Interjú


Kristóf Réka

Poppea megkoronázása után érkezik – hamarosan Komáromban lép fel Kristóf Réka operaénekesnő

A rózsalovag április negyedikei premierjére készült, Feldmarschallin szerepét énekelte volna, amikor közbeszólt a koronavírus-járvány. Jean-Claude Berutti operaigazgató rendezte Richard Strauss három felvonásos vígoperáját, de félbeszakadtak a próbák a Theater Trier színpadán. Kristóf Réka operaénekesnőt váratlanul érték az események.

 

Gyorsan becsukták a színházat?

Húztuk, ameddig lehetett, és azzal zártuk be a színházunkat, hogy ha már minden más német színház bezárt, mi se lógjunk ki a sorból. Emlékszem, csütörtök volt, mentem volna próbára este hatra, és úgy délután négy körül hívott fel a rendezőasszisztens, hogy akkor ma becsukjuk a színházat. Másnap felhívtam Manfred Langner intendánst, és mondtam, hogy ha nem dolgozunk, mennék haza. Azt válaszolta, maradjak, mert mi lesz, ha egy hét múlva kinyitunk.

Nagy volt a tanácstalanság, senki sem tudott semmit. Amikor azután egy hét múlva ő hívott fel, hogy mehetek haza, az évadban már nem fogunk játszani, azért nem tudtam eljönni, mert Bősre kellett volna mennem állami karanténba, amit rizikósnak ítéltem. Maradtam Trierben.

Amint azután enyhült a járványhelyzet, és megint jöhettem volna, mégis elkezdtünk dolgozni a színházban. Július tizedikén volt az utolsó munkanapom. Utána indultam Komáromba, ahol addig februárban voltam utoljára.

 

Kristóf Réka

 

Hogyan töltötte a németországi karantént?

Átültettem a virágaimat. Elmentem virágföldet venni a barkácsboltba. Amíg hátul virágföldet válogattam, elöl

fegyveres rablás történt az üzletben. Csak annyit tapasztaltam, hogy sikítoznak és futkosnak az emberek, arra gondoltam, hogy biztosan valami gyermek rosszalkodik, és zsörtölődtem, hogy mit csinál ilyenkor a szülő.

Azután hozzám lépett egy házaspár, hogy merénylet van, menjünk ki. A merénylet szót nem értettem tisztán, elkezdtem velük beszélgetni, miről van szó, mire kirángattak a boltból. A rabló amúgy pénzestől elfutott, aznapra bezárták a barkácsboltot, én pedig máshol vettem virágföldet.

 

Nem esett pánikba?

Odakint már igen. Bizonyos emberekre így hatott a koronavírus… Hazamentem, és ittam egy kupica pálinkát. Nemsokára jött a legjobb trieri barátom, és csodálkozva nézte, miért iszom szombat délben. Elmeséltem neki a történteket.

Ő Szíriából menekült Németországba, elmesélte, hogy átélt rakétatámadást, bombázást, de üzletrablást még nem, ezért nagyon irigykedett rám. A humorával feloldotta a pánikomat.

Wesam Douchi, azaz Sam csomagküldő futárként járt először a kinti lakásomban. Meghívtam teára. Elfogadta, jött, amikor szabadja volt. A karantén alatt főztem rá, tartottuk egymásban a lelket, később már söröztünk is. A legjobb kinti barátom lett.

 

Kristóf Réka

 

A nyár közepén jött haza.

És nagy örömömre volt egy koncertem is Budapesten, a Művészetek Palotája autósmozijában!

Várdai István világhírű csellistával léphettem fel, aki anno a Virtuózok tehetségkutatóban a zsűriben ült, és tőle kaptam a kis hegedűt.

A Liszt Ferenc Kamarazenekar művészeti vezetője, a Kaposfest főszervezője. Bátor Tamással együtt az ő művük volt a MÜPA autósmozija: mi bent léptünk fel a színpadon, amit a parkolóban kivetítettek, és az autókban bizonyos frekvencián lehetett hallgatni a koncertet. Nagy élmény volt. Respighi Il tramonto, vagyis A naplemente című művét adtuk elő, miközben Várdai István a Stradivari-csellóján játszott, mellettünk még három kiváló zenész, Kállai Ernő, Langner Ágnes és Szomor-Mekis Janka muzsikált.

E mellett csak annyi volt a tervem a nyárra, hogy a családommal, a barátaimmal legyek és nagyokat pihenjek, amit maradéktalanul teljesítettem.

Közben jött az ihlet Ropog József José videoklipeit nézegetve, hogy mi lenne, ha készítenénk egy közös dalt. Évfolyamtársak voltunk a gimnáziumban. Néhány kultúrműsorban ő szavalt, én pedig énekeltem. Van tehát közös művészeti múltunk. Elmentem egy próbájukra, sokat beszélgettünk, és elkezdődtek a munkálatok. Majd kiderül, hogyan csiszolható össze egy rapper és egy operaénekesnő együttműködése.

