Az emberi ének olyan, mint a madár, de mindkettő tulajdonsága az, hogy magáról megfeledkezve, váratlanul szállni kezd az égi magasságok felé. Az éneklés által nyílik az emberi lélek, hogy feltöltődjön azzal a csodával, amelyre a mindennapok szürkeségében nagy szüksége van. Aki szeret énekelni, az érzi és tudja ezt a titkot, azért minden lehetőséget megragad, hogy dalolhasson. Elődeink nagyon is tudatában voltak ennek, hiszen a génjeikbe volt kódolva a dalolás iránti vágy és szeretet.
Tudvalevő, hogy a palóc asszonyok is minden tevékenységet, munkát, dalolva végeztek, de a dalolás szeretetében a férfiak sem maradtak el.
A falu közösségében gyakran adódott alkalom az éneklésre, így tudták tovább adni népdalaikat, amelyek több jeles naphoz is kötődtek.
Régi világ, elmúlt világ, ki emlékszik már erre!- mondják ezt azok, akik nem ragaszkodnak az elődeik szokásaihoz, népdalaihoz. Mondják, de nem tudják, hogy a magyar ember népdalkincse a nemzet életfájának erősítő gyökere, amelyből a jelen is táplálkozik. Időben nagyon messze vagyunk attól a kortól, amikor őseleink új hazát keresve vándoroltak, de a népdalkincset úgy hozták magukkal lelkük közepében, mint az aranykalitkába zárt énekesmadarat. Amikor letelepedtek, akkor az aranykalitka kinyílt és eleink népdalkincse úgy tört elő, mint az élő, tiszta forrás, a föld mélyéről. Ebből a tiszta forrásból merítettek nemzedékek századokon át, mígnem elérkezett az idő, hogy ezt a kincset meg kell menteni az utókor számára. Ekkor neves zenetudósok, szakemberek gyűjteni kezdték a nép még élő kincseit, a népdalokat, a népmeséket, a népi hagyományt. Köztük volt Bartók Béla, Kodály Zoltán, Lajtha László, Vargyas Lajos, Manga János és még sokan mások. Így maradhatott fenn sok-sok népdal, népi gyermekdal, jeles napokhoz kapcsolódó énekek, melyekből mi utódok, bőséggel meríthetünk.
Milyen nagy öröm volt hallani és látni, 2018. május 16-án, az ipolynyéki kultúrházban, hogy minden idegen behatás ellenére, vannak még fiatalok, akik felvállalják a népdal éneklését. Köszönhető ez azon iskoláknak, itt a Felvidéken, közelebbről az Ipoly mentén, ahol a pedagógusok, értékelik, őrzik és átmentik elődeink népi hagyományait, népdalait.
Megtiszteltetés volt számomra, hogy immár harmadik alkalommal, ezen a népdalversenyen, a zsűri elnökeként vehettem részt. A Palócföldi csalogány népdalversenyt ezelőtt kilenc évvel álmodták meg, Ipolynyéken, a Balassi Bálint Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolában. A népdalverseny az évek során, a népdalt szeretők örömére, egyre nagyobb érdeklődésnek örvendett. Az idei IX. Palócföldi csalogány népdalversenyen közel 50 gyermek szorongott a kultúrház színpadán, óvodásoktól, egészen a fölsőbb osztályos tanulókig. Nagy örömmel, izgalommal várták, hogy szerepelhessenek.
Zaťko Veronika, a Pál, Kata, Péter jó reggelt dalocskával kezdte nyitogatni a gyermekek torkát, hogy kezdeti rekedtségüket és szorongásukat fel tudják oldani. Majd elkezdődött a megmérettetés. Elsőnek az óvodások énekeltek, majd a kisiskolások. Mindkét kategóriában voltak kiváló énekesek, akik arany minősítést kaptak. A népdaléneklést a fölső tagozatos tanulók folytatták. Ebben a kategóriában volt a legszorosabb a verseny. Végül minden versenyző a felkészülésének, énekhangjának és előadásának megfelelő minősítést kapott, amelyhez egy emléklap, könyvajándék és édesség járult.
a IX. Palócföldi csalogány eredményei
A népdalversenyre, a környék magyar óvodái és magyar iskolái nevezték be versenyzőiket. Az ipolynyéki, inámi, ipolybalogi és ipolysági óvodások számára ez nem is verseny, hanem szereplési lehetőség volt, hiszen látni lehetett, hogy a kicsik nagy örömmel énekelnek. Az Ipolynyéki Balassi Bálint Alapiskola, az Ipolybalogi Ipolyi Arnold Alapiskola, az Ipolysági Fegyverneki Ferenc Egyházi Iskola, a Pongrácz Lajos Alapiskola szintén Ipolyságról, a Palásti Magyar Tannyelvű Egyházi Alapiskola, valamint Ipolynyék testvérfalujának, Magyarnándornak a tanulói is örömmel mérték össze tudásukat a népdaléneklés terén. A népdalversenyt megszervező pedagógusok, Mgr. Nagy Teréz, Mgr. Deák Zsuzsa, élükön, az iskola igazgatónője, Mgr. Gyurász Szilvia volt, és még számos segítő.
A népdal, zenei világunk anyanyelve, ezért nem szabad, hogy elfelejtődjön. Kodály Zoltán a neves zeneszerző és népdalgyűjtő mondta: „A népdal addig él, amíg éneklik.”
Palócföldön él a népdal, hiszen a palóc csalogányok énekelnek és soha sem fognak elhallgatni.
Lőrincz Sarolta Aranka, ATEMPO.sk
