Interjú


„Jelen kell lennünk a kulturális és társadalmi élet számos színterén” - Gál Tamás már ma munkához lát

„Jelen kell lennünk a kulturális és társadalmi élet számos színterén” - Gál Tamás már ma munkához lát

Mintegy fél évig tartó huzavona után a Nyitra megyei önkormányzat nagy többséggel jóváhagyta Gál Tamás igazgatói pályázatát, ezennel hivatalossá vált, hogy az elkövetkezendő 5 évben a hetényi illetőségű szabadúszó színésztehetség, a Jászai Mari-díjas Gál Tamás irányítja a Komáromi Jókai Színházat, amely elképzelése szerint fokozatosan a Felvidék nemzeti színházává válik majd.

Hogy ez mit takar és miként értékeli megválasztását, hogy miként teltek napjai a karantén idején, valamint hogyan lát munkához és mi mindenen szeretne változtatni, a következő beszélgetésből kiderül.

 

Meglehetősen jó időszakban vagytok, téged igazgatóvá választottak, a lányodat a legmagasabb pontszámmal vették fel a színművészeti egyetemre, ráadásul elnyerte a gimiben a Kaszás Attila-díjat is. Szerintem most süt a nap nálatok...

Nagy öröm ez számunkra, sőt, számomra nagyobb öröm a lányom díja, mint az igazgatói poszt.

Az igazgatás ugyanis nem egy sikertörténet, az egy nagyon komoly feladat, nagyon komoly felelősség.

A siker számomra mást jelent. Az lesz majd számomra igazi siker, ha bemutatjuk az első nívós darabunkat az igazgatásom alatt, ami a szakma és a közönség tetszését egyaránt elnyeri.

 

Mivel teltek eddig a napjaid, hogyan készültél az új megmérettetésre?

Én már jó ideje benne voltam egy munkafolyamatban, készen kellett állnom, hogy ha engem választanak, akkor bizonyos dolgokkal már előre tisztában legyek, ha pedig nem engem választanak, akkor sutba dobom az egészet. Én most rengeteg feladatot látok magam előtt. Az embernek, amíg valamit nem kezdhet el, aggodalmai vannak, hiszen egy fél évig is elhúzódott ez az igazgatóválasztási történet.

Most már tényleg szeretnék beleállni. Szeretném elkezdeni a munkát, ami már ma meg is történik.

Kedden tartjuk az első művészeti tanácsi összejövetelt. Még egyelőre nem a színházban, hanem egy másik kijelölt helyszínen, betartva a szigorú járványügyi feltételeket.

 

Gál Tamás

 

Mennyire nehezíti meg az igazgatói munkát, a tervezést a jelenlegi rendhagyó járványhelyzet?

Kimondhatatlanul. Beszéltem a kassai Thália Színház igazgatójával, Czajlik  Józseffel és más igazgatókollégákkal is. Mindenki azon a véleményen van, hogy rendkívül nehéz egy igazgató dolga egy ilyen helyzetben. Egy rendezőt úgy kell felkérnünk egy munkára, hogy “gyere el hozzánk rendezni, de nem tudjuk, hogy mikor”. Ez így nagyon nehéz.

 

Nyilván nagy a kiszámíthatatlanság, sok a nehézség, de ez az időszak hozott magával egy kis pozitívumot is, hiszem megállhattál, átgondolhattad, mit és hogyan fogsz csinálni. Segített neked ez az utóbbi két hónap, hogy most egy kicsit lazább volt a történet? Hogy egy kicsit jobban belemélyedhettél a feladatba?

Igen, határozottan. De volt számunkra egy nagyon súlyos lecsapódása is a dolognak. Beszéltem ennek kapcsán több szlovák kollégával is arról, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk mi, szabadúszó művészek, és a társadalom erre nem talált megoldást. Mi voltunk az elsők, akiket “kikapcsoltak”, és mi leszünk az utolsók, akiket majd “bekapcsolnak”. Ez idő alatt mi nem kaptunk semmilyen támogatást. Egy szabadúszó művésznek nulla euró bevétele van azóta, amióta a válság tart. Egy háromgyerekes családapának bizony ez okoz némi fejfájást. De, hála Istennek, valahogy átvészeltük, hiszen a kiadásaink is lecsökkentek és volt némi vésztartalékunk is. Hozzáteszem, a nehézségeket leszámítva,

ez a két hónap volt életem legszebb időszaka, mert csak a családommal voltam, rengeteget voltam a gyerekeimmel és a feleségemmel.

