15 szakértő, 13 beszélgetés: 9 online, 4 közönség előtt, 9 könyvbemutató. Ez Récsei Noémi önálló beszélgetőestjeinek tavalyi mérlege. Öt éve nyújt minőségi élményt képernyőn innen és túl a Zselízről indult Récsei Noémi (28) televíziós műsorvezető, a Vasárnap hetilap munkatársa.
Igaz, hogy már óvodás korában minden tárgyat mikrofonnak használt, és mindenkit meginterjúvolt, aki a közelébe került?
Igen! Egyébként régi álmom vált valóra azzal, hogy professzionálisan kérdezhetek.
Aki ismer, tudja, hogy a civil életben legalább olyan fontos eleme az életemnek a kérdezés, a kommunikáció, a kapcsolódás.
Meghatározó alapélményeim közé tartoznak azok a pillanatok, amikor kérdéseim által számomra ismeretlen élethelyzetekbe nyerek bepillantást.
A környezte is elkönyvelte, hogy ebből a lányból műsorvezető lesz?
Azt hiszem, senki sem hitt bennem igazán.
Zselízről, kisvárosból származom. Ott, akkor az ilyen jellegű szakma nem volt elérhető: mondhatni elképzelhetetlen volt, hogy valaki televíziós legyen a fővárosban.
Azután tudatosan ment a SZAKMA felé? Iskolaújságok? Kapcsolatkeresés lapoknál? Korai tudósítások? Mire gondoljunk?
A sikertelen színművészetis felvételi után megtaláltam azt a tanulmányi szakot egy másik egyetemen, amely – ugyan kanyargós úton, de –, eljuttatott a rádiózáshoz, televíziózáshoz, szerkesztői munkához. Lehet, a műsorvezetői munka nem tűnik túlságosan „munkaízűnek”, én azonban rácáfolnék: komoly megmérettetések, szakmai szűrők rostálják azokat a leendő szakembereket, akik a képernyőn kívánják érvényesíteni és értékesíteni tudásukat.
Valahogy meg kellett szeretnie a magyar nyelvet és irodalmat, hiszen később az egyetemen is azt a tanszéket választotta. Sokat járt könyvtárba? A galántai könyvtárról szóló kisfilmnek nemrég a magyar hangját adta.
Egykori meghatározó mentoraim – Bajkay Magdolna, Gubíkné Harmati Mária, Polgár Anikó – alakították és formálták irodalmi ízlésemet, nekik is köszönhetem, hogy azzá lettem, akivé szerettem volna válni. Igen, – jelen időben is! –
sokat járok könyvtárba: számomra mindmáig ez a természetes működési mechanizmusom, a családom is erre van berendezkedve, nincs hét, hogy legalább egy-két órát ne töltenénk a kislányommal a Galántai Könyvtárban, törzsvendégek lettünk.
Ezért is vagyok nagyon büszke, hogy az említett könyvtár magyar hangja lehettem.
Számos kortárs magyar szerzővel beszélgetett. 2020-ban inkább online, Kepes András, Tóth Krisztina, Nyáry Krisztián szerepeltek a koronavírus tombolása idején a képernyőjén.
Mindez így igaz!
Hiszem azt, hogy a minőségi kultúra maradéktalanul átültethető az online felületre is:
s ennek az elképzelésnek kedvezett a világjárvány. Bátran állítom, rendkívül sikeres évad volt.
Ahogy látom, sok minden érdekli. Miképp győzi a felkészülést önálló beszélgetőestjeire? Az öt év alatt kialakult ennek valamiféle rendszere?
Valóban rendkívül sok téma érdekel: azt hiszem, ez az elementáris érdeklődésemmel hozható összefüggésbe:
nekem például nem okoz gondot bárhol, bármikor, bármilyen élethelyzetben leszólítani egy számomra érdekes interjúalanyt.
Ami pedig a rendszert illeti: ez is ugyanolyan szakmai tudást és időmenedzsmentet igényel, mint bármilyen más munka: úgy osztom be az időmet, tartalékaimat, hogy az ötletelést-felkészülést-megvalósítást magas színvonalon tudjam elvégezni.
Háy Jánossal Somorján, Lackfival Pozsonyban, Csonka Ákos és Kepka Márk történészekkel szülővárosában, Zselízen beszélgetett közönség előtt az idén. Utóbbiakkal a csokoládéba öntött isteni adományról… Mi alapján választ szerzőt, vagy a szerzők választják a megírt műveik által?
