Így rabolta el lelkünket a Rómeó Vérzik

Rómeó Vérzik

Útban a dunaszerdahelyi Soul Hunter felé reményteli érzés lett rajtunk úrrá: ismét Rómeó Vérzik koncertre megyünk! Mire odaértünk, a klub már tele volt. A bejutás mégis simán ment. Leültünk, rágyújtottunk, megittunk egy-egy sört, és a vártuk a varázslatot. Ekkor jöttünk rá, hogy le van merülve a fényképezőgép aksija. A kezdeti pánik után megeresztettünk pár telefont, és húsz perc múlva már volt egy másik. Köszi anyu! És végül megkezdődött. A Red Rockets melegítette elő a színpadot egy kevert műsorral: vegyesen játszottak zúzós-pörgős zenét és balladákat. A 2012-ben alakult szombathelyi banda saját meghatározása szerint dirty rock´n´rollt játszik, és ez abszolút így is van. A közönség vette a lapot, és akár főzenekar is lehetett volna ez az együttes.

Egy rövid szünet után pedig színpadra lépett a Rómeó. Már az első számnál beindultak a népek. A Keleti rock´n´rollal kezdtek. Mindenki átvette a dal feelingjét, és minden dalt együtt énekeltek a zenekarral. Hálás szerep lehet, ilyen közönség előtt fellépni. A kedvesem az asztalok melletti padokon állva lőtt néhány képet, aztán bement a tömegbe. Visszatérve mesélte, hogy nagyon ment a pogó. Egy erős tüdejű csaj ütemesen fütyült a számok között. Jött a személyes kedvencem, az Engedd belém című nóta. Aztán egy Ébresztőt is megküldtek nekünk a srácok. A Trójai falovat Sancho egy pazar dobszólóval fejezte be. A Kiskakasnak is nagyon örült mindenki. Rikó végigzúzta-borzolta a feszültséget a gitáron, Koppány pedig azzal az őrült hangzással bevette Dunaszerdahelyt. A Kalózhajónál volt a csúcs. De a ráadásban még tovább feszítették a húrt és a Rock´n´roll-lal zárták a bulit.

Mocskos volt, de mégis tiszta. Lélekrabló koncert volt, aztán a buli végén visszatértünk a pusztító valóságba, hogy erről a lírai-regényes zenéről meséljünk.

De most hadd meséljen a koncertről, és a Rómeó Vérzik további terveiről maga a frontember, Koppány:

 Koppány

Wawruch Róza: Sokat koncerteztek Magyarországon is. Van valami különbség a felvidéki és magyarországi közönségek közt?

Koppány: Az az igazság, hogy közönség és közönség között talán nincs különbség, de nekünk mindig egy plusz, ha hazaiak előtt léphetünk fel. Örülünk, ha Dunaszerdahelyen, Komáromban vagy akár Érsekújváron adhatunk koncertet, ha van lehetőségünk Felvidéken is zenélni, de közönség és közönség közt mi soha nem teszünk különbséget. Mindenhol maximumot adunk és jól érezzük magunkat.

 

WR: Fesztiválokon és klubokban is zenéltek, ahol a közönségek között nagyságrendi különbségek vannak. Mennyiben más az érzés?

Koppány: Mindkettőnek megvan a saját varázsa. Nyáron egy fesztivál az mindig jobb, mint benn izzadni egy kis klubban, viszont ősszel vagy tavasszal, úgymond egy jó klubközönség az fenomenális tud lenni.

 

WR: December elején véget ér a Jön1ÚjNap turné. Milyen tervekkel indultok a 2017-es évnek?

Koppány: Az új év szokatlanul fog indulni. Még soha nem csináltunk ilyet, de nem lesz tavaszi turnénk, csak egy fellépésünk Magyarországon, ami még maradjon titok.
De gőzerővel nekiálltunk az új album megírásához és stúdiózással fogjuk tölteni az elkövetkező időszakot. Nyár elején szeretnénk kijönni a lemezzel, hiszen már négy éve, 2013-ban jelent meg az utolsó. Úgy gondoljuk, hogy épp itt az ideje. Vannak ötleteink, vannak jó dolgaink. Én biztos vagyok benne, hogy egy nagyon ütős album lát majd napvilágot.

 

WR: Ezt nagyon fogjuk várni. És a végére még egy kis múltidézés: anno a Rómeó Táborok elég nagy sikerűek voltak, nem futott át rajtatok hogy legyen folytatása?

Koppány: 2008-ban lett vége, pont jókor, meg is mondom miért: azért, mert a Rómeó Tábor mindig arról szólt, hogy szponzorok nélkül, önköltségesen próbáltuk megoldani a zenekaroknak a felléptetését. Három napig mindenki nagyon jól érezte magát, de nekünk rengeteg melónk volt benne, és talán most már nincs annyi energiám, hogy ezt megszervezzem. Nem szeretnék dolgozni, most már inkább csak mulatni, és ez az a lényeg, ami engem úgy visszatart.

És úgy gondolom, hogy a mai világban szponzori támogatás nélkül nincs se tábor, se fesztivál. Jelen esetben, ha kapnánk is támogatást, akkor azt inkább az új Rómeó albumba szeretnénk belefektetni.

Szerintem ez egy jó kis nosztalgiadolog, igaz olykor elő jön az újraélesztés gondolata. Ha sikerülne egy nagy támogatót szerezni, és nekünk nem kellene attól félnünk, hogy mennyi ember fizet be az adott táborba, hanem csak adjuk a minőséget, és jól érezzük magunkat, akkor belevágnánk. Tehát ez a lényeg. Ha ez sikerülne, akkor lesz Rómeó Vérzik Tábor, méghozzá tizedik. Ha nem, marad a nosztalgia :-)

WR: Köszönöm és további sok sikert kívánok nektek.

 

 

Bódis Attila és Wawruch Róza, aTEMPO.sk
Fotó: Wawruch Róza