Mi nagyon élveztük ezt az időszakot. Ha tényleg őszinte szeretnék lenni, elolvastam három regényt, amire az utóbbi években nem volt időm.

 

Bizony az emberben most tudatosul, hogy mi minden maradt ki az életéből a nagy rohanás közepette. Hogy mi mindent lehetne csinálni, csak hát ezt normál esetben nem engedheti meg magának.

Visszatérve az olvasáshoz, ez nem öncélú szórakozás, nekem szakmai téren is el kellett mélyülnöm a feladatban, hiszen igazgatóként egy-egy darabválasztás kapcsán nekem kell majd döntenem, nekem kell majd feltennem az i-re a pontot, művészeti tanács javaslata ide vagy oda. Ilyen szempontból ez a karantén-időszak nagyon termékeny volt.

Jó lenne átcsempészni belőle egy keveset a normál viszonyokra is, hogy a fontos döntések előtt legyen idő mélyebben átgondolni a dolgokat.

Ezentúl rengeteget pihentem, nagyon feltöltődtem és mára tele vagyok tenniakarással.

 

Gál Tamás

 

A pályázati anyagodat ugyan nem láttam, de amit eddig nyilatkoztál, abból úgy látom, hogy a színházat nemzetibb irányba szeretnéd elvinni, szóba került az is, hogy a nemzet színháza lenne valamilyen formában a Jókai Színház. Ez mit takar?

Ugye, Magyarországon vannak a nemzeti színházak, amelyek egy kicsit kiemelkednek a többi közül. Persze ott mindig három tagozat van, balett, opera és dráma. Nálunk ez a nemzeti megfogalmazás tulajdonképpen egyfajta figyelmeztetés, hogy kezeljük ezt a színházat úgy, mint a felvidéki magyarság nemzeti színházát, hogy több legyen ez annál, mint egy vidéki repertoárszínház, ahol van évadonként négy bemutató, és onnantól kezdve semmi más társadalmi felelősség- és szerepvállalás nincs.

Nekünk jelen kell lennünk a kulturális és társadalmi élet számos színterén.

Egy pár helyet meg is említenék. Meggyőződésem, hogy jelen kell lennünk Gombaszögön, támogatnunk kell a Jókai Napokat, a Duna Menti Tavaszt, a Tompa Mihály Országos Vers- és Prózamondó Versenyt, hiszen ezek azok a fórumok, amelyek nevelik a közönségünket és a következő művészgeneráció is innen kerül ki. Figyelnünk kell őket, hiszen felelősséggel tartozunk feléjük.

El kell indítanunk egy színészképzést, komolyabban kell vennünk a stúdiószínházat.

Be kell emelnünk a legmodernebb stúdiószínházak közé. A legnagyobb fesztiválokra kell vele eljutnunk. Nem elsősorban közönségkiszolgáló darabokat kell gyártania, hanem elgondolkodtatóakat. Természetesen, azok lehetnek szórakoztató, népszerű előadások, de valamiben egyedinek, úttörőnek kell lennie a stúdiószínházunknak. A nagyszínpadnak pedig ki kell szolgálnia minden műfajt, mint egy népszínháznak, így kell működnünk, de a szó nemes értelmében.

 

Most már azért belelátsz a dolgok anyagi hátterébe is. Mennyire megvalósítható ez a terv a jelenlegi pénzügyi keretek, lehetőségek mellett?

Nem rózsás a helyzet, de most sehol sem az. Minden terület egy kicsit bajban van most anyagilag.

Ez a vírusjárvány is arra figyelmeztet minket, hogy nem mindig a pénzhiány gátolja meg azt, hogy nagyszerű produkciók keletkezzenek.

Mi most nem fogunk követelőzni, mert a megye is bajban van. Nem arról van szó, hogy van egy gaz megyénk, amely nem akar a magyar kultúrára pénzt adni. Hanem arról szól, hogy van egy megye, ahol az adók nem úgy folynak be, mint ahogy egyébként beszoktak, hatalmasak ott is a veszteségek. Ez egy közös tehervállalás, amit tiszteletben kell tartanunk. Jelenleg abból kell gazdálkodnunk, amink van.