 

Mi lesz harmadik évadjának az első szerepe Trierben?

A címszerep Monteverdi Poppea megkoronázása című operájában. Ennek a próbáit hagytuk abba júliusban, és kezdtük próbálni ismét augusztus végén Jean-Claude Berutti rendezésében.

Egy szenvedélyes szerető nőt alakítok, aki nem mondja ki, hogy császárnő szeretne lenni, de rávezeti Nérót, aki az ő hatására kéri meg Senecát, hogy legyen öngyilkos. Nérót Blaise Rantoanina, a madagaszkári kollégám, a Dadust pedig Matthias Bein énekli, aki tavaly már alakított idős hölgyet, és nagyon jó volt a szerepben.

 

Kristóf Réka

 

Poppea után A víg özvegy címszerepét játszom majd az év végén. Lehár Ferenc operettjét Manfred Lagner intendáns viszi színre, akinek ha jól tudom, ez lesz az első operett rendezése.

Jövő februárban felújítjuk A Figaro házassága című vígoperát, amelyet szintén a koronavírus-járvány miatt vettünk le a műsorról, abban Almaviva grófnőt éneklem. Márciusban jön a Der Rosenkavalier, azaz A rózsalovag, az évad végén, májusban pedig Boesmans operája, a Reigen, amely egy szifiliszes katonáról szól, aki megfertőzi a város hölgyeit, akik azután megfertőzik a férjeiket. Jean-Claude Berutti rendezi az aktuális témájú operát.

 

Szeptember 26-án, szombaton 19 órai kezdettel dalestje lesz Komáromban, a Tiszti pavilon dísztermében, ahol Patkoló Anikó kíséri majd zongorán.

Ő hozza majd ki a legtöbbet abból a fantasztikus hangszerből, ami a díszteremben áll.

Imádom és ismerem a komáromi közönséget, szeretik, ha magyarul énekelek. Lesz operett, lesznek magyar dalok, de szerepel majd a programban más is.

Köszönöm Lakatos Róbertnek, a koncertet szervező Egressy Béni Városi Művelődési Központ igazgatójának a felkérést.

Több ötletünk van a további együttműködésre, gyakrabban leszek majd itthon is hallható.

Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Dömötör Ede, Kállai Tóth Anett, Martin Kaufhold, Armin Bardel

Boráros Imre: „Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen isteni ajándék érhet még”

Boráros Imre: „Álmomban sem gondoltam volna, hogy ilyen isteni ajándék érhet még”

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) életműdíját vehette át augusztus utolsó szombatján Boráros Imre Kossuth-díjas színművész, a Komáromi Jókai Színház örökös tagja a Magyar Színházak XXXII. Kisvárdai Fesztiválján.

Elkísértük Kisvárdára a színművészt, ahol kifaggattuk első kisvárdai élményeiről és arról is érdeklődtünk, hány színpadon töltött évad fért gazdag életművébe.

 

Kezdjük a hely szellemével! Mikor járt először Kisvárda színházi fesztiválján?

Az Esőcsináló Beke Sándor rendezte kassai előadásával, a kilencvenes évek elején. Bill Starbuckot alakítottam, párom, Petrécs Anna pedig Lizzie Curry szerepét játszotta, mindketten vendégként szerepeltünk a társulatnál. Alakítás díjat kaptunk a szakmai zsűritől Kisvárdán.

Egy fesztivál mindig kihívás és megmérettetés egy színháznak, ha beválogatják a produkcióját, mert bizonyítania kell.

A kisvárdai fesztivál szervezői elmondták, a fesztivál arra született, hogy a határon túli művészek ott találkozzanak egymással, tudjanak beszélgetni, vitatkozni, világot váltani. Emlékszem, annak idején, a hét közepén játszottuk az Esőcsinálót, anyagilag úgy állt a színház, hogy a díjkiosztásig maradhattunk. Sok erdélyi kollégával ismerkedtünk meg, akikkel órákat beszélgettünk. Annyi energiát adott a kisvárdai tartózkodás, hogy az évad további részében abból merítettünk. A kassai Thália Színház volt az első felvidéki társulat, amely a kisvárdai fesztiválon járt. Komáromból a La Mancha lovagja című musical jutott el először a fesztiválra, a Bagolyvárban volt az előadás, amelyet Bor József rendezett. Nagy sikert arattunk, amivel tele voltak az akkori magyarországi lapok.

A legszívesebben mégis a találkozásokra emlékszem, hiszen Kisvárdán mindig olyan kollégákkal találkoztunk, akikkel egész évben nem.

 

Augusztus 29-én az EMMI életműdíját vehette át a kisvárdai Művészetek Háza színpadán, a közönség ütemes vastapsától kísérve. Hány év van ebben az életműben?

Napra pontosan ötvenöt év, ugyanis 1965. augusztus 29-én kerültem a komáromi Magyar Területi Színházhoz.

