire számítsunk, ez olyan, mint egy első randevú, hogy az ember odamegy és reméli a legjobbat. Nagyon jó energiák voltak a közönség soraiban. Nagyon tetszik a helyszín, az egésznek van egy nagyon jó atmoszférája, és nagyon reméljük, hogy jövőre is jöhetünk. Szinte otthon éreztük magunkat.

Andi: Picit nem releváns a kérdésem, de azért megkérdem: maradtok?

HP: Maradunk örökre! Itt van a szállásunk, csak sajnos 9 km-re!

Andi: Az új lemezről mit lehet tudni?

HP: Ez a negyedik Halott Pénz lemez. A többire az volt jellemző, hogy egyedül raktam össze. Most beszállt mellém a zenekar több tagja. Ez talán előrevetít egy új irányt, de kicsit összezavarjuk őket, mert az új Halott Pénz szám augusztus közepén jön ki, ami teljesen más lesz. Talán ez az album még személyesebb, mint a többi.

Andi: Köszönöm szépen, remélem jövőre már az új lemezt is mindenki kívülről fogja fújni.

Halott Pénz

Bódis Attila: Nagyjából minden elhangzott, én esetleg ilyet kérdeznék, hogy a hiphop-alternatív irányzat mellett Barnabás, a gitáros több dalban belevitt funkys, rhytm´n´bluesos elemeket. Ez mennyire volt a zenekar kívánsága, vagy mennyire az ő zenei ízlése?

HP: Alapvetően az egész zenekarban benne van ez a feeling. Itt a Led Zeppelin a közös, amit mindenki imád. Ettől van ez a rock´n´roll feeling.

BA: Ha bárhol, bármilyen közönség előtt felléphetnétek, mit választanátok?

HP: Amikor a Rolling Stones még kezdő volt, a menedzserük elhívta a Beatlest, hogy megnézzék őket. Én azt szeretném, ha mi lehetnénk az a zenekar, akiket a Beatles és a Rolling Stones megnéz.

Köszönöm, és várunk vissza Titeket

 

 

Bódis Attila, aTEMPO.sk / Vadalma
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo), Kürti Zsolt

Gombaszögi Nyári Tábor

Péterfy Bori hozta a rock´n´roll-t – Gombaszög beindult

Hivatalosan is megnyílt a tábor - beindult Gombaszög. A szerdai nap egy nagykoncertet kínált, ami egyszerűen kicseszett jó volt!!!

Péterfy Bori és a Love Band megjelentek a színpadon és valami elképesztő nagyot alakítottak! Én álltam középen, elöl, hátul, és mindenütt hatalmas buli volt!

 

Sikerült elcsípni Borit pár kérdés erejéig:

Egy dionüszoszi jelenetet láttam, tehát picit torzítva Te voltál Jim Morrison nőben és mögötted 5 Apollón...

Péterfy Bori: Ez jól hangzik, ez tetszik...

Igen... ez a színésznői mivoltodból fakad vagy tudatosan készültök erre a fesztivál-hangulatra?

PB: Majdnem 10 éves a zenekar, tehát több száz, több ezer koncert van mögöttünk. Amit mi mindig szem előtt tartunk, hogy bármi történjék, mindig egy jó bulit akarunk összehozni.

Mi még a koncert előtt meghallgattuk az új lemezeteket, a Szédülést, és nagyon tetszett, hogy az új számokat is játsszátok, és nem csak a régieket ismétlitek.

PB: Folyamatosan életben tartjuk a oncert anyagát. Cserélgetjük a számokat, pihentetjük akár pár évig is. Tehát ez egy élő anyag és ezzel úgy is kell bánni.

Pont erről jut eszembe a Hajolj bele a hajamba, amit teljesen máshogy játszottatok. Asszem a Kurt Cobain mondta, hogy ha nem tudsz totál máshogy kezdeni egy dalt, akkor nem is vagy igazi zenész! Szóval teljesen máshogy hallhattuk, mint az eredeti. Máshogy indítjátok be a közönséget, mint ha CD-ről szólna.

PB: Ezt a dalt nem lehet kihagyni egy koncertről sem, ebből fakadóan rohadtul unnánk, ezért variáljuk, és meglepetéseket okozunk.

Péterfy Bori

Most több dalszöveget is Te írtál, mennyire vagy költőnő?

PB: Nem vagyok költőnő, de nagyon fontos, hogy én is írjak dalokat. Az is jó, hogy nem fizetett íróink vannak, hanem ilyenkor mint múzsa létezem. De a saját szöveg az mindig más, az magányos munka.

Az új lemez nekem nagyon ütött, mit tartotok Ti az új korongról?