 

Sok sikert kívánunk a nagyszerű és előremutató elképzelések, tervek megvalósításához! Mindehhez kitartást, sok kreativitást, összetartó társulatot, jó külsős segítőket, szilárd családi alapot és legfőképp, jó egészséget kívánok!

Köszönöm a beszélgetést.

Králik Róbert, ATEMPO.sk
Fotó: Éder Vera (MMA), Soproni Petőfi Színház, Göbölös Lajos

Emlékezetes évet zár a Hope Red – 2020 pedig hozza az új lemezt

Emlékezetes évet zár a Hope Red – 2020 pedig hozza az új lemezt

A felvidéki zenei paletta különc csapata, a gastrometálban nyomuló Hope Red igazán izgalmas félévet tudhat maga után. Új klipek, dalok születtek a „zenész-szakácsok” konyhájában. Az év végén színpadon is láthatjuk őket, 2020-ra pedig érkezik a várva várt debütáló lemezük.

Új felállásban folytatja az EndORFin

Új felállásban folytatja az EndORFin

A rozsnyói EndORFin 2012-es megalakulása óta számos változáson esett át. Az idei ősz meghozta az újabb tagcseréket, így új felállásban folytatódik az elsősorban versmegzenésítéseiről ismert indie-rock zenekar története.

„Abban változott az felállás, hogy a hegedűt szólógitár, a cajont pedig dobok helyettesítik. Kísérletezünk...

Hangokkal, hangszerekkel... Nem mondanám, hogy most ez a végleges, a teljesen kiforrott hangzásvilágunk.

Mindig izgalmas új emberekkel, új energiákkal együtt dolgozni, új ötleteknek szárnyat adni.” - kezdte a beszélgetést Papp Viki, a zenekar vezetője.

A jelenlegi felállásban Hranyó Ádám a basszusgitárnál, Rajkó Kevin a szólógitárnál, Papp Viki alapító tag pedig a ritmusgitár-ének segítségével fogalmazza meg a mondandóját. A doboknál a kassai és újvári koncertjükön Lőrincz Erik ül.

„A változás többek között azért történt, mert hiányzott a melodikus hangszer. Miután volt hegedűsünk, Ibos Bálint kilépett a zenekarból,

hiányérzetünk támadt a koncerteken - továbbra is a fülünkben szóltak a szólók, de nem volt, aki életre keltse.

Aztán (bár szerintem véletlenek nincsenek) véletlen ráakadtunk Kevinre, a szólógitárosra.

Kevin ambiciózus, tetszett a zenei ízlése, gyorsan belopta magát a zenekarba.

Cajonon pedig eddig az öcsém (Papp Marci) játszott, de utóbbi időben úgy tűnt, kicsit megkopott a lelkesedése a zenélés iránt, a testépítéssel kezdett el komolyabban foglalkozni. Mi pedig szerettünk volna fejlődni, gyakrabban próbálni és kipróbálni, hogy szólna dobokkal a banda.”

Nem is kellett sokat várni és jött is a megoldás. „Felszólítottunk pár ismerőst, hogy két koncert erejéig szeretnénk, ha dobokkal szólalnának meg a dalaink, lenne-e kedvük ebben a projektben részt venni.

Lőrincz Erik rá is bólintott, s alig egy hónap után színpadra is álltunk.”

 

EndORFin

 

Az új felállás az I. Kassai Ifjúsági Napokon mutatkozott be a Gorlo Volka formáció társaságában.

„A koncertre egyaránt elvittük az Ontogenézis albumon szereplő dalainkat új köntösben, illetve bemutattunk olyan szerzeményeket is, melyeket eddig csak a próbatermünk falai között játszottunk. Ilyen pl. az első angol nyelven született dalunk, a Barefoot dance.

Izgultam egyszerre két új taggal koncertezni ilyen rövid felkészülési idő után - voltak is fölösleges bakik, van min finomítanunk. A hallgatóság viszont nagyon hálás volt, nyitottak voltak a változtatásokra.

Jól esik, hogy egyre többen ismerik, éneklik velünk együtt a dalainkat. Szerencsések vagyunk az emberek miatt, akik körülvesznek. Hálásak vagyunk a sok szeretetért és az építő kritikáért is.”

Hamarosan, november 22-én Érsekújvárban is találkozhatunk velük, ahol a Gorlo Volka és a túlontool is fellép, illetve tervben van még egy decemberi rozsnyói koncert is, amiről biztosan informáljuk az olvasóinkat is.