Addig újságból ismertem a komáromi színészeket, mindent elolvastam róluk, több előadásukat láttam Pozsonyban. Nagy varázsa volt, amikor közelről is találkozhattam velük. Sok mindent lehetett tőlük tanulni.

Amikor megérkeztem, évadnyitót tartott a társulat, három nap múlva pedig három hetes turnéra indultunk keletre A lőcsei fehér asszony című produkcióval. Zakál Gyula barátom szerepébe ugrottam be, mert Gyuszi bevonult katonának, és nem tért vissza a színházhoz. Őrt álló katonát játszottam, aki három felvonáson keresztül háttal állt a nézőknek, egyszer befutott, és jelentette, milyen csapatok érkeztek. Két mondatom volt. Kedves és barátságos embereket ismertem meg a színháznál, és azokra is szeretettel és tisztelettel gondolok, akik már nincsenek közöttünk. Turner Zsigmondra például. Sokat segített, megmutatta a város. Az első darab, amelyben közösen szerepeltünk Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című színműve volt, amelyben Zsigmond egy taláros bírót, jómagam pedig egy tanársegédet alakítottam. Thirring Viola és Galán Géza voltak a főszereplők. Számomra varázslatos érzés volt, hogy a társulat befogadott. Így lehet csapatban dolgozni, és bizalommal fordulni a másikhoz.

 

Boráros Imre

 

Az évek során lett olyan rendező, akit különösen kedvelt?

Azokat a rendezőket szeretem, akik a próbákon szabadjára engedik a színész fantáziáját. Ilyen rendezők voltak Iglódi István, Bodrogi Gyula, Csiszár Imre, Števo Korenčí. Szép emlékeket őrzök a rádiózásról is. Akkoriban még készültek hangjátékok, és amikor a MATESZ-hez kerültem, én is lehetőséget kaptam, hogy hangjátékokban szerepeljek. Martin Gregorral, aki rendezett is Komáromban, vagy Jozef Krištof Veselývel, aki az operett csillaga volt, gyakran álltunk a mikrofon mögött, mindketten kiválóan beszéltek magyarul.

Több szlovák színésszel csevegtünk a stúdió előtti folyosón magyarul. Egyszer jöttünk ki a stúdióból, és láttuk, hogy Ferenczy Anna Július Pántíkkal, a Szlovák Nemzeti Színház egyik vezető színészével diskurált. Közelebb léptem, mert tudtam, hogy Annika elég gyengén beszélte a szlovák nyelvet. És azt hallottam, hogy Pántík beszél magyarul, és nem Annika szlovákul.

 

Mi újság a 2013-ban alapított Boráros Imre Színházban?

Sok szép évadokat értünk meg. Az, hogy eljutottunk az előadásainkkal külföldre is, annak köszönhető, hogy a kilencvenes évek elején számunkra kinyílt a nagyvilág. Akkor érkezett az első felkérésem a Washingtonban működő Felvidéki Magyar Bizottmánytól. Volt egy előadóestem, hosszú levelezés után összejött az első amerikai utam. Utána még tizenhat, tizenhét alkalommal mentünk még Amerikába, Kanadába. Olykor három hónapig tartott egy turné. Fárasztó volt, de megérte a tapasztalatok és az ismerősök miatt, akiket útjaink során szereztünk.

 

Alig szállt le Dózsa György trónjáról tavaly nyáron a komáromi Duna Menti Múzeumban, amikor megkezdődtek a Csavar Színház és a Soproni Petőfi Színház közös produkciójában a Peer Gynt próbái. Hogy érzi magát ebben az előadásban? Amelyet a Jászai Mari-díjas Pataki András rendezett.

Köszönöm Gál Tamásnak, a Komáromi Jókai Színház igazgatójának, hogy rám gondoltak. Egy csoda volt, hogy kiléphettem a megszokott miliőmből, és kipróbálhattam magam egy másfajta színházi közegben. A soproni társulatban sok fiatal színész van, néztem, hogyan próbálnak.

Inspiráló volt a sok fiatal energia, a világmegváltó terveik. Feltöltött energiával a próbafolyamat.

Még egyszer köszönet érte Gál Tamásnak, feleségének, Szilviának és Pataki András rendező úrnak! Kitűnő volt a közös munka.

 

Boráros Imre

 

Látom, energiának valóban nincs híján 76. életévében sem. A héten kétszer tette meg a Komárom–Kisvárda útvonalat.

Tréfásan azt mondhatnám, hogy ez volt az álmom. És az álom teljesült. Miután előadtuk a fesztiválon a Peer Gynt-öt és hazajöttünk, néhány nap múlva hívott Gál Tamás színházigazgató, hogy jelezték Kisvárdáról, életműdíjat kapok.

Álmomban nem gondoltam volna, hogy ilyen isteni ajándék érhet még az életben. Mindenkinek köszönöm, hogy újból itt lehettem! Időközönként, stációkként bebizonyosodott, hogy van értelme, jön visszajelzés, ezt kell csinálni, a közönség szeret és ennél szebb ajándékot nem kaphat az ember ebben a korban. Mindebben segít az erős hit, amely végig kísér a pályámon.