PB: Ez egy olyan élethelyzetet jár körül, ami nekem nagyon személyes, és ezt hála Istennek sikerült beleírni.

Köszönöm, csak így tovább, jövőre is várunk Titeket!

 

A nap másik koncertje a Korai Transmission lett volna, de elmosta az eső.

"Az eső jó, mert elmossa a bánatot, és kiválasztja azokat a fákat, amelyek uralkodni fognak a földön." (James Carroll)

Találkozunk holnap is :-)

 

 

Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo)

Zobor Hangja Vegyeskar

Kórustalálkozóval ünnepelt a 45 éves koloni Zobor Hangja Vegyeskar

Július első hétvégéjén a falunapi rendezvények keretén belül ünnepelte a koloni Zobor Hangja Vegyeskar megalakulásának 45. évfordulóját.

A kórustalálkozóra meghívást kaptak a kórus régi barátai, méghozzá a zsérei Zoboralja Női Kar, a gímesi Ghymes Vegyeskar, a zselízi Franz Schubert Vegyeskar, a galántai Kodály Zoltán Daloskör, valamint Tokaj Város Vegyeskara.

A rendezvény szabadtéri szentmisével kezdődött, melyet Posztós Erik koloni születésű ferences rendi káplán celebrált. A hangversenyt Balkó Róbert, Kolon község polgármestere nyitotta meg ünnepi beszédével.

Elsőként Tóth Árpád kórusműve, Az ezeréves tölgy hangzott el a Zobor Hangja Vegyeskar előadásában, melyet a zeneszerző Koncsol László versére írt. Ezt követően a vendégkórusok léptek színpadra. A hangverseny keretében egyházi és világi jellegű, magyar és külföldi szerzők tollából született zeneművek hangzottak el a magas bórfák tövében. Majd végül ismét az ünnepelt, a Zobor Hangja Vegyeskar állt színpadra, melynek műsorát a kórus volt karnagyai (Dunajszky Géza, Simek Viktor, Varga Imre, Varga Hajnalka) és jelenlegi vezetője (Csáky Antal) által betanított és vezényelt zeneszámok alkották.

közös éneklés

A hangversenyt közös éneklés zárta, melynek keretén belül a közönség Szíjjártó Jenő: Esti hangulat Zsérén, illetve Bárdos Lajos Tábortűznél c. művét mintegy 120 énekes előadásában hallhatta. Végezetül az énekkarok a közönséggel együtt elénekelték a környéken gyűjtött ismert dallamokat, így elhangzottak a Sej, kizöldült a koloni bórerdő, A csitári hegyek alatt, a Gerencséri utca és az A jó lovas katonának c. népdalok.

A vacsorát követően, pihenésképpen improvizációs éneklésre került sor, melybe kórustagok és nem kórustagok egyaránt bekapcsolódhattak.

A Zobor Hangja Vegyeskar ezúton köszöni a vendégkórusoknak, előző karnagyainak, valamint a kedves Hallgatóságnak, hogy részvételükkel hozzájárultak az évforduló méltó megünnepléséhez.

Balkó Gabriella, aTEMPO.sk

Gombaszögi Nyári Tábor

Így hozta a rock´n´roll – nulladik nap Gombaszögön

A dátum, július 12-e:

1191 – A harmadik keresztes háborúban a keresztes seregek beveszik Akkót.
1490 – II. Ulászlót Székesfehérvárott magyar királyá koronázzák.
1521 – Az I. Szulejmán szultán vezette török haderő elfoglalja Zimony várát, amit szerbek védenek. (hö...amatőrök - a szerző. megj.)
1954 – Elvis Presley aláírja első lemezszerződését a Sun Records-szal.
1994 – A Német Szövetségi Alkotmánybíróság tisztázza a német erők külföldi bevetésének alkotmányos alapját, ezáltal elhárulnak azok az alkotmányos ellenvetések, amelyek eddig nem tették lehetővé a német részvételt az ENSZ, a NATO, vagy a WEU békefenntartó misszióiban.

De egyik sem ér fel a mai nappal, 2016-ban. Kell egy mentális pillanatkép erről a Gombaszögi Nyári Tábor nulladik napjáról, és engedjétek meg, hogy én írjam meg.

Megérkeztünk a partybusszal, és viszonylag gyorsan felvertük a sátrat. Ezután megkezdtük a hely felmérését. Egy magaslatról belátható völgyben van az új-öreg színhely, mely nagyon festői.

Bagossy Brothers Company

De irány a nagyszínpad, mert kezdett a Bagossy Brothers Company, az "erdélyi csillag"! Gyönyörű harmonika alapú akusztikus zenét játszottak, ami nagyon bejött. Mindenki a topon volt a bandában, és már gyülekeztek is az első fesztiválozók.