“Amit leginkább szeretnénk a jövőben az, hogy élőben zenélhessünk. Lehetőleg jól megszervezett eseményeket kívánunk magunknak, s zenésztársainknak is egyaránt. Koncertezni szeretnénk, felvenni néhány új dalt, s már régóta gondolkodunk klipben is - az utóbbinak akkor látom értelmét, ha eldől, ki lesz a felelős a ritmusszekcióért. Remélhetőleg stabil felállásban kezdjük a 2020-at. Bár nálunk ezt sosem tudni... :)

Sok áldozattal jár ez a zenekarosdi, csinálja mindenki addig amíg jólesik! Én már hozzászoktam a változáshoz... #lifeischange”.

Sok sikert és egy stabil ütőst kívánunk mi is :)

Zaťko Ervin, ATEMPO.sk

Bródy János

Minden dal egy kicsit olyan, mintha a gyermekem lenne - interjú Bródy Jánossal

Bródy János Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas énekes, gitáros, zeneszerző, szövegíró 1946. április 5-én született Budapesten. Üüzenetei, dalszövegei generációkat átívelően hatnak a közönségre. Koncertjein valamennyi korosztály érti és érzi szavainak súlyát, mélységét. Mondanivalója – úgy tűnik – örökérvényű.

KONCERTFILM: Nézd meg Bródy János 70-es jubileumi koncertjét 

A magyar rock ikon a többi között a pályán megtett első lépésekről, az alkotás folyamatáról és a szeretet hatalmáról is nyilatkozott.

A magyar zenét népszerűsítette Japánban Baráz Ádám zongoraduója

A magyar zenét népszerűsítette Japánban Baráz Ádám zongoraduója (INTERJÚ)

A balassagyarmati Baráz Ádám zeneszerző, zongoraművész, aki rendszeresen koncertezik Felvidéken is, ezúttal igazán különleges helyszínen töltötte a nyár első hónapját. Az AlisAdam PianoDuo-val Japánban jártak és adtak koncerteket több nem mindennapi helyszínen.

Ádámmal beszélgettünk az élményekről.

 

Nemrég tértél haza Japánból, ahol több koncertet is adtál az AlisAdam PianoDuo-val. Hogy jött ez a lehetőség?

Immáron második alkalommal járt és adott koncerteket a zongoraduó Japánba. Először 2018 nyarán játszottunk több helyszínen a japán közönségnek. Ezen koncertek sikerének köszönhető, hogy 2019-re is kaptunk több felkérést, melynek júliusban tettünk eleget.

 

Alisa Yajima és Baráz Ádám

 

A duó másik tagja, Alisa Yajima Japánban született, de Budapesten él. Ennek ellenére megvannak neki is a kapcsolatai?

Alisa már évek óta Budapesten él. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen (Zeneakadémia) végezte tanulmányait, ahol többek között Falvai Sándor volt a mestere.
A diploma megszerzése óta a Magyar Táncművészeti Egyetem korrepetitoraként tevékenykedik, mellette pedig az AlisAdam PianoDuo-val koncertezik (elsősorban Magyarországon és Felvidéken).

Minden évben hazalátogat Japánba, ekkor van lehetősége otthon is koncertezni. Az utóbbi két esztendőben - nagy örömömre - ezt a zongoraduóval teszi.

Mindketten nagyon fontosnak tartjuk a nemzetközi kapcsolatok ápolását, új kapcsolatok építését, a nyitottságot szakmailag és emberileg, hiszen valahol ez a legfontosabb a mai világban. Ezután pedig a minőség és az alázat.

 

Hol léptetek fel a közel egy hónap alatt és milyen műsorral készültetek a közönségnek?

Több koncertet is adtunk Kóbe és Oszaka városában, más-más helyszíneken. A programösszeállítás idén is mondhatni rendhagyó volt, ugyanis több olyan zenemű megszólalt ezeken a hangversenyeken, melyeket még magyar koncerttermekben is ritkán hallani.

Ilyen például: Liszt Ferenc: Szózat és Himnusz című kompozíciója, mely eredetileg szimfonikus zenekarra íródott, de Gobbi Henrik (1841-1920) zongoraművész, zeneszerző, - akinek kompozícióit Liszt egészen kedvezően értékelte (ezt ritka volt) - készített belőle egy kitűnő zongora négykezes átiratot.

Meg kell említeni Seiber Mátyás: Könnyű táncait. Ezek a kis miniatűrök a múlt század elején kialakuló könnyű tánczenéinek apró gyöngyszemei. Van köztük Slowfox, Tango, Blues, Charleston, és még sorolhatnám.

Természetesen a magyar zene bemutatása és népszerűsítése fontos szerepet játszik minden külföldi koncertprogram összeállításában,

így Liszt és Seiber mellett idén Weiner Leó: Három magyar népi táncaira esett a választás, ez a mű is megszólalt a koncertek első felében.

 

Baráz Ádám

 

A program második részében egyetlen mű, Szergej Rachmaninov fiatalkori kompozíciója, a Hat zongoradarab Op.11 hangzott el. A ciklus utolsó darabja a Slava-Gloria, legalább annyira monumentális, mint Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című művének zárótétele, a Kijevi nagykapu.

Ez a tétel, amióta csak játsszuk, mindig meglepetést okoz a színpadon, ugyanis a zeneszerző azt kívánja, hogy dinamikában a lehető legmagasabb fokot érjék el az előadók (ffff - azaz négyszeres forte), ez a jelenség az adott hangszertől függően olykor minket is meglep, és mi magunk is csodáljuk, hogyan is lehetséges ilyen hatalmas hangot kihozni egyetlen zongorából.

 

Hogy fogadták a műsort, az előadásotokat, mert teljesen más mentalitású emberekről van szó, mint az európaiak?

Úgy érzem mindenhol jól fogadták a programot és az interpretációt is. A japánok valóban más mentalitású emberek, viszont egyre nyitottabbak az újdonságok, az ismeretlen dolgok iránt. A "Zene kérdés"azt hiszem világszerte nehéz kérdéseket vet fel, nehéz megválaszolni azokat. Sokféle zene létezik. Ez a sokféleség bővíti a tárházat, de szűkíti a köröket. A komolyzene iránti érdeklődést Japánban más szempontok szerint érdemes vizsgálni, mint Európában, de erről majd egy másik alkalommal :-)

Én régóta kitartok amellett, hogy 20 embernek is ugyanolyan minőségben kell játszani, mint 2000 embernek. Nincs, nem szabad, hogy különbség legyen.

Mint kortárs zeneszerző, többször megéltem azt, hogy egy-egy bemutatón tizenöten voltak csak jelen, majd ugyanazt a darabot legközelebb 600 ember hallgatta. Sok-sok mindentől függ, hogy hol és kik fogadják az előadóművészt, a zeneszerzőt. Japánban azt kell mondjam, minden ilyesfajta élményem egyöntetűen POZITÍV!

 

Baráz Ádám

 

Japán egy igazán különleges ország. Melyik helyszín volt számodra a legérdekesebb?

Idén a legkülönlegesebb helyszín Oszakában, a MITA HALL volt. Ez egy meglehetősen kis terem, közel az Operaházhoz. Zongoraművészeket, zeneszerzőket, kamaraegyütteseket fogad a terem hétről hétre, nagyon változatosak a programok. A terem érdekessége, hogy a nézőteret balról egy hatalmas tükörfal, jobbról pedig nagy ablakok zárják, melyen ha kinézünk a város láthatjuk.

Próba közben egyik pillanatról a másikra egy éppen felszálló hatalmas repülőgép jelent meg az ablakban. A zene leállt, levettük kezeinket a klaviatúráról, és megcsodáltuk.

A szervező mellénk lépett és elmondta: nem messze van az egyik repülőtér, így ez a jelenet a délután folyamán többször is meg fog ismétlődni. Mondanom sem kell, ilyen teremben sem játszottam még korábban. (Természetesen hangszigetelt ablakok voltak, így a zajból nem hallottunk semmit, nem volt zavaró tényező).

 

Baráz Ádám

 

A zenélés mellett gondolom volt lehetőséged megismerni Japánt is (igaz nem először jártál ott). Merre jártál, mi az ami igazán lenyűgözött?

2012-be jártam először Japánba, de akkor Tokióba és a fővároshoz közel pár kisebb városba. Tavaly Kóbe, Kiotó és Himeji városába volt szerencsém ellátogatni, idén pedig a koncertek között és az utánuk fennmaradt időben sikerült beiktatni egy-egy rövid utazást. Hirosima, Miyajima, Oszaka, Amanohashidate és Ine voltak a célpontok.