 

Hogyan éli meg ezt a koronavírussal teli évet?

Hála az égnek, a jóistentől még kaptam annyi energiát, olyan tisztánlátást, hogy klipeket készítettünk Apagyi László barátommal. A szeretetről, a hitről, Istenről szóló verseket rögzítettünk, mert ezek hiányoznak manapság a legjobban a világból. Egy templomban rögzítettük a költeményeket, nagyon sok pozitív visszajelzés érkezett. Volt értelme, hogy képesek voltunk ezt produkálni. Én bízom a jövőben. Adja Isten, hogy a baráti körömnek, a színházi világban dolgozó embereknek még megadassék, hogy szabadon, nem kötőféken, nem visszafogva, de Isten áldotta alkotókedvet és jó egészséget kívánjak, hogy ezt a pályát csinálják.

Egyre nagyobb öröm, hogy körülöttem a fiatal generációtól jó munkát, jó előadásokat látok. Ehhez kívánok nekik sok szerencsét!

Bárány János, Komáromi Jókai Színház
Fotó: a szerző

Százával élnek körülöttünk – Miklós László Jakuza Ritual új klipjében (+VIDEÓ)

Százával élnek körülöttünk – Miklós László Jakuza Ritual új klipjében (+VIDEÓ)

Volt kolbászember egy vizsgafilmben, egy másikban alkesz. Felvidéki zenészek ruháit, díszleteit válogatta nem egy videókliphez. Kreatív tanácsadó és rendező. Miklós László, a Komáromi Jókai Színház művészeti titkára most megint kamera elé állt.Jakuza Ritual, Veko közreműködésével készült, Felvidéki nyomor című videókléipjében egy családját hanyagoló, önző férfit alakít.

"Miért is ne legyen egy lemezünk? Az olyan menő, mintha híresek lennénk!" - jön a Kiss Zenészek lemezbemutatója

"Miért is ne legyen egy lemezünk? Az olyan menő, mintha híresek lennénk!" - jön a Kiss Zenészek lemezbemutatója

Első lemezének bemutatójára készül hétvégén a Kiss Zenészek fiatal csapata, amely 2013-ban alakult még trióként.

„Akkoriban csak hárman zenéltünk a Kiss Kristóf által vezetett együttesben az Ipolybalogi Művészeti Alapiskolában. Az évek folyamán a trió felállás bővült két taggal, s így már öten folytattuk a közös zenélést, Kiss Zenészek néven.”

Az elmúlt 8 év alatt számos szlovákiai, magyarországi versenyen mérettették meg magukat és sok, főként könnyűzenei rendezvényeken vettek részt, ahol a magyar slágerek, népdalok átdolgozásain kívül néhány angol nyelvű ismert dalt is magunkévá formáltak.

A zenekar felállása

Böjtös Natália - ének, vokál
Hlavács Réka - ének, vokál
Rusňák Sára - zongora, cajon
Benko Reinold Kristian - zongora, cajon
Csáky Máté - hegedű

Amióta elkerültek a tagok az Ipolybalogi Alapiskolából, mind külön utakat járnak, és ez idő alatt kissé csökkent a fellépések, próbák száma is. De a lemez kiadása új erőt, inspirációt és egy nagy löketett adott a zenekarnak, hogy ismét aktívan együtt zenéljenek.

„A CD ötlete egykori tanárunktól, Kiss Kristóftól származik, ami nekünk is nagyon tetszett és úgy gondoltuk:"Miért is ne legyen egy lemezünk? Az olyan menő, mintha híresek lennénk!" Persze viccet félretéve, jó emlék marad és örülünk, hogy ez létrejöhetett.” - árulta el Nati, a zenekar egyik énekesnője. „A dalok listája igazán sokszínű, amelyek a zenekar alakulásától az idáig eltelt időt foglalja össze.”

„A felvételeket Vanek Gábor stúdiójában vettük fel profi környezetben, a zenei rendező pedig Kiss Kristóf volt.” - tette hozzá Reini, aki billentyűzik a csapatban.

 

Kiss Zenészek

 

A lemez bemutatójára augusztus 1-jén 19.30-tól kerül sor Ipolybalogon, a Korona Panzióban, ahonnan akár haza is vihetjük majd a CD-t.

„Ez egy összefoglaló a mi munkánkból. A közönség/vásárló is ízelítőt kap, hogy milyen átdolgozásokat játszunk, de szerintem csak mi és azok az emberek tudják, hogy mennyi munka áll ez mögött, akik dolgoztak - dolgoztunk a hanganyag felvételével, s a stúdió munkások már a felvett anyaggal. Köszönjük nekik a kitartó munkát! Nagy hála jár az összes támogatónak is, hisz nélkülük nem tudtuk volna létrehozni ezt a lemezt” – mondta Máté, aki a hegedűn kívül a zenekar ügyeit is kézben tartja.