A pazar előadás után így nyilatkoztak a srácok „Nagyon szuper volt. Reméltük, hogy nagy lesz a közönség. Az elején igaz nem voltak még annyian, de ez a korai időpontnak tudható be, viszont ahogy megszólalt a zene, egyre többen jöttek. Úgy gondoljuk, hogy a felvidéki rajongók is felvették ezt a Bagossy-szálat. Egy sikeres koncertet zártunk.”

Jóvilágvan

Ezt követte a Jóvilágvan frenetikus bulija. Én nem is tudom, mi történt, mert elöl tomboltam és sikítottam. Egy dionüszoszi jelenetet láttam, ahogy Bokor Réka kézben tartotta a happeninget. Végigbuliztam az éjszakát, és azok a dalok hittek, szerettek és éltek.

Rékát is elcsíptem, aki az egész hetet a táborban tölti majd.

„Fura érzés, hogy már ennyien tombolnak ránk, de talán ilyen az, amikor 8 év munkája beérik. Az elmúlt napokban, amikor volt az építőbrigád, meglepve tapasztaltuk, hogy egy csomó mindent "Jóvilágvanra" csináltak (festettek, húztak kerítést), és ma este olyan emberek is énekeltek a koncerten, akiket nem is ismerünk. Ez tök jó, hogy ilyen mozgató erő tudunk lenni.”

Korai Accoustic

A harmadik bulit a Pajtaszínházban a Korai Öröm akusztikus formációja varázsolta, egy szuper instrumentális állatságot. Én végig indiántáncot jártam eksztázisomban.

„Nem először vagyunk a táborban, de az fantasztikus érzés, amikor az elején nem mozgó közönséget a végére megmozgatjuk.” - mondta Paizs Miki, a fúvós hangszerek életrekeltője.

De honnan veszik a bátorságot? Tudniillik, én mindig csodáltam azokat a zenekarokat, akik mernek instrumentális zenét játszani.

„A bátorság? Egyszerűen le kell számolnunk azzal, hogy legyen slágerlistás dalunk! Csináljuk, és ha jól hangzik – megtartjuk.”

Gombaszög

Ahogy írtam a cikket hajnalban, azon gondolkodtam, hogy melyik buli volt a legjobb, és akkor egy belevaló csapat hamisan, részegen, valami jó kis régi magyar slágert pengetett-kornyikált a hajnal hűvös csókjában.

Ez az igazi fesztivál-hangulat!!!

 

 

Bódis Attila, aTEMPO.sk
Fotó: Cséfalvay András (designer.photo), Kürti Zsolt

58. Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély volt a Gombaszögi Nyári Tábor előhangja

Az 58. Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély volt a Gombaszögi Nyári Tábor előhangja

Idén, tizenegy év után a Gombaszögi Nyári Tábor visszaköltözött eredeti helyszínére, a Rozsnyói járás területén található Szalóc községbe, a Gombaszögi-barlang közelébe. Ugyanez a helyszín ad otthont a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepélynek is, amelynek szervezői idén megkezdték az együttműködést a GNYT csapatával.

Az idei Gombaszögi Nyári Tábor kezdete előtt két nappal, július 10-én jött létre a Csemadok által szervezett 58. Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély, amely délután négykor vette kezdetét egy népművészeti gálaműsorral, illetve a Rozsnyói járás öt községe énekkarának fellépésével.

Mivel a két rendezvénynek az idei évtől kezdődően ugyanazon helyszín ad otthont, a tábor szervezői, illetve a helyi Csemadok ismét megkezdték együttműködésüket a felvidéki magyar fiatalság kulturális életének felpezsdítésére, illetve, hogy a jövőben civil szervezetekkel karöltve tudjanak programokat szervezni Gombaszögön. Füzék Erzsébet, az ünnepély főszervezője, a Csemadok járási titkára és alapszervezetének elnöke elmondta, hogy húsz éve ez a kulturális program majdnem megszűnt, amikor a Mečiar-kormány megvonta a szlovákiai magyar kisebbségtől az állami támogatást, azonban a 2000-től 2006-ig tartó időszakban sikerült ismét rendezvényeket szervezni Gombaszög területén. 2006-tól néhányszor újrapróbálkoztak az addig hagyományos kulturális programsorozat újraélesztésével, azonban tavaly sajnos az eddigi legkevesebb látogatót vonzotta az esemény.

58. Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély

A főszervező már régóta szerette volna, hogy a Gombaszögi Nyári Tábor ismét régi helyén működjön, és örömét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy „a terület végre azoké, akik megérdemlik, és akiké volt.”
A program este tombolahúzással, illetve a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes fellépésével, és vendégeinek közös műsorával folytatódott.
Füzék Erzsébet szerint, ha ötszáz ember volt most a rendezvényen, már akkor is megérte megszervezni az eseményt, hiszen „amit önszántunkból feladunk, azt senki nem szerzi nekünk vissza, és ezt nem szabad a magyarságnak megengednie.”

2016. június 29-én tartott közös sajtótájékoztatót a Gombaszögi Országos Kulturális Ünnepély és a Gombaszögi Nyári Tábor vezetősége Pozsonyban. A találkozón Füzék Erzsébet kiemelte, hogy az általuk képviselt hagyományos vonalat évről-évre keresztezni kell a modernebb felfogással, hogy az ifjúság figyelmét is felkeltsék. Szóba került továbbá a régió elmaradottsága és „kihasználatlansága”, amelyre a GNYT főszervezője, Orosz Örs is felhívta a figyelmet. Példaként hozta fel a barlang esetét, amely húsz esztendeje még több mint 20 ezer látogatót vonzott évente, ez a szám mára nyolcezerre csökkent. Úgy vélte, hogy a tábor hazatérésével talán végre lehetőség nyílik, hogy új fejezet kezdődjön Gombaszög történelmében.

Tegnap elindult a Gombaszögi Nyári Tábor, amelynek szervezői ismét igyekeztek a lehető legszínesebben és legtartalmasabban megtölteni a közel egy hetes eseményt. Aktuális közéleti, tudományos, művészeti témák, workshopok, kerekasztal-beszélgetések, koncertek, komolyzenei sátor, színház és egyéb, kikapcsolódásra, feltöltődésre és szórakozásra alkalmas programok várják a táborozókat. A pontos programról ide kattintva kaphatnak bővebb információkat.

A ZENEI PROGRAMOT ITT TALÁLJÁTOK

aTEMPO.sk

Louis Armstrong Jazzfesztivál

A zenekar megtöltötte a színpadot, a zenéjük pedig a nézőteret - XII. Louis Armstrong Jazzfesztivál

Idén egy nap erejéig ismét részesei lehettünk a bánki Tó Wellness Hotel szomszédságában, a tó víziszínpadán zajló Louis Armstrong Jazzfesztivál fület kényeztető programsorozatának.

Délelőtt a tavat körülvevő fák árnyékában hűsöltünk, pihentünk, de a délután kezdődő táncoktatáson már ott voltunk. Nagyok komoly koreográfiát tanítottak be pillanatok alatt a táncot tanulni vágyó közönségnek, akik ügyesen sajátították el a Pepita Tánciskola tanárának instrukcióit.

Louis Armstrong Jazzfesztivál

A táncoktatás alatt lassan, de biztosan megtelt a nézőtér is jazzkedvelő közönséggel.

A víziszínpad első fellépője a Marian Petrescu Trio volt. A villámkezű zongorista és két zenésztársa – Alexander Mashin (dobos) és Mihal Petrescu (bőgő) - hosszú perceken keresztül uralta a színpadot és kápráztatta el a közönséget.

Louis Armstrong Jazzfesztivál

Az Trio fergeteges fellépése után a látványnak és életérzésnek is komolyan adózó 19 tagot számláló csak korai jazzt játszó szlovák zenekar a Bratislava Hot Serenader Orchestra produkciója következett.

Louis Armstrong Jazzfesztivál

A zenekar megtöltötte a színpadot, a zenéjük pedig a nézőteret. A nemzetközileg elismert zenekar több híres fesztiválon is bemutatkozott már nem kevés sikert könyvelve el. Olyan fesztiválok fellépői, mint a Marlborough Jazz Festival, az Edinburgh Jazz Festival vagy a Glasgow Vintage Festival.

A korai jazzt nemcsak zenéjükben, hanem megjelenésükben is hűen vitték a színpadra. Nagy tapsvihar köszöntötte a zenekart produkciójuk végén.

Louis Armstrong Jazzfesztivál

A Bratislava Hot Serenader Orchestra produkcióját a Budapest Jazz Orchestra koncertje követte.

Az egyetlen magyar big band, amely meghívást kapott a Montreux-i Jazz Fesztiválra vagy a Cannes-i MIDEM Fesztiválra.

Louis Armstrong Jazzfesztivál

Örülök, hogy elmentünk és részt vettünk az idei bánki Jazzfesztiválon. Még így is, hogy csak a szombaton voltunk. Egy élmény volt.

Éljen Bánk, éljen a jazz!

 

 

Fagyas Róbert, aTEMPO.sk
Fotó: Fagyas Róbert