Mi volt lenyűgöző? Nehéz ezt megfogalmazni. Talán az ételek. Fantasztikus, változatos és nagyon igényes a japán konyhaművészet. Amit lehetett megkóstoltam, és persze lett pár új kedvenc ételem is. Ha a városokat nézzük, mindenhol más volt, ami megfogott.

És sokkoló volt Hirosimában az Atombomba-dóm előtt állni, és végigsétálni az emlékmúzeumban. Ott járni, ahol az a szörnyűség történt 74 éve.

Viszont lenyűgöző volt a vidék, pláne Ine a halászházakkal, az érintetlen szigetekkel és a kristálytiszta Japán-tengerrel.

És, hogy zenével zárjam a gondolataimat, hallottam és tanulmányoztam is több japán komponista műveit, melyekből néhányat a következő évadban a zongoraduó Magyarországon és remélhetőleg Felvidéken is megszólaltat majd. Egyelőre nem árulok el többet a tervekről, de az megígérhetem, hogy nagyon érdekes és izgalmas kompozíciók szerepelnek a tervezett programokban, többek között magyar, orosz, francia, japán és amerikai szerzők művei is.

 

Köszönjük a beszélgetést és további sok sikert kívánunk szólóban és duóban is :)

Zaťko Ervin, ATEMPO.sk

Kelemen László

Az együttlét öröme - beszélgetés Kelemen Lászlóval

A Hagyományok Háza Mikházán rendezi első szabadegyetemét augusztus második hétvégéjén. A kezdeményezésről és a programról Kelemen Lászlóval, az intézmény főigazgatójával beszélgettünk.

 

A mikházi szabadegyetem egy új fejezetet nyit a Hagyományok Háza külhoni munkájában?

A szabadegyetem egy klasszikus lehetőség arra, hogy amit valaki jól ismer, azt a tudását megossza másokkal. Nem kötődik iskolai végzettséghez, s hosszú kurzusokhoz, akár egy hétvégén is megrendezhető eseményt jelent. Ennek jegyében állítottuk össze az első mikházi szabadegyetem programját. Az előadók listáját nézve bátran ajánlhatom, hogy augusztus második hétvégéjén megéri felkeresni a Felső-Nyárád menti települést.

 

Mennyire szimbolikus a helyválasztás?

Teljes mértékben, mivel Mikháza a Marosvásárhely-környéki oktatás bölcsője. Ott alapították az első iskolát, s idén ünnepeljük a ferences-kolostor rendházfőnöke, Kájoni János születésének 390. évfordulóját. A kicsi falunak továbbá olyan neves szülöttei is voltak, mint az újságíró Kacsó Sándor és a nótaénekes-humorista, Széllyes Sándor. A hétvége jelentőségét emeli ki, hogy a szabadegyetemet vasárnap a ferences templomban misével zárjuk, amit Böjte Csaba ferences szerzetes mutat be.

 

Mikaháza

 

Kiket várnak a jeles eseményre?

A vendégek köre igen széles: várjuk annak a tíz civil szervezetnek képviselőit, akik stratégiai partnerként dolgoznak velünk Nagyváradtól Csíkszeredáig. Számunkra ők azt a belső kört jelentik, akik eljönnek a rendezvényre, előadásokkal gazdagítják a programot, s az esetleges vitákban is aktívan vesznek részt. A második csoportba azok a szakemberek tartoznak, akik ugyan nem stratégiai partnereink, de az elhangzó témák jól ismerői, és mi kíváncsiak vagyunk tapasztalataikra. A harmadik réteg pedig az a hagyományokat szerető közönség, akikre jelentős számban számítunk Mikházán az előadásokon és az esti koncerteken.

 

A programok összeállításánál mennyire gondoltak a fiatalokra?

A programsorozattal inkább a középgeneráció tagjait kívánjuk megszólítani, akik élettapasztalatuk nyomán már tisztában vannak a hagyományőrzés fontosságával, s benne vannak annak a „sűrűjében”. Természetesen a fiatalokkal is számolunk, s az esti rendezvényeink különösen vonzók lehetnek számukra.

 

A kétnapos programnak mi a vezérmotívuma?