A lemezen magyar és angol nyelvű dalok, ismert slágerek és népdalfeldolgozások hallhatóak a Kiss Zenészek szája íze szerint.

„Nekem nagyon tetszett már az ötlet és a dalok felvétele is, de így, hogy már a kezünkben tarthatjuk a kész lemezt, rájöttem, hogy sokkal jobb érzés, mint amire számítottam. Örülök neki, hogy sikerült elkészíteni.” - tette hozzá Réka, aki szintén énekel a formációban.

A koncertre mindenkit szeretettel várnak. És Sára, a zongorista azt is elárulta, mire számíthatunk:

„A lemezről az összes dal hallható lesz, és még plusz 1-2 szám kicsit újragondolva, ami reméljük tetszeni fog a közönségnek!”

Tehát, aki teheti, szombaton irány Ipolybalog! Mi is ott leszünk :)

Zaťko Ervin, ATEMPO.sk

Király Miklós

„Kiváló lehetősége, hogy egy vidék muzsikáját alaposabban megismerjük” - a prímásverseny győztesei

A krízishelyzet miatt idén ugyan elmaradt a 195. Anna bál, viszont kísérőrendezvényei méltó módon szolgálták Balaton történelmi fővárosának kulturális életét. A programok között a július 21-22-én megrendezett Balatonfüredi prímásverseny a programsorozat különleges színfoltja volt.

Az Ifjú Szivek prímása, Király Miklós nyerte a Balatonfüredi Prímásversenyt

 

A Balatonfüred Város Önkormányzata, a Hagyományok Háza és a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Népzene Tanszéke rendezésében idén is megtartották a Balatonfüredi prímásversenyt. A résztvevőkkel a verseny szünetében beszélgettünk.

A győztes, Király Miklós, a pozsonyi Ifjú Szívek Táncszínházban játszik immár harmadik éve. A prímásversenyen harmadszor vesz részt, tudását eddig minden alkalommal, különdíjjal ismerték el. Eredménye egyben azt jelenti, hogy a jövő évi Anna-bálon is felléphet.

„Nagyon közel áll a szívemhez a két kötelező anyag – jellemzi az előírtakat a hatvani fiatalember. – A két tájegységből kiválasztott prímás, Ádám István „Icsán” és Molnár László stílusát különösen kedvelem, olyannyira, hogy még a szabadon választottak közé is felvettem volna. A szabad programválasztásában a kiváló gyergyóalfalui hegedűs, Cserkesz Béla személye motivált, 1966-os felvételére a diplomakoncertemre készülve bukkantam rá, játéka első pillanatban lenyűgözött.”

 

Cseszák Zsombor

 

A második helyezett a délvidéki Óbecséről érkezett, a Fokos zenekar prímása, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója.

„Immár negyedik alkalommal veszek részt a megmérettetésen – osztja meg gondolatait Cseszák Zsombor. – Eddig különdíjakkal térhettem haza, amiknek mindig örültem, mivel az elismeréssel bátorítottak, hogy jó úton haladok pályámon. Idei újdonság a két kötelező összeállítás: a széki és a gömöri anyag viszont jól szolgálja az összehasonlíthatóságot. Talán az utóbbi áll közelebb a szívemhez, minden bizonnyal a felmenőim között felvidéki ágakat is találnánk. Szabadon választottként a cifra, díszes, és a virtuozitás bemutatására alkalmas kalotaszegi muzsika mellett döntöttem, mivel példaképem a legendás bánffyhunyadi muzsikus, Varga Ferenc „Csipás”, akinek játékstílusával az utóbbi időben sokat foglalkoztam.”

 

Boda Gellért

 

A harmadik helyezett Boda Gellért Turáról származik, s másfél évtizede hegedül. A 2002-ben alakult Zagyva Banda prímása második alkalommal vesz részt a balatonfüredi megmérettetésen, két éve szintén a képzeletbeli dobogó harmadik fokára állhatott fel. A mostani versenyről kérdeztük:

„A gömöri dallamvilág kicsivel közelebb áll hozzám, mint a széki muzsika. Jóllehet Tura és Gömör messze esik egymáshoz, viszont Gömörország és Galga mente népzenéjében is fellelhető dallamegyezés.

A verseny kiváló lehetőséget nyújt egyébként arra, hogy egy vidék muzsikáját alaposabban megismerjük.

Egyébként úgy érzem, hogy ezúttal a széki anyag előadása sikerült jobban. A választott kategóriában az erdélyi Szászcsávás muzsikájából készültem, ebben talán az is közre játszik, hogy a vidéken a mai napig él ez a hagyomány. Számos zenész él a Maros megyei faluban, akikkel évente akár többször is találkozunk.”

Csermák Zoltán, ATEMPO.sk
Fotó: Hagyományok Háza

José elvonult, hogy visszatérjen a színpadra

José elvonult, hogy visszatérjen a színpadra

A múlt héten Kerekegyházán, a Kunsági Majorban lépett fel José, alias Ropog József, a Komáromból indult, Karván élő rapper. A B terv nevű formációval állt Az elvonulás nevű tábor közönsége elé, melyet évente Kőházy Ferenc, vagyis FankaDeli rapper szervez. Hogy érezte magát José? Megkérdeztük.

„Jelen kell lennünk a kulturális és társadalmi élet számos színterén” - Gál Tamás már ma munkához lát

„Jelen kell lennünk a kulturális és társadalmi élet számos színterén” - Gál Tamás már ma munkához lát

Mintegy fél évig tartó huzavona után a Nyitra megyei önkormányzat nagy többséggel jóváhagyta Gál Tamás igazgatói pályázatát, ezennel hivatalossá vált, hogy az elkövetkezendő 5 évben a hetényi illetőségű szabadúszó színésztehetség, a Jászai Mari-díjas Gál Tamás irányítja a Komáromi Jókai Színházat, amely elképzelése szerint fokozatosan a Felvidék nemzeti színházává válik majd.

Hogy ez mit takar és miként értékeli megválasztását, hogy miként teltek napjai a karantén idején, valamint hogyan lát munkához és mi mindenen szeretne változtatni, a következő beszélgetésből kiderül.

 

Meglehetősen jó időszakban vagytok, téged igazgatóvá választottak, a lányodat a legmagasabb pontszámmal vették fel a színművészeti egyetemre, ráadásul elnyerte a gimiben a Kaszás Attila-díjat is. Szerintem most süt a nap nálatok...

Nagy öröm ez számunkra, sőt, számomra nagyobb öröm a lányom díja, mint az igazgatói poszt.

Az igazgatás ugyanis nem egy sikertörténet, az egy nagyon komoly feladat, nagyon komoly felelősség.

A siker számomra mást jelent. Az lesz majd számomra igazi siker, ha bemutatjuk az első nívós darabunkat az igazgatásom alatt, ami a szakma és a közönség tetszését egyaránt elnyeri.

 

Mivel teltek eddig a napjaid, hogyan készültél az új megmérettetésre?

Én már jó ideje benne voltam egy munkafolyamatban, készen kellett állnom, hogy ha engem választanak, akkor bizonyos dolgokkal már előre tisztában legyek, ha pedig nem engem választanak, akkor sutba dobom az egészet. Én most rengeteg feladatot látok magam előtt. Az embernek, amíg valamit nem kezdhet el, aggodalmai vannak, hiszen egy fél évig is elhúzódott ez az igazgatóválasztási történet.

Most már tényleg szeretnék beleállni. Szeretném elkezdeni a munkát, ami már ma meg is történik.

Kedden tartjuk az első művészeti tanácsi összejövetelt. Még egyelőre nem a színházban, hanem egy másik kijelölt helyszínen, betartva a szigorú járványügyi feltételeket.

 

Gál Tamás

 

Mennyire nehezíti meg az igazgatói munkát, a tervezést a jelenlegi rendhagyó járványhelyzet?

Kimondhatatlanul. Beszéltem a kassai Thália Színház igazgatójával, Czajlik  Józseffel és más igazgatókollégákkal is. Mindenki azon a véleményen van, hogy rendkívül nehéz egy igazgató dolga egy ilyen helyzetben. Egy rendezőt úgy kell felkérnünk egy munkára, hogy “gyere el hozzánk rendezni, de nem tudjuk, hogy mikor”. Ez így nagyon nehéz.

 

Nyilván nagy a kiszámíthatatlanság, sok a nehézség, de ez az időszak hozott magával egy kis pozitívumot is, hiszem megállhattál, átgondolhattad, mit és hogyan fogsz csinálni. Segített neked ez az utóbbi két hónap, hogy most egy kicsit lazább volt a történet? Hogy egy kicsit jobban belemélyedhettél a feladatba?

Igen, határozottan. De volt számunkra egy nagyon súlyos lecsapódása is a dolognak. Beszéltem ennek kapcsán több szlovák kollégával is arról, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk mi, szabadúszó művészek, és a társadalom erre nem talált megoldást. Mi voltunk az elsők, akiket “kikapcsoltak”, és mi leszünk az utolsók, akiket majd “bekapcsolnak”. Ez idő alatt mi nem kaptunk semmilyen támogatást. Egy szabadúszó művésznek nulla euró bevétele van azóta, amióta a válság tart. Egy háromgyerekes családapának bizony ez okoz némi fejfájást. De, hála Istennek, valahogy átvészeltük, hiszen a kiadásaink is lecsökkentek és volt némi vésztartalékunk is. Hozzáteszem, a nehézségeket leszámítva,

ez a két hónap volt életem legszebb időszaka, mert csak a családommal voltam, rengeteget voltam a gyerekeimmel és a feleségemmel.

Mi nagyon élveztük ezt az időszakot. Ha tényleg őszinte szeretnék lenni, elolvastam három regényt, amire az utóbbi években nem volt időm.