Változó, hogy mi alapján választok beszélgetőpartnert, gyakran egyéni kérés alapján beszélgetek valakivel (például egy könyvbemutató remek apropó lehet), és az sem ritka, ha az én érdeklődésemet elégítem ki egy-egy mélyinterjúval. Szerintem így születnek az igazán érdekes beszélgetések.
Tóth Erzsébet Fannival Pozsonyban, a Brämer-kúriában ültek közönség elé a Beszélj! című kötete kapcsán. A szerző azt írta önről a Bázis oldalán, hogy:
„Olyan szükség van rá és a beszélgetéseire a szlovákiai magyar régiókban, mint egy falat kenyérre!”
Olvasta?
Igen, olvastam! Nagyon jóleső érzés ilyen jellegű visszacsatolást kapni. Fanni remek szakemberünk, ezért is őrzöm értékként a fentebb idézett mondatot.
Legutóbb Szemet Edit pszichológussal, rádiós kolléganőjével gondolták újra Polcz Alaine Asszony a fronton című önéletrajzi ihletésű prózai művét az orosz–ukrán háború kapcsán a somorjai könyvtárban. Szóval, néha az aktuális világesemények is beleférnek?
Közvetve vagy közvetlenül mindig reagálok az aktuális világeseményekre; egy – potenciálisan – véleményformáló szakember esetében így is kellene, hogy legyen. Úgy vélem, műsorvezető nem állhat mikrofon elé ezen ismeretek nélkül: hitelét vesztett lenne.
Kényelmetlen vagy sem: az érzékeny témákról is kell beszélni.
Miért szeret társalogni? Mik vonzzák? A téma? A partner? Az együttlét a közönséggel?
Egyszerűen hiszek a szavak erejében és imádok jót beszélgetni, ennyi a titok.
A beszélgetőestes platformom is ezen ötlet mentén jött létre: a szavak, élettörténetek, bennünket körülvevő események elegye szolgáltatja azt a mindenkori alapot, amelyből építkezni lehet. Az igényes szakember-felhozatal pedig csak hab a tortán: így jön létre egy-egy közönség előtti diszkusszió.
Récsei Noémi önálló beszélgetőestjei amolyan szervezett társalgás. Gondolom, kell hozzá egy csapat. Ez már öt éve felállt, vagy menet közben „gyűltek” ön köré a mostani csapattagok.
Pontosan így van, ahogy ön is mondja: szervezett társalgás! A férjem, Matyi a legnagyobb támaszom és segítségem, vele mindig mindent meg tudunk oldani, s ez kiterjed a szakmai életemre is, remek ötleteivel árnyalja és egyengeti a karrieremet. Bréda Enikő grafikus, Lehoczky Gábor fotós–videós is a csapat tagja,
s akik mindig itt vannak velem, Emőke és Evelin, ők a testvéreim, ők hallják először az ötleteimet.
Újságot írni, rádiózni, vagy tévézni szeret inkább? És ha mindhármat, akkor melyiket, miért?
Vajon melyik gyermekét szereti a legjobban az anya? Ez hasonló téma: mindig azt a műfajt szeretem a legjobban, amelyiket épp művelem. Viccet félretéve:
most a legjobban a kislányommal szeretem tölteni az időt, számunkra ő a legfontosabb a világon, s minden egyéb csak utána következik.
Ki ne hagyjuk a Facebook-oldalát, amelyen szerepel egy fontos körkérdés! Ismert embereket, szakértőket faggat a diszkriminációról. Ez hogyan jutott az eszébe?
Mindig ötletelek, számomra ez a természetes működési mód: így született a Karanténkérdés, valamint a Körkérdés a diszkriminációról elnevezésű sorozatom. Úgy vélem, az utóbb említett téma sokkal égetőbb, ezért semmiképp sem szabadna elmennünk mellette, szemet hunynunk felette.
Meddig lát előre? Hol lesznek a következő estek? Kik és milyen művek kerülnek terítékre?
Évadokban gondolkodom: így tudok előre tervezni. Általában hat hónapnyi tervem van: így tudok kényelmesen és maradéktalanul felkészülni valamennyi beszélgetésre.
Legközelebb Pozsonyban ragadok mikrofont, ismét Tóth Erzsébet Fanni lesz a vendégem. A többi beszélgetésről pedig a közösségi médián keresztül folyamatosan informálom az érdeklődő, kivételes közönségemet – mert az enyém pont ilyen.
Bárány János, ATEMPO.sk
Fotó: Horesnyík Ervin, archívum