A közösség, az együttlét örömét emelném ki. Azok, akik egy életre elkötelezték magukat a hagyományos népi kultúra ápolására, azok most együtt tölthetnek majd’ három napot. Remélem, hogy a tudásgyarapodáson és tapasztalatcserén túl tényleg közösségként tudjuk megélni ezt a szép hétvégét.

 

Az „első” sorszámnév arra utal, hogy a szabadegyetemnek tervezik a folytatását?

Nagyon remélem, hogy igen. Ezért is hirdetjük így, mert számolunk a folytatással. A helyszín természetesen nincs kőbe vésve, de lehet, hogy Mikházán teremtünk hagyományt. Most a rendezvényre koncentrálunk, a jövőről, a szabadegyetem fogadtatása nyomán döntünk.

Csermák Zoltán, ATEMPO.sk

Paradigma - Gombaszögi Nyári Tábor

Ilyen volt a Gombaszögi Nyári Tábor Koronája (INTERJÚ)

A Gombaszögi Nyári Tábor programjait évek óta több tíz szervezet, csapat álmodja és valósítja meg. A fesztivál egyik különleges helyszíne a Korona sátor, amely a közös éneklésnek, klasszikus zenének és a verséneklőknek ad teret.

A programokat a pelsőci Korona énekegyüttes tagjai állítják össze évről-évre. Vezetőjükkel, Tömöl Gabriellával beszélgettünk az idei évről.

 

Honnan jött az ötlet, hogy csatlakozzatok ti is Gombaszöghöz?

2014-ben várölelés volt Krasznahorkán. Akkor már két éve működött a Korona nevű kórusunk - ismertük is a Krasznahorka büszke várá-t - csatlakoztunk az öleléshez. Sok kedves fiatalt találtunk a várfalaknál. Forróság volt és várni is kellett, mégis mindenki kedves, előzékeny, segítőkész volt. Vizet osztogattak, aláírást gyűjtöttek, egy-egy fa árnyékában énekelgettek. Kiderült, hogy ők az akkor még ott tanyázó Gombaszögi Táborba részvevői. Átöleltük a várat, aztán meg is néztük tábort. Amit program kínálatban, helyszín megoldásban, hangulatokban láttam az szellemi felfrissülés volt. Egy csoda a szülőföldemen! Ők mi voltunk. Ekkor álmodtuk meg a Korona sátrat.

Mert ahol van színház, irodalom, kézművesség, közélet - ott helye van a klasszikus zenének is, az együtt éneklésnek.

 

Korona Sátor

 

Az induláskor elsősorban a komolyzenének szerettétek volna teret adni?

Igen. Tapasztalatom szerint az emberekben sok előítélet él a komolyzenével kapcsolatban. Vagy egyáltalán nincs róla véleményük, mert alig találkoztam a műfajjal. Pedig olyan széles a kínálat, hogy mindenki megtalálja a kedvencét - és ez időtálló érték és élmény.

Össze is állítottam különböző hangulatú lejátszási listákat. Így született meg a "Szerelmes lettem", a "Chillout", az "Orosz Örs", vagy a "Zúzó"... 7 listával kezdtük. Aki bejön a sátorba, attól megkérdezzük szokott-e klasszikusokat hallgatni? van-e kedvenc hangszere? pihenni szeretne? ismerős dallamokat hallgatni? vagy újakat felfedezni? Ezek alapján ajánlunk neki hallgatnivalót.

A beszélgetések hatására bővítjük a kínálatunkat. Mára 17 harminc perces listánk van. Évről évre teltházzal működünk. 2015-ben 3 vendéget tudtunk fogadni egyszerre, idén 14 kényelmes férőhelyünk volt. Ezt már nem lehet tovább bővíteni, nem is szándékunk. Inkább más irányba nyitunk.

 

Horyzone

 

A sátor programja igazán változatosra sikerült az idei évben. Kikkel találkoztattak az érdeklődők?

Idén először volt a Korona sátornak önálló, hangosított színpada és kb. 100 ülőhelyes nézőtere - amit a Korona énekegyüttes tagjai építettek meg.

Ez volt a felvidéki magyar verséneklők bázisa is. Az Aranysáv című koncertsorozatban a Tompa Mihály Országos Verseny legjobb verséneklői mutatkoztak be. Több éve figyelem már ezeknek a fiataloknak a munkásságát. Igényesek, új ötleteket hoznak, mélyre szántanak, nem riadnak meg a feladatoktól és távol áll tőlük a pop szakma sok unalmas közhelye, hatásvadász megoldása. Frissek és inspirálóak. Pazar koncerteket adtak: A Horyzone (Rozsnyó), a Paradigma (Felsőszeli), Göbő Anna és Sándor (Léva). Feltöltődés látni ezeket a fiatalokat, hallani a csengő hangjukat, nagy költőink verseit, igényesen megzenésítve, hangszerelve. Nem hiába volt nagy közönségük és vastapsuk.

 

Göbő Anna és Sándor

 

Ha tábornak az a célja, hogy egy összetartó, művelt, igényes, a kultúráját ismerő és átörökítő nemzedéket neveljen, akkor ezeknek a fiataloknak itt a helyük. Sokan közülük a mi meghívásunkra kerültek a táborba és mostanra már visszatérő táborozók.

Volt két olyan vendégünk, akikkel más helyszíneken vendégeskedtünk: A Kossuth-díjas Amadinda ütőegyüttes a Szifon teraszon játszott.

Elképesztő hangszerek, utánozhatatlan virtuozitás, életreszóló élmény! 60 perc alatt tradicionális zenék kíséretében beutaztuk a világot. Egyben volt ez fizika, földrajz, történelem és matek óra.

 

BélaMűhely

 

A budapesti BélaMűhely a Pajta színházban vendégeskedett. Karmester játékuk bizarr esemény. 10-12 ipari hulladékból készített hangszert mutattak be. Vezetőjük, Rimóczi István elmagyarázta, hogy lehet irányítani a 6-7 tagú zenekart, majd a közönségből bárki jelentkezhetett karmesternek.

Meglepő tehetségeket fedeztünk fel. A zenekar sem titkolta: ennyi kreatív és bátor karmester jelöltjük ritkán akad.

 

Mindent sikerült megvalósítani a terveitekből?

A BélaMűhellyel volt még egy projektünk - nagyméretű, szabadtéri hangszereket szerettünk volna építeni a tábor fém/fa/kő hulladékából. Pl. a régi kocsma teraszból. Ez a pályázatunk nem lett sikeres.

Mostanra olyan költségvetése van a Korona sátornak, amihez nem elég a lelkes jelenlét és önzetlen munka. Sokat pályázunk.

Az idei programjaink szponzorai a Bethlen Gábor Alap és a tábor főszervezője, a Sine Metu társulás. Ezúton is nagy-nagy köszönet a támogatóinknak!

 

Korona Sátor

 

Gondolom, már most belevágtok a 2020-as programok szervezésébe? Milyen terveitek vannak?

Az említett hangszerépítés lesz a legfontosabb tervünk. A környezetvédelem számunkra is kiemelt kérdés - és profilunkon belül, saját eszközeinkkel mi is igyekszünk megtenni mindent, hogy figyelmet kapjon pl. az újrahasznosítás. A hangszerek építésébe a táborozók is részt vehetnek majd - így közös ügyünk lesz. Persze vannak még további álmok is, de azokhoz még csend kell.

 

Biztos, hogy érdemes lesz jövőre is ellátogatni a Korona sátorba, hogy újabb embereket csábítson el a klasszikus zene, vagy a kár a verséneklés.

És Gabika üzenete azoknak, akik még nem jártak a gombaszögi völgyben:

„A Gombaszögi Nyári Tábort mindenkinek csak ajánlani tudom. A völgy - túl azon, hogy csodaszép - túl azon, hogy egyre több programot kínál - túl az egyéb objektív tényezőkön - rendelkezik valami sajátos és kimeríthetetlen szeretetmezővel. És az a fontos, hogy ebből jusson MINDENKINEK!“

Zaťko Ervin, ATEMPO.sk

Csonka Andreas

„Az lettem, aki mindig is lenni szerettem volna” - interjú Csonka Andreassal (+ ÚJ KLIP)

A komáromi születésű tehetséges énekes, zenész, Csonka András, azaz művésznevén Csonka Andreas a Megasztár énekes-tehetségkutató műsor 2011-es évadában tűnt fel és bátran mondhatjuk, hogy tűnt ki. Számára az úgymond öt perc hírnév nem csak egy gyorsan feledhető kaland volt, az ott szerzett népszerűséget neki sikerült a tehetsége kibontakoztatására és az álma megvalósítására kihasználnia.