 

Bizony az emberben most tudatosul, hogy mi minden maradt ki az életéből a nagy rohanás közepette. Hogy mi mindent lehetne csinálni, csak hát ezt normál esetben nem engedheti meg magának.

Visszatérve az olvasáshoz, ez nem öncélú szórakozás, nekem szakmai téren is el kellett mélyülnöm a feladatban, hiszen igazgatóként egy-egy darabválasztás kapcsán nekem kell majd döntenem, nekem kell majd feltennem az i-re a pontot, művészeti tanács javaslata ide vagy oda. Ilyen szempontból ez a karantén-időszak nagyon termékeny volt.

Jó lenne átcsempészni belőle egy keveset a normál viszonyokra is, hogy a fontos döntések előtt legyen idő mélyebben átgondolni a dolgokat.

Ezentúl rengeteget pihentem, nagyon feltöltődtem és mára tele vagyok tenniakarással.

 

Gál Tamás

 

A pályázati anyagodat ugyan nem láttam, de amit eddig nyilatkoztál, abból úgy látom, hogy a színházat nemzetibb irányba szeretnéd elvinni, szóba került az is, hogy a nemzet színháza lenne valamilyen formában a Jókai Színház. Ez mit takar?

Ugye, Magyarországon vannak a nemzeti színházak, amelyek egy kicsit kiemelkednek a többi közül. Persze ott mindig három tagozat van, balett, opera és dráma. Nálunk ez a nemzeti megfogalmazás tulajdonképpen egyfajta figyelmeztetés, hogy kezeljük ezt a színházat úgy, mint a felvidéki magyarság nemzeti színházát, hogy több legyen ez annál, mint egy vidéki repertoárszínház, ahol van évadonként négy bemutató, és onnantól kezdve semmi más társadalmi felelősség- és szerepvállalás nincs.

Nekünk jelen kell lennünk a kulturális és társadalmi élet számos színterén.

Egy pár helyet meg is említenék. Meggyőződésem, hogy jelen kell lennünk Gombaszögön, támogatnunk kell a Jókai Napokat, a Duna Menti Tavaszt, a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt, hiszen ezek azok a fórumok, amelyek nevelik a közönségünket és a következő művészgeneráció is innen kerül ki. Figyelnünk kell őket, hiszen felelősséggel tartozunk feléjük.

El kell indítanunk egy színészképzést, komolyabban kell vennünk a stúdiószínházat.

Be kell emelnünk a legmodernebb stúdiószínházak közé. A legnagyobb fesztiválokra kell vele eljutnunk. Nem elsősorban közönségkiszolgáló darabokat kell gyártania, hanem elgondolkodtatóakat. Természetesen, azok lehetnek szórakoztató, népszerű előadások, de valamiben egyedinek, úttörőnek kell lennie a stúdiószínházunknak. A nagyszínpadnak pedig ki kell szolgálnia minden műfajt, mint egy népszínháznak, így kell működnünk, de a szó nemes értelmében.

 

Most már azért belelátsz a dolgok anyagi hátterébe is. Mennyire megvalósítható ez a terv a jelenlegi pénzügyi keretek, lehetőségek mellett?

Nem rózsás a helyzet, de most sehol sem az. Minden terület egy kicsit bajban van most anyagilag.

Ez a vírusjárvány is arra figyelmeztet minket, hogy nem mindig a pénzhiány gátolja meg azt, hogy nagyszerű produkciók keletkezzenek.

Mi most nem fogunk követelőzni, mert a megye is bajban van. Nem arról van szó, hogy van egy gaz megyénk, amely nem akar a magyar kultúrára pénzt adni. Hanem arról szól, hogy van egy megye, ahol az adók nem úgy folynak be, mint ahogy egyébként beszoktak, hatalmasak ott is a veszteségek. Ez egy közös tehervállalás, amit tiszteletben kell tartanunk. Jelenleg abból kell gazdálkodnunk, amink van.

 

Sok sikert kívánunk a nagyszerű és előremutató elképzelések, tervek megvalósításához! Mindehhez kitartást, sok kreativitást, összetartó társulatot, jó külsős segítőket, szilárd családi alapot és legfőképp, jó egészséget kívánok!

Köszönöm a beszélgetést.

Králik Róbert, ATEMPO.sk
Fotó: Éder Vera (MMA), Soproni Petőfi Színház, Göbölös Lajos

Emlékezetes évet zár a Hope Red – 2020 pedig hozza az új lemezt

Emlékezetes évet zár a Hope Red – 2020 pedig hozza az új lemezt

A felvidéki zenei paletta különc csapata, a gastrometálban nyomuló Hope Red igazán izgalmas félévet tudhat maga után. Új klipek, dalok születtek a „zenész-szakácsok” konyhájában. Az év végén színpadon is láthatjuk őket, 2020-ra pedig érkezik a várva várt debütáló lemezük.

Új felállásban folytatja az EndORFin

Új felállásban folytatja az EndORFin

A rozsnyói EndORFin 2012-es megalakulása óta számos változáson esett át. Az idei ősz meghozta az újabb tagcseréket, így új felállásban folytatódik az elsősorban versmegzenésítéseiről ismert indie-rock zenekar története.

„Abban változott az felállás, hogy a hegedűt szólógitár, a cajont pedig dobok helyettesítik. Kísérletezünk...

Hangokkal, hangszerekkel... Nem mondanám, hogy most ez a végleges, a teljesen kiforrott hangzásvilágunk.

Mindig izgalmas új emberekkel, új energiákkal együtt dolgozni, új ötleteknek szárnyat adni.” - kezdte a beszélgetést Papp Viki, a zenekar vezetője.

A jelenlegi felállásban Hranyó Ádám a basszusgitárnál, Rajkó Kevin a szólógitárnál, Papp Viki alapító tag pedig a ritmusgitár-ének segítségével fogalmazza meg a mondandóját. A doboknál a kassai és újvári koncertjükön Lőrincz Erik ül.

„A változás többek között azért történt, mert hiányzott a melodikus hangszer. Miután volt hegedűsünk, Ibos Bálint kilépett a zenekarból,

hiányérzetünk támadt a koncerteken - továbbra is a fülünkben szóltak a szólók, de nem volt, aki életre keltse.

Aztán (bár szerintem véletlenek nincsenek) véletlen ráakadtunk Kevinre, a szólógitárosra.

Kevin ambiciózus, tetszett a zenei ízlése, gyorsan belopta magát a zenekarba.

Cajonon pedig eddig az öcsém (Papp Marci) játszott, de utóbbi időben úgy tűnt, kicsit megkopott a lelkesedése a zenélés iránt, a testépítéssel kezdett el komolyabban foglalkozni. Mi pedig szerettünk volna fejlődni, gyakrabban próbálni és kipróbálni, hogy szólna dobokkal a banda.”

Nem is kellett sokat várni és jött is a megoldás. „Felszólítottunk pár ismerőst, hogy két koncert erejéig szeretnénk, ha dobokkal szólalnának meg a dalaink, lenne-e kedvük ebben a projektben részt venni.

Lőrincz Erik rá is bólintott, s alig egy hónap után színpadra is álltunk.”

 

EndORFin

 

Az új felállás az I. Kassai Ifjúsági Napokon mutatkozott be a Gorlo Volka formáció társaságában.

„A koncertre egyaránt elvittük az Ontogenézis albumon szereplő dalainkat új köntösben, illetve bemutattunk olyan szerzeményeket is, melyeket eddig csak a próbatermünk falai között játszottunk. Ilyen pl. az első angol nyelven született dalunk, a Barefoot dance.

Izgultam egyszerre két új taggal koncertezni ilyen rövid felkészülési idő után - voltak is fölösleges bakik, van min finomítanunk. A hallgatóság viszont nagyon hálás volt, nyitottak voltak a változtatásokra.

Jól esik, hogy egyre többen ismerik, éneklik velünk együtt a dalainkat. Szerencsések vagyunk az emberek miatt, akik körülvesznek. Hálásak vagyunk a sok szeretetért és az építő kritikáért is.”

Hamarosan, november 22-én Érsekújvárban is találkozhatunk velük, ahol a Gorlo Volka és a túlontool is fellép, illetve tervben van még egy decemberi rozsnyói koncert is, amiről biztosan informáljuk az olvasóinkat is.

“Amit leginkább szeretnénk a jövőben az, hogy élőben zenélhessünk. Lehetőleg jól megszervezett eseményeket kívánunk magunknak, s zenésztársainknak is egyaránt. Koncertezni szeretnénk, felvenni néhány új dalt, s már régóta gondolkodunk klipben is - az utóbbinak akkor látom értelmét, ha eldől, ki lesz a felelős a ritmusszekcióért. Remélhetőleg stabil felállásban kezdjük a 2020-at. Bár nálunk ezt sosem tudni... :)

Sok áldozattal jár ez a zenekarosdi, csinálja mindenki addig amíg jólesik! Én már hozzászoktam a változáshoz... #lifeischange”.

Sok sikert és egy stabil ütőst kívánunk mi is :)

Zaťko Ervin, ATEMPO.sk

Bródy János

Minden dal egy kicsit olyan, mintha a gyermekem lenne - interjú Bródy Jánossal

Bródy János Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró 1946. április 5-én született Budapesten. Üüzenetei, dalszövegei generációkat átívelően hatnak a közönségre. Koncertjein valamennyi korosztály érti és érzi szavainak súlyát, mélységét. Mondanivalója – úgy tűnik – örökérvényű.

KONCERTFILM: Nézd meg Bródy János 70-es jubileumi koncertjét 

A magyar rock ikon a többi között a pályán megtett első lépésekről, az alkotás folyamatáról és a szeretet hatalmáról is nyilatkozott.