A Nemzetközi táncnapot vagy A Tánc Világnapját 1983 óta a klasszikus balett óriásának tartott Jean-Georges Noverre (1727-1810) születésnapján, április 29-én tartják. Az ünnepet az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének egy részlege, a Nemzetközi Táncbizottság hozta létre.
A táncnap céljai közé tartozik a tánc népszerűsítése az általános felfogásban, és hogy arra ösztönözzék a kormányokat, hogy minél nagyobb teret szenteljenek a táncnak az oktatási rendszerben az alapfokú oktatástól egészen az egyetemig.
A Nemzeti Táncszínház és a Magyar Táncművészek Szövetsége már hosszú évek óta gálaestet rendez a táncművészet legnagyobb ünnepén. A gála keretében adják át a szövetség szakmai elismeréseit, valamint az Imre Zoltán-díjat, az Ifj. Nagy Zoltán Alapítvány díjait.
Magyarországon és Felvidéken is több rendezvényt szerveznek ezen a napon.
MARIANELA NUNEZ 2024. ÉVI TÁNCVILÁGNAPI ÜZENETE
Egy emlékből még nem lesz történelem. Egy színház története pedig - minden egyes színházé - egyben mások története is, annak a folyamata, hogy a tánc mint művészeti ág hogyan terjedt el és fejlődött a világ különböző részein. A Royal Ballet falain sorakozó fényképek ennek az útnak az állomásait örökítik meg: a történelemnek vannak kiemelkedő alakjai, akik naggyá tették az argentin táncművészetet. Az intézmények sokszor arcok és vezetéknevek nélküli, néma névtelenség mögé rejtőznek, és nem akarják hallani a múlt visszhangjait.
Az ITI-UNESCO által támogatott és népszerűsített szervezetek, mint amilyen az Argentin Tánckuratórium is, gyakorta felvállalják ennek az emlékfalnak a szerepét, amely nem hagyja, hogy a múlt feledésbe merüljön.
Önökkel tartok abban a törekvésben, hogy megőrizzük, új köntösben mutassuk be a tánc világát gazdagító mesterek, művészek és koreográfusok történetét, hiszen megérdemlik, hogy a jövő nemzedékei is megismerhessék őket. Mindannyiunknak tisztában kell lennünk azzal, hogy nem csupán szemlélői, hanem örökösei vagyunk ennek a művészetből, méltóságból és áldozatokból szőtt hagyománynak, amelyet hivatástudattól és a szépség szeretetétől áthatva hoztunk létre. Figyelmünket mindig a jövő és a jelen ragadja meg, de a táncművészet fája nem nőhet hatalmasra a múlt termékeny talaja, az elődeink alkotta erős alapok nélkül. Ez a fa a hagyományokban gyökerezik, onnan szívja az éltető erőt.
EZ, ATEMPO.